Fővárosi Lapok 1896. október (270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

s összeeső októberi választások ez ünnep békéltető, eszményi tartalommal teljes ha­tása alatt indulhatnak meg, hogy a szen­vedelmeket féken tartsák s az államelle­nes izgatások mérge ellen népünket meg­védjék. Ennél is fontosabb az a másik előny, hogy gyorsan véget vet a bizonytalanság­nak, ami egy nagy választási harcz elő­estéjén Damoklész kard gyanánt lóg a nemzet közélete fölött. Magyarországnak konszolidált, nyugodt közéletre van szük­sége, hogy nyugodtan dolgozhassák. Erre a mai pártviszonyok többé nem voltak alkalmasak. A lezajlott zajos országgyűlés elnyűtte országos pártjainkat s a halállal vívódás hetei alatt a krízis minden tü­nete jelentkezett volna parlamentünkben. Maga a­ választás egy nagy emóczió a nemzet életében, mely érdekeket és exisz­­tencziákat rendit meg, tán uj alakulások­nak is előkészítője. Jobb az ilyesmin men­tül előbb átesni. Mozgalmas hetek következnek most. Az erős, a­kinek igaza van, nem fél tőlük. Mi örvendünk nekik. Nem a harctért, mely nem czél, csak eszköz, s nem is a diadalnak, melyre mindenek pályáznak. Mi a nyugalomnak örvendünk, ami e­­he­tek emoczióit követni fogja, s a nyugodt nemzeti munkának, mely a konszolidálás művét az 1896—1900. országgyűlésen üdvös reformtevékenységgel be­tetézi. A képviselőim feloszlatása. Budapest, szeptember 30. B­á­n­f­f­y báró miniszterelnök a főrendiház mai ülésén V­é­c­s­e­y bárónak abbeli kérdésére válaszolva, vajjon igaz-e, hogy a kormány az országgyűlést fel akarja oszlatni, megerősí­tette azt már napok óta ismert tényt, hogy az 1892-b­en választott országgyűlés élete már csak napokra terjed. E szerint már­most bizonyos, hogy a jövő hét folyamán királyi kézirattal az országgyűlést fel fogják osz­latni. A miniszterelnöknek mai nyilatkozata csak növelni fogja politikai köreinknek már hetek óta tartó izgatottságát s gyorsítani fogja a pár­tok szervezkedését, a­mi különben már hetekkel ezelőtt az egész országban megindult. A válasz­tások a legnagyobb valószínűség szerint, a­mint mi már napokkal ezelőtt megírtuk, október 20 — november 5-ike között lesznek s az új országgyűlés november hó 20-i­kán már meg­alakul. A politikai pártkörökben a miniszterelnök mai beszéde, bár a feloszlatásról már hetekkel ezelőtt tudtak, élénk diskussziót keltett. Arány­lag még a legnyugodtabban fogadták a hírt a szabadelvű pártban. Az ellenzéki pártkörökben ma kizárólag a feloszlatás körül folyt a beszélgetés. A képviselő­ház holnapi ülésén a két függetlenségi párt egy­­egy tagja interpellálni fogja a kormányt e kér­désben. Ellenzéki körökben helytelenítik azt, hogy a kormány előbb a főrendiházban jelen­tette be a feloszlatást. Továbbá azt is kifogásol­ják, hogy a kormány már akkor nyilatkozott, a­midőn még ő felsége nem írta alá a feloszlatást elrendelő királyi kéziratot. Az ellenzéki pártok különben azonnal megindítják a választási ak­­c­iót s a ház feloszlatása után kibocsátják vá­lasztási kiáltványaikat. Minden valószínűség szerint ő felsége buda­pesti tartózkodása alatt írja alá a feloszlatási decrétumot, a­melyet a Háznak egyik jövő heti ülésén, esetleg már kedden felolvasnak. A pártok és a feloszlatás. A nemzeti párt jövő hónap­j­án pénteken ülést tart, a­melyen kizárólag a vá­lasztási szervezkedéssel fog foglalkozni. A függetlenségi Ugron-pá­tt intéző bizottsága ma este értekezletet tartot, a­melyen részt vettek: Ugrón Gábor, Polón­i Géza, Pázmándy Dénes, Bartók Lajos, Holó Lajos, Meszlényi Lajos, Kun Miklós és Várrá­y Károly. A bizottság megállapította a válaszidők alkalmával követendő eljárást. A pártban az új háladatosságnak magvát szived kertjéből, két­­ségbeejtően józan emberre tesznek, mert a ke­nyér, a mindennapi kenyér nagyon drága, Náczi, s a világ úgy tartja, hogy nem kell olyan nagyon a szívünkre vennünk, hogy vájjon ki elől ragadjuk el, a fődolog az, hogy markunkban legyen. Hiszen no, mindez épületes és okos dolog, arra segíthet, hogy télen meg nem fázol, nyáron el nem süti arczodat a napnak forrósága, hogy nem maradsz adósa péknek, mészárosnak, fű­­szerkereskedőnek, lesz kényelmes lakásod, egy kis tartalék­ tőkéd valamelyik jónevü, szolid bankban, de vájjon boldog lessz-e fiam a szó­nak valódi értelmében? Lásd az ilyen magamfajta, unalmas profesz­­szor újra tanácsokat osztogat neked. Ugyan hallgasd meg. Minap hozzám jöttél, s én megkérdeztem tőled: — Mit ettél ma Náczi? Te hamar készen voltál a felelettel. A sze­gény ember ritkán lát húst, pedig vékony bőr­ben vagy, tanulnod pedig sokat kell. No hát ismerek én egy derék családot. Gaz­dag emberek és mégis van szivök, a­mi hova­tovább igazán ritkaság­számba megy. Borait ismeri az egész világ, de a szivöket, mely bo­raiknál is jobb, bezzeg kevesen. Negyvenöt ilyen magadfajta szegény fiúnak adnak naponta ebé­det és vacsorát, ott majd te is látsz húst fiam. Te oda mentél és nem hiába mentél­ Náczi, az a húsleves, a mit ott naponta eszel, legyen neked az, a­mi nekem az a bizo­­nyos avatag téli kabát volt. Melegítse meg a szivedet legalább tzen­­három évig — nem, jusson eszedbe életedfogy­­táig. Ne feledtesse el veled azt pajtások ruhai tréfája, szívtelen emberek közönye, okos embe­­rek józan tanácsa; ne feledkezzél meg arról akkor se, ha négy tál étel kerül naposta az asztalodra s tele lesz a ruhaszekrényed vado­­nat uj nadrágokkal és csak egy napig fordasz egy-egy vakító fehérre vasalt gallért - mert lásd ez mind megtörténhetik. Hanem — és most jön az, a­mit értenéked apád helyett, apád nevében mondok - hanem, ha lesz majd egy-egy viseltes téli lbátod, s meglátsz az utczán egy szegény ifjú­­té­sz idején, csípős novemberi szélben: nézz az arcába, ha becsületest mutat, azt se kérdezd máik hijják, mi a vallása, mi a foglalkozása: vidd el a laká­sodba, akaszd a nyakába, s mondd nki: — Eredj, szegény fiú, az isten ásjon meg! S ha lesz egy tányér meleg leveed fölösle­ges, hívd meg egyik vagy másik szeény ember­társadnak a diák­ fiát arra a levesre Meglehet, hogy akkora a te egkori szürke professzorodnak tán csak a híre vagy talán még az sem lesz, de te visszafogás reá emlé­kezni arról a szivbeli melegségről, mely eltölt, mely kicsalja szemedből a könyet - Náczi, te nagyon boldog lessz akkor, mert m­st is bol­doggá tettél­ __________FŐVÁROSI LAPOK­____________ 1896. október 1. Csütörtök. __ jelölések sorsa fölött is határoztak, elhatá­rozták, hogy a párt különösen az erdélyi részekben fog nagyobb akcziót kifejteni. Szóba kerültek továbbá a Vaskapunál lefolyt ünnepségeknél előfordult események s miután a párt ez alkalommal Magyarország állami önál­lóságát háttérbe szorítva látja, megbízta Ugron Gábort, hogy a holnapi ülésen interpellálja meg a kormányt. A függetlenségi Kossuth-párt szer­vező bizottsága Komjáthy Béla elnöklete alatt ma szintén ülést tartott, a­melyen a választások előkészületével foglalkozott. Budapest, szeptember 30. A második magyar nunczium. A bécsi lapok ma mind hosszabb czikkekben foglalkoznak a magyar kvóta-bizottság második üzenetével. A N. Fr. Pr. a nuncziummal foglalkozva szemünkre hányja, hogy mi minden közös ügyben, a bankkérdésben is a teljes paritást követeljük, holott ehhez csak akkor volna jo­gunk, ha 50% kvótát fizetnénk. Ily bevezetés után a bécsi lap az osztrák kvótabizottság hangjában és modorában elmondja, hogy Ausztria mennyit tett a múltban Magyarországért, hogy felszabadította őt a török járom alól, hogy Ausztria Magyarország alkotmányáért is sorompóba szállt, szóval, hogy mi annyi köszönettel s hálával tartozunk Ausztriá­nak, hogy a kvóta felemelésébe bele kell egyeznünk. A bécsi lap különben örül, hogy az új országgyűléssel új kvóta-bizottság fog dönteni e kér­désben s az engedékenyebb lesz, mint a régi volt. Azt hiszszük, hogy a bécsi lap s mindazok, a­kik ily módon remélik, hogy a kvótát emelni fogják, nagyon is csalódni fognak. Választási mozgalmak. J­u­s­t­h Gyula a Kossuth-párt egyik elnöke, tegnap hosszasan ta­nácskozott a Szegedre utazott Eötvös Károlylyal, az Alföldön való szervezkedésre vonatkozólag. — A szegvári függetlenségi párt tegnap tar­tott értekezleten újból H­e­­­f­y Ignáczot je­lölte. — A kassai nemzeti párt bizottsága teg­nap bizalmas értekezleten elhatározta, hogy küldött­séget meneszt Beöthy Ákoshoz s felkérik a mandátum megtartására. — A nyárád-szeredai nemzeti párt tegnapi értekezletén elhatározta, hogy Issekutz Győzőt lépteti fel. Issekutz eddig Erzsébetvárost kép­viselte. — A szepsi-szentgy­örgyi szabad­elvű párt újból Beksics Gusztávot kéri fel a mandátum elfogadására. ORSZÁGGYŰLÉS,­ ­ Budapest, szept. 30. Végre kipattant a titok. Bánffy báró ma be­vallotta, hogy igenis az országgyűlést fél szándéko­zik oszlatni. Vécsey báró egy interpelláczióra adott alkalmat erre a kijelentésre s a szenzáczió pillanat alatt beszaladta a politikai köröket. A választ máskülönben tudomásul kellett, hogy vegyék, mert elég kategórikus volt. Ám nem vették tudomásul Perczel belügyminiszterét, a­kihez szintén intézett Vécsey kérdést a jö­vendő választásokban tanúsítandó magatartása ügyében. Perczel azt felelte, hogy ő a törvény szellemében fog eljárni, a­mi szintén határozott felelet. — Napirendre tűzzük a feleletet, — diadal­maskodtak a klerikális oldalon. — S aztán? — kérdezték Bánffy báró háta mögül. — A legközelebbi ülésen tárgyaljuk! — Mikor? A jövő országgyűlésen? — ka­­czagtak a mamelukok. Tényleg: komikus volt ez az eljárás. Az országgyűlés feloszlik. Jön az uj. A mai harcz pedig kárba veszett, mert az uj Ház a réginek a dolgait legfölebb elölről kezdheti, de nem folytathatja. Egyébként ez érdekes mozzanat után jött — a kúriai bíráskodás. A klerikális elemek töme­ges fölvonulást rendeztek — a papi paragrafus ellen, s hogy az bukni fog, világos volt, mert a liberálisok felényi számmal jelentek meg csupán. Úgy látszik, nem fektettek súlyt arra, hogy a kormány ma győzzön, mert nyilván előre sej­tették, a­mit Bánffy báró később Vécseynek csak morált.

Next