Friss Hirek, 1920. május (4. évfolyam, 1-22. szám)
1920-05-23 / 17. szám
i eladó 137 valódi kutyák tó-utca 132 os kút at szimegvé- Szegin alá 140 V0 ilajdot, e hó lsnap ára a ti*ter- ' idó : : re írj* az f rési idasíig 26 án kisebb I verez 124 ban inkára okát. Írszékalmi jári Rt. j föld -BOR 129 ipár varok vairó, í dró piros, segak, •■az re a vasresze- 141 nál 0. 87. ___ | Hádnerő-Tátárhely, 1901- IV. évfolyam 19. szám Vasárnap, május SS * i>n>,>‘ m ^ ^ -1-11-1--^^^—r^ui^‘rrjrrrLr^rű^jLnjnrLrynj\njv,i,iiT_~u^iiVVL>rir~nj^r,ij‘in_i_\~.n,ru^rn.'"rurvyH-~iJuijLn_n.'L~ijwiJXJ~j^JJLJUU«jTUJXu\jUJuuUTwf\JUU.i FÜ6C1ETLEN POLITIKAI NAPILAP **** *' *"*****^ ******** i'^ —•‘rj*i‘Lnj‘i‘ 1 rrrr/.-^ji in."n_r\nri~ij—rAi_n.v v^r/irjVjTr^rrf_r—j~jj-in_o_rw~irn-i_.^ui-n-'~t~i~rj"Lri_runjir-~^.~Lr.Ju^-~i~^r—rffLTrr^rrrf j^r-^■^i‘i-i‘l*i‘ f Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda rnnak.«»« •. Előfizetési éra negyedévre 70 korona, fél-Ara: | kor. Hódm®*Óvásárhely, Szent Antal utca 7. szám 3 évre 140 korona Ára -| kor | Megjelenik mindennap kora délután BARABÁS ISTVÁN Hirdetések a legolcsóbban közöltéinek „A pönköszi rózsa , kihajlott az útra ...“ mint a mesebeli elsülyedt város haragjának szava a tenger mélyéből, úgy hangzik lelkünkbe piros pünköst nap-ján a régi dal. Régi dal tojvatűnt idők boldog napjai- ról. Szerény viszonyok közzött élő, de megelégedett szívü emberek, amint szép lassú menetben közelegnek a templom felé, ahol „veszik a Szent Léleknek ajándé-kát“, amely istenfélelem,em- berbecsülés és munkaszere- tet. Őszhaju öregek, deli fér- ! fiak, ragyogó szemű anyák közt itt is ott is mosolygó , arcú, nevető szemű gyer-mekek, mind megannyi pi- ros rózsa.. . Ennek is vége van már! Elsodorta a vihar. Meg- emésztette „az elvek harca.“ Gyűlölködő tekintetű embe-rek alakéról csak ez az egy szó hangzik: érdek, érdek, érdek! Selejtes lelkű alakok harsognak a jogról, amely mindenkit megillet, de mély- ségesen hallgatnak a kötelességről, amit senki sem akar vállalni. Az egész Magyarország egy megfordított jeruzsálemi gyülekezet, ammelyben — bár egy nyelven beszélnek — senki se érti egymást... A kongó frázisok fülsiketítő zajában oly jó visszaemlékeznünk a régi „naiv“ időkre, amikor az emberek talán nem voltak ilyen „okosak“, de föltétlenül jobbak és tisztábbak voltak. Kivül is, belül is. Házaikból kivert magyarok ezreinek panaszai között száll le a Szent Lélek, az erőnek, bátorságnak lelk ike, árva hazánkra Rajtunk áll — a béke galambja, vagy a mindent fölperzselő tüzes nyelvek alakjában jön-e el hozzánk? Rajtunk, magyarokon és nem másokon!...I II „Osztályharc“ A „Magyar Munkás“ egyik utóbbi számában fenti cím alatt egy cikkecske jelent meg, amelyből megtudjuk, hogy „Hódmezővásárhelyen, ebben a színtiszta magyar városban tapasztaltuk, hogy az osztályharc már teljesen átalakult osztálygyűlöletté . . .“ A cikk a polgárságot, az intelligenciát vádolja meg azzal, hogy a proletárdiktatúra főbűnöseinek megszökésével védelem nélkül maradt, félrevezetett munkásokat gyűlöli. Ezt a nagyszerű következtetést abból vonja le, hogy „az Emich programmbeszédét hallgató közönség közül a munkások hiányoztak.“ Nem akarunk bővebben foglalkozni a cikkel. Csak azt állapítjuk meg, hogy tudjuk honnan fú a szél. De akármennyire is fáj valakinek, hogy a választási mozgalmakat nem tudja kellőképen kihasználni, arra mégse lehet joga, hogy városunk polgárságát alaptalanul meggyanúsítsa. Az Emich-napra elmehetett volna a munkásság is, hiszen a közönség a lapok útján volt meghiva. Elmehetett volna annyival is inkább, mert hiszen ott munkásjelöltet is ajánlottak. A polgárság nem gyűlöl.. . Legfölebb nehezen felejt... De erre ezer oka van ... Bizonyos dolgokat nem lehet erőszakolni. Az idő a legjobb doktor... Bolsevik nevelés Fenyegető levelek a tanároknak Kommunista szőlők „halálos ítéletei“ Csak a napokban emlékeztünk meg arról, hogy világhírű szobrászunknak, Telesztüdének fiát eltávolítják az összes iskolákból, mert a kommunista tanokból nem gyógyult ki most sem. A tanároknak, tanítóknak, nevelőknek nagyon nehéz a munkájuk, mert egyes bolseviki szülők semmiképpen sem akarnak belenyugodni abba, hogy az iskolákba a piros-fehér-zöld és a keresztény szellem vonult be a vörös nemzetköziség és a cionizmus helyére. A Lónyai utcai református főgimnázium exponált keresztény családjai, így többek közt Csákány Károlyék is terrorizáló névtelen leveleket kaptak, amelyek tartalmából a következőket közöljük: „Tisztelt Uram! Fia, amint az ön előtt sem lesz titok, az iskola egyike fölébredő-antisemitája .. . Ön, uram mint tapasztalt ember ugyebár tudni fogja, hogy ezen állapotok nem maradhatnak, hisz a világ rendjét semmiféle emberi hatalom megváltoztatni soha sem tudta és nem is fogja és hogy az örök igazságot ugyan egy ideig elnyomni lehet, de megfojtani nem. A civilizáció, a kultúra letipornak minden kinövést és sem az antiszmitizmus, sem egyébb rendellenes dolgok ebben a világban nem érvényesülhetnek . . .“ Egy másik fenyegető levél így hangzik: „T. Uram! Önnek 24 órán belül el kell távozni Bpestről. Ha nem, úgy 36 órát hagyunk önnek az ismerőseitől az elbucsuzásra. Ön halálra ítéltetett, a rendőrségtől nem félünk. 1920. május 12-én kezdjük. “ Hasonló tartalmú levelet kapott dr. Ravasz Árpád is, a főgimnázium igazgatója. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterben a munka emberét köszöntjük városunkban. A barázdát húzó, a magvető, a szántó vető embert. Aki hajnaltól napszállatig verejtékezik. Akinek lelke beszáguldja az erdőt-mezőt s naponként uj és új ihletettségre utasul a színek gazdagságában pompázó rétek illatától. Az ő mesgyéje nem búzaföldet, nem virágos rétet, nem madárdalos erdőt határol. Az ö ekéje nem a piaci árus kezére kerülő mag alá hasítja a földet. Az ő munkatere a földi és menynyei élet között hidat emelő emberi lélek. Ezt, ezt, az emberek millióinak lelkét megtölteni minden föléi kincsnél értékesebb tartalommal! Hittel, birodalommal, Isteni félelemmel, erős nemzeti érzéssel Az igazság szomjúhozásával. A jónak, a nemesnek akarásával. Ragaszkodással mindenhez, ami becses volt őseink előtt és szent s amit drágaságként és szentségként kell átadjunk mi ia utódainknak. Az iskolák miniszterét, a szellemi erők irányítóját köszöntjük mi Haller Istvánban. Az apostolt, aki két évtizede járja az országot a prédikálja az igét: térjetek meg! Ne csábbiztassátok magatokat a destruktív szellem sima kockáival kikövezett útra ! A vallás és erkölcs, az oktatás és nevelés legfőbb őre jött el közénk. Hogy bátorítson, biztasson. Vigasztaljon a múlt szenvedéseiért azzal, az ígérettel, hogy a közoktatásügy nem lesz mostoha gyermeke többé a kormányzatnak. Ezután nem fognak az emberek százai felnőni iskola nélkül, lelkekben edzetlenül, akiket az élet legkisebb vihara könnyen odasodorhat az örvénybe. Hallani akarjuk tőle, hogy amit iskolára áldozunk, az gazdag gyümölcsöztetésre befektetett tőke, amely egyformán kamatozik az egész nemzetnek s egyes embereknek. " Ezekben a szerteszórt várakban lehet a mi erősségünk. Itt gyúlnak fel a hazaszeretetnek lobogó fáklyái. És mindnyájunknak kötelessége éberen vigyázni és őrködni arra, hogy ezek a fáklyák utolsót sohase lobbanjanak. Hallani akarjuk tőle, hogy hibáztunk, amikor a nemzetiségi vidékek iskoláztatására elég gondot nem fordítottunk, amikor a garasokat is sajnáltuk az iskolákra. Erdély eleste ennek a hibának szomorú bizonysága.