Friss Hirek, 1922. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-16 / 62. szám

­iesunk győződ része­seben, »mihez srülmény is, is az utóbbi finig, mivel a nek a kóráért üsen visszae dijából a föld inban tervbe ásával a lev­ak közös ér »ását, ahol a­­ közös meg- Icák a több­inig a kérdés ták a Ken­dar intézetet és a Igyelőségeket, ások tartásá­­d». közönséget sare rábírni, tt megköny elhatározta, metö vidéke et gazdának ved kát. bold fajkenderma­­i. Ugyancsak felügyelőié­s étkezeti után 8 költségve-­i munkák fe­ta kulturmór- t elvegezni. snálóval­­. hogy héten elutan i. fél 5-ig ram délelőtt iz-fil m. áron vesz az iC86rnoka. , teszel! nagasabb Idra, irt. bőre van, padláson, én, mert teg és a ■csökken, de lóhoz r. t. v­árát! I­rodalom s munkái. 1 mat! I ingy. | mért f inyvet I íyvtár I a ált. S­zem­beni1 Március 15. megünneplése városunkban Hódmezővásárhely hazsfi­s lakos­ ,­sága a régi hagyományokhoz hiven, 1848 március 15 nagy napjához és nagy eseményeihez méltó módon ünnepelte meg az idén is március­­ 15 ét. Az ünnepélyek Annak dicsői­­­­télével, magasztalásával és segítségül­­ hívásával kezdődtek, aki minden dol­gok kútfeje, kezdete. Az összes Misidéiti* I zd­ois templomaiban ünnepi istentisztelet volt. Az áhítat szárnyán szállt az ima az Egek Urá-­­ hoz .. . .Szánd meg Isten a magyart,­­ kit vészek hányának — Nyújts fejeje­­ védőkart, tengerén kínjának . . .* Az istentiszteletek után a szép, derült időben, egyetkintcsoportok­ba verődve s egyre többen és többen­­ jöttek a Konsu­l térre, a nagy nép­ünnepély színhelyére. A Tabáni I. Olvasókör, az Iparegylet, az Ipar­­testület, a Róm. Kath. Ifjúsági Egye­sület a Boszniai Harcosok és Ki­­solgált Katonák Egyesülete, a Gaz­dasági Egyesület, a Jogakadémiai Hallgatók Ifjúsági Egyesülete, a Városi éa Iparos Dalárda, a városi tisztvi­selők, a Visszhang­ utcai Olvasókör, díszesebbnél-díszesebb zászlók alatt, testületileg, zárt tömegekben vonul­­­­tak fel az ünnepélyre. A Kossuth-téri népünnepély megkezdése előtt tárogató hangján,­­ édes bús régi magyar dalok hango­t frottak fel a téren. A városháza tor­­o­nyából Héjjá Pál gazdálkodó adta­­ alá a dalokat. Az ünnepélyen meg­­­­jelentek sorában ott láttuk dr Tenncs- I­váry Géza főispánt, dr Sues István­­ polgármestert, a városi tanács tagjait, s Juhász Mihály kír. tanácsos, nyug. polgármestert, az ősz, vezért, a nagy­­ idők szemtanúját, Kossuth Lajos leg­öregebb katonáját, a 92 éves Kovács József téglagyárost, Ajkay Miklós dr rendőrtanáríkat, dr Gergely György jogakadémiai igazgató dékánt, Konox Pál iparegylati, Kruzsi­tz Károly ipar­­­testületi elnököket, Ab., alb. , Röviddel 10 óra után felhangzott : az iparas Datoskör és a Városi Da-­­­­árda tagjainak ajkáról a nemzeti t ima: Isten áldd meg a magyart. .. A Hymnus befejezte dr Soós István,­­ városunk polgármestere, a következő­­ beszéddel nyitotta meg a napünnep­i­pélyt: Dr Boór István beszéde: „...A m­egcsonku­ls dacára is Hizoid és a magyar sza­badság fája...“ Polgárok! Az egész világ szabad-­­­ságm­ozgalm­ai közül az első helyen­­ áll a mi mozgalmunk: 1848 március­­ 15. Más országok forradalmainak és­­ szabadságmozgalmainak mindegyiké­ ház vér és szenny tapad, — a mi­­ ünnepünk dicsőséges fényét azonban­­ nem homályositja el semmiféle vér és piszok. Március 15 nek lefolyása­­ cask dicső és örök emlékezetű lehet.­­ Örömünnep volt ez a nap s ma is örömünnep, de ebbe az örömbe most valami mély, nagyon mély keserűség vegyül. Akkor csak az osztrák igát viseltük, de ma — sajnos — Magyar­ország az egész művelt világ rab­szolgája, mert kielégíthetetlen bosss­­szúvágyból bilincseket, nehéz bilin­cseket raktak kezeinkre. És azért kell ezt a mai március 1- el jobban, lelkesebben megünnepelnünk, hogy megmutassuk azoknak, kik bilincsbe verték kezünket, hogy a magyar szabadság fája — a megcsonkítás dacára is — kizöldül, s és reméljük, hogy egy dicsőbb március 15-e fog jönni, mikor nem az osztrák, hanem az egész világ zsarnokságát, bilin­cseit rázzuk le magunkról. (Éljen! Úgy van!) A magyarok Istenéhez fohászkodom és kérem: Adja meg nekünk Petőfi és Kossuth lánglelkét. Deák és Széchényi bölcseségei, hogy megértésbe!), szeretésben, becsület­ben és hazufiságban élhessünk és dolgozhassunk a magyar haza meg­mentésén ! . . . (Hosszantartó, lelkes éljenzés. Itai János frigitmn. tanár ünnepi beszéde A magyar nemzet élni akar — Tanuljuk meg, hogy szeressük egymást és ne bántsa a magyar a magyart Igen lisztért polgártársak! —Magyar Testvéreim! Azért jöttünk össze, hogy meg­ünnepelhessük a szent szabadság forradalmat, hogy ne vesszen ki lelkünkből a haza iránti szeretet. — Jól esik arra gondolnunk, hogy voltunk irigylésreméltó nemzet, vol­tünk hatalmasak, nagyok, akiktől Európa minden állama rettegett. (Ez után Széchényiről, a legnagyobb ma­gyarrel beszélt és elmondta, hogy Széchényi önbizalmat adott a ma­gyarnak a beleszuggerálta a magyarba hogy Magyarország nem volt, hanem less. — Március 15 e jelentőségére áttérve, igy folytatta): — A társadalmi osztályok között levő válaszfalat lerombolta a már­ciusi szabadságmozgalom, de nem vér­ontással, erőszakkal, hímem a ma­gyar magyart szeretők jelszavával. — Ma — úgymond — szégyenle­tes napokat élünk, mert bilincset vertek kezeinkre, de szégyenleteseb­bek azok a bilincsek, melyeket kis­hitűségünk vert kezeinkre! — Érzi e a magyar társadalom, hogy azok a magyar honvédek, akik elestek, azoknak árvái, rongyos ru­hákban, éhezve járnak közöttünk? Szégyen ez a magyar társadalomra és szégyen és gyalázat mindazokra, akik bitangul, galád módon milliókat gyűjtöttek. (Ezután a trianoni béke­­szerződésről beszélt s kifejtette, hogy ez a békeszerződés igazságtalan, ter­mészet- és történelem ellenes s azért pusztulás lesz sorsa és igy folytatta): — Mi élni akarunk és kicsiny tü­zeket gyújtunk minden városban, min­den faluban, mert össze kell lobhani »■©«««müfCSi »»«MbXTIKAl iatrap ifr sí StaerktsztAség, kUdóhivatal »* avayvagonda Előfizetési ára negyedévre 200 korona, fél­ ára: ** “ ., Medi Mezővásárhely, Szent Antai-etes 7. szán­­. évre 400 korona ; «&­WJ-ára: Telefon: Szerkesztőség 209. Kiadóhivatal 22. BAMAAAfii SÜté­ff $ &M Megjelenik mindennap kora délután A miniszterelnök vasárnapra nem jön Vásárhelyre A folyó hó 19 éve kitűzött miniszterelnöki látogatás elmarad. Gróf Bethlen ideérkezésének napja még nincsen megállapítva. A látogatás elmaradásáról dr Temesváry Géza főispánhoz az alábbi távirat érkezett: Bethlen miniszterelnök úr utazása halasztást szenved, odaérkezésének dátumát később közöljük. Gömbös Gyula: ezeknek a kis tüzeknek és ha a ma­gyar nemzet oltárára hordjuk e kis tüzeket, akkor hatalmas tűzvész lesz, mely leégeti kénünkről és lelkünk­ről a zsarnokok által ránkvert bilin­cseket. Tanuljuk meg, hogy szeres­sük egymást és ne bántsa a magyar a magyart. (Hosszantartó, lelkes él­jenzés.) .A magyar hiszekegy­-nek a két dalárda által való eléneklése után, Katona Ferenc, a helybeli jogakadé­m­ia Ifjúsági Egyesületének tagja nagy hatással és ügyes előadással adta elő Petőfi .Talpra magyar í* ját. — Az ünnepélyt befejezte lázár Dezső záróbeszéde: „Meg kell mutatnunk, hogy egységben Van az ország ereje“ Polgártársak! Magyar Testvérek! — mondotta. — Történelmi időket élünk, mert a nemzet minden egyes órája történelmi jelentőségű. Törté­nelmet írunk az utókor számára, hogy azon okuljanak, tanuljanak. — Kétségbeejt az, hogy nem szalma­­láng e a mi lelkesedésünk s nem pusztába kiáltó szó-e fogadalmunk? Egy átok rombolja életünk , a tor­zsalkodás, a meg nem értés, a sze­­retetlenség. Biz ásta meg sírunkat nemcsak a múltban, hanem ez ássa meg a jövőben is. Rémes azt még elgondolni is, hogy ez a nemzet, a mi nemzetünk, egyre jobban a pus­tulás örvénye felé rohan, fejetlenül, hogy belepusztuljon. — Itt, az Isten szabad ega alatt, megfogadjuk, hogy nem ismerünk mást, mint magyar testvért, akik a h­itért dolgoznak. Meg kell mutatnunk, hogy egység­ben van az ország ereje ! Harson át Petőfi szelleme, hogy ezt s hazát, melyet majdnem mindenki elhagyott, felemelhessük. Hitvány magyar az, aki az Őseitől örökölt földet el hagyja veszni. — Áldja meg a magyarok Istene, ki ez elárvult honnak pártját fogja! Áldja meg a magyarok Istene ennek az országnak minden lakosát s ennek a fajnak minden, szeretet­től áthatott fiát s úgy áldja meg, ahogy dolgozik, vagy tétlenül nézi az ország vesztét! — Áldja meg minden egyes polgárát, mely azon az utón halld, mely az ország feleme­léset eredményezi! (Általános, lelkes éljenzés.) A Kossuth szobor ü megkoszorúzása A népgyűlés hatalmas tömege, a két dalárda .Szózat*­a után, a Kossuth szobor elé vonul*. — A me­net élén az ősz patriarchs, a nagy vezér, & 48 as idők szemtanúja, az élője, a hős Kossuth katona , a 92 éven felüli Kovács József, téglagyáros haladt. Minden szem reátapadt, meg hatottsággal nézte mindenki azt az embert, sggkera aki dacára is, feszes, biztos léptekkel ment fel a szobor talapzatára es erős, messze halható hangon imaszerü, szép beszéd kísé­retében tette le városunk nemzeti szalaggal díszített, szép koszorúját Kossuth szobrára. — Utána Sajtos Pál, nagy időket látott polgártársunk mondott szép, rímekben végződő be­szédet. Az ünnepély befejezéséül, stíluso­san s a jelenvoltak érzelmeinek és gondolatainak hűt, igazi kifejezése képpon szolgált az Iparos Daloskör Nem! Nem! Soha! c. remek előadása éneke. A hatalmas embertömeg ezután o­szladozni kezdett, az egyesületek, iOlQifírott&S?* kJ» l­ftwAtr vonultak s Isten ragyogófényü napja mosolyogva tekintett la a szent foga­dalmakkal teli magyar lelkükre, a jobb jövőt váró és jobb jövőben bízó hazafias polgárokra. . . A Hülonféle Három, egyesületen, testületen ünnepélyes A Kossuth-téri ünnepély még be sem fejeződött, amikor a Fekete Sas nagy­­termében a főgimnázium Petőfi Ön­képzőkörének ünnepélye megkezdő­dött. A nagyterem zsúfolásig telt meg. Az ünnepély műsorának minden egyes száma szépen sikerült s hazafias ér­zelmüktől, magyar lelkesedéstől át­hatva távoztak el a jelenvoltak az ünnepélyről. A Magyar Asszonyon N­emzeti Szövetségének ünnepe, mely d. u. 5 órakor kezdődött a Fekete Sasban szintén fényesen sike­rült. Nagyszámú közönség hallgatta meg Holly István, polgáriskolai ta­nárnak hazánk elszakított részeiről szóló, vetített képekkel illusztrált elő­adását. Az ünnepély kiemelkedő pontja Barabás Istvánná, a helybeli Mansz­ elnöknőjének nagyszabású, tartalmas, gondolatokban gazdag beszéde, to­vábbá Paál Margit remek szép sza­valaté és Biró László, menekült székely egyetemi hallgató szép sza­valata s a főgimnázium énekkarának sikeres előadása, hazafias, énekei voltak. Az Ipartestület, Iparegyzet is Iparosasszonyok egyesülete este 8 órakor rendezte hazafias ün­nepélyét. Az ünnepélyt az Iparos Datoskör Hymnusza nyitotta meg. Ezután dr Gergely György, a hely­beli jogakadémia igazgató dékánja mondott nagyhatású ünnepi beszé­det. — Az elszakított része­ken lakó ember éleslátása, kritikai szemével — az elszakított részeken való tartózkodás szenvedései tanítot­tak meg reá — vizsgálta és fejte­gette a magyar nemzet jelenlegi ál­lapotát, helyzetét, életnyilvánulását. S felvetette a kérdést, hogy méltón ünnepelheti e * magyar jelenleg már­cius 15 ét, a *szabadság, egyenlőség, testvériség nagy évi­méit, amikor a szabadság helyett az elnyomást, az egyenlőség helyett a legnagyobb egyenlőtlenséget, testvériség helyett testvérietlenséget tapasztalunk min­­telé. — Mély erkölcsi tartalomban bővelkedő beszédét, templomi, áhita­­tos csendben hallgatta meg a jelen­levő közönség, melynek soraiban dr Temesváry Géza, főispán, Ajkay Miklós dr rendőrtanácsos, az ünnepélyt ren­dező egyesületek vesetö­ vége, a sajtó képviselői és még igen sokan jelen voltak. — Ezután Sólyom Sándor, a helybeli jogakadémia Ifjúsági Egye­sületének tagja hazafias, alkalmi köl­teményt szavalt el nagy hatással.­­ A minden tekintetben komoly, tuagas­­szinvonalu, értékes és kihatásaiban nagyhorderejű ünnepélyt, társasva­­csoráa követte az Iperegyletben, mely­nek befejezte után a fiatalság táncra perdült s a legjobb hangulatban telt el az idő egészen a hajnali órákig. A Kaszinó és a többi egyesületen társasvacsorái, melyeket egyenkint elősorolni és róluk részletesen beszámolni — sajnos — helyszűke miatt képtelenek vagyunk, szintén népesek, látogatottak voltak, így pl. az Iparosifjúk Önképző Egyesülete is, ez a fiatal, ereedemileg

Next