Friss Hirek, 1920. november (4. évfolyam, 152-175. szám)

1920-11-03 / 152. szám

Hódmező-Vásárhely, 1©2© IV. évfolyam 153. szám Szerda, november 3 lTMn-^v-~m*',f**,~0~**+*~tm**e*+*** l~^e***>'i*+*~~***e**~»*******~*»0*e*»~»»***<»t*»*ti w ^.»... ...........-■ --------•*- -------„— , - FfreeSSTEiEM fOLIT1CCM NAPILAP Ara: Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda fb . tg Előfizetési ára negyedévre 70 korona, fél- Ára: 1 WZ Hódmezővásárhely, Szent Antal utca 7. szám­­­i évre — korona 11 * tét .1. Km : Telefon­szám 22. BARABAI ISTVÁN Megjelenik mindennap kora délután . A­­ November másodikán volt két esztendei fordulója Vásárhelyen a forradalom­nak. Budapesten már októ­­ber 31- én megcsinálták Ká­rolyiék a „nagy“ napot. Ná­lunk csak két nappal ké­sőbb láttuk természetben, hogy mit értenek némelyek „forradalom“ alatt. Ezen a napon kezdte hordani „a nép“ a fát és deszkát az állomá­son álló vagonokból. Ezen a napon láttuk először le-­ horgasztott fejjel járni azo­kat, akik őszintén hittek és vártak jót az októberi for­radalomtól. Ezen a napon tűntek föl először a város utcáin azok az emberek, akik öt hónapon át értek a for­radalomból s mérhetetlen erkölcsi és anyagi károso­dásba taszították a várost. A járdákon bokáig érő csaták, a levegőben köd és káromkodás. Sorra érkez­nek haza a kifáradt katonák. Lövöldözés, ujjongás és szo­morúság. A gyalogjárókról leszorítják a járó­kelőket. Talicskákon keresztberakott deszkáknak kell ott most a hely. Ember és ember kö­zött megszűnik a kölcsönös becsülés. Aki erősebb annak van igaza. A Nemzeti Ta­nács széles nemzetiszinű kar­­szalagos tagjai eredményte­lenül magyarázzák a ma­gántulaj­donelvét.Az ingyen­­élők szedik, hordják az ál­lomásról a fát, a deszkát, a krumplit és káposztát. Jön­nek a munkásvezérek. Ké­sőbb nagy hatalmú urak, de rájuk se hallgat senki. A kommunizmus előreveti ár­nyékát s a szabadság isten­asszonya pirulva takarja be arcát, hogy ne lássa a sza­badság eszméjének meggya­­lázóit. Nagyhatalmú urakat lát­tunk ezen a napon összehu­­zaszkodva elsuhanni az ut­cán s a háború egész tar­tama alatt berekedt embe­reket hangosan szónokolni. A nép atyja még ekkor nem volt idehaza. Tanács­talan tanácsok végére tehe­­tetlen tanácskozása közben foszlik szét minden, ami ed­dig a rendet jelentette s a forradalom kitörése után há­rom nappal már érezte min­denki, akit a végzet gondol­kozó ésszel vert meg, hogy Károlyi Mihály még­sem az a nagy férfiú, akinek hir­dették és szabadság és sza­badság között óriási különb­ség van. A budapesti lapok egyhangúlag „diadalmas for­radalomról“ hoznak áradozó cikkeket s legy­ünk igazságo­sak: az Az Újság közli Erdős Bence versét „Nagy Káro­lyi Mihályról". Még csak annyit, hogy a Népszava és Világ — a­melyek akkor leg­hangosabbak voltak — ma egyetlen egy árva sorban sem emlékeznek m­eg a „dia­dalmas forradalomról“. •­­ „Azzokat az újságokat, amelyek a Károlyi-forradalmat, a Kommu­­nizraust és a hadsereg desorganizációta f­ol­itsziék, magyar ember tűm támogathatja. Czek az orgánumon cijze­l felelősségre Vonandót, sőt azok terjesztése nemzeti szempontból egyenesen Kóros és Veszedelmes.“ Szabadoktatási Tanács városunkban Carokán Pál a titkár A Csongrád­ megyei kir. tanfelügyelő közli, hogy a vall. és közokt­an. kir miniszter ur f. évi október hó 1-én 80313. sz. a. kelt rendeletével Csókán Pál hódmezővásár­helyi áll. iskolai tanítót a Hódmezővásárhelyi thj. város Szabadoktatási Tanácsának titkári teendőivel bízta meg s egyben más hivatali teendői alól felmentette, ha meg­érdemelt kitüntetéshez gratulálunk Csókán Pálnak, indítványára 1000 korona havi rep­rezentációs költséget szavazott meg. A második nagy tétel a méntelep idehelyese­­lésének kérdésével ke­­rült szőnyegre. Ez az ügy már nagy testű tengeri kígyóvá nőtte ki magát. Most — ha a jelek nem csalnak — végre talán sikerül szárazra húzni a tengeri kí­gyót, ámbár — értesülésünk szerint — aligha kerüli ki a felebbezést. Már a közgyűlésen voltak, akik a Mteelka telek és ház megvétele ellen szólaltak fel, köztük Kovács József és Gregus Máté. Mind a két bizottsági tag sokalja a telekért adandó egymilliókétszázezer koronát , az­t a tizenkilencezer ko­ronát, amibe az épület átalakítása kerül és a pár tízezer koronát, amit átiratási százalékba kell­ fizetnie a városnak. Ez az aggodalom mindenesetre számbavttendő, különösen akkor, ha tudjuk, hogy az így kijavított ház csak egyik része lesz a méntelepnek. A másik része így is a Hajdúban marad. Nem is szólva arról, hogy kisállomás mellett várja az építést a méntelep részére megvásárolt telek. A méntelep kérdésének megoldása az októberi törvény­­hatósági közgyűlés Délelőtt — Délután Október 8- án tartotta a t­. köz­gyűlés ebben az alakban Salán utolsó ülését, vagy legalább is az utolsó előttit. Attól függ, hogy a nemzet­gyűlésen hamarosan törvénnyé vá­lik e­­z új törvényjavaslat. Annyi bizonyos, hogy a közgyűlés nagy összegeket szavazott meg. Az első nagy tétel a tisztvi­selők fizetésemelése. Kerek 200 százalékkal javította a közgyűlés a tiszt­viselők fizetését és pedig a­z. év eljétől visszamenőlg, úgyszintén a nyug­díjasok nyugdíját. A fizetésrendezés egymillióháromszázezer koronájába kerül a városnak, így egymagában nagy összegnek látszik, de szétosztva csak éppen arra elig, hogy a tiszt­viselők emésztő gondját némileg csökkentse. A szép összeget a köz­gyűlés egyhangúlag szavazta meg. E tényével a közgyűlés nemcsak a tisztviselők kérelmének jogosságát ismerte el, de gondolkozásának emel­kedettségéről is szép bizonyítványt állított ki. A polgármesternek Lázár Dezső tehát még ilyen nagy áldozatok mel­lett is csak ideiglenes. A közgyűlés többsége azonban a fentiek dacára is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a méntelep ide­­helyezése még a nagy kiadások és a kérdés ideiglenes megoldása mel­lett is megérdemli a költséget. Ez igy határozott. A har­madik fontos tárgy a város silkánczi bir­toka egy részének el­adása volt. Ezt is elegen avasták. Ez ellen — miután a többség akarata — nem is igen lehet beszélni, — ha a bel­ügyminiszter is jóváhagyja a hatá­rozatot. Mondják, hogy a város adóssága­ megközelíti a tízmillió ko­­ronát. Ilyen nagy teherrel bizony nem igen lehetne a város érdekében eredményesen dolgozni. Kívánatos lenne azonban tudni, hogy a sok milliós adósságban benne van-e a Nemzeti Tanács és a Tanácsköztár­saság által elköltött összeg is. És ha benne van, mennyi ez? S he ennyi meg ennyi ez az összeg, el kellette ezt mind költeni , ha el kellett köjteni, szabályszerűen tör­tént-e a költekezés ? Ha minden rendben van, ám adja el a város a földet, ha nincsen más megoldás. Nem ártana ebben az irányban a közönséget fölvilágosítani. Erre annál is inkább szükség lenne, mert a közgyűlés elfogadta az 1919 és 1920. évi költségvetést. A s­zikárcsi földek eladásával kap­csolatban nem lehetne- e­­ .Vitézi telkek­ adományozása körül is vala­mit tenni? A délutáni tárgyalás rendjén több kisebb ponttal végzett a közgyűlés. Köztük a helypéasszedéssel is. Ered­ménytelenül. Ezt a kérdést a jövő közgyűlésre halasztották. Kisebb vita volt a kama­rás 6 hold földje körül. Volt, aki csak 4 hold földet akart adni Gaál Dánielnek, volt, aki egyet sem. Aki egyet se akart adni, az természetesen Bodrogi Bálint biz­­tog volt. A vita során ő is felment ezer koronáig. Itt azonban megállt. A közgyűlés azonban ment tovább, egészen a tanács javaslatáig és tel­jesítette a város derék kamarásának jogos kérését és használatra 6 hold földet adott Gaál Dánielnek. Amire ő hossz­u éveken át végzett lelki­­ismeretté munkásságával teljes mér­tékben rá is szolgált. Míg a bábák, vagy mint hivatalo­san mondják, a szülésznők kérése körül fejlődött ki vit. At­ is elült lassanként a ,.n a többi pontok letárgyalása után eloltották a csillárt s a városháza beletemetkezett a vá­rosra boruló sötétségbe. Most még csak a közgyűlés kas-

Next