Friss Hirek, 1922. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-28 / 23. szám

ÍBtl 31 L. íH I. nyei. om IN P. JÓS. Y F fcis-Y. F. ak E. ló CIL. YL. IGS. NAH akor iorsi E. .o tör ig '• i M. t. íáH iből szes meony ÁL. tete ÁL,. M. iZÖ an u m MedHees$»WAsárlaely, 19SS. VI. évfolyam 23. szd&m Szombat, január 28. ro^lTI&AI HLfiLAF Ára: Szerkesztőség, kiadóhivatal ét adagvayosid# Előfizetési ára negyedévre 120 korona, fél- Aratot- Nádnezsivásárhely, Szent Antal-nío# 7. exass» j *er 652 évre — korona 11 Telefon: Szerkesztőség 209. Kiadóhivatal 22. ®AHIA®AS IJS^VAM Megjelenik mindennap kora délután ^ *TM » A nyomor légiói címmel a „Magyarság“ c. bu-dapesti napilap, amely Andrássy politikáját támogatja január 25. számában egy tudósítást hoz a „Láthatatlan Vendég“ akcióról. Elmondja cikkében, hogy Budapesten naponta 1200 kérvényező fordul Huszár Károlyhoz segélyért. Felhozza, hogy számtalan eset van arra, hogy akinek címére a Huszár-akció pénzt küld, közben éhen hal s a pénz visszaérkezik azzal a megjegyzéssel — címzett közben éhenhalt. Hátborzongató eseteket mond Huszár Károly után azokról a fényképekről, amiket a fővárosi nyomorgókról vettek föl s a miket Huszár a külföldre akar küldeni. A csecsemők rettentő pusztulásáról nem szólva, megemlítünk egy esetet, amelyben tizenegytagú családot örö-kített meg a fényképező masina. Ezt a családot kilakol- tatták és most a fagyasztók hidegben rongyokba burjkolva a fal tövében halnak. A fővárosi nyomor leírásának olvasásával nem terheljük tovább olvasóinkat. De a cikk befejező mondatát idézzük. A mondat ez: „Különösen a vidékről érkezik mostanában igen sok kisebb adomány, tanítók, káplánok, földbirtokosok, magános özvegyasszonyok szive indul meg — de egyetlenegy korona nem ér- tkezik a tősgyökeres kis-gazunktól . . . Az igazságnak teszünk eleget, amikor a „Magyar-ság“ idézett soraira konstatáljuk, hogy a vásárhelyi kisgazdáknak egyik része minden jótékony adakozásban részt vett. Azt sem mernék állítani, hogy a Huszárakcióra is eddig ne adtak volna. De azt meg merjük kockáztatni, hogy a „Magyarság állítását megcáfolják adományaikkal. Lapunk másik helyén felhívást bocsátunk ki a Huszár-akció érdekében. Ajánljuk azt kisós nagygazdáknak, pénzin A miniszterelnök beszéde a nemzetgyűlés jan. 23. ülésén in. A puccs rendelői nem aggódtak a nemzet sorsáért! Bethlen István gróf miniszterelnök: Én igenis érzem, hogy a kritikának miden körülmények között helye van. De mindenki hivatva van erre a kritikára, csak éppen önök nem. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől, nagy zaj balfelől.) Mert önök azok, akik egy dilemma elé állították ennek az országnak kormányzatát, amikor csak két rossz között választhatott: hogy vagy csatlakozik az önök felfogása szerint önökhöz és ezt az országot elpusztítani hagyja. (úgy van ! Úgy van! Taps a jobboldalon.) Vagy pedig választja azt az utat, amelyet mi választottunk és amely szent meggyőződésem szerint egyedül felelt meg az ország érdekeinek. (Úgy van! Úgy van ! jobbfelől.) Az az egy bizonyos, hogy önök a nemzet sorsáért egy cseppet sem aggódtak (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől. Hosszantartó zaj balfelől. Andrásay Gyula gróf és Rakovszky István közbeszólnak. Hosszantartó mozgás a Ház minden oldalán. Elnök: Az ülést felfüggesztem. A puccs lehetetlenné tette a legitimista megoldást Bethlen lstván gróf miniszterelnök : Amikor az előbbi kifejezést használtam, nem a képviselő urak intencióit, hanem cselekvésüket bíráltam. Nem érthetek egyet a t. képviselő urakkal abban sem, hogy cselekvésüket, mint a legitimizmus védelmét állítják be, sőt azt hiszem, hogy azok a legitimisták ebben az országban, akik a puccstól távol álltak, akik a maguk részéről a puccsot elítélték, elsősorban emelhetnek vádat a képviselő urak ellen, hogy egy puccsal ezt a megoldást egyszers mindenkorra lehetetlenné tették. Mert a legitimizmus és az államcsíny nem egészen ugyanaz sőt az egyik teljesen kizárja a másikat. A legitimizmus csak azt követelhette volna ebben az országban, hogy annak hívei minden erőszéktől mentesen, minden külső beavatkozás nélkül és fegyveres beavatkozás nélkül, a törvény és az alkotmány értelmében, alkotmányos eszközökkel igyekezzenek meggyőződésüket megvalósítani. Ha a puccs, az államcsíny a törvények felrúgását jelenti. Az államcsíny és a legitimizmus két fogalom, amely teljesen kizárja egymást. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon, mert az egyik törvényes megoldás, a másik pedig törvényellenes. — Óva intem azokat a legitimistákat, akik magukat a puccstól távoltartották, hogy most ebbe az irányba, melyet a t. képviselő urak képviselnek, bekússzanak, mert még rájuk nézve is az egyedüli megoldás az, amelyet az 1921: XLVII.t. c. teremtett és amely kiinduló pontja kell hogy legyen a király kérdés megoldásának Magyarországon. — Én nem félek a két király veszélyétől sem, mert a puccs megismétlése lehetetlenné vált. Ha a t. képviselő urak azt mondják, hogy adott esetben ugyanúgy fognak viselkedni, mint ahogy viselkedtek, legyenek meggyőződve hogy addig, amíg én a kormányelnöki széken ülök, teljes erővel megakadákozok minden puccskísérletet. A t. képviselő uraknak az a kijelentése, hogy egy megismétlődés is előfordulat, mindenesetre óvatosságra int és teljes tisztelettel kérdem Apponyi Albert gróftól, hogy eleget lehet e tenni ilyen körülmények közt azon követelésének, hogy pertörléssel éljünk. Apponyi Albert gróf ezzel a követeléssel lépett föl: Pertörlés nem lesz! — Eltekintve attól, hogy az állami rend, mely saját létét és biztonságát a büntető törvénykönyv szankcióival nem meri megvédeni, saját magát ítéli el pusztulásra, mert hiszen precedenseket alkot újabb és újabb elpusztulási kísérletekre. Eltekintve ettől, kérdem Apponyi Albert gróftól, hogy üldözése ilyen kijelentés után, ha mi a magunk részéről pertörléssel nem élünk? . — A vád, hogy mi a királynéra lövettünk, sem helytálló. Ez a vád is csak azért hangzott el, hogy hány gúlát keltessek ebben az országban a kormány ellen. Nem áll meg ez a vád két okból. Először azért, mert mi azokat a lázadókat vertük le, akik fegyvert ragadtak a törvényes kormány ellen. (ügy van! Taps jobbfelől) Nem áll meg ez a vád, mert mi a királyhoz több ízben azzal a kéréssel fordultunk, hogy jöjjön Budapestre, itt biztosítjuk a magunk részéről életének, szabadságának teljes biztonságát, alkalmat kívánok neki nyújtani arra, hogy saját maga győződjék meg a helyzetről, arról, hogy lehetetlen azt követelnie, hogy a hatalom neki ily körülmények között átadassék. De nem áll helyt ez a vád azért sem, amikor a fegyveres hatalom parancsnoka éppen ebben a kérdésben hozzám fordult, én azt feleltem neki, hogyha tudva van, hogy a király az ütközet alatt hol tartózkodik, azt a pontot tűz alá venni semmi körülmények között nem szabad. Tudomásom szerint a király az egész idő alatt Biatorbágyon tartózkodott, kivéve egy időpontot, amikor vonatban előrejött egy őrházig, ahova Ostenburg őrnagy úr segítségével oda hivatta Schwoy ezredest, hogy vele fegyverszüneti tárgyalást folytasson.De ez idő alatt a tüzelés be volt szüntetve. Mi háromszor is kísérletet tettünk arra, hogy a király Budapestre jöjjön oly körülmények között, mint ahogy azt már jeleztük. Először Rakovszky J. képviselő úr telefonált nekem és én azt feleltem neki,hogy legyen szíves köbölye a királlyal, hogy jöjjön Budapestre, de fegyveres kíséret nélkül, szabadon jöhet Budapestre kisebb kísérettel, itt Budapesten teljes biztonságban lesz és ha kételkedik, meggyőződhetik arról, hogy mi a szituáció. Másodízben Vasa miniszter urat küldtük oda. Hogy Vass miniszter úr milyen fogadtatásban részesült, azt ő meg a részéről már ma kifejtette. Én tehát a részletekben nem megyek tovább, de ismételten rámutatok arra, hogy a t. képviselő urak voltak azok, akik a felelősséget vállalták ezért, hogy meghiúsítsák a békéss kiegyenlítést, erre az eshetőségre vállalták a felelősséget, mert hiszen a saját szavaik szerint megbízást kaptak arra, hogy tárgyaljanak és azt mondták, hogy nem jöhet a király Budapestre fegyver nélkül. Harmsdizben kísérletet tettünk akkor, amikor Hegedűs tábornok úr Budapestre jött. Őt azzal küldtük vissza, hogy menjen a királyhoz — még pedig idegen követek jelenlétében mondtuk ezt — menjen vissza a királyhoz, akit arra kérünk, hogy fegyveres kiséret nélkül jöjjön Budapestre, győződjön meg a helyzetről és ha meggyőződött róla, biztosak vagyunk abban, hogy az ügyet békésen el lehet intézni. Az integritás Ma sűrűn hangzik fel az a vád, hogy mi gyáva politikát követtünk, ok nélkül meghunnyászkodtunk s elmulasztottunk egy kedvező alkalmat az ország integritásának helyreállítására. Ezt a vádat ma már olyanok is hangoztatják, akik eleinte talán más meggyőződésen voltak. Megengedem, hogy ez a vád a magyar nemzet előtt talán bizonyos tetszetőséggel bír, mert hiszen nemcsak a t. képviselő urak, hanem minden hazafias magyar ember, ha abban a hitben él, hogy itt alkalom kínálkozik az integritás helyreállítására, máskép nem cselekedett volna. Meg vagyok győződve róla, hogy minden magyar ember, mégha republikánus is a meggyőződésében, szívesen elfogadta volna Károly királyt, ha biztosítéka van arra, hogy ez az integritáshoz vezet. Tanzler Béla: Módot kell neki adni, hogy ezt bebizonyítsa. (Derültség.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Nagy politikai bűnt követett volna el, ha ezt a nagy és hatalmas nemzeti szempontot kicsinyes vagy alacsonyabb szempontoknak rendelte volna alá. De amennyire tetszetős ez a vád, époly kevéssé helytálló. Mert nemcsak az integritásunkról nem lehetett szó, hanem ellenkezőleg, még ennek a csonka Magyarortézeteknek, egyesületeknek, egyházaknak, iparosoknak, kereskedőknek, általában minden jóérzésű magyar embernek szíves jóindulatába.