Fővárosi Lapok, 1897. január (34. évfolyam, 4-31. szám)
1897-01-04 / 4. szám
4. szám XXXIV. évfolyam. 1897. Hétfő, január 4. Egész évre 14 írt,félévre 7 frt,1, évre 3 fit 50 kr.,epsi tiara 1 írt 20. Megjelenik mindennap hétfőn és ennep cián is. Egyes számára , melyben 4 kr., vidéken 5 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : PORZSOLT KÁLMÁN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Ferencziek tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. Tisztelettel kérjük vidékit. előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Két telegramra. Budapest, január 4. A franczia köztársaság elnöke sietett válaszolni arra az üdvözlő táviratra, amelyet neki az orosz czár küldött. Azonban sem a czár, sem Faure táviratában nincs semmi aggasztó. Különben is minden félreértést kizárna az a beszéd, amelylyel Mohrenheim báró, mint a diplomácziai testület doyenja, az Elysée-palotában végbement újévi tisztelgésnél a köztársaság elnökét üdvözölte. Éppen Mohrenheim volt az, aki az orosz-franczia barátság létrehozásában a legtöbb lelkesedéssel működött közre, ő tehát bizonyára nem mulasztotta volna el az alkalmat és beszédében hangsúlyozta volna a kettős alliance-t, ha a czár úgy kívánta volna. De nem tette, sőt beszédében olyan fordulattal élt, amely inkább intésnek vehető. Azt mondta, hogy a hatalmak összesége a békét úgy tekinti, mint legfőbb jót és hogy Francziaország továbbra is hathatósan támogassa ezt a „szent ügyet“. A szentpétervári és párisi táviratváltás legföljebb Angolországra nézve lehet kellemetlen. Mert Angliának és Francziaországnak sok közösen elintézendő ügye van, s ez ügyek lebonyolításába már most beleszól Angolország is. A megoldandó kérdések közt természetesen a legfontosabb Egyiptomé. Angol lapok azt híresztelik, hogy mivel az alexandriai felebbviteli bíróság legutóbb Angolországra nézve kedvezőtlenül döntött, az angol kormány meg akarja szüntetni ezt a bíróságot és föl akarja oszlatni a törvényhozó gyűlést. Bár e híreket föntartással kell fogadnunk, annyi bizonyosnak látszik, hogy az angol kabinet most kevésbbé gondol rá, mint valaha, hogy Egyiptom kiürítésére terminust jelöljön. Sőt feltehető, hogy a kormány csatlakozni fog több befolyásos parlamenti férfiú és pénzember ama nézetéhez, hogy a felső-egyiptomi expedíciót ki kell terjeszteni egészen Chartumig. Ha pedig ebbe belemennek, a szükséges pénz semmi esetre sem fog kitelni az egyiptomi költségvetésből és így az odavaló kormány rá lesz utalva Angolország financiális támogatására. Ebben az esetben pedig az fog bekövetkezni, hogy Francziaország és Angolország újra összekülönböznek, mert Egyiptom az ő sajátos nemzetközi helyzeténél fogva nincs följogosítva arra, hogy a hatalmak beleegyezése nélkül kölcsönöket felvegyen. Ám a jövő beláthatatlan és a jelen igen furcsa. A hármas szövetség azt mondja magáról, hogy ő a béke; a kettős szövetség is esküszik égreföldre, hogy ő a béke ; és ha Angolországnak hiszünk, úgy a béke szintén biztosítva van örök időkig. De ha mindenütt ott leselkedik a béke, mire való e „szent ügynek“ — mint Mohrenheim kérve-kéri — a „további hathatós támogatás ?“ A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRCZÁJA, Petőfinek egy ismeretlen költeménye. Budapest, jan. 3. A pápai képző-társulat almanachjában, melyet 1845-ben Tarczy adott ki Tavasz czim alatt Pápán, Domanovszky Endrének két költeménye olvasható. Az egyik Imre király, történeti tárgyú s nagyon nehezen haladó, bölcselkedéssel megterhelt románcz, a másik Ida, szintén románcz, de romantikus és a költői előadásnak sokkal magasabb fokán. Figyelmesebb összehasonlítás nagyon gyanússá tenné e két teljesen különböző versnek egy szerzőtől való származását. E különbségek azonban eddig nem igen tűntek föl, s valószínűleg ezután sem tűnnének föl, ha egy régi diák-történet megelevenedése föl nem hívná rá a figyelmet. Toldi és Tar Lőrincz históriája jut eszünkbe róla. Toldié, aki Tar Lőrincz álarcza alatt vívta meg pár baját Rozgonyi Piroskáért. Ebben az esetben Domanovszky volt Tar s Toldi szerepét, mint hiteles emberek igazolják, Petőfi Sándor vette át, Piroskát két sárga körmöczi arany helyettesítette. A két történetben minden talál, csupán a szerepcsere indító oka s az eredmény nem Mert Domanovszky Petőfi unszolására engedte meg, hogy nevét az Ida czimü költemény alá jegyezhesse, s a két arany pályadijat is maga adta át Petőfinek. Hogy történt mindez, az alábbiakban rendre el fogom mondani. Még csak azt jegyzem meg, hogy az említett verset, miután a Tavasz.-ban nehezebben hozzáférhető, szükségesnek láttam kiadni. Ida. „A kárhozat örök füzére! Ez iszonyú, ez ördögi. Tegnap mondá a lány az esküt S ma csapodáron megszegi. Inkább hivém, hogy . . .eh pokolba Veled, gyötrő emlékezet ! Mely véremnek minden csepjét Kigyófalánkkal mérgezed ! Kiirtva lészen mindenestől A múlt, s további életem Vad szenvedélyek tengerének Hullámzajába temetem. Lerontom a hűség oltárát, A veszaláng hamvadjon el. Melyet szivem meleg vérével Dórén táplála e kebel. Egyhez lekötni éltet, üdvet, Ah balga ábránd, balga hit! Ezer a lány, ezerrel osztozom, Jövőmnek lepke napjait. S mit a kétség sötét betűkkel Jenő szilaj lelkébe irt, Rohant követni, hogy itt találjon Égő sebére egy kis irt. Rejtett zugolynak éjjelében, Miként rém áll a büntanya. Lapunk mai száma 8 oldal. A debreczeni uj igazságügyi palota. — Saját tudósítónktól. — Debreczen, jan. 3. Debreczen városa a közügyek iránti áldozatkészségének ismét fényes tanujelét adta, a mikor a királyi tábla részére palotát épített. Az igazságszolgáltatásnak ezt az új otthonát ma adták át rendeltetésének. A felavatáson részt vett Erdély Sándor igazságügyminiszter is, aki Pósz és Vörösmarthy államtitkárok kíséretében tegnap Debreczenbe érkezett. Az új palotát Stahl városi mérnök terve szerint építették. A felavatás a kir. tábla ünnepélyes ülésén a palota kisebbik dísztermében ment végbe. Zord réme a szelíd erénynek, Nemesi érzelmek zátonya. Az éjzakarta büntanyának Maszlag-virági, hári leány, Jenőnek ajakán függ a kancsó, Jenő függ lánynak njakán. „Leány, szép Ida! csókod édes És részegítő s lángmeleg, S mi csillagtűz az éjszemekben ! Idám, én megszerettelek. Az üdvre ! melynek édenéből A hűtlenség kilöke, Te vagy a szépségek szépsége, Te vagy az isten remeke! S te itt e barlang zordonában Lappangva élj, mint éjmadár ! Nem úgy leány, rád kincs hallmaza És csillogó palota vár. Ne add nekem hűséged eskét, Nem kell az eskü énnekem, Én minden csókod, ölelésed Aranynyal dúsan fizetem. Kincsért szerelmet, s igy egymásnak Nem tartozandunk semmivel, Egy csókot még, egy hosszút, édest És most ha tetszik, ám jövel !*• II. Szép Ida, kincsek gazdag asszonya, Szép Ida laka, tündöklő terem,