Friss Hirek, 1922. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

ft Prága, febr. 28. A genuai konfe­renciát megelőző előértekezletet a kiaantant képviselői nem Belgrádban, hanem Pozsonyban tartják meg már­­cius közepén.. London, febr. 28. Március 6 án Franciaország, Olaszország, Belgium és Japán képviselői Londonban elő­zetes értekezletre jönnek össze, hogy a genuai konferencia elé terjesztendő ügyeket megvitassák. Berlin, febr. 28. A németek most fizették ki a jóvátétel­­ötödik részle­tét, mely 81 millió aranymárkát tesz ki. 0.727a a korona Zürichben Zürich, február 25. Berlin 2.25, Hollandia 195.50, Newyork 511.9, London 22.62, Páris 45.47, Brüsszel 43.75, Milano 26.70, Kopenhága 107, Stockholm 13. 50, Krisztiánia 87.10, Madrid 80Va. Buenos Aires 185.—, Prága 9.05, Budapest 0.727­, Zágráb 1.55 Bukarest —.—, Varsó 0.13, Bécs 0.10, Osztrák lebélyegzett 0.08. Terményárak A tőzsdetanács hivatalos árjegy­zése a következő: tiszavidéki busa 2545—2575, pestmegyei 2535-2565, dunántúli 2535—2565, rozs 1820— 1850, takarmányárpa 1825—1900, sörárpa 1825—1875, köles 1900— 2000, zab 1750—1800, tengeri 2175 —2225, repce 3300—3400, korpa 1335—1350 korona métermázsánkint Budapestről. Budapesti állatvásár Élőmarhavásár. Felhajtás 4220 darab. Árak: legjobbminőségű ökör 57—78, közép 28—40, silány 19— 24, jobbminőségű bika 46—65, silá □yabb 30—37, bivaly 24—34, jobb­­minőségű tehén 36—57, silányabb 19—23, kicsontozni való 17—20, növendékmarha 28—36. A túl nagy felhajtás következtében az irányzat rendkívül vontatott volt, mindazon­által az egészen elsőrendű áru vál­tozatlan áron kelt el. A többi minő­ségűek 4—5 koronával olcsóbbak lettek. Sertésvásár: Felhajtás 1600 darab. Árak: könnyű sertés 67—81, közép­­minőségű 78—86, nehéz prima 89 és nehéz öreg sertés 77—88 A ■ertésvásár is nagyon vontatott volt. Más a hősnek Debrecenből megható hírt hozott a táviró. Háborús hőstett jutalmazásá­ról szól a hír, ám olyan körülmények között történt a jutalmazás, amelyek a legszélesebb nyilvánosságot érdemlik. Botos András — szegénysorsú ipari munkás a hajduvilág híres fővárosá­ban — nem régen még mint annyi jó magyar legény a háború poklát harcolta. Abban azonban kivált baj­társai közül, hogy vitézségben szinte senki sem múlhatta felül. József ki­rályi herceg hadseregében alig vittek végbe annyi vakmerő hőstettet, nagy­szerű felderítést, alig mutattak annyi oroszláni bátorságot, mint ez az egy­­szerű szavu, de csillogó lelkű magyar, mint Botos András. Volt parancsnoka a fenséges úr, azonban nem azért magyar ember, hogy a nagy háború elmúltával pom­pás katonájáról megfeledkezzék. Any­­nyira nem feledkezett meg József főherceg Botos Andrásról, hogy most amikor tudomására jutott, hogy ked­velt bakája szomorú viszonyok közé került elhatározta, hogy segítségére siet Botos Andrásnak. És hogy a nemes lélekhez illően, nemes gesz­tussal közelítsen, Mária Terézia rend­jének illetményeit ajánlotta fel. Azt hisszük ehhez a cselekedethez nem kell kommentár. Maga a gesztus és a gondolat, amely ezt a kitünte­tést nyújtja Botos András felé, a hős mozdulata, hős bajtársa segítésére.­­ FbIMs a m. iur. állami midörség kötelékébe való belépte Dr. Temesvár? Géza főispán az alábbi felhívást adta közre, amit figyelmébe ajánlunk azoknak, akik a rendőrség kötelékébe akarnak belépni: A m. kir. állami rendőrség őr­­személyzetének kiegészítése van fo­lyamatban. Felhivatnak mindazok,­­ akik a rendőri pályára óhajtanak lépni,­­ hogy a helybeli rendőrkapitányságnál t ebbeli szándékukat személyesen je-­­­lentsék be. A rendőri pálya kü­lnös­­ előnyöket ad, mert biztos megélhetést­­ nyújt, nyugdíjat biztosít, a fizetésen­­ kívül rendőrségi pótdíjat, lakást, lakáspénzpótlékot, vagy természetbeni elhelyezést, élelmezési adag válságot úgy a rendőr, mint családtagjai ré­szére, családi pótlékot és a rendőr­nek természetbeni ellátást ad. Pénz­beli illetmények a következők: Az első két évi időtartam alatt évi 10800 kor. 12000 , 13200 , 14400 , további sióig, idő szerint 20400 , 21000 „­­ őrmester részére 22200 , törzsőrmester „ 23400 „ főtörzsőrmester , 25200 , III. oszt. felügyelőhelyettes 25200 , II. , , 26400 , I. , , 28800 ,­­ Rendőrségi pótdíj: 1—3 évben évi 1560 ,­­ mely idővel 3120 koronáig emelkedik. Felvételi feltételek a következők: 1., Betöltött 21 év, de meg nem haladott 40 év, büntetlen előélet, írni, olvasni tudás. 2., Szolgálati kötelezettség 6 évre terjed, ebbe a katonaságnál ellökött előző szolgálatból 3 év beszámít. Az oláhok­ ­ birodalmában megkezdődtek a vá­­­­lasztási harcok. A harcot nem kell­­ valami elvi harcnak nézni, az­­ oláh nem szokott élvekkel harcolni. Módszerük igazi balkáni, amely­nek az a lényege, hogy a hata­lomból kivetett római összegyűjti a most hatalomra törő római „ak-­­ táit”t, amiket hatalmon léte alkal­­­­mával követett el s azt mondja­, Hallod-e, frátye! Én tudom, hogy te sokat loptál annak ide­jén s kegyetlenül gázoltál emberek vérében. Te is tudod, hogy én is loptam. De most te akarsz minisz­ter lenni. Nekem könnyű, mert én most nem lehetek miniszter, de te vigyáz magadra, mert lerán­tom rólad a leplet s miniszternek mindig kellemetlen az eséle. Argetoianu volt belügyminiszter most fölkereste Bratianu minisz­terelnököt s figyelmeztette őt arra, hogy ne bántsa a néppártot, a­melyhez Argetoianu is tartozik, mert a liberálisok és néppárt har­cából csak a harmadik, a paraszt­párt húz hasznot. Print Hib­air Bratianu azonban nem volt haj­landó egyezkedni. Mit tesz erre Ar­­getianu ? Egyszerűen közzéteszi az 1907. évi parasztlázadás elnyomásával kapcsolatos titkos­adatokat, amikből kiderül, hogy a liberálisok rendezték azt a vér­­fürdőt 1907-ben, amely tízezer oláh paraszt életébe került. Szép dolog, ugy­e ? Azért írtuk nem régen azt, hogy más az an­gol, más az oláh liber­alissmus, ámbár az Írországi lerombolt vá­rosok is sokat tudnának mesélni!... A hódmezővásárhelyi újságíró a karnevál éjszakájának műsora már megállamittatott. — Az estélyt Szathmáry Tihamér nyitja meg és ő konferálja be az egyes számokat is. — Prológust Majthényi László ad elő. Utána csárdás, boszton. Ezután a Bellák-pár táncos duettje következik. — Ismét tánc, valószínűleg francia négyes, ügyes vezetővel. Weisz Lász­­lóné, Bánky Ida énekel és újból tánc. — Kordáné Rásó Ida irredenta köl­teményt ad elő. Ismét tánc. Endre Béláné magyar népdalai után követ­kezik a shimmy bemutatása a Bellák­­pár által, még pedig tisztán művészi szempontból. — Ennyi tánc és mű­sorszám után, a® idő már éjfél körül fog járni és akkor szünóra lesz Sila B­éra alatt történik a tombolatárgyak kisorsolása, majd ped­g Bellák Miklós kupléi s azután tánc reggelig. Hangsúlyozzuk, hogy az estélynek elsősorban erkölcsi célja lesz : a vá­sárhelyi írók­, újságírók, dalköltők és művészek emlékének megörökítése, másodsorban pedig az újságírók se­gélyalapjának megteremtése. A bevallott műsor számain kívül sok meglepetést tartogatunk még a megjelenő közönség számára. A jegyek már kibocsáttattak és Weisz László kereskedésében kapha­tók és az egyes szerkesztőknél. Tekintettel a nemes célra, mely az estély rendezésére alapot és címet adott, eddig Kun Béla, a Reggeli Újság főszerkesztője 5000 koronát, a Kisbirtokosok Hitel- Szövetkezete 250 koronát ado­mányoztak felü­lfizetéskép. A kereskedőket és mindazokat, akik tombola tárgyakat ajánlanak fel, újó­lag kérjük, hogy küldjék azokat bár­melyik szerkesztőségbe. Nem kedves, emlékeztető a régiekre .. . A pénzügymi­t18*ter 30 enter koronát követel a várostól a forradalom idején lefoglalt 800 mm. só ellenértékében Még 1918. év november havában történt, hogy az akkoron dicsősége­sen uralkodó Nemzeti Tanács 800 mm. sószállitmányt foglalt le a város számára s ezt a város lakosai közt szétosztotta. A pénzügyminiszter most megke­reste a várost, hogy a lefoglalt só­­mennyiség fejében 30000 korona kártérítést fizessen a város. A városi tanács most azon fáradozik, hogy kipuhatolja, hogy miképp történt a só lefoglalása és hová lett a só és a város, vagy pedig mások fizessék e a kártérítést. — Népfőiskolai hírek. A nők nép­főiskolájában szerdától fogva este fél hat órakor kezdődnek az előadások. Felhivatnak az összes tanfolyamok hallgatói, hogy az előadásokra kivétel­­nélkül rendesen járjanak fel. Értekezlet a képviselő­­választások ügyében. Egyesületünk nagy értekezlete tudva­levőleg úgy határozott, hogy a közelgő képviselőválasztásokra való tekintettel városunk mindkét választókerületében megalakítja a pártszervezeteket, melyek azután hivatva lesznek a képviselőválasz­tások ügyében a további lépéseket meg­tenni. Az értekezlet határozatából kifolyó­lag felkértük úgy a bel-, mint a külterü­leti olvasókörök és a különféle társadalmi egyesületek vezetőségeit, hogy a polgári egység megteremtése és megóvása cél­jából a megalakítandó pártszervezetekbe delegáltakat küldjenek. Felhívásunknak a legtöbb olvasókör és egyesület eleget tett, épen ezért elhatároztuk, hogy a pártszervezeteket és köz­ponti vezetőséget megalakító gyűlést március 5-ére, délelőtt 10 órára összehívjuk a Fekete Sas nagytermébe. Felhívjuk ezért a kül- és belterületi olvasókörök és egyesületek vezetőit és a delegáltakat, hogy a fent jelzett időben a Fekete Sas nagytermében jelenjenek meg. A Gazdasági Egyesület Elnöksége. E­gyetértésben! Nemzeti jólétünk alapfeltétele csak az egyetértésben lelhető fel. Átkos nyomásként nehezedik a magyar emberre az egyenetlenség súlya. — Szinte megmagyarázhatatlan az az ellenszenv, mely magyar és magyar között dúl. Lealázónak találja egyik társadalmi réteg a másikkal való érintkezést, mert a­z születésénél fogva nem egyenrangú. Mert vagyo­­nilag jobban megüti a mértéket, mint az a másik. Mert nem egy hitfele­­kezethez tartozik vele. A gazdag nem segíti a nyo­morgót. A nyomorgó nem méltá­nyolja jótevőjét. Az alkalmazott nem tiszteli munkaadóját. Az iparos nem tudja értékelni a polgár embert. A polgár ember féli az űr fenhatóságát. Ellenséget lát minden magyar em­ber egymásban. Megbízhatósága ellen van kifogása minden második magyar embernek. Irigységtől sohasem men­tesek az emberek. Egyeseknek az önkényeskedők, másoknak a durva erőszakosság a kedves tulajdonsága, akár van igaza, akár nincs. Csupán az egyetértés hiányzik a magyar em­bernél, mely elengedhetetlen köteles­­­­sége volna minden magyar embernek.­­ Hiszen magunkrautaltságunkban oly­­ könnyű volna azt megtartani. És­­ mert nem tesszük, a külellenségeink­­ nevetnek rajtunk, sőt nemcsak na­­e­vetnek, hanem ki is használják a veszekedésre, ellenségeskedésre hajló tulajdonságainkat. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy ez az áldatlan állapot nemcsak a közönséges embereknél van így, ha­nem az felülről jön, mintha a halhoz akarnók hasonlítani magunkat. Az egyenetlenség az ország vezető em­bereinek sorában látható nap nap után, mely a mi és szerencsétlen országunk vállaira mindegyre súlyo­sabb terheket ró. Mi pedig úgy vélekedünk, miért legyünk mi különbek, mint vezetőink, a nagynak nevezett nagyjaink ? E példa ugyan nem követésre méltó, de nem tud a magyar ember a rossz példa hatása alól menekülni. Azt hiszi, hogy ami a nagyok pri­vilégiuma az országházban, az privi­légiuma a kicsikének, a polgárság között. Vetkőzze le már egyszer min­­­­den magyar ember az erőszakosan­­ táplált egyenenetlenség szégyenletes

Next