Friss Hirek, 1921. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-08 / 103. szám

iS adgabsna­ zSvzfbBZBt tzabedforga­triziBt kapott. akció). A •mázsánként Felhívjuk az hogy hala zenek a kezet titkári szobájában, elszávetkezet­t irodájában. • kedden d. e. 2 ig a Tóth mtulajdoná­­ben Tesszük ! az edóga nalora mel­­. tároló he­­egbizottunk : átvétel he­al kifizetjük. I­zgatóság. lettel értesi­­nagy érdemű­séget, hogy iyemet alól, VII. ker., helyeztem át. rés pártfogást nármester. i. 784 yix ismángaltés ras kapható a ílomaal. símébe! országos léretü­n­k é* tel: *A i. . szám. igét, hogy $ fink elké- A gyapjúból T­ETT NÖI­, f áBÁTOR, i ÍR­­ színekben, JUFÉSÜ- i JUFÉSÜ- • ^ é snti cikkek V minőség- A készülnek k is fiai j ■, fonó-, T gyárában. A (magyar) A shoz való­­­s várható. ^ A Dunántúlon — mint egyik fővárosi lap­ból értesülünk — megkez­dődtek a petróleumfúrási munkálatok. Budafa község határában már 100 m. mély­ségig haladtak a fúrógépek. Ezer méter mélységben már elérni vélik a föld gyomrá­ban rejlő nagy gazdasági kincset, a petróleumot. Sokakat büszkeséggel tölt el az a tudat és áradozva beszélnek róla, hogy a hazai földben rejlő kincseink, nem maradnak már kiaknázatla­nul, hanem új gazdasági és kereskedelmi erőforrásul szolgálnak majd azok közeli feltárása. Rajtunk azonban valami szomorúság is erőt vett e hir hallatára, mert van az éremnek másik oldala is. A petróleum fúrásokat nem hazai pénzcsoport, ha­nem külföldi, francia tőke eszközli. — Ebben pedig van valami veszedelmes is! Megismertük már — ke­serű tapasztalatból, — hogy mit jelentett az antant u. n. „bekerítő“ politikája elle­nünk a világháború folya­mán. — Izolált, megfojtott bennünket. Az idegen tőke térfogla­lása pedig nem egyéb, mint ennek a politikai bekerítési manővernek továbbfolytatá­sa, megerősítése és betető­zése. A középkorból jól ismert előttünk a ,,cujus regio, eius religio“ elve, — jó magya­rán: akié volt a földbirtok, azé volt a rajta élő emberek hite is. — A földbirtok urá­nak hitét, meggyőződését kellett követnie a népnek, ha tetszett neki, ha nem. A modern tőke is ilyen zsarnok! Francia-angol tőke építteti ki a dunai kereskedelmi ki­kötőt, francia tőke eszközli a petróleumfúrásokat és azok leendő kiaknázását. Mi következik ebből ?­­ Az, hogy a francia-angol, szóval az antant tőke foko­zatos térhódítása nem en­gedi meg majd azt, hogy mi politikai tekintetben szaba­­­­don „orientálódjunk“ szaba­don rendelkezzünk önma­gunkkal, hanem amely ál­­­­lamnak tőkéje nálunk a leg­­­­erősebben van képviselve, mi kénytelen-kelletlen, en­nek az államnak vazallusai, alatvalói leszünk! Megmutattuk az érem má­sik oldalát is. Vélekedjék e nézet felett ki-ki, ahogy jó­nak látja, de mi bizony jobb szeretnénk a magyar pénz­­csoportok térfoglalását látni hazai földünkön. Míg ez talán nem is oly lehetetlen, mint azt néme­lyek hiszik. miniszter ur 'e alapján az ratid»ei6«Y*Michell'. mi. V. év­folyam 103. «iái Vasárnap, Május 8. «'(DeeM’rEjäBi x-oi-rriKAi sawmp áré: | Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda f . . . Előfizetési óra negyedévre 110 korona, fél­■ n pnisu . Hódmezővásárhely, Szent Antal-utca 7. szám . | 8 * *781 7 , *vr® — korona ill Qlib­il. | Telefon­szám 22. , BARABÁS ISTVAJSI Megjelenik mindennap kora délután 1­­50 fill. A terroristák bű­nperének tárgyalása 5. nap A törvényszék háromnegyed 9 kor nyitja meg a tárgyalást. Kevés ér­deklődő hallgatóság. Gsada Mihály telekkönyvvezető az első tanú. 4 óra tájban volt nálam két katona, akik elmentek, de később visszajöttek. Disznót akartak rekvirálni. Paran­csolták, hogy a disznómat hajtsam a polg. fiúiskolába, mert ott van a gyűjtőhely. Kára 800—1000 korona. Kártérí­tést nem igényel. Tanút nem esketik meg. Lencse Andor nemzetőr volt, épen készültségi szol­gálatban volt a városházán. Katonái­ban nem bízott s e miatt nem lép­hetett akcióba a terroristák ellen. A terroristák parancsnoka Molnár nevű ember volt. Molnár intézkedett mindenben és kifogásolta azt, hogy Vásárhelyen igen keztyüs kézzel bán­nak ez emberekkel. Túszok szedése iránt is intézkedett. Dávid Balázs és Félix papírról nézték a kieztát, je­gyeztek és neveket húztak ki. „Sülve szeretném látni a cu­­ciliatákat. Ezzel Tofflert vádolták. Tofflert be is hozták a nemzetőr bemondására. Félix szivart kért Toff­­lertől, ha piákba állította és felpofozta. Ellátás után Tofflert elvitték egy másik szobába és megverték. Majsai Mihályt is akkor hozták be. Megpo­fozták. Dávid Balázs tagadja, hogy a tuss­­lisztát ő állította volna össze. Lencse szemébe mondja Dávidnak, hogy igenis papirossal és ceruzával ült az asztalnál. Gaál János szintén tagadja azt, hogy a liszta összeálltásában része lett volna. Félix is tagad. Ő csak annyit is­mer el, hogy Vásárhelyen született. Nagy Jánost is szembesítik Len­csével. Nagy természetesen tagad. Tanúi megesketik. Faragó Zoltán vallomása Faragó akkor városparancsnok volt. Bornemissza, Barta és társai a vö­­rösőrség megszervezésére jöttek vá­sárhelyre. Félix is velük volt. Ő hir­dette Honti Genállal a proletárdikta­túrát. Ez a társaság tárgyalt a di­rektóriummal a vörösőrség felállítása iránt. Elmondja a 27 iki eseményeket. A nemzetőröket összegyűjtötték a főtérre és ott Félix biztatta őket, hogy lépjenek be a vörösőrségbe. Én — mondja a tanú — délután ismét átvettem a nemzetőrség pa­rancsnokságát .S mint ilyen hozatta vissza az állomásról az elrablott állatokat. Börsiék őt és társait halálra ítélték. Dávid Balázs telefonált Szentesre a terroristák után, hogy jöjjenek vissza Vásárhelyre és tegyék el láb alól őt és társait. Izgalmas részletek Félix — ellenforradalmár? Faragó Zoltán tanúnak ekkor Félix Zoltán, a tőle már megszokott fölé­nyes hangon, ad fel kérdéseket. — Majd előadja Félix, hogy ő megha­­sonlott Barthával és a terroristákkal s egy ízben ,­*» utcán falnak dőlve sírva panaszkodott, hogy mi lesz velünk, ha ez a garáz­dálkodás tovább is így tart * Tanuk kihallgatását is kéri arra vo­natkozólag hogy neki ellenforradalmi intézkedései is voltak. Anocskai támadja Faragót Anocskai teszi meg most észrevé­teleit Faragó vallomására. — Hogy lehetett a tanú úr — mondja — ellenforradalmár, ha ő 1919 május­á ig volt a hódmezővásárhelyi direk­tórium szolgálatában és Bpesten úgy ismerték őt, mint nélkülözhetetlen tagját az itteni direktóriumnak. Dávid Balázs is támad Dávid Balázs azt mondja, hogy abban az időpontban, amikor az ő (Dávid Balázs) nevét vallomásában a tanú felhozta, ő itt sem volt. Tanukkal tudja ezt igazolni. Faragó — mondja Dávid — a legszélsőségesebb felfo­gású emberek közé tartozott. Félix is újból támadja a tanút. A vitatkozásoknak az elnök vet véget, aki Faragót meg akarja esküdtetni. Dávid Balázs, Félix és még többen a vádlottak közül tiltakoznak az eskü kivétele ellen, mert Faragó elfogult és őt nem mint tanút, hanem mint vádlottat kellene ki­hallgatni. -v Az elnök erre felfüggeszti a tár­gyalást és tanácskozásra vonult visz­­sza a bíróság tagjaival. — Néhány perc múlva visszatérnek a törvény­­széki bíróság tanácstagjai és az elnök kihirdeti a tanács határozatát, mely szerint: a tanú megesketését tényleg mel­lőzi. Imre József tanító tanúvallomását hallgatja meg most a törvényszék. Elnök: Tessék elmondani az ese­ményeket időrendben és sorrendben. Imre: Nemzetőrszolgálatot teljesí­tettem a proletárdiktatúrát megelőző időben. Egy este azt az értesülést kapta, hogy vörös katonaság szállta meg a városházát és menjen fel a városházára, mert vele, mint nem­­­­zetőrtiszttel fontos utasításokat akar-­­­nak közölni. Feljött a városházára. s­­tt találta Barthát, Molnárt, Dávid Balázst, stb., stb. A tanúval Bartha tudatta, hogy a nemzetőrség meg­szűnt és a vörösőrség vette át a hatalmat. A tanú továbbra is a vá­rosházán maradt és látta több túsz felhozatalát a városházára. Elnök: Kik rendelték el a túszok szedését ? Imre: Nem tudom. Ott láttam én Dávid Balázst, Félixe t, Barthát és még sok idegen vörös katonát. Ide­­oda jártak s a túszok neveit már egy kész irattáról olvasták le. Elnök : Kik tartózkodtak a főispáni lakás belső szobájában, ahol ön volt ? Hallotta-e Sebestyén nevét ? Hallott e vala­mi vésztörvényszékről ? Imre : Nem tudom. Weisz Mihályt, Kokovay Andort, a fiatal iMaraayt, Toffiert láttam, hogy ott voltak barna egy szobában, ahol hárman voltak, a­kik kihallgatásokat eszközöltek. De oda senkit be nem engedtek. Annyit azonban gyanított a tanú, hogy oda­benn a másik szobában valami tit­kos dolog folyik. Elnök: Tofflerről mit tud a tanú úr? Imre: Elmondja Tofflerről azt, amit tud és amit már eddig mi is hallot­tunk a vele való bánásmódról. Elnök: Látta-e, hogy valaki tele­fonon beszélt volna?

Next