Fővárosi Lapok 1896. május (120-149. szám)

1896-05-01 / 120. szám

2 __ hogy érezve sejtjük fölötte az imádkozó szavakat befogadó egek megnyílását, üd­­vözültjeink megjelenését s fejünkre szálló áldását. Budapest, ápr. 30. A tiszta választásokért. A kúriai bírásko­dási törvényjavaslat tárgyalására kiküldött kép­viselőházi bizottság Fest Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta A­p­p­o­n­y­i Albert gróf indítványának részletes tárgyalását. Az indítvány azon pontjába, mely szerint azon központi választmányi vagy összeírt küldöttségi tag, választási vagy küldöttségi elnök, jegyző, vagy külö­nös megbízatás folytán a választásnál közreműködő más közeg ellen, ki ezen eljárásában a fennálló törvényeket akár cselekvése, akár mulasztása által meg­sérti, fegyelmi eljárásnak van helye, a bizalmi férfiak is felvétettek. Elfogadtatott az indítvány és rendel­kezése is, mely szerint a fegyelmi vizsgálat teljesí­tésére a közigazgatási bizottság egy vagy több nem tisztviselő tagját küldi ki. Ellenben mellőzte a bizott­ság a­ szóban forgó indítvány ama dispositióját, mely szerint az ily fegyelmi ügyek fölött, mint felső fórum a közigazgatási bíróság határoz, s fenntartotta a bizott­ság által az eredeti törvényjavaslatba annak idején beig­azott rendelkezést, mely szerint a vizsgálat ered­ménye fölött másodfokon a belügyminiszter határoz. Jelentésébe felveendőnek határozta egyébként a bizott­ság Perczel belügyminiszter azon kijelentését, miszerint elvileg nincs kifogása az ellen, hogy a szóban forgó ügyek fölött való döntés bírói illetékességi körbe utaltassák. Beható vitára nyújtottak alkalmat az indítvány következő pontjai, melyek megszorító és tiltó rendel­kezéseket foglalnak magukban a hivatalnokoknak a képviselőválasztási mozgalmakban való résztvevősére nézve. A vitában Erdély és Perczel minisztereken s az indítványozó Apponyi grófon kívül Rohonyi előadó, Tisza István, Szivák Imre, Jelinek Arthur, Molnár Antal, Gulner Gyula, Mohay Sándor, Makfalvay Géza és Szapronczay Miklós bizottsági tagok vettek részt. Végezetül elfogadta a bizottság Perczel miniszter által javasolt szövegezésben a kérdé­ses indítványszakasz első pontját, mely sze­rint «állami és törvényhatósági» tisztviselő, a ren­dezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapi­tánya s a községi vagy körjegyző nem hívhat össze pártgyűlést, nem lehet annak elnöke vagy jegyzője és pártgyűléstől megbízatást el nem fogadhat. Az indítvány szakasz többi pontjait mellőzte a bizottság, valamint azt a javaslatot is, hogy az elfogadott fen­tebbi tiltó rendelkezés a felekezetek lelkészeire is kiterjesztessék. Ezzel a tárgyalás folytatását holnap d. u. 5 órára halasztották. Hazafias román szózat. Mióta a túlzó román lapok rut hajszát indítanak a millennium meg­ünneplése ellen, jól esik végre hazafias hangot is hallanunk a román nép köréből. Ennek a hang­nak pedig annál nagyobb a jelentősége, mert azt nem obscurus agitátorok, hanem előkelő ro­mán vezéremberek intézik a román néphez. Gáli József főrendiházi tag és román képviselő­­társai bocsátották ki a románsághoz ezt a fel­hívást, melyben utalnak a haza történetére, melynek legfényesebb lapjai azok, midőn a románok a magyarokkal vállvetve védték­­ a hazát és kereszténységet a török tárna- i­dásai ellen.­­— E harczban a román vitézség is tündüklött, a kik közül sokan ezáltal a legmagasabb állásokra emelkedtek. Vájjon nem ! az övék is tehát — ez a haza? Midőn a sza-­­ badság, egyenlőség, testvériség elveit proklamál- I iák, a román jobbágyok is felszabadultak. A­­ szabad alkotmány keretében fönntarthatják nem- s zetiségüket és a, közügyekre való befolyással összhangba hozhatják érdekeiket a magyar állam fejlődésének érdekeivel. Hogy ez irányban a küz­­­delem még folyik, nem ok arra, hogy a­­ románság a haza ünnepétől visszavonuljon. Más országokban is elkeseredett harcz folyik­­ egyes osztályok közt, de azért, midőn a hon­­ ünnepe vagy veszély forog szóban, együtt ünne­­­­pelnek, egyesülve harczolnak. Az újabbkori nép­­fejlődések azt bizonyítják, hogy ez a monarkia az, melyben jövőjüket biztosíthatják, m­íg ha az összeroskad, a románságot is eltemeti. A magyar állam fennállása és fentar­tása — végzi a fel­hívás — a haza összes fiainak közös érdeke ; ünnepeljük meg tehát mi is magyar testvéreink­kel. igyekezzünk őket magatartásun­kkal magunk részére mindinkább megnyerni, s akkor bizon­­­nyára hamarább megérijü­k egymást, mintha­­ duzzogva visszavonulunk. Népbiróság behozatala Magyarországon. Az új bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tár­­g­uyalására kiküldött bizottság három tagja, M­a­n­d­e­l Pál, Sl­a­v­­­á­­r Dániel és K­o­m­­j­á­t­­t­y Béla külön­véleményt nyújtottak be, melyben a járásbírósági eljárásban a nép­­s b­í­r­á­k alkalmazását hozzák javaslatba. A képviselőház zárszámadási bizottsága Fest Lajos elnöklete alali­n­a ülést tartott, melyen a kormány részéről Josipovich Imre miniszter, az állami számvevőszék részéről Hosszú József alelnök volt jelen.­­ A bizottság tárgyalás alá vevőn az 1894-iki számadási­­ év pótnegyedében s az 1893-iki számadási év negye-hogy minél gyorsabban szabadulhasson a reá nézve kínos helyzetből. De Barát nem akart a bájos jelenségtől ilyen hirtelen megfosztalni, önkénytelen tartotta a ka­rika másik oldalát s egészen bele mélyedt a minden földi bájakat képviselő gyönyörű gyer­­mekarcú szemléletébe, a­ki most hirtelen da­­czosra változott, s kihívó tekintettel nézett rá. Ilyenek lehetnek az angyalok, ha csakugyan léteznek — mormogja egészen önfeledkezetten a férfi, kit a gyermek rendkívüli bájai mámorossá tettek. — Add ide, ez az enyém! — kiállja türelmet vesztve a gyermek, daczosan rándítva egyet a karikán. — Oda adom, ha megmondod nevedet és megígéred, hogy nem fogsz nagyon messzire el­szaladni — feleli hirtelen Barát, a karikával maga felé vonva a gyermeket, ki tulajdonába erősen belekapaszkodott. — Hát te még azt se tudod? — mondja csodálkozást kifejező bámészsággal a gyermek. — A dedoban minden kis­lány tudja, hogy én vagyok a mamám Olgácskája, ki úgy szeret en­gem, hogy oda nem adna a legédesebb czukor­­tortáért sem! — fejezi be mondókáját negédes büszke fejbictezen­­éssel a gyermek. — A papa talán nem szeret annyira, hogy csak a mamácskára hivatkozol ? — kérdi hirte­len támadt kíváncsisággal Barát. — Nekem nincs papám — feleli elszomo­rodva, fejecskéjét bánatosan lecsü­ggesztve a gyermek. — Mamácska azt mondta, mikor kér­deztem, mért van más kis­lánynak papája és nekem nincs, hogy elment, mert én rossz vol­tam, de visszajön, ha jó leszek és hoz nekem sok, sok szép játékot, nagy frizurás babát, a­mi­lyen egy kis lánynak se lesz, csak nekem, aztán sok czukrot, narancsot, csokoládét — aztán úgy fog szeretni ő is, mint az édesmamácskám sze­ret engem! — fakad ki a vágy teli öröm a gyer­mekb­ől, mi­közben a karikát is eleresztette, hogy gömbölyded kacsácskáit tapsolva össze­­ütögethesse. Barát mámora, kábultsággá fokozódott a gyermeki kedvesség ilyen dúsgazdagságával szem­ben, tovább nem volt képes lázas izgatottságán uralkodni, hirtelen felugrott, karjai közé ragadta a gyermeket és mohó gyönyörérzettel csókol­gatta annak arczát, homlokát, karjait és kezecs­kéit. A gyermek ijedten sírni kezdett, de a férfi szeretetteljes, szívből sugárzó tekintetén fel­bátorodva elhallgatott és egy hirtelen támadt ötlettel gyorsan nyaka körül fonva karocskáit, erősen magához és ölelte ragyogó szemekkel egész önfeledten kiállja: — Te vagy a papám ugy­e? — és be sem várva a feleletet a gyermeki szeretet örömujon­­gásával rebegi: — Papám! édes papám! — eközben egy egész csóközünnel árasztva el az apának tartott !• idegen férfiarc-zárnak általa elérhető mindenk­i részecskéit. ■ Barát, kit a gyermeknek e tiszta szívből fa­­­­kadt önkénytelen felkiáltása egészen megzavart, s hirtelen felelni sem képes, egy edd­ig teljesen­­ ismeretlen indulat­árja feszí­tette idegrendszerét, s szemeiből a meghatottság könyei kezdtek szivá­­­­rogni, melyekkel az édes, bájos gyermeket fel­falni látszott, e deliriumos mámorból azonban­­ egy mély csengésű érczes női hang megszólalása riasztotta fel. — Bocsánat, ha leánykám netán illetlenül viselte magát, — s ezzel a gyermeket a férfi karjaiból gyöngéden kiemelve, az anyai szeretet ■■ feddő hangján folytatta: — Többé nem foglak ide hozni, ha így vi­seled magadat. De a kis leányka több időt nem engedett anyjának, hogy korholó szavait folytathassa, az- t nem gyors kézmozdulattal Barátra mutatva, a rebegő öröm indulatos hangján mondja: — Hiszen az édes papám! Hát nem ismered? — s ezzel ugorva egyet, gyorsan átöleli az előtte álló férfi térdeit. Barát és a nő szemei e pillanatban önkén­tesen találkoztak, az asszony fülig pirult és za­vartan sütötte le szemeit. A kis­lány a csodálkozás kifejezésével arczán nézett fel az apjának tartott férfira, aztán sírásra hajló hanghordozással mondja: — Hát az édes mamát nem csókolod meg? ________FŐVÁROSI LAPOK, 1­890. május 3. Fén­tes. 1 dik negyedében előfordult lájkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházásokról, valamint a magyar- és Horvátországok közt az 1863. évre év­közüli leszámolásról szóló állami számvevőszéki jelen­téseket, melyeket Kabos Ferencz előadó ismertetett, elhatározta, hogy a jelentések tudomásul vételét s hasonló czélból a főrendiházzal leendő közlését hozza a háznak javaslatba. A képviselőház, Szilágyi Dezső elnök­lete alatt ma tiz perczig tartó ülésen vita nél­kül elintézte az 1895. év I., II. és III. negyednek túlkiadásáról és a Ház rendkívüli költségeiről szóló jelentéseket, természetesen a bizottsági javasla­t­ok értelmében­. Holnapra hasonló rövid lélekzetű napirendet állapítottak meg. Az országgyűlési nemzeti pártnak Kovács Albert elnöki ésével értekezlete volt. K­­ekusz Győzi­ előterjesztést tett a közigazgatási Lii«».-ágról szólt­ törvényjavaslatról azon értelemben, a­mint a pártok vezetői már megállapodtak. A tárgyhoz szólottak: Iluránszky Nándor, Apponyi Albert gróf, Szentivá­ni Kálmán, Guiltier Gyula. A párt hozz­ájárul ahhoz a­­ megállapodáshoz, hogy a tör­vényjavas­lat átdolgozás­a végett a bizottsághoz visázk­utasillassék. A párt • lhely álláspontját Gullner Gyula fogja a Házban tul­lápolni. A főrendek névjegyzékének kiigazítása. A főrendiház ápril hó 29- én tartott Üléjében Szé­th­­i­ll­y­i Gyula gróf kir. •fóajtóná­llómesterü­ek kir. lei* lovászmesterré történt kineveztetése folytán, G­e­r­­vay Mihály élethossziglan kinevezett­­főrendiházi tag nevének a névjegyzékből elhalálozás folytán az iga­zoló bizottság által Orient törlését tudomásul vette s ugyanazon ülésében S­z­é­c­h­e­n­y­i Gyula gróf kir. főlovászm­ester, Hárfffy György kir. . főaj­tónál­ló­­mester, Inkey István és József bárók. Gerlitzy Ferencz báró, Raich Milos és Iván bárók, örökös jogú főrendek neveit a főrendek jegyzékébe pútlólag­­ beiktatta. NAPRÓL-NA­PR­A A régi és az uj évezred. (Mes­dini­i Lajos.) 1. A régi ezredévet Bezárta a beszéde, Meghalld a múlt ezred S nyomban rájött — a vége. II. Az újabb ezredévnek Ő mond első beszédet. — Meghallja az uj ezred És nyög: »Nehéz a kezdet« Pallos.

Next