Fővárosi Lapok 1896. december (331-360. szám)

1896-12-17 / 347. szám

1896. deczember 17. Csütörtök FŐYIKIOSZ T-APOX.3­ ­. Elnöki előterjesztés. 2. Gazdasági bizottság jelen­tése (a külállamokkal csereviszonyok létesítéséről). 3. Igazoló-bizottság jelentése (báró Révay Simon kérvé­nyének tárgyalása). 4. Felirati javaslat tárgyalása. 5. Az 1897. év első négy hónapjában viselendő köz­terhekről és fedezendő állami kiadásokról. 6. Az ujoncz megajánlási törvényjavaslatról. 7. Az egyéves önkéntesek 1895—96. évi tiszti vizsgálatairól. 8. A közös hadsereg és a honvédségnél 1895—96. évben előfordult öngyilkosságokról szóló miniszteri jelenté­sekre hozott képviselőházi határozatok tárgyalása. Visszavont petíczió. A képviselőház hetedik bíráló bizottsága B­a­r­c­s­a­y Kálmán elnöklete alatt ma ülést tartott, melynek napirendjére a Laka­tos Miklós, Abaúj-Torna megye színi kerületében meg­választott képviselő választása ellen benyújtott kér­vény tárgyalása volt kitűzve. Mielőtt az érdemleges tárgyalás kezdetét vette volna, a kérvényezők kép­viselője, Halmos Károly ügyvéd kijelentette, hogy a kérvényezők nem akarják a kerület nyugalmát és békéjét esetleges vizsgálat által megzavarni, de kü­lönben is tekintettel arra, hogy a megválasztott kép­viselő Lakatos Miklós személye a kerületben párt­különbség nélkül köztiszteletnek örvend, visszavonja a kérvényt, bár meg van arról győződve, hogy a kérvényben felhozott visszaéléseket be tudná bizo­nyítani. A választást védők megbízottja, Eötvös Bálint ügyvéd tudomásul vette e kijelentést és a bi­zottság a felek nyilatkozatai alapján Lakatos Miklóst végleg igazolt képvise­lőnek jelentette ki. A banktárgyalások­ Bécsből távírják a „Bud. Tud.“-nak . Az osztrák-magyar bank főtanácsa mai ülésében tudomásul vette a két kormány abbeli érte­sítését, hogy a szakelőadók tanácskozásai a bank­szabadalom megújítása ügyében 1. hónap 19-én egyelőre Budapesten, megkezdődnek. Ezen tanács­kozásokhoz a bank részéről előadókként a vezér­titkáron és ennek helyettesén kívül — ezek esetleges akadályoztatására való tekintettel —­ az üzletvezető­ségnek még két tagját rendelték ki. . _ _ _ _____ . ■ , NAPRÓL-NAPRA A számozott házalók. Madách megálmodta azt a kort, a­melyben az emberek, a való emberből számokká dege­nerálódnak. A főváros valóra fejti az álmot. Töméntelen sok a szám már ma is; újévre megszaporodik a megszámozott lélekzők száma. A rendőr: szám; a hordár: szám. A villamos, a lóvasúti kalauz, a telefonos kisasszony: szá­mok valamennyien. A házaló, mely független elem volt, számmá lesz. Sipkát is kap, bordát köréje drótból, a melyre rá lesz vésve a ,,szám.“ Az a csúf név, a melyet az ószeres gárda kegyelettel dédelgetett, a ,,handlé“ törölve lesz a házmesterek szótárából, s ha zordon szigorral egyet-egyet kiutasítanak majd a kapualjából, csak „számot“ utasítottak ki s nem, mint eddig, a házalót. De nemcsak a „számozásra“ bélyegezte az udvarok dalosait (a­kik a maguk c-jét kivág­ják a negyedik emeletig) a főváros, hanem belehajszolta őket a fotografálásba. Január el­sejétől valamennyi házaló arczképet illeszt az igazolványa mellé. Mennyi gigerlit nevel ez a város. Hiszen, a­ki fotográfus elé készül, nem járhat mosdatlanul ószeresen ? Nem, legalább azon a napon, a­melyen üvegre igazítják az ábrázatát, így készülnek aztán az olyan arcz­­képek, a­melyekről a gazdájuk is leesküszi a hasonlóságot. Ezek az arczképek lesznek az­után a házalók hiteles igazolványai. Egy ószeres, e lapnak hirdetési rovatában közzé adta ezt a kis hirdetést: „Gyakorlott ószeres, rendőri igazolványá­hoz elhasznált arczképet keres. Nemre, korra nem tekint.“­ ne. A Grassalkovich, utódok és a Nemzeti színház. — Saját tudósítónktól. — Budapest, decz. 16. Köztudomású dolog, hogy a nemzeti szín­ház telkét herczeg Grassalkovich adományozta, de — megszorítással, csakis a s­z­í­n­h­á­z művészi czé­djaira. Ugyanezért tavaly, mikor már az intéző körö­ket is áthatta azon rég hangsúlyozott óhajtás, hogy nagyobb épület volna szükséges a külön­ben is roskatag régi épületnél, a belügyminisz­térium felhívta az adományozónak netán létező leszármazóit vagy jogutódait, hogy a tervbe vett változtatáshoz vagy beleegyezésüket vagy esetleges igényüket jelentsék be. Jogilag kötelesség, anyagi szempontból okos előrelátás volt ez a fölhívás, mert az új épület telke és költségeinek meghatározásába nagyon belejátszik az, vájjon a régi helyet föltétlenül lehet-e majd értékesíteni s nem támasztatik-e olyan igény, mely fölemészti a rendelkezésre álló alap egy részét ? Nos, a bejelentés megtörtént, új jelentkező — a határidő elmúlván — nem jöhet, de dön­tés még sincs e kérdésben, daczára hogy a kiválasztott új telek a tavaszra már üresen állva kínálja magát, és daczára annak, hogy ez a késedelem Sybilla-könyveket teremthet, mert közbe szólhat olyan körülmény, ami­­ nagyon megdrágíthatja majd a dolgot! Hogy egyrészt indokoljuk ezen állításunkat, s hogy másrészt az érdeklődő nagy­közönség is tudomással bírjon ezen általános érdekű kérdés minden fázisáról, elmondjuk a dolgok állását, úgy a mint ismerjük, előre bocsájtva, hogy — érdekesnek is tartjuk. Igényt — kárpótlás iránti igényt — jelen­tettek a be rendelkezési joguk megváltásának czimén gróf B­r­­­e­z­n­a­y Pál hivatalnok és testvérei: Árpád gróf és Alexandra grófnő. Ezek mind egyenes leszármazó-; az adományozónak, a mennyiben gróf Beleznay Sámuel generálisnak Grassalkovich Zsuzsanna volt a felesége. Igénynyel bírnak még a fáji Fáyak, mint egyik oldalág leszármazoi, de ezek nem is önálló igénylők, hanem csatlakozók. Igénynyel bírhatnának még a Horváthok, — ha vannak — a mennyiben Grassalkovich is, test­vérei is a Horváth névre hallgattak; de elmúl­ván a törvényes jelentkezési idő, minden ag­gály nélkül lehet a jelentkezettekkel maguk­kal szóba állani. Ezeknek összes igénye: 50000 forint. Tartózkodunk itt a vélemény­nyilvánítástól s csak konstatáljuk, hogy ez ügyben mind a mai napig csak „véleményeztek.“ Az egyik vé­lemény­ szerint akkor is „a magyar nem­zeti t­h­e­á­t­r­u­m c­z­é­l­j­á­r­a" lenne használva a telek, ha azon a sziniiskola gyakorló háza vagy tanodája lenne, tehát megvál­tás nélkül tartható meg úgyezen esetben, mint az új színház ja­vár­a való értékesítés esetében akkor is, ha maga a theatrum máshová épül! Ugy de ezen véleményadó az alapítólevél­nek csak az elejét vette figyelembe, pedig hát a folytatás alighanem mást mond! Hogy erről ítéletet alkothassunk, ide másoljuk a különben is kultúrtörténeti emléket képező alapitó levél­nek betüszerinti szövegét: „Alulirt, minekutána a múlt 1834-dik Esz­tendőben, szab. kir. Pest városában a hat­vani kapun kivül fekvő üres fundusomat a tek. nemes vármegyének oly végre, hogy ott és azon magy­ar nemzeti theatrum épít­tessék, oda ajándékoztam volna, most, mi­dőn a tek. nemes vármegye az építéshez már hozzáfogni akar, az érdekelt fundust a fennérintett czélra ezennel tökélletesen által­­írom, engedem és signálom. Azon eset­e mindazonáltal, ha netalán a magyar theátrum felépítése valamely akadályok miatt vagy most nem sikerülhetne, vagy azon fun­dust jövendőben a­k­á­r­m­e­l­y tu­á­s célra és nem a mostani,­­álta­lam kívánt magyar színház épí­tésére és fentartására akarnák fordítani, akkor én azon fun­dus­r­ó­l további rendelkezésemet és a dologba való beszóláso­­mat magamnak és succeszori­m­­nak föntartom Gedellőn, szeptember 22-ik napján 1835-dik esztendőben. Herczeg Grassalkovich Antal, sk (P. H.)“ így szól a Pestmegye leveles­tárában őrzött eredeti, a hol egy hozzá csatolt jegyzőkönyv­ben az is meg van irva, hogy Földváry Gábor alispán a helyszínen szigorítana „kitett czélra“ vette át a fundust szept. 23 án. Ezen okmány tehát a fent elősorolt igény­lőknek föltétlen beleszólási s tiltakozási jogot ad, ellen esetben meg nagy port biztosít az ál­lamnak, mely a színháznak más helyre építé­sével tapétára kerül. Ellenben­­ végleg elvág­hat minden beleszólást valamely békés megál­lapodás az igénylő felekkel. A főváros közgyűlése. Budapest, decz. 16. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizott­sága ma délután közgyűlést tartott, R­á­t­h Károly főpolgármester elnöklése mellett. Faller­ Ferencz főjegyző többrendbeli, idő­közben érkezett miniszteri leiratot terjesztett elő; ezek közt volt Darányi Ignácz földműveléügyi miniszter köszönő levele is, azért, hogy a főváros a nemzetközi gazdakongresszus tagjait szíves vendég­szeretettel fogadta. A közgyűlésen jelenlevő D­a­­rányi Ignácz minisztert megéljenezték. A sajtó­esküdtszéki tagok lisztájának össze­állítása körül kifejtett munkálkodásért az elnök kö­szönetet mondott Gelléri-Szabó Jánosnak és a mellette működött bizottságnak, a­mihez a köz­gyűlés helyeslőleg járult hozzá. Rózsavölgyi Antal tanácsjegyző még néhány telek ügyet terjesztett elő, aztán Matus­ka Alajos tanácsos ismertette a belügyminiszternek a vásárcsarnokok életbe léptetése, üzeme és szer­vezete tárgyában alkotott szabályzatra érkezett leira­tát, a­melyet lapunkban már közöltünk. A közgyűlés a miniszter kívánta módosításokhoz mindenben hozzájárult s e szerint a szabályzat a miniszteri leirat értelmében jóváhagyottnak tekin­tendő s életbeléptethető. Ennek kapcsán hozzájárult a közgyűlés ahoz is, hogy a közélelmezési és pénz­ügyi bizottságok jelölése szerint — a vásárcsarnok bizottságba beválasztassanak a következők : Radócza János, H­i­n­d­y Kálmán, Steiger Gyula, Fenyvessy Adolf és Kurfürst Miksa. Kun Gyula tanácsos a tanács- s illetőleg a pénzügyi és gazdasági bizottság ama javaslatát ter­jesztette elő, hogy az eskütéri híd környékére vonat­kozó szabályzási tervek jegyzői: H­e­u­f­f­e­r Adolf középítési igazgató és Divecis Ferencz műszaki tanácsos, egyenként 3000 frt jutalomban részesíttes­­senek. Csepreghy János, H­e­lt­a­i Ferencz dr., Fenyvessy Adolf, Wagner Jenő dr. hozzászólása után a közgyűlés 73 szavazattal 69 el­lenében megszavazta a jutalmat. Elfogadta a tanács ama javaslatát, hogy a Lipót­­utcza szabályozása nem csak a kalap-utczáig, hanem egészen a Borz-utczáig keresztülvitessék. Ekként a Lipót-utcza eme részének keleti oldala esik szabályo­zás alá, a­mi nagyobb költséggel nem jár s esetről­­esetre, az építkezések alkalmával lesz keresztül­vihető. Rózsavölgyi Gyula tanácsos előterjesz­tésére S­e­r­­­y Lajosnak megadták az engedélyt arra, hogy a III. kerületben (Ó-Budán) állandó szín­házat nyithasson. Az opera és a nemzeti színház intendánsa azt kérte, hogy a színművészeti akadémia növendékeivel eddig a várszínházban tartott előadásokat ezentúl — délutáni előadások alakjában — a nemzeti szín­házban tarthassák meg. A közgyűlés­­hez —­ bizo­nyos feltételek mellett — hozzájárult.

Next