Fővárosi Lapok - Új Fővárosi Lapok, 1897. június (34. évfolyam, 148-162. szám - 1. évfolyam, 3-8. szám)

1897-06-01 / 148. szám

4 mellett is vonakodott nevét a részvétivre fölirni, az bizton számíthatott a kegyvesztésre. Egyik borsodmegyei Ragályi, hogy az aláírást kikerülje, spártai eszközhöz folyamodott. Szántszán­dékkal ellőtte jobb kezének két ujját. — Mikor az­tán jöttek az ívért, hogy elvigyék, Ragályi megmu­tatta bepólyált kezét a Bezirkernek, elpanaszolta, hogy vadászat közben malheur érte és így lehetet­len volt alattvalói kötelességét teljesíteni. Örökre nevezetes marad a heves megyei Fancsal község kántorának ékes rigmusa is, a­ki következő, diplomatának is becsületére váló két sort irta a részvétivre: ismervén Zsófia h­erczegnőt angyalnak — Szűnjenek meg folyni könnyei Fancsalnak. * * * Tizenegy év múlva örömünnepnek színhelye volt aztán Budavára és 1868-ban ott, a hol a sze­gény kis Zsófia főherczegnő koporsója állt, ringott a felséges uralkodó pár kis magyar lánynak, Mária­ Valéria főherczegnőnek a bölcsője. R. 1. AZ ORSZÁGBÓL. Hódmezővásárhelyen egy Kóger Rozália nevű asszony megőrült és az a rögeszméje, hogy Rudolf trónörökös jegyese. A városi kórházban ápolják. Kecskeméten Kovács István ügyvéd több kártya­­játékost jelentett fel, a­kik vele tiltott kártyajátékot játszottak. A feljelentés oka az, hogy a partnerek nem adtak kölcsön az ügyvédnek 20 forintot. Hódmezővásárhelyen Baranyai Ferencz egy nyomorék és hülye ember a kútba ugrott és oda­veszett. Debreczen városa az ottani főgimnázium két párhuzamos osztályának költségeit egy évre meg­szavazta. Tőketerebesen oly nagy felhőszakadás volt, hogy a vetések mind tönkrementek. A közlekedés minden irányban szünetel. Nagykikindán Ratkó János rendőr fegyvere tisztogatás közben elsült és Joicsin Szaniszló rendőr lábába fúródott. Sírok és Parád községek közt Pertlik Ferencz molnárt, egy személyvonat elgázolta. Miskolczon Nyúl János rendőr megőrült. Egerben Sós János földműves fölakasztotta magát. Tettének oka: búskomorság és életuntság. Lőcsén Láng Margit tanítónő a gymnásiumban érettségi vizsgát tett. Aradon Varga-Nagy Andrásné c­ukrásznő szi­vén lőtte magát. Debreczenben Kozm­a László mezőőr és Köteles János kocsis részeg állapotukban egy árokba estek és az abban lévő vizbe fúltak. Tisza-Versenyen egy szekér agyongázolta Tóth Mártont. Kis-Kőszeg baranya megyei községet a Duna elöntötte. . Bácskán a villám lecsapott, s egy ismeretlen embert agyonütött. Szegeden Kopasz Illés csizmadiának a huszon­ötödik gyermeke született meg a napokban. Román Csiklóván Kengye Titusz leszúrta Lázár Sándort. Lázár meghalt. Zirczen a czisztercziták kolostorát s a főszol­gabírói hivatalt ismeretlen tettesek kirabolták. Széchenyi István gróf sokszor volt vendége a fothi grófnak. Vele közölte nagy terveit, álmait. És Károlyi István gróf vagy testvére György a cselek­vők között mindig az első volt. Nincs alkotás, melynél nevével ne találkoznánk, a mély vallásossága hazafias pátriárchának. Csak kettőt emelünk ki az országos gazdasági­ egyesületet és az írói segély-egyletet. Az írói segély-egylet meg­alkotására a derék Bossányi László hivta fel a gróf figyelmét, ki legjobban tudna írni arról mit tett, minő volt Károlyi István gróf? És gróf Károlyi Istvánnak nincsen emléke ép úgy, mint nincs Fáy Andrásnak a nagy tettekben kor- és munkatársának. A magyar gazdasági egyesületnek és a magyar írók segélyegyletének, tehát a magyar íróknak kell elkezdeni a mozgalmat, hogy gróf Károlyi István­nak valahol szobrot emeljenek, ha másutt nem, a fóthi parkban vagy Pestvármegye székházának ud­varán, ha erre ebben a kegyeletlen korban alkal­mas nyilvános helyet nem lehetne találni. Gróf Károlyi István megérdemli ezt, mert ő mindig ott volt, mikor áldozatra hivott­a haza és bőkezűen, nagylelkűen mutatott példát. A tudomány és irodalom igaz barátja a maga életében névvel és név nélkül mindig segített az Írókon. A Szent István-társulat megalkotásában óriási része van. Szalay Lászlót történelme megírásához hozzá­segítette. Ligeti Antalt, legnagyobb festőink egyikét kiképeztette. Házánál mindig voltak írók és művészek. A nagy tudományu Dánielik püspök egyik bizalmasa volt. Nehéz és nagyon nagy terjedelemre menő volna leírni mindazt, a­mit ez a nagy ember tett, kinek hazafias erényeit calói jellemű fia Károlyi Sándor gróf örökölte. A ki a fóthi parkba zarándokol, az hazafias zarándoklatot végez. Itt élt egyik legönzetlenebb, legszerényebb nagy hazánkfia élete minden perezé­­ben jót cselekedve fennkölt lelkű jótékony neje ol­dalán, kit sohasem mulaszt el meglátogatni Ma­gyarország királynéja, megtisztelve benne a nagy honleányt és női erényeket. Károlyi István gróf unokája Károlyi László gróf még eddig idejét önképzéssel és gazdál­kodással töltötte, de megvan benne az anyag arra, hogy nagyatyja hagyományait kövesse. Nemes szív, jó hazafi, kifogástalan becsület, valódi magyarság, szerénység. Károlyi István gróf élő emléke családja, de emelkedjék szobor is, hadd legyen élete és e szobor példája a jövő nemzedéknek a jövő Károlyi­aknak, kik közül most Károlyi István gróf a leg­népszerűbb főúr is gyarapítja a Károlyiak örökét, a nemzet becsületét és tiszteletét. Írhattam volna több szóvirágot, több nagy ha­sonlatot, de erre nem volt szükség, mert a gróf klasszikus erényei és nagy tettei erre nem szorulnak. Bolygó, Károlyi István gróf. A regényes fekvésű Fóth, hol Fáy András a magyar mesemondó bölcs szőllőjében a Bajza, Fáy, Szemere stb. családok jelenlétében mondotta el először Vörösmarthy Mihály a Fő Un dalt, nevezetes híres templomáról és a gróf Károlyi kastélyról és kertjéről. Ebben a kastélyban élt és tett nagyokat a fóthi gróf Károlyi István. Valódi magyar főur, ki min­denre sokat költött, csak saját személyére nem, kinek neve mindenütt ott van, hol hazafiságról, ál­dozatkészségről és jótékonyságról volt szó. A halhatlan emlékű gróf Károlyi István testvé­rével Györgygyel ezer huszárt állított a harcz meze­jére, mikor a haza vérzett, a miért súlyos fogságot szenvedett, de a mely fogság életének legnagyobb büszkesége volt. Erről a nagy emberről méltó elmélkedni nap­jainkban, a midőn az áldozatkészség, jótékonyság és hazafiság egészen más, mint azt a nagy idők nagy emberei gyakorolták. Nem várták ők azt, hogy őket keressék fel, ők keresték fel a szükséget. FŐVÁROSI LAPOK 1897. junius 1. Kedd Politikai hirek. Victinálisa. A „Magyarország“ közölte azt a tanuvallomási jegyzőkönyvet, a­melyet Miklós Gyula volt képviselővel vettek föl a bodvavölgyi vasút isme­retes ügyében. E jegyzőkönyv szerint­­­iklós Gyula azt vallotta, hogy a Freund-c­ég állítása szerint Münnich Aurél képviselő a kassa-tornai vasútnál a befolyását áruba bocsátotta. Még azon éjjel nyilat­koztak ebben a dologban Münnich és Miklós. Münnich az írta, hogy a személyére vonatkozó köz­lemény valótlanság, Miklós pedig azt, hogy abból, hogy ő a Freund czégnek egy vasúti ügy elintézé­sére vonatkozó ajánlatai nem fogadta el, még nem következik, hogy a neki tett föltételek azonosak ama föltételekkel, a­melyek mellett Münnich a Freund-czéggel szerződött. Az ügyben tegnap ismét jelent meg két nyilatkozat, az egyik Münnichtől, a másik a két Freundtól, a­kik azt írják Münnich Aurélnak, hogy „ők a vele kötött szerződést olyannak ismerték és tudják, a­melyet mindkét fél teljes erkölcsi integritás­sal kötött­ Munich nyilatkozatában pedig kijelenti, hogy a közlöttek alapján az ügyet személyére nézve befejezettnek tekinti. Mindazon szerződések — foly­tatja, a melyek általa és engedélyes társai által a kassatornai h. .. vasút létesítése érdekében Freund Ferencz és Gerster Béla vállalkozókkal köt­tettek, s. évi május hónap 31-től június hónap 3-ig naponkint d. u. 3—5 óra között irodájában (Buda­pest, IV. Havas­ u. 2. sz. I. em.) mindenkinek bete­kintés végett rendelkezésre állanak. Egy szóval újra kiderült, hogy „viczinália non sunt turpia.“ Deschán alispán ügye. Deschán Achil, a fel­függesztett alispán ügyében Temesváron füzet jelent meg, a­mely okiratokra támaszkodva azt vitatja, hogy Deschán, ki huszonnégy év óta szolgálja a vármegyét, most is tisztán a vármegye s az érdekelt községek érdekét tartotta szem előtt, mikor a kér­déses összeget a vállalkozóknak nem akarta kiutal­­ványozni. A vállalkozók ugyanis már február 25-én kérték az alispánt, hogy az összeget ő adja ki ne­kik. Desd­án nem volt hajlandó ezt megtenni azért sem, mert a vállalkozók nem teljesítették kötelessé­güket, melyet a vasúti vonal mentén lévő községek­kel szemben elvállaltak, s a községi pénztárak javára fizetendő összegből 90 ezer forintot visszatartottak. Molnár főispán rendeletére május 14-én megírta a kiutalványozó végzést s kifejtette az okokat, hogy miért nem akarta előbb kiutalványozni az összeget. Ezt mondja el a füzet Deschán védelmére. A temes­­vár-lippai vasutat egyébként tegnap megnyitották s a vármegyei hozzájárulás utolsó részlete is ki van már fizetve.­­ A ded­ai járás megyebizottsági tagjai Deschán alispánhoz intézett föliratukban kifejezték a miatt való sajnálkozásukat, hogy ily dolog esett meg rajta s bizalmukat fejezik ki hozzája. Meg van­nak róla győződve — igy szólnak — hogy az al­ispánt minden tettében a vármegye közönségének érdeke vezette. A föliratot mintegy hatvan bizottsági tag írta alá. Temesvár polgársága külömben fáklyás­zenével fog Desc­án mellett tüntetni. Üdvözlő táviratok. A magyar katonai nevelésről az országgyűlés elé terjesztett tör­vényjavaslatért Bánff­y Dezső báró miniszter­­elnököt és Fehérvári­ Géza báró honvédelmi miniszterhez több oldalról üdvözlő feliratok ér­keztek. Így a turóczmegyei magyar hazafias párt nevében Beniczky Kálmán, a fogarasvár­­megyei szabadelvű párt nevében Perczel Károly elnök és a szegedi szabadelvű párt táviratilag, a békéscsabai szabadelvű párt értekezlete pe­dig jegyzőkönyvileg üdvözli a miniszterelnököt és a honvédelmi minisztert. Levelek az eresz alól, melyekkkel a Fővárosi Lapokat köszönti Erdélyi Gyula. A Fővárosi Lapok, melynek éveken át munka­társa voltam, kezdi felölteni régi köntösét és olyan nyítások terére lép, melylyel közeledik a régi hirlapíráshoz. Őszinte szívvel köszöntöm a Fővárosi Lapokat. Adja az Isten, hogy a nemes törekedés koronája siker legyen. Darázsfészekbe nyúl az, ki a hírlapok szer­kesztésének modorát bírálja, izzó tüzes székre ül az ki a mostani szellemmel szakítani akar és kiűzi magából a divatos hirlapirás ördögét. Én a politikával szakítottam. Csendesen zaj nélkül keresem kis lapommal kenyeremet, s en­nek a kis gunyhónak eresze alatt írva Íróasz­talom fiókjának s mint a régi nagy urak módjára a magam mulatságára sem nem bámu­lom sem nem irigyelem azt a Bábel-tornyokat, mit a hírlapok építettek. Azok a Toldy Miklósok, kiknek oldalán én huszonöt évig hadakoztam, elhaltak, kidőltek, visszavonultak. Mit keresne egy nem világfájdalmas, problémát nem oldó és nem kereső Bencze az olló és ostyák fel­kentjeinek udvarában. Az író hallgat, de megnyilatkozik az olvasó, és az iró ember emlékei. Elmondok tehát egyet-mást a magam mulatságára és a mások hasznára. A mai hírlapírás közönséget nevelt magának, egy elkényeztetett közönséget. Nagy anyag, számtalan eszköz, nyelvtudás, a tudomány dia­dalai stb. a gyors értesülések, a kíváncsiság magasra fokozása, ideg és érzékiség csiklando­­zás mindenből és mindenfelől valami, ez a mai hirlapk­ás fajképe. (typus). A közönség egy rendes tartalommal meg­jelenő lapot indulatosan dob el, ha nincs benne halikra, p. o. egy kis rablógyilkosság, menyasszonyszöktetés, házasságtörés, sikkasz­tás és több­­féle botrány. A melyik hirlap ma a hirlapírásnak ezekkel a fűszereivel nem főz, bizony abból kevesen kérnek. A hitves, a férj, a családapa, a serdülő leány, a cseperedő gyermek, mind, mind mo­hón falja a mérget s a lélekápoló lélek és elm­ejavító orvosok hiában hangoztatják, hogy

Next