Fővárosi Lapok, 1897. május (34. évfolyam, 121-147. szám)
1897-05-01 / 121. szám
XXXIV. évfolyam. 118. szám. 1897. Szombat, május 1. Egész évre 3 frt, félévre 7 frt,/4 évre 3 frt 50 kr.,egy hóral frt 20. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Felelős szerkesztő: J. VIRÁG BÉLA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Práter utcza 44. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetneka kiadóhivatalban. Nagyratonk előfizetőink és olvasóink figyelmébe! Nagy horderejű változással állunk olvasóink elé. A Fővárosi Lapok megjelenési idejét áttettük reggelről estére és ezentúl előfizetőink a fővárosban nem másnap reggel, hanem még este 5 és 6 óra közt kapják lapunkat, a vidéken pedig a szokottnál egy fél nappal előbb. Az esti vonatok szállítják az ország minden részébe a Fővárosi Lapokat s igy egy egész éjszakával előzzük meg laptársainkat. Azzal, hogy igy hamarább elégítjük ki olvasóink tudásvágyát, a fontos napi események iránti érdeklődését, mégis teljes mértékben szolgálhatjuk e lapnak eredeti czélját a szépirodalom művelését, mely harmincnégy esztendős múltja alatt egyedülállóvá tette az európai sajtóban. A Fővárosi Lapok még inkább kedvelt lapja lesz a családnak, mert jólértesültsége, politikai híradása és a közéletet szolgáló komoly rovatai gyorsabban és kimerítőbben elégítik ki a családfők várakozását, míg ellenben szépirodalma és a nők számára írott rovatjai vetekedni fognak a múlttal. Országra szóló, fontos események küszöbén állunk, melyek iránt az érdeklődés erős hullámokat vert a magyar társadalomban és a világrend alakulása is oly nagyarányú változások elé került, hogy e kérdések elől elzárkóznia senkinek sem lehet. A kiegyezés, a kvóta, a balkáni háború, mely népek csatájára készül várni, mind végleges eldöntésre vár, s nagy nemzeti érdekek fűződnek e döntéshez. A magyar nemzetnek szüksége éppen ezért van oly független, szókimondó igazságos, de azért választékos hangon írt újságra, mint a Fővárosi Lapok, melynek megindulása óta jelszava volt a Becsületes politika, Tisztességes irodalom! Évek hosszú során át a család mérvadó lapja volt a Fővárosi Lapok, s ezt a nagy hivatást ezentúl is híven akarjuk betölteni. A családnak írjuk ezt az újságot, mert ez a mi tűzhelyünk is, ez a mi otthonunk. A szépirodalmi rész és minden más közleményünk úgy van megválogatva, hogy érdekessége mellett minden családban, minden szalon asztalán helyet foglalhat. Fogadja közönségünk ezentúl is oly szívesen a Fővárosi Lapokat, mint eddig, és ezzel elértük czélunkat, betöltöttük hivatásunkat. Olvasóink szeretete a mi erőnk ! Walter Ernő J. Virág Béla kiadótulajdonos, felelős szerkesztő. A JÖTTÁROSI LAPOK“ TÁRGIÁJA. Öregszünk. Ide stova csak eljutunk Odáig, édes Margitom, Hol a mi nagy, magas korunk Megállít minket az utón. S igy szól: Fárasztó volt az út, Melyet be kellett futnotok, Az utolsó úthoz közel Jó lesz kissé nyugodnotok. Mert az életnek alkonya Előbb-utóbb elérkezik S az éltető meleg sugár, Virág, dal, illat megszűnik. S részünkre sem marad egyéb, Mint a mit az emlék hagyott... A mely csak úgy nyújthat vigaszt ; Ha lelkünk és szivünk nyugodt. Lanka Gusztáv. „Férfi sorsa az asszony.“ — Abonyi Lajos népszínműve. — — A Fővárosi Lapok eredeti tárczája. — Az érdemes író egyik novellájában, a „Barad Ágnes történeté “-ben drámai anyagot talált s azt a dráma és regény területe közt felállított tilalom daczára „Férfi sorsa az asszony“ cz. parasztdrámájában használta föl. Színre hozták tegnap a népszínházban. Nem népszínmű, mondjuk, hanem dráma, hiszen maga a szerző sem akarhatott népszínművet írni, lévén a népies műfajok egyik legfőbb jellemvonása, hogy az erkölcs, a világrend s még szabatosabban meghatározva: a törvény ellen való vétkeket a legkegyetlenebbül büntetik. E tekintetben a nép semmi nyájan hagyott kérdést, opportunizmust, vagy irgalmat nem ismer. A mesebeli királyfi végül mindig megkapja a maga királyleányát, hanem a bűnös is bűnhődik a mese végén. Abonyi Lajos darabja pedig — amint rá fogunk mutatni — éppen e tekintetben Micit. A darab, mint a szerző több színműve, a Mátraalján történik. Donát András (Szirmai) jómódú parasztgazdát a „zöld szemű szörnyeteg“, a féltékenység érzése gyötri, arra azonban a felesége, Barad Ágnes (F. Hegyi Aranka) nem ad több okot, mint amennyit egy másik népszínműben a Török bíró vidám felesége adott, egy szóval szereti a tánczot, a muzsikás, ha van ilyen a parasztok közt, szívesen veszi a „flirtölést“, hanem a férjét nem csalja meg. Igaz, hogy az asszony daczos és makacs jellem, aminőket rendesen találunk az Abonyi Lajos elbeszéléseiben. Ezekből a vonásokból előre kiszámítható, hol történik a nagy vonatösszeütközés, éppen a falu korcsmája előtt, ahová az asszony tánczolni megy a férje tilalma ellenére, mégpedig éppen a Marczi kiszolgált huszár kíséretében (Victor), akire Donát gazda rémítően féltékeny. Közben történik, hogy a gazdag Kun Mátyás (Kiss Mihály) bérlőt keres, hanem a férj tőle is félti az asszonyt, azért nem fogadja el az előnyös ajánlatot. Ez egyszer van oka Donátnak a féltésre, mert Kun Mátyásnak csakugyan tetszik Donátné. De ha már nem megy el bérlőnek Kun Mátyáshoz, maga kerestet a számára gazdasszonyt. E czélra véletlenül szép özvegyasszonyt hoznak elő, aki valamikor tetszett Donát uramnak. Krizsán Boris (Blaha Lujza) el se jött volna alvására, hanem azt ette, hogy Donátból lett özvegy ember és neki van szüksége gazdasszonyra, Kun Mátyást pedig elutasítja. Ekkor tudja meg Donát, hogy Ágnes tánczolni van. Utána szalad, kegyetlenül össze-vissza veri, az asszony pedig kést ragad férjére. Ez az Abonyi regényeiből elmaradhatlan nagy drámai jelenet s e heves jelenet teszi tökéletessé a válást. A férj elküldi Ágnest búcsúra a falun átvonuló bucsusokkal, Ágnes pedig daczból elhatározza, hogy elmegy Kun Mátyással. Azonban még több izgalmas eseménye van az első felvonásnak. Nagy zivatar kerekedik, a hegyről lezuhanó vízbe vész a bucsusok nagyobb része; azt hiszik Ágnesről is, hogy odaveszett. Donát Borosához adja nevelésbe a kis leányát, később nőül veszi Borosát, akivel 12 évig él háborútlan boldogságban. Lapunk mai száma 12 oldal.