Fővárosi Lapok 1901. szeptember (35-38. szám)
1901-09-15 / 37. szám
Szerkeszti REXA DEZSŐ. XXXVIII. évfolyam. 1901. Szeptember 15. 37. szám. Fővárosi Lapok SZÉPIRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP. . r fiz „j/Árpád“ vizrebocsátása. Két beszéd hangzott el a Stabilimento Tecnico Triestino gyártelepén. A kerekeken járó talpra hatalmas leviathánt építettek, nagy csatahajót, melynek vörös-fehér-vörös zászlója alatt egy csodás zenéért magyar név olvasható: ÁRPÁD A trieszti hajógyár telepén ott volt a szokásos társaság. A főhercegnő, aki a keresztanyas tisztet viseli, az uralkodó családból azok, akik inkább a keresztanya iránti barátságból rándulnak le a tengerpartra. A haditengerészet előkelőségei, a szárazföldi hadseregből néhány nagyrangú tiszt, városi küldöttségek nagy számban, ahol jut helye a magyar székesfővárosnak is. Ez a tény nem sokat lendít a dolgon. Ott van-e Budapest, vagy nincs, ki sem kérdi, ki sem kutatja, s mikor az obugát polgármesteri díszmagyar megjelenik, akkor mindenki érdeklődik, hogy ki az a katona, aki a mellett a magyar vendég mellett jár. A felavatás ünnepélye aztán megtörténik. A haditengerészet nevében valaki beszél. Agyba-főbe dicséri honi (t. i. osztrák) hajóépítő-iparunkat és említést sem téve arról a kitűnő találmányról, melyet adóprés néven mindannyian ismerünk s a mely az első gép volt, melyet a vízre bocsátandó „acélóriás“ felállításánál használtak — üdvözli a fenséges keresztanyát. Ha a hajó neve Wien, General Sakrament,ovics vagy Doppeladler, akkor a beszédbe még rajongó passzusok is kerülnek a hajó nevének lelkesítő mivoltáról. Ezek a lelkesítő passzusok elmaradnak azonban, ha a hajó magyar nevet visel . Akkor a névnek semmi köze a hajóhoz, a hajó legénységének lelkesedéséhez és vezetőjének bölcsességéhez, akkor szemet hunyva minden ilyen felett mondódik a beszéd. Spann báró tengernagy például az Árpád vízrebocsátásakor így beszélt: „Egy évvel ezelőtt ugyanitt bocsáttatott vízre ő felsége Habsburg nevű hajója, mint egy hatalmas, modern hadihajó-típus elseje. Ma amaz elsőhöz hasonlóan a második acélóriás, a hazai iparnak és hazai hajóépítészetnek ékesen szóló bizonysága. Várja azt a szent pillanatot, hogy császári és királyi fenséged fenséges kezétől megkeresztelve, elemébe menjen. Engedje meg fenséged, hogy haditengerészetünk nevében legtiszteletteljesebb köszönetemmet fejezzem ki azért, hogy kegyesen elfogadta a keresztanya tisztét, amivel ő felsége hajóraja iránt való legkegyelmesebb érdeklődését méltóztatott bebizonyítani. Vajha a fenséges keresztanya által végzett keresztelés szerencsét és áldást hozna erre a hajóra ! És most kérem fenségedet, kegyeskedjék a keresztelés aktusát végrehajtani.“ Ez volt a hivatalos beszéd, amelylyel a vitéz tengernagy Auguszta főhercegnőhöz fordult, a magyar főherceg menyéhez, a családi tűzhely körében immár magyar menyecskévé lett főhercegasszonyhoz. Erre a hivatalos és tisztán aktaszerű beszédre felelt a mi hercegnőnk. Nem lehetett más a felelete, mint az, amelyet ott hallottunk. Nem aktából beszélt, de a szívéből, abból a szívből, amelyben otthon van a magyar, s a mely ma nemcsak érez, de gondolkodik is magyarul, íme az ő pompás beszéde: „Rendkívüli örömömre szolgál, hogy ez uj, büszke hajó keresztanyjának megtisztelő tisztét elvállalhatom és ő felsége derék haditengerészete iránt való legmelegebb rokonszenvemről bizonyságot tehetek. Hazai gyárban épült hajó, melynek építésére jogosan lehetünk büszkék, megy most rendeltetése útjára. A midőn ezt a hatalmas hajót átadjuk elemének, minden tengerjáró különös oltalmába ajánljuk. Történelmi név az, a melyet ez az acélóriás viselni fog. Árpád, Álmosfa, a magyaroknak az első évezredben szabadon választott első fejedelme. Árpád, Szent Istvánnak, Magyarország nagy királyának őse, — hozzon neved szerencsét ennek a hajónak viharban és harcban, mindennemű vállalkozásban. Váljék be dicsőségesen e szép mű, a melyet emberkezek szorgalommal és gonddal alkottak hazánk szolgálatára, ha majd szükség lesz rá, hogy monarkiánkat és jogát megvédje. Adja Isten, hogy úgy legyen!“hhez nincs mit hozzátennünk ! . D.