Friss Hirek, 1921. július (5. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-01 / 146. szám

a esett leszek képviselő. Remélem, hogy szeptemberben Pécsett lehetek képviselő és tudom, hogy a pécsieknek jól esett, hogy van egy ember, aki kitart mellettük. Azért is mondom, hogy beszámolót tartok, mert én egy évre szegődtem és munkámnak épp a felén vagyok, amikor gondolkoznom kell azon, hogy helyes volt-e az, amit tettem és Önök ítéljék meg, hogy igaz-e amit követelek, hogy nekünk ezt az áldozat meg kell hoznunk mert az országot meg kell mentenünk. Miért szakította il a nagy ír pénzt az osztráktól? Sokan mondják, hogy miért nem csi­nálom azt, amit Ausztria csinál, t. i. engedi, hogy az osztrák pénz lerothad­­­­jon A magyar politika tele van vénasz­­szonyokkal. Ha Ausztria példája után mentem volna, akkor azt kérdezték volna, hogy miért tartottam ki az osztrák példa mellett. Azért szakítottam el a magyar pénzt, hogy megmutassam, hogy a mienk többet ért, mint az osztrák és azért, mert a külföldön eddig sem angolok, sem a franciák, sem az amerikaiak Magyaror­szágot máskép nem ismerték, mint Ausztriát. Amióta azonban minden angol, és francia zsebében ez osztrák pénz egy­harmaddal rosszabb, mint a magyar, a pénz kiabálja, hogy Magyarország és nem Ausztria. J­yugat-J Magyarország elrab­lása .rHő­stelenség Mikor tárcámat átvettem, akkor volt szó arról, hogy Nyugat-Magy­arországot elveszítjük-e, vagy sem. Meg fogom mu­tatni a soproniaknak, hogy hol lesz jobb, Magyarországon vagy Ausztriában. Meg­néztem az osztrák költségvetést, melyben ötven milliárd a deficit és Ausztriának egy polgárától­­2400 korona adót kell kapnia és ráfizet 800 koronát minden polgárára. Ausztria annál jobban jár, minél kevesebb polgára lesz, Magyar­­ország ellenkezőleg, mert annál több ember támasztja a magyar állam épüle­tét, így a soproniak láthatták, hogyha választani­ok kell, hova kell menniök. Mert számoljanak egész nap, hogy érde­mes-e otthagyni az édes hazát és át­menni Ausztriába. A múltkor az egyik nagyhatalom kö­vete azt kérdezte, hogy mi a nézetem Nyugat-Magyarországról. Én azt feleltem: Nézze uram, én egy levert magyar va­gyok, tudom, hogy nekünk mindent el kell tűrnünk. Az angolok eljönnek Buda­pestre és elveszik a Margit-szigetet. Ezt értem. Az angolok megvertek és nekik szigeteik vannak. Montenegró elveszi a János-hegyet. Ezt is értem, mert Monte­negró hegyország. De Ausztria, amelynek kedvéért háborúba mentünk, Tisza István tiltakozása dacára, amely állam úgy jár­ el most, mint mikor két haldokló fek­szik és az egyik kilopja a másik arany­óráját. Ilyen erkölcstelenséget nem csi­nálok. Önökön múlik, hogy az osztrák korona a magyar fölé ne emelkedjék. Az iparcikkek olcsóbbodását a Király- Krrzis akadályozta meg...—A mikor jön az iparcikkek lett az olcsóbbodás? Tovább kell mennem. Ha az én tervem egészen sikerült volna, akkor amikor ta­vasszal összetörtem a drágaságot, meg­állítottam a hullámot és minden élelem­nek az ára leesett, akkor be kellett volna következnie, hogy a ruhának, a zománc­edényeknek, a mezőgazdasági gépeknek ára is leessék. Ez meg lett volna, ha nem jön közbe a királykérdés és ha Csehországgal megegyeztünk volna. Cseh­ország érdeke, hogy a határok megnyíl­­janak, mert Ausztriának azt a részét kapta, ahol a legtöbb gyár van. Magam láttam a pozsonyi kikötőben, hogy ma­gas tornyokban állnak ott a gépek, amelyeket Csehország máshol el nem adhat, mert messzire nem küldheti az árut a nagy szállítási költségek miatt. És azért, mert Csehország szomszédai, Németország maga is teli van áruval, Lengyelország és Ausztria rossz pénzéért nem tud semmit vásárolni, tehát Cseh­­országnak egyetlen vásárlója Magyaror­szág és abban a pillanatban, amikor megkötjük Csehországgal a szerződést, jönni fog az olcsóság második hulláma, a ruhaneműek, zománcedények, mező­­gazdasági cikkek olcsóbbak fognak lenni. Ez elkésett bár, de be fog következni. Az egyenlő teherViskás Aki gazdag, adjon többet... Világos, hogy nekem a nemzetet nem áldozatra, hanem arra kellett felhívnom, hogy amint én gyenge testi szervezete­met, családom boldogságát és vagyono­mat rátettem arra, hogy annyi áldozatot hozzak, hogy vagyonomat megmentsem, ezt kell tennie minden magyarnak, mert mikor Párisból visszajöttem, azt láttam, hogy a magyar portára 123 milliárd adósság van betáblázva. Nem mi csi­náltuk ezeket a terheket:­­ a forradal­mak, a bolsevista gazemberek, a háború, feldobáltak óriási köveket a levegőbe és ezek a kövek visszaestek. Most arról van szó, hogy ezt a kárt viseljük úgy, hogy kibírjuk, az egyenlő teherviselés elve alapján. Aki gazdag, adjon többet, kí­méljük egymást és az igazságosság ér­zete támadjon a magyar szívekben. Amint a török időkben kiváltottuk a magyaro­kat a rabságból, úgy ki kell váltanunk vagyonunkat, hogy megmaradjon az or­szág magyarsága és hogy élni tudjunk és hogy ne vigyék el vagyonunk meg­maradt részét betörni készülő ellensé­geink, amit mindenképen meg kell aka­dályoznunk. Nem szabad megengednünk, hogy az antant csináljon rendet, nekünk magunknak kell rendet csinálnunk. Ez egy borzasztó feladat. Sokkal szívesebben ülnék az egyetemen, vagy a bankomban, szívesebben mondanám, hogy mindenki­nek elengedem az adóját, de akkor le kellene számolnom azzal, hogy magyar vagyok és a vagyonom elveszne. Ezért kell megtennünk ezt az erőlködést, amit Amerika és Európa figyelemmel szemlél és nézi, hogy mit tud a magyar. Ezért öt váltságtörvényt csináltam: A hadiváltság 1. Ki kell váltani azokat a személye­ket, akik nem voltak háborúba, hanem fel voltak men­ve. Ezek fizessenek. A hadivá­lág az, hogy a felmentetteknek kell eltartani a rokkantakat és pedig nem azért, hogy aki itthon volt, az nem dolgozott volna a hazáért, mert az is dolgozott, de nem volt a halál torkában, nem sírt érte egész éjszaka az édesanyja. Azt mondták, hogy sok, amit kivetek. Ne számoljanak a pénzzel! Ki tudja megmondani azt, hogy egy elveszett fiú­­­­nak hány 1000 korona az értéke­­ ? Nem­­ pénz érték ez, hanem vér. Mennél nagyobb valakinek a vagyona,­­ minél messzebb volt a harctértől és ki­sebb a családtagjainak száma, annál többet fizet. A hadikölcsönök is az összes ma­gyar államadósságok Válliga k 2-ik a hadikölcsönkösök és az ösz­­szes magyar államadósságok váltsága, 123 milliárd adósságot hagytak rám. A három szörnyeteg , a háború, forradalom és a kommunizmus csinálta ezeket az adósságokat. Mi ártatlanok vagyunk benne, mint a tékozló fiú aki adósságát atyja házára tábláztává be és nekünk mégis meg kell nyugodnunk. Azt mondták, hogy nem bírjuk el ezt a terhet. Nem bírok én az önök zsebé­ből annyi kanári­­­adarat és annyi tojást kivenni, hogy ezt a terhet ki tudjam fizetni, tehát őszintén meg kell monda­nom a hitelezőknek : Uraim, becsületes ember vagyok, nem tudok többet fizetni, engedjetek a teherből, ti is jól jártok. Mert mi hasznotok van, ha semmit se kaptok ? Húsz évig bankigazgató voltam. Lát­tam, hogy mielőtt valakinek kölcsönt adtam, elvitem egy életbiztosító társa­sághoz, hogy legalább ha meghal, a köl­­csönössz-­ et a biztosítási összeggel biz­tosítsam. Az antantnak is azt mondtam: Magyarország nem tud fizetni, az önök kötelessége, hogy biztosítsák be a ma­gyarok életét, hogy d­olgozzanak és akkor önök megkapják a pénzt. Mikor Lord Curzon, Anglia külügymi­nisztere felállt az angol felsőházban és azt mondotta, hogy teljes bizalmát bírja a magyar pénzügyminiszter, mert ilyen jó pénzügyminisztere még nem volt Ma­gyarországnak, azt mondottam, hogy Curzon bízzék abban is, hogy én nem tudok többet fizetni, akár­mit csinál. A hadikölcsönből elveszem annak egy­ötödét, hiszen a többi kamatját jobb pénzben fogják megkapni. Nekem azt mondják, hogy a magyar gazdikkal szemben kegyetlen vagyok. Igaz, hogy zongorán zongorázok, bár He­gedüs vagyok és ha megnyomok egy billentyűt, kiabál valaki a falu végén. Azt mondom, hogy ne felejtsék el, hogy én két sakktáblán játszom, a kisebbik itt van, a nagyobbik Parisban. Künn van­nak a nagy adósságok. Tíz milliárddal tartozunk a franciáknak hátralékos ka­matokért, négy milliárddal az angolok­nak. Hogy menjek hozzájuk, ha azt nem­ mondom, hogy uraim, mi le vagyunk győzve, önök látni fogják, hogy milyen igazságtalanul, de a legyőzöttnek egy kö­telessége van, hogy becsületes ember legyen. Ezért megmondom, hogy ennyit fogunk fizetni és többet nem tudunk és ezt nekünk el fogják hinni. A földváltság, így jutottam el a 3-ik vagyonváltság törvényéhez. Mikor miniszter lettem, azt olvastam, hogy Angliában az a szokás, hogy az angol pénzügyminiszter szobá­jában ül és jönnek hozzá a borítékok, amelyben az emberek feljelentik magu­kat, hogy tévedésből kevesebb adót fi­zettek. Én is ülök a szobámban, jönnek­ is hozzám borítékok, de pénz nincs ben­nük, Magyarországon is vannak akik be­jelentik, hogy valaki eltagadta az adóját, de a különbség itt az, hogy míg Ang­liában az adózó saját magát jelenti fel, addig nálunk a szomszédját. Mindenki nagy örömmel megszavazta a szomszéd­jának adóemelését, csak a sajátját nem­­ akarja.­­ Önöknek is fizetniük kell, de az egyelő , igazságos teherviselés elve alapján. Ide­­­jöttem azért, mert a földváltságról van­­ szó. Egy ember nem csinálhat törvényt.­­ Ha valakinek helyes gondolata van, kö­­­­zölje a másikkal. Kötelességem volt a­­ föld népéhez jönni, hogy megbeszéljem­­ a fölváltságtörvényt, hogy önök is nyu­­­­godjanak meg és én is megkapjam a­­ pénzemet. Meg kell tanulni, hogy nép­­ nélkül nem lehet a népet kormányozni, hogy a világ legokosabb politikusa se akarjon okosabb lenni, mint saját nem­zete. A földváltságnál sem akarok töb­bet, mint 20 százalékát a földnek, a nagyobbaktól földben akarom elvenni, a­mit a kisgazdának akarok odaadni. Nagy­atádi földbirtok reformot csinált föld nélkül. Láttam füstnélküli puskaport, drótnélküli távírót és szerelemnélküli házasságot, de földbirtoknélküli földbir­­ t magyar koldulni nem tud..A győztes nemzeten is le Vanttak győzv­e Okoskodjunk tovább. Nem csinálok úgy, mint Ausztria. Nem engedtem a pénz rothadását, mert ha ezt megenged­tem volna, Magyarországon minden in­telligens ember az utolsó tárgyát is el­adta volna. Meg kellett törnöm a drá­gaságot, mert különben végünk lett vol­na. Tessék megnézni, Bécsben mi van. Ott már mindenki koldul, aki nem bör­­zézik, ami nem egyéb, mint más kere­setének elvétele, amit az munkával szer­zett meg. Erre egy országot alapítani nem lehet. Annál inkább így kellett en­nek lenni, mert hiszen mi nem csinál­hattunk úgy, mint Ausztria, de hiába is igentünk volna koldulni, nekünk sem adtak volna semmit, mert Ausztria sem kapott semmit. Ausztria mindenütt meg­alázkodott, de egy krajcárt sem kapott az antanttól és ezután sem fog kapni, mert a győztesek is le vannak győzve, azok is nagy adókban nyögnek, gyászol­nak az anyák, nincsenek gyermekek és állnak a gépek, mert keresik a tízmillió fogyasztót, akik Szibériában vagy valahol vannak. Vagy magyarok maradunk, vagy senkik. Az antant a békeszerződés szerint elviheti mindenünket, de egyet nem tud elérni: megváltoztatni minket. A magyar ihr«#» lát» «a mindent tud, de koldulni nem tud. Nem is fogunk koldulni. A szerecsenek a mexikói öbölben sem tudnak pirulát, mert olyan fekete a bőrük, hogy hiába pirulnának. A magyar ember nem tud olyat tenni, amitől pirulnia kellene. A háborút elvesztettük pirulás nélkül, a román inváziót is keresztülszenvedtük pirulás nélkül, mert tudjuk azt, hogy a pirulással nem kapunk semmit, de el­veszítjük magyar becsületünket, tokreformot nem lehet csinálni, tehát nekem föld kell. A földváltságnál engedm­ényekre hajlani Nemcsak a magántulajdon elvén ál­lok, de ülök is, mert négy hétig ültem a bolsevisták fogházában és a helyszí­nen megtanultam, hogy mikép néz ki a szociáldemokrácia. Tehát a földet csak adóban lehet elvenni és akinek azt ad­juk, annak meg is kell dolgoznia érette, igaz magyar munkával. A nagyobb föld­birtoknak el kell venn­i egy részét, mél­tányosan ő válassza ki, ezért nem lehet a javaslat tárgyalását elhalasztani, mert nem lehet egy gazdától sem várni azt, hogy adósságot vegyen fel ingatlanára, ha nem tudja, hogy mennyi föld lesz az övé. A váltság fizethető búzával, munkával, vagy rátáblázott adóssággal. A gazdatársadalom ezt el is fogadja és a néphangulat azt kívánja, hogy még a szünet előtt fejezze be a nemzetgyűlés a javaslat letárgyalását. A gazdatársada­lom ezt el is fogadja és tudja, hogy progressziónak kell lenni a földváltság­­ban, vagyis a nagyobbnak többet kell fizetni. Szentesen megegyeztünk, hogy egy holdon alul váltságmentesen hagyom a földet, valamint a gazda két lovát és egy tehenét, úgy a magán­gazdának, mint a feles bérlőnek is, aki a fronton szolgálatot tett,­ az kapjon kedvezménye­ket, kevesebb váltságot fizessen, mint a többi. A kisgazdától 3 métermézsát nem kívánhatok, de hogy ezt megbeszéljük, arra kértem a gazdákat, hogy Kutas pusztán vitassuk meg, hogy mit tudnak, mit nem. Azt akarom, hogy ne azt az embert lássák bennem, akinek parancs­szavára jönnek adózni, hanem azt a magyar embert, aki a magyar igazságot kutatja, aki nemcsak a múlt terheit akar­ja eltüntetni, hanem a jövőnek is épí­teni akar. És erre nekem igen nagy so­rom van. Egy székely családnak vagyok utolsó férfi sarja, nevemet fiú nem örö­kíti meg. Azért jöttem ide, az a kíván­ságom, hogyha mi ezer évig meg tudtuk örökíteni nevünket, jöjjenek új Hegedű­sök, új magyarok és akkor azok további ezer évig verekednek ezért a hazáért. Ne üljenek fel semmiféle riasztó hírek­nek A „Friss Hírek“-ben látom, hogy két cikkben bírálja a vagyonváltságot. A bí­rálat nem helyes, de szívesen beszélek. A javaslat tárgyalását elhalasztani nem lehet, mert a gazdát nem tarthatjuk iz­galomban aziránt, hogy mi az ő adó­terhe. A halál azért nagyszerű, mert tudjuk róla, hogy biztosan be fog követ­kezni. Az adóteher bekövetkezése is ép­pen ilyen bizonyos. De nem lehet elha­lasztani azért sem, mert nem tudjuk, hogy az ántánt mit parancsol. Ma az ántánt hisz nekem. Ha ma azt mondom, hogy­ a magyar nem bír több terhet el­viselni, nekem az ántánt el fogja hinni. A bérlők Váltsága—A háború­ban szerzett nagyobb Vagyonok Külön Váltsága Engedjék még meg, hogy néhány őszinte szót szóljak. Kijelentem, hogy a bérlőnél magasabb váltságot kell kérnem az ingóért, mint a magángazdánál, mert a bérlőnek az átlagban van a vagyona. Törvényjavaslatot nyújtottam be a há­borúban szerzett nagyobb vagyonok kü­lön váltságára vonatkozólag. Ezt fogom elsősorban megadóztatni, még­pedig nem nagyon kíméletesen. A pénz értékét azért emeltem fel, mert különben az egész magyar középosz­tály tönkre ment volna. A középosztály utolsó gyerekjátékát is eladta már és ezt pótolnunk kell, mert hiszen ők is a hazáért áldoztak, az a szegény tisztviselő, aki az utolsó vasalódeszkát eladta, az is hős volt, azt is meg kell jutalmazni. A váltság kulcsát 20 százalékra tettem. Nem kívánok többet a nagyoktól sem, a kicsinyeknél kevesebbel is beérem. A román károkat a Tisza mellékén is figye­lembe akarom venni. Igazság lesz, de­­ adó is lesz. 20 százalék lévén a vagyon­váltság, azt mondom, hogy aki a hábo­­­­rúban szerzett milliókat, az 40 százalék­­­kot fizessen és mert még beszednek tőle hadinyereség adóban 60 százalékot, 60­­ és 40, az 100 százalék ezt tovább fej­leszteni nem tudom. (Élénk derültség.)­­ Az én mesterségem csúnya mesterség

Next