Fővárosi Lapok 1896. december (331-360. szám)

1896-12-01 / 331. szám

1896. deczember 1. Kedd. FŐVIHOLT T­ANÍÍTS 1. 384 r. kath. tanítónak . 60,223 frt 83 kr. 2. 429 gör. kath. tanítónak. 84,430 frt 84 kr. 3 116 ág. ev. tanítónak. . 18,757 frt 40 kr. 4. 460 ev. ref. tanítónak . 86,754 frt 03 kr. 5. 2 gör. kel. szerb tanítónak 113 frt — kr. 6. 13 gör. kel román tanítónak 2.071 frt — kr. 7. 37 unitárius tanítónak . 9,543 frt 50 kr. 8. 15 izraelita tanitónak . 2,254 frt — kr. 9. 247 községi tanítónak . 40,875 frt 65 kr. Az 1703 tanító közül kapott e szerint egy­egy átlag 179 frt államsegélyt fizetésjavitás czimén. Az 1895. és 1896. évben Wlassics miniszter által kiutalványozott egész 305.033 frt államsegélyből kapott 1456 felekezeti tanító 264.158 frtot és a 247 községi iskolai tanító 40.875 frtot. Annak idején a tanítóság egy része kicsi­nyelte, keveselte az idézett törvényben éppen a legmostohábban dotált tanítóknak biztosított kedvezményeket. Most azonban mégis nagy jótéteménynek bizonyul a törvény. Az kár, — éppen a legcsekélyebb javadalma tehát az államsegélyre leginkább rászorult tanítók érde­kében kár — hogy nem minden oldalról ve­szik az államsegélyt igénybe oly mérvben, mint a­hogy az a törvény betűjéből és intencziójá­­ból is következnék. Különösen feltűnik, hogy a görög keletiek (úgy a szerbek, mint a románok), húzódoznak az államsegély igénybe vételétől, a­mit csak saját szegény tanítóik sintenek meg. Még annyian sem kérték volna az államsegélyt ha Wlassics miniszter nem adott volna ki ez irányban szigorú rendeletet. Nem kért továbbá államsegélyt az erdélyrészi ág. ev. egyházi fő­hatóság sem tanítói számára. A­mi pedig a gör. kath. tanítókat illeti, a­kik ezek közül eddig állam­segélyt kaptak, hasonlíthatlanul nagyobb rész­ben az eperjesi és munkácsi gör. kath. püs­pöki megyékhez tartoznak, tehát túlnyomóan ruthén ajkúak, a román ajkú gör. kath. tanítók közül alig egy-kettő részére kértek államsegélyt.­­ Kívánatos pedig, sőt tör­vényes kötelesség, mindazon tanítók fizetésének kiegészítésére igénybe venni az államsegélyt, kiknek fizetése nem éri el a 300, illetőleg 400 forintot,­­ annál inkább, mert kéjes gyönyörűségében. A­mint észrevette, hogy egyedül van, nem volt szomorú. Elment, de majd visszajön. Szereti, mert megölelte, s ajka érintette ajkát Az éjszaka a falu nép nem alhatott, s nem egy nyitotta fel az ajtót fenyegetések és átkozódások között. Fáradhatatlan muzsika hangjai lármázták tele a levegőt: egy bolondos, szilaj muzsika, mely kacsagott, ölelkezett víg dallamaiban. Az öreg hangszerben a nyomorult lelke dalolta el nászénekét. Másnap a fiatal­ember nem jelent meg sem az ablakon, sem a kert­ben. Nem szomorította, a tegnapi mámor még mindig bódította a lelkét. Még akkor is mosolygott, a­mikor két héttel később egy reggel a templomból jövet meg­látta ünnepi népség között, szebb ruhában mint bármikor, egy halvány leánynyal együtt, kinek fejét mirtuskoszorú övezte, s kivel mo­soly­gva beszélt. A faluban nem voltak zenészek, s ha az ember nem gazdag, nem hozathat a városból. Őt hitták meg tehát a lakomához. A csa­vargó néhány hatosért szívesen eljátsza leg­szebb dalait. Soványan, sápadtan, mint egy automata csak karjait mozgatva a kintorna mögött, honnan valami érthetetlen sajgó fáj­dalom panaszai szállottak fel, állt ott a szegény szerelmes leány. Vig mulatság volt. Egész éjjel tánczoltak volna ha­­ abban a pillanatban, a­mikor a vőlegény az örömtől felhevülve menny­asszonyát táncz közben meg nem csókolja — a muzsika egy feljajduló, felsikongó kiáltással el nem némult volna. Hiába forgatták. Nem adott többé hangot. Az elnémult hangszerben a nyomorult leány lelke szakadt meg abban a pillanatban, csak a fölemelt javadalmak (az 50 fitos kor­pótlékokkal együtt) fognak vonzerőt gya­korolni a tanítói pályát illetőleg. Erre pedig azért van nagy szükség, mert még mindig mintegy 7000 tanító hiányzik Magyarországon. Megbocsáthatlan mulasztást követnek el tehát nem csak saját, jobb sorsra érdemes tanítóik, hanem a hazai általános közművelődés, tehát a népjóllét érdekei ellen is azok a ténye­zők, melyek inkább elnézik, sőt tán még elő is mozdítják a törvényes fizetési minimumról kiállított hamis díjleveleket (pl. 300 írtról, holott a szerencsétlen tanító ez összegnek tán csak egy harmadát, legjobb esetben a felét kapja tényleg kézhez) és készek inkább nyo­morban siütődni engedni tanítóikat, hogy sem hozzájáruljanak a tanítói fizetés kiegészítés czimén az államsegély kéréséhez. A magyar állam kormánya jelentékeny ál­dozatokkal megtette a magáét ez irányban és íme, hogyan szenved részben hajótörést a leg­nemesebb intenczió is a félszeg szűkkeblűsé­­gen és részben rosszakaraton. Részünkről szem­mel fogjuk tartani ezt a nem csupán kultúr­politikai, hanem egyszersmind általános nem­zeti politikai szempontból fontos ügyet és kö­vetelni fogjuk esetleg a legszigorúbb eljárást. A holnapi ülés. A képviselőház holnapi ülésén Lukács László pénzügyminiszter beterjeszti a jövő évi költségvetést és a négy hónapi indemnitásról szóló törvényjavaslatot. A képviselőház a miniszterelnök indítványára a jegyzők számát kettővel szaporítani fogja. Az új jegyzők Hock János nemzetipárti és Ra­­kovszky István néppárti képviselők lesznek. A bizottságok titkaiból. A képviselőház bi­zottságai még meg sem alakultak, már­is sokat beszélnek a bizottságok kulissza­tit­kairól. Sokan tudni vélik ugyanis, hogy az ellenzék fenyegetődzése folytán a pénzügyi bizottsági tagságtól több képviselő azért vonult vissza, mert pénzintézetekkel áll össze­köttetésben s nem akar tápot adni az ellenzék támadásainak. Más oldalról azonban megc­áfol­­ják a hirdeléseket. Tény az, hogy egyes bizott­ságok képe nagyon is meg fog változni, s kü­lönösen sokat veszít a pénzügyi bizottság az­zal, hogy Széll Kálmán nem fogadta el az elnöki tisztet. A szabadelvű párt ugyanis mai ülésén kijelölte a Ház állandó bizottságaiba vá­lasztandó tagjait. A kijelölések között a leg­érdekesebb a pénzügyi bizottság tagjainak név­sora, a­melyet a következőkép állapított meg a párt: Andrássy Géza gr., Andrássy Sándor gr., Fálk Miksa, Farbaky István, Fenyvessy Fe­­rencz, Gajári Ödön, Gyurkovits György, Hege­dűs Sándor, Schmidt Károly, Dobóczky Ignácz, Neményi Ambrus, Pulszky Ágost, Papp Géza, Rohonyi Gyula, Szerb György, Teleki Géza gr., Terényi Lajos és Tisza Kálmán. A névsorból hiányzik: Széll Kálmán, a­ki annyi esztendőkön át fáradhatatlan buzga­lommal vezette a bizottság tanácskozásait, élénk részt vett a vitákban s a maga sok tapasztala­tával, államférfim tudásával mindig irányt adott a bizottság határozatainak. Bánffy báró minisz­terelnök a képviselőház mai ülésén maga ipar­kodott Széll Kálmánt elhatározásának meg­változtatására bírni, de a miniszterelnök e czélját nem tudta elérni. S így a szabad­elvű párt ma esti értekezletén Széll Kálmánt már nem jelölte a pénzügyi bizottság tagjai közé, ellenben előreláthatólag a közigatási bizottság elnöke lesz. A pénzügyi bizottság elnöke gyanánt T­i­s­z­a Kálmánt emlegetik, ki a maga kiváló egyéniségével nagy súlyt és tekintélyt fog kölcsönözni e bizottságnak. Némely lap ama hírével szemben, mintha Berzeviczy Albert és Láng Lajos a pénzügyi bizottságba való beválasztatásra azért nem reflektálnának, mert magukra nézve a Házon kívül elfoglalt állásaik miatt e beválasztatást incompatibilisnek tekintik, a leghitelesebb érte­sülés alapján azt jelenthetjük, hogy a nevezett képviselők tartózkodásának oka egészen más, tudniillik abban a körülményben keresendő, hogy mindketten a Ház alelnökeivé vá­lasztatván, egyfelől a képviselőházban való különböző munkakörök és tisztségek akkumulálását akarják elkerülni, s másfelől újabb erőknek a fontosabb bizottságokba való bejutását akarják elősegíteni, különösen abból a szempontból, hogy a pénzügyi bizottságban elegendő számmal álljanak előadók rendelke­zésre, mely teendőre az alelnökök — kiknek időnkint elnöki teendőket kell teljesíteniök — nem vállalkozhatnak. Huszonhét peticzió. Ma délben járt le a határidő, a­meddig az új képviselők mandá­tumait kérvénynyel lehetett megtámadni. Ma délig összesen huszonhét peticziót adtak be a képviselőház irodájába s igy a bíráló bi­zottságok huszonhét képviselő mandátuma fö­lött fognak dönteni. A kifogásolt madátumok tulajdonosai a következők: Biedermann Rezső, Mezőssy Béla, Jurits Mihály, Gajáry Ödön, Korniss Ferencz, Sima Ferencz, Wolfner Tivadar, Apponyi Albert gróf, Lukács László, Szentiványi Gyula, Hock János, Várossy Gyula, Tibád Antal, Holló Lajos, Mattya­­sovszky Gyula, Lánczy Leo, Lakatos Miklós, Marsovszky Endre, Kende Béla, Reitter János, Zichy János gróf, Zay Miklós gróf, Meszlényi Pál, Berger Ignácz, Emmer Kornél, Sipeky Sándor és Pongrácz Anselm báró. A főrendiház ülése. A főrendiház deczem­ber 1-én, kedden délelőtt 11 órakor ülést tart, melynek napirendje a következő: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az igazoló bizottság bejelentése és annak tudomásul vétele. 3. A ház jegyzői karának és háznagyának választása. 4. A választás eredményének kihirdetése és megalakulásának kimondása. 5. A szakbizottságok és bíróságok meg­választása. 6. A választás eredményének kihirdetése 7. A fegyelmi és igazoló bírósági tagok felesketése. 8. A jegyzőkönyv hitelesítése. Katonai tanácskozás. Bécsben tegnap dél­ben a király elnöklete alatt nagy katonai ta­nácskozás volt, a­melyen részt vettek a közös hadügyminiszter, Beck báró, a vezérkar főnöke, a hadsereg főfelügyelői és több más tábornok. A főrendiház tagjainak értekezlete. A főrendi­ház tagjai ma délelőtt báró Vay Béla elnöklete alatt a főrendiház emeleti termében értekezletet tartottak, melyen az egyes bizottságokba és bíróságokba be­választandó tagokat jelölték ki. A holnapi ülésen a szakbizottságokat országos és fegyelmi bizottságok tagjait választják. VIDÉK OO A liberális Jászberény. Jászberényből írják a „Bud. Tud.“-nak: hogy milyen gyenge alapon áll tulajdonképen az ellenzék Jászberényben, az tegnap a községi választások alkalmával derült ki. Jász­berényben ugyanis tegnap 50 városi képviselőt kellett választani, még pedig nyolc­ választókerület­ben. Mind a nyolcz kerületben a szabadelvűpárt névsora győze­delmeskedett és a szabadelvű választók száma úgy viszonylott az Apponyi-pártiakéhoz mint 105 : 55. 00 A hontmegyei szabadelvűpárt nagy párt­­gyűlést tartott e hó 29-én. A gyűlés tárgya: a párt végrehajtó bizottsági elnökének, Schiller Antal kir. közjegyzőnek előterjesztése volt a lefolyt választá­sokról. Báró Majthényi László v. b. t. tanácsos indítványozta azután, hogy a kormánynak, különösen annak feje, Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek bizalom nyilvánittassék és föltétlen ragaszkodásuk kifejezéseként őt 50 tagból álló küldöttséggel üdvö­zöljék. A gyűlés —■ mely a városház termében folyt le nagyszámú értelmes közönség jelenlétében — Horváth Béla főispán éltetésével oszlott széjjel. Gyű­lés után 300 teritékű banker volt a megyeház nagy­termében a főispán tiszteletére. 3

Next