Friss Hirek, 1921. július (5. évfolyam, 146-172. szám)
1921-07-01 / 146. szám
a esett leszek képviselő. Remélem, hogy szeptemberben Pécsett lehetek képviselő és tudom, hogy a pécsieknek jól esett, hogy van egy ember, aki kitart mellettük. Azért is mondom, hogy beszámolót tartok, mert én egy évre szegődtem és munkámnak épp a felén vagyok, amikor gondolkoznom kell azon, hogy helyes volt-e az, amit tettem és Önök ítéljék meg, hogy igaz-e amit követelek, hogy nekünk ezt az áldozat meg kell hoznunk mert az országot meg kell mentenünk. Miért szakította il a nagy ír pénzt az osztráktól? Sokan mondják, hogy miért nem csinálom azt, amit Ausztria csinál, t. i. engedi, hogy az osztrák pénz lerothadjon A magyar politika tele van vénaszszonyokkal. Ha Ausztria példája után mentem volna, akkor azt kérdezték volna, hogy miért tartottam ki az osztrák példa mellett. Azért szakítottam el a magyar pénzt, hogy megmutassam, hogy a mienk többet ért, mint az osztrák és azért, mert a külföldön eddig sem angolok, sem a franciák, sem az amerikaiak Magyarországot máskép nem ismerték, mint Ausztriát. Amióta azonban minden angol, és francia zsebében ez osztrák pénz egyharmaddal rosszabb, mint a magyar, a pénz kiabálja, hogy Magyarország és nem Ausztria. Jyugat-J Magyarország elrablása .rHőstelenség Mikor tárcámat átvettem, akkor volt szó arról, hogy Nyugat-Magyarországot elveszítjük-e, vagy sem. Meg fogom mutatni a soproniaknak, hogy hol lesz jobb, Magyarországon vagy Ausztriában. Megnéztem az osztrák költségvetést, melyben ötven milliárd a deficit és Ausztriának egy polgárától2400 korona adót kell kapnia és ráfizet 800 koronát minden polgárára. Ausztria annál jobban jár, minél kevesebb polgára lesz, Magyarország ellenkezőleg, mert annál több ember támasztja a magyar állam épületét, így a soproniak láthatták, hogyha választaniok kell, hova kell menniök. Mert számoljanak egész nap, hogy érdemes-e otthagyni az édes hazát és átmenni Ausztriába. A múltkor az egyik nagyhatalom követe azt kérdezte, hogy mi a nézetem Nyugat-Magyarországról. Én azt feleltem: Nézze uram, én egy levert magyar vagyok, tudom, hogy nekünk mindent el kell tűrnünk. Az angolok eljönnek Budapestre és elveszik a Margit-szigetet. Ezt értem. Az angolok megvertek és nekik szigeteik vannak. Montenegró elveszi a János-hegyet. Ezt is értem, mert Montenegró hegyország. De Ausztria, amelynek kedvéért háborúba mentünk, Tisza István tiltakozása dacára, amely állam úgy jár el most, mint mikor két haldokló fekszik és az egyik kilopja a másik aranyóráját. Ilyen erkölcstelenséget nem csinálok. Önökön múlik, hogy az osztrák korona a magyar fölé ne emelkedjék. Az iparcikkek olcsóbbodását a Király- Krrzis akadályozta meg...—A mikor jön az iparcikkek lett az olcsóbbodás? Tovább kell mennem. Ha az én tervem egészen sikerült volna, akkor amikor tavasszal összetörtem a drágaságot, megállítottam a hullámot és minden élelemnek az ára leesett, akkor be kellett volna következnie, hogy a ruhának, a zománcedényeknek, a mezőgazdasági gépeknek ára is leessék. Ez meg lett volna, ha nem jön közbe a királykérdés és ha Csehországgal megegyeztünk volna. Csehország érdeke, hogy a határok megnyíljanak, mert Ausztriának azt a részét kapta, ahol a legtöbb gyár van. Magam láttam a pozsonyi kikötőben, hogy magas tornyokban állnak ott a gépek, amelyeket Csehország máshol el nem adhat, mert messzire nem küldheti az árut a nagy szállítási költségek miatt. És azért, mert Csehország szomszédai, Németország maga is teli van áruval, Lengyelország és Ausztria rossz pénzéért nem tud semmit vásárolni, tehát Csehországnak egyetlen vásárlója Magyarország és abban a pillanatban, amikor megkötjük Csehországgal a szerződést, jönni fog az olcsóság második hulláma, a ruhaneműek, zománcedények, mezőgazdasági cikkek olcsóbbak fognak lenni. Ez elkésett bár, de be fog következni. Az egyenlő teherViskás Aki gazdag, adjon többet... Világos, hogy nekem a nemzetet nem áldozatra, hanem arra kellett felhívnom, hogy amint én gyenge testi szervezetemet, családom boldogságát és vagyonomat rátettem arra, hogy annyi áldozatot hozzak, hogy vagyonomat megmentsem, ezt kell tennie minden magyarnak, mert mikor Párisból visszajöttem, azt láttam, hogy a magyar portára 123 milliárd adósság van betáblázva. Nem mi csináltuk ezeket a terheket: a forradalmak, a bolsevista gazemberek, a háború, feldobáltak óriási köveket a levegőbe és ezek a kövek visszaestek. Most arról van szó, hogy ezt a kárt viseljük úgy, hogy kibírjuk, az egyenlő teherviselés elve alapján. Aki gazdag, adjon többet, kíméljük egymást és az igazságosság érzete támadjon a magyar szívekben. Amint a török időkben kiváltottuk a magyarokat a rabságból, úgy ki kell váltanunk vagyonunkat, hogy megmaradjon az ország magyarsága és hogy élni tudjunk és hogy ne vigyék el vagyonunk megmaradt részét betörni készülő ellenségeink, amit mindenképen meg kell akadályoznunk. Nem szabad megengednünk, hogy az antant csináljon rendet, nekünk magunknak kell rendet csinálnunk. Ez egy borzasztó feladat. Sokkal szívesebben ülnék az egyetemen, vagy a bankomban, szívesebben mondanám, hogy mindenkinek elengedem az adóját, de akkor le kellene számolnom azzal, hogy magyar vagyok és a vagyonom elveszne. Ezért kell megtennünk ezt az erőlködést, amit Amerika és Európa figyelemmel szemlél és nézi, hogy mit tud a magyar. Ezért öt váltságtörvényt csináltam: A hadiváltság 1. Ki kell váltani azokat a személyeket, akik nem voltak háborúba, hanem fel voltak menve. Ezek fizessenek. A hadiválág az, hogy a felmentetteknek kell eltartani a rokkantakat és pedig nem azért, hogy aki itthon volt, az nem dolgozott volna a hazáért, mert az is dolgozott, de nem volt a halál torkában, nem sírt érte egész éjszaka az édesanyja. Azt mondták, hogy sok, amit kivetek. Ne számoljanak a pénzzel! Ki tudja megmondani azt, hogy egy elveszett fiúnak hány 1000 korona az értéke ? Nem pénz érték ez, hanem vér. Mennél nagyobb valakinek a vagyona, minél messzebb volt a harctértől és kisebb a családtagjainak száma, annál többet fizet. A hadikölcsönök is az összes magyar államadósságok Válliga k 2-ik a hadikölcsönkösök és az öszszes magyar államadósságok váltsága, 123 milliárd adósságot hagytak rám. A három szörnyeteg , a háború, forradalom és a kommunizmus csinálta ezeket az adósságokat. Mi ártatlanok vagyunk benne, mint a tékozló fiú aki adósságát atyja házára tábláztává be és nekünk mégis meg kell nyugodnunk. Azt mondták, hogy nem bírjuk el ezt a terhet. Nem bírok én az önök zsebéből annyi kanáriadarat és annyi tojást kivenni, hogy ezt a terhet ki tudjam fizetni, tehát őszintén meg kell mondanom a hitelezőknek : Uraim, becsületes ember vagyok, nem tudok többet fizetni, engedjetek a teherből, ti is jól jártok. Mert mi hasznotok van, ha semmit se kaptok ? Húsz évig bankigazgató voltam. Láttam, hogy mielőtt valakinek kölcsönt adtam, elvitem egy életbiztosító társasághoz, hogy legalább ha meghal, a kölcsönössz- et a biztosítási összeggel biztosítsam. Az antantnak is azt mondtam: Magyarország nem tud fizetni, az önök kötelessége, hogy biztosítsák be a magyarok életét, hogy dolgozzanak és akkor önök megkapják a pénzt. Mikor Lord Curzon, Anglia külügyminisztere felállt az angol felsőházban és azt mondotta, hogy teljes bizalmát bírja a magyar pénzügyminiszter, mert ilyen jó pénzügyminisztere még nem volt Magyarországnak, azt mondottam, hogy Curzon bízzék abban is, hogy én nem tudok többet fizetni, akármit csinál. A hadikölcsönből elveszem annak egyötödét, hiszen a többi kamatját jobb pénzben fogják megkapni. Nekem azt mondják, hogy a magyar gazdikkal szemben kegyetlen vagyok. Igaz, hogy zongorán zongorázok, bár Hegedüs vagyok és ha megnyomok egy billentyűt, kiabál valaki a falu végén. Azt mondom, hogy ne felejtsék el, hogy én két sakktáblán játszom, a kisebbik itt van, a nagyobbik Parisban. Künn vannak a nagy adósságok. Tíz milliárddal tartozunk a franciáknak hátralékos kamatokért, négy milliárddal az angoloknak. Hogy menjek hozzájuk, ha azt nem mondom, hogy uraim, mi le vagyunk győzve, önök látni fogják, hogy milyen igazságtalanul, de a legyőzöttnek egy kötelessége van, hogy becsületes ember legyen. Ezért megmondom, hogy ennyit fogunk fizetni és többet nem tudunk és ezt nekünk el fogják hinni. A földváltság, így jutottam el a 3-ik vagyonváltság törvényéhez. Mikor miniszter lettem, azt olvastam, hogy Angliában az a szokás, hogy az angol pénzügyminiszter szobájában ül és jönnek hozzá a borítékok, amelyben az emberek feljelentik magukat, hogy tévedésből kevesebb adót fizettek. Én is ülök a szobámban, jönnek is hozzám borítékok, de pénz nincs bennük, Magyarországon is vannak akik bejelentik, hogy valaki eltagadta az adóját, de a különbség itt az, hogy míg Angliában az adózó saját magát jelenti fel, addig nálunk a szomszédját. Mindenki nagy örömmel megszavazta a szomszédjának adóemelését, csak a sajátját nem akarja. Önöknek is fizetniük kell, de az egyelő , igazságos teherviselés elve alapján. Idejöttem azért, mert a földváltságról van szó. Egy ember nem csinálhat törvényt. Ha valakinek helyes gondolata van, közölje a másikkal. Kötelességem volt a föld népéhez jönni, hogy megbeszéljem a fölváltságtörvényt, hogy önök is nyugodjanak meg és én is megkapjam a pénzemet. Meg kell tanulni, hogy nép nélkül nem lehet a népet kormányozni, hogy a világ legokosabb politikusa se akarjon okosabb lenni, mint saját nemzete. A földváltságnál sem akarok többet, mint 20 százalékát a földnek, a nagyobbaktól földben akarom elvenni, amit a kisgazdának akarok odaadni. Nagyatádi földbirtok reformot csinált föld nélkül. Láttam füstnélküli puskaport, drótnélküli távírót és szerelemnélküli házasságot, de földbirtoknélküli földbir t magyar koldulni nem tud..A győztes nemzeten is le Vanttak győzve Okoskodjunk tovább. Nem csinálok úgy, mint Ausztria. Nem engedtem a pénz rothadását, mert ha ezt megengedtem volna, Magyarországon minden intelligens ember az utolsó tárgyát is eladta volna. Meg kellett törnöm a drágaságot, mert különben végünk lett volna. Tessék megnézni, Bécsben mi van. Ott már mindenki koldul, aki nem börzézik, ami nem egyéb, mint más keresetének elvétele, amit az munkával szerzett meg. Erre egy országot alapítani nem lehet. Annál inkább így kellett ennek lenni, mert hiszen mi nem csinálhattunk úgy, mint Ausztria, de hiába is igentünk volna koldulni, nekünk sem adtak volna semmit, mert Ausztria sem kapott semmit. Ausztria mindenütt megalázkodott, de egy krajcárt sem kapott az antanttól és ezután sem fog kapni, mert a győztesek is le vannak győzve, azok is nagy adókban nyögnek, gyászolnak az anyák, nincsenek gyermekek és állnak a gépek, mert keresik a tízmillió fogyasztót, akik Szibériában vagy valahol vannak. Vagy magyarok maradunk, vagy senkik. Az antant a békeszerződés szerint elviheti mindenünket, de egyet nem tud elérni: megváltoztatni minket. A magyar ihr«#» lát» «a mindent tud, de koldulni nem tud. Nem is fogunk koldulni. A szerecsenek a mexikói öbölben sem tudnak pirulát, mert olyan fekete a bőrük, hogy hiába pirulnának. A magyar ember nem tud olyat tenni, amitől pirulnia kellene. A háborút elvesztettük pirulás nélkül, a román inváziót is keresztülszenvedtük pirulás nélkül, mert tudjuk azt, hogy a pirulással nem kapunk semmit, de elveszítjük magyar becsületünket, tokreformot nem lehet csinálni, tehát nekem föld kell. A földváltságnál engedményekre hajlani Nemcsak a magántulajdon elvén állok, de ülök is, mert négy hétig ültem a bolsevisták fogházában és a helyszínen megtanultam, hogy mikép néz ki a szociáldemokrácia. Tehát a földet csak adóban lehet elvenni és akinek azt adjuk, annak meg is kell dolgoznia érette, igaz magyar munkával. A nagyobb földbirtoknak el kell venni egy részét, méltányosan ő válassza ki, ezért nem lehet a javaslat tárgyalását elhalasztani, mert nem lehet egy gazdától sem várni azt, hogy adósságot vegyen fel ingatlanára, ha nem tudja, hogy mennyi föld lesz az övé. A váltság fizethető búzával, munkával, vagy rátáblázott adóssággal. A gazdatársadalom ezt el is fogadja és a néphangulat azt kívánja, hogy még a szünet előtt fejezze be a nemzetgyűlés a javaslat letárgyalását. A gazdatársadalom ezt el is fogadja és tudja, hogy progressziónak kell lenni a földváltságban, vagyis a nagyobbnak többet kell fizetni. Szentesen megegyeztünk, hogy egy holdon alul váltságmentesen hagyom a földet, valamint a gazda két lovát és egy tehenét, úgy a magángazdának, mint a feles bérlőnek is, aki a fronton szolgálatot tett, az kapjon kedvezményeket, kevesebb váltságot fizessen, mint a többi. A kisgazdától 3 métermézsát nem kívánhatok, de hogy ezt megbeszéljük, arra kértem a gazdákat, hogy Kutas pusztán vitassuk meg, hogy mit tudnak, mit nem. Azt akarom, hogy ne azt az embert lássák bennem, akinek parancsszavára jönnek adózni, hanem azt a magyar embert, aki a magyar igazságot kutatja, aki nemcsak a múlt terheit akarja eltüntetni, hanem a jövőnek is építeni akar. És erre nekem igen nagy sorom van. Egy székely családnak vagyok utolsó férfi sarja, nevemet fiú nem örökíti meg. Azért jöttem ide, az a kívánságom, hogyha mi ezer évig meg tudtuk örökíteni nevünket, jöjjenek új Hegedűsök, új magyarok és akkor azok további ezer évig verekednek ezért a hazáért. Ne üljenek fel semmiféle riasztó híreknek A „Friss Hírek“-ben látom, hogy két cikkben bírálja a vagyonváltságot. A bírálat nem helyes, de szívesen beszélek. A javaslat tárgyalását elhalasztani nem lehet, mert a gazdát nem tarthatjuk izgalomban aziránt, hogy mi az ő adóterhe. A halál azért nagyszerű, mert tudjuk róla, hogy biztosan be fog következni. Az adóteher bekövetkezése is éppen ilyen bizonyos. De nem lehet elhalasztani azért sem, mert nem tudjuk, hogy az ántánt mit parancsol. Ma az ántánt hisz nekem. Ha ma azt mondom, hogy a magyar nem bír több terhet elviselni, nekem az ántánt el fogja hinni. A bérlők Váltsága—A háborúban szerzett nagyobb Vagyonok Külön Váltsága Engedjék még meg, hogy néhány őszinte szót szóljak. Kijelentem, hogy a bérlőnél magasabb váltságot kell kérnem az ingóért, mint a magángazdánál, mert a bérlőnek az átlagban van a vagyona. Törvényjavaslatot nyújtottam be a háborúban szerzett nagyobb vagyonok külön váltságára vonatkozólag. Ezt fogom elsősorban megadóztatni, mégpedig nem nagyon kíméletesen. A pénz értékét azért emeltem fel, mert különben az egész magyar középosztály tönkre ment volna. A középosztály utolsó gyerekjátékát is eladta már és ezt pótolnunk kell, mert hiszen ők is a hazáért áldoztak, az a szegény tisztviselő, aki az utolsó vasalódeszkát eladta, az is hős volt, azt is meg kell jutalmazni. A váltság kulcsát 20 százalékra tettem. Nem kívánok többet a nagyoktól sem, a kicsinyeknél kevesebbel is beérem. A román károkat a Tisza mellékén is figyelembe akarom venni. Igazság lesz, de adó is lesz. 20 százalék lévén a vagyonváltság, azt mondom, hogy aki a háborúban szerzett milliókat, az 40 százalékkot fizessen és mert még beszednek tőle hadinyereség adóban 60 százalékot, 60 és 40, az 100 százalék ezt tovább fejleszteni nem tudom. (Élénk derültség.) Az én mesterségem csúnya mesterség