Fővárosi Lapok, 1897. február (34. évfolyam, 32-59. szám)
1897-02-28 / 59. szám
A „Fővárosi Lapok“ (vasárnapi) február 28-iki melléklete. A KISFALUDY-SZÍNHÁZ. Irta: CSERGŐ HUGÓ. Budapest, febr. 27. Fővárosi embernek valóságos kis utazásra kell készülnie, ha meg akarja látogatni legifjabbik színházunkat, a Kisfaludy-színházat. Ó-Budán, csinos rokokó homlokzatával a Dunára néz az uj színház. Oldalfala még vakolatlan, környezete még rendezetlen, imitt-amott kisebb-nagyobb homokbuczkák, esetleg sártócsák : ez a keretje az uj múzsa-templomnak, ahonnan Thália felkent papnői és papjai magyar nyelven hirdetik a magyar művészet igéit. Fontos és szép kulturális hivatása van ennek a színháznak Ó-Budán, ahol a lakosság nagy része nyelvre nézve még mindig nem magyar. És csak dicséret illetheti Serly Lajost, az új színház igazgatóját, aki valósággal önfeláldozattal vállalkozott erre a súlyos, merész, de hazafias feladatra. Ó Budán eddig nem volt állandó otthona a magyar művészetnek. Nyaranként látogatott csak el oda egyegy színésztrupp és meghúzva magát valami fabódéban, a közönségnek meglehetős részvétlensége mellett játszott néhány hónapig. ÓBudán színigazgató még nem gazdagodott meg. Annál nagyobb a Serly érdeme annál önzetlenebb az ő vállalkozása, melylyel nagy erkölcsi és anyagi áldozatok árán, sok ambíczióval, imponáló bátorsággal teremtett a magyar művészetnek állandó templomot ott, ahol bár a legnagyobb szükséget pótolja, egyszersmind üzleti szempontból a legkedvezőtlenebb talaj kínálkozik rája. Az óbudaiak valóban nagyon le lehetnek kötelezve Serlynek. Színházuk, bár kicsike, de rendkívül kedves, csinos és ízléses, a társulat tagjai pedig a vidék legjobb erőiből kerültek ki, akik kulturális hivatásuk nagyságát, szépségét teljesen átérzik. Az egyemeletes kis színház, homlokzatán elől Kisfaludy Károly mellszobrával, tiszta rokokó-stilben épült. Bernthal és Breuer építészek tervei szerint. Aránylag elég nagy előcsarnokból jutunk a földszintre, míg jobbról-balról lépcső vezet a páholyokhoz és az erkélyre. Az első emeleti előcsarnokban van a büffé. A színház belseje meglepően csinos és barátságos. A földszinten kényelmes támlásszékek, zártszékek, oldalt köröskörül nyílt páholyok vörös tapétákkal kék függönyökkel díszitve. Az erkély és a mennyezet fehér színben tartva, gazdag aranyozással. Az erkélyszékek mögött jóval magasabban, úgy hogy szinte második emeletnek is beillenek, vannak a karzati ülő- és állóhelyek. Az egész színházban összesen talán 450 ember számára van hely. A nézőtéren, színpadon mindenütt villamos izzó lámpák működnek, a zenekar félig elsülyesztve van a színpad alatt, a színpad maga pedig aránylag elég nagy és tágas, úgy, hogy látványos darabok előadására is alkalmas. A színpad mögött az öltözők kicsinyek, de elég kényelmesek, szóval minden arról tanúskodik, hogy nem fukarkodtak semmiképpen abban, hogy a múzsa az új színházban kellemes és kedves otthont találjon. A színházat a múlt év októberében kezdték építeni. Az építési költségek, beleszámítva a telek árát, vagy 80.000 forintba jöttek. Február 20-án volt a megnyitó díszelőadás, amint látszik tehát, az építéssel elég gyorsan végeztek. De a színház már előbb is készen állott, a megnyitó előadás is előbbre volt hirdetve, mikor egy váratlan akadály közbejött és a színházat nem lehetett megnyitni. A vasfüggöny rakonczátlankodott. Hiába próbáltak így is, amúgy is segíteni a bajon, az igazgatótól a legutolsó szinfahologatóig, a vasfüggöny nem mozdult. A színészek naponként eljöttek a színház elé, napról-napra kétségbeesettebben, mert amíg az előadások meg nem kezdődtek, csak félgázsi járt nekik. Első kérdésük mindig az volt: — Mit csinál a vasfüggöny? — Áll, áll, rendületlenül áll! — volt a szomorú, lemondó, majd kétségbeesett, haragos felelet. A napok múltak gyorsan egymásután, de a vasfüggöny még mindig egy helyben maradt. Nem használt annak semmiféle olajozás, akár finom olajjal, akár a ropogós menykővel történt légyen az. A társulat tagjai mármár végkép elcsüggedtek, egyikük-másikuk minden reményt vesztve, el is hagyta a színház kötelékét, a karénekesek szeme Serly Lajos. Cservári Irma: Kisfahidy-színház. Salamon Katinka. H.-Lévay Berta.