Fővárosi Lapok 1901. június (22-26. szám)
1901-06-02 / 22. szám
Épség. Erő. Egyetértés. Megdobbant a föld a jövő Magyarország lábanyomától. Négyezer daliás magyar ifjú állt fel szabatos rendekbe. Négyezer tettre kész, izmos fiú állt egy csoportba ... A ragyogó nap, mely egykor Leonidás hősi seregét látta, mely Hunyadiak vitézeinek vértjein verődött vissza, mely Branyiszkó küzdő félisteneit látta diadalra jutni, csodás aranyával hinte be azt a zászlót, a mely körül sereglett az az ifjúság, a mely a jövő emberöltő Magyarországját képezi. És a nap derűje, sugarainak özöne ölelte körül azt az égig ható éneket, a mely négyezer ajakról szálló diadalkiáltás volt, eskü volt, parancs volt: — Hazádnak rendületlenül Légy hive, oh Magyar! Megdobbant a mi szivünk is ennek láttára. Ennyi erő ! Ilyen épség ! Ekkora egyetértés! Épség! Napba tekintő sasszemekkel tekint a jövőbe. Erős tüdővel, lankadatlan kedvvel, romlatlan kedélylyel és hivatásának. Buzog — lelkesedik — éled! Erő! Csupa izom, karjának mozdulatával mellének kifeszítésével — lábának egy lépésével. — Megrendíti az elemeket. Akaratának megtörhetetlen következetességével kivívja a lehetetlent: vív— küzd — győz. Egyetértés ! Kéz a kézben. Erős phallanx-ot képez, ahol mindenki magát és társát védi. Nincs elválasztó kérdés — csak az , — ki képes többre . Nem az egyén, de a köz érdekében! Buzdul, buzdít, diadalmaskodik ! Oh, Magyarok Istene — az, amely hazánkat annyi véres századokon keresztül pusztulni hagytad, — de elveszni nem — megesett-e a szived mi rajtunk? Megérezted-e, hogy a fiatalság ama nagy seregének egy szive dobbanása volt csak az, amelyet a fohászok fohászában zengett a költő : Isten áldd meg a Magyart! És láttad-e ugyan a magyar ifjúságnak ama másik seregét, amely ott a kies felvidéki városkában szintén künn forgott a küzdtéren és igyekezett diadalra vinni a pártkérdéseket ? Észrevetted-e, hogy az a fiatalság mily más volt, mint emez, hogy a „Gaudeamus igitur“ és a sok speech közben hogy elveszett az ifjúság! És érezted-e, hogy az a kereszt, mely köré az ,,In hoc signo vinces" tüzbetüi voltak írva, — mint sötétült el? . . . Észrevetted-e, hogy itt a küzdelem nem a babérért, folyt, — de a politikai sikerekért! Ha láttad ezt is —- ne ez után ítélj meg minket! ítéld meg a józan középúton járók lelke szerint - - a kik bíznak az épségben, bíznak az erőben és bíznak az egyetértésben és a kik nem szűnnek meg hinni a hitben, hogy: El még nemzetünk Istene! ------------------------------- Szerkeszti REXA DEZSŐ. XXXVIII. évfolyam. 1901. junius 2. 22. szám. Fővárosi Lapok SZÉPIRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP