Friss Hirek, 1922. június (6. évfolyam, 125-147. szám)
1922-06-01 / 125. szám
A korona mai zürichi nyitása: 0.65 Zürich, máj. 31. Valuták: Napóleon 3145—3150, dollár 795— 820, francia frank 7325—7350, márka 297-293, lira 4250—4275, osztrák korona 6.55—6.60, rubel 4002—411/a, lei 555-575, szokol 1579-1589, svájci frank 164—156, koronadinár 1145—1170, lengyel márka 1975— 2025, angol font 3635—3650. Terményárak A tőzsdetanács hivatalos árjegyzése a következő: tiszavidéki búza 3650—3675, pestmegyei 3650—3675, dunántúli 3650—3675, rozs 3125— 3175, takarmányárpa 2600—2650, sörárpa 2650—2750, köles 2700- 2800, zab 2675—2725, tengeri 3100 —3150, repce 4600—4800, korpa 1775—1800 korona métermázsánkint Budapestről. Budapesti állatvásár A marhavásáron 4—6 koronával csökkentek az árak Élőmarhavásár. A belföldi marhák ára: bika jobb minőségű 63—92, silány 40—58, ökör elsőrennű 65— 98, közepes 40—62, silányabb 30— 35, tehén jobb minőségü 64—79, silányabb 30—45, növendékmarha 35 —49, kicsontoznivaló marha 27—30 korona. Sertésvásár. Árak: nehéz sertés 139—148, közepes 135—150, könnyű sertés 96—144 korona, nagyságos címre vágott a foga az egyik „vezető” embernek. Nem kapta meg. Ezért csinálta meg a választáson azt az eredményes , „demagógát”, amely a vörös zászló alá állított a második kerületben 2000 polgárt. A hiszékeny emberek azt gondolták, hogy a nagy háború az olcsó kenyér és a fokozatos adó miatt folyik. Pedig nem azért. A nagyságos címért. Most már nincs nagyságos cím, de van drága kenyér és olcsó demagógia. S így a második kerület fejlődése egészen biztos. Rabláncon az erdélyi hűtők Székelyudvarhelyen irodalmi estélyt rendeztek a magyarok. Zsúfolt teremben, csöndes estét, ahol költők olvasták föl verseiket. Másnap a Sigurancia főnöke letartóztatta a három költőt — köztük Végvárit, mindnyájunknak, magyaroknak Végváriját — és megindul fölöttük Kolozsváron a hadbírósági eljárás. Mi lehetett e bűnös versekben ? Szinte szomorú , bánat, könny és véghetetlen, szomorú ragaszkodás az erdélyi röghöz. Az a magyar lélek fájta románoknak, ami eltörölhetetlenül feltör és felsir ezekben a gyönyörű versekben ? Vagy az a könyörgő parancs, ami kicsendül a versek mélyéről, hogy Erdélyt a magyaroknak otthagynia nem szabad? Akármi fájt, azt, amit e versek az égre énekeltek, a kolozsvári hadbíróság keresztrefeszíteni nem tudja. Akármi fájt a románoknak, a szíveknek versbe omló könnyeit egy uniformisos törvényszék megölni nem tudja. Erdélyben — ők úgy tudják, három költő ajakon, mi úgy tudjuk, minden erdő zúgásában, minden hegyöröm szélvészében, minden patak és folyam rohanásában — -----ri-ri-r ...................................................................................Friss Hírek zeng, énekel és zokog a magyar lélek. A magyar lélek, amely egy a Duna—Tisza-köz síkságának lelkével. Ezt sem emberi alakon, sem a Természet ős és ezredéves jelenségeiben elnémítani nem lehet. Maré Románia Minden katonája és haditörvényszéke kevés ehez. De nincs is joguk rá. A pacsirta énekel, úgy és azt, amit tud, amire isteni hajlama kényszeríti. Aki ezen erőszakot volz, aki brutális tenyerét ráfekteti a zengő alakra, az ostoba is, gonosz is. Figyeljen föl a világ, a románoknak nagy barátai amoda Nyugaton, ők még tán tudják, mi a kultúra, ők megítélhetik, mit ér ez a román kultúra és szabad-e ez a kultúra ? S a románok is meglássák : az elnémított dal messzebb száll, mint a csöndesen, sirdogálva, önmagunknak vigasztalóul elénekelt, I nagylaki állomást ászezgyárat is Romániához akarják csatolni Istgaradi Vasúti Közleked és KódmezőVásárhely —MíaHő és Battonya Hozott Budapest. A határkiigazitás különösen a Romániával szomszédos részén újabb súlyos veszteségeket jelent Magyarországra. A szerb határon a javaslat a vendvidéken 8000 holdat, Baranya megyében 6300, a Bácskában 11000, Szeged vidékén 8000, Torontálban pedig 1700 holdat csatolt vissza Magyarországhoz, amivel szemben 1700 holdat csatolt újból Szerbiához. Az osztrák határon a legkedvezőbb esetben 42300 hold kerülhet vissza Magyarországhoz. A magyar- oláh határkiigazító bizottság — persze oláh részről, antant segítséggel — a népszövetség elé azt a javaslatot terjesztette, hogy Romániához kívánja csatolni a csanádvármegyei Nagylak község határának jelenleg magyar közigazgatás alatt levő részét, 600 főnyi tót, román és magyar bevett lakossággal 6000 holdnyi területtel. Ezen a területen fekszika gazdasági szempontokból nagyon fontos nagylaki Pannónia kenderfonógyár, valamint Nagylak vesu állomás is, úgy, hogy ezzel megszakadni a Makó—mezőhegyesi vasúti összeköttetés. Magyarország pedig kényszerülve volni arra, hogy a megszakítás pótlására Magyarcsanád és Csanádpalota között egy körülbelül tíz kilométer hosszúságú uj összekötő vonalat építsen. Hát legújabban igy javítgatják és igazgatják a határt a bizottságok, nem javunkra, hanem — kárunkra.— Értesülésünk szerint a határmegállapitó bizottság, Torontál vármegyében, Vedresházát Magyarországhoz csatolta és igy Kovács József téglagyáros birtoka — mintegy 100 hold kivételével — visszakerült Magyarországhoz, körülbelül majdnem négy esztendei megszálás után. Ipari érdekeink megvédése A Szegedi Új Nemzedékben olvashsuk az alábbi közleményt, melyet érdekessége és fontossága miatt szóról szóra közlünk le. Az ipari érdekek egyszersmind a termelés és kereskedelem érdekei is, ezért ezeknek a megvédése a legelsőrendű feladat. Ha ipar, feldolgozó, átalakító ipar nincs, céltalan a termelés és vérszegény, elhaló a kereskedelem. Ha az iparoskezek pihennek, akkor dolog nélkülivé válik a földmíves keze és a kereskedőre is alig nyitnak ajtót. Az ipar, mint termelési tényező , fontos, mint a nemzetközi gazdálkodás alapja, de még fontosabb, mint egy nemzet sajátja, amely mindenkor magán viseli az illető nemzet jellegét, sajátosságát ízlését, fejlett vagy fejletlen állapotát. Tehát kétirányú tényező : a vagyonosodás alapja és a nemzet jellegének fokmérője. Ily szempontok szerint kell az ipart hathatós támogatásban részesíteni. Ez a támogatás kétféle kell, hogy legyen. Megadni az iparnak mindazt, ami fejlődéséhez szükséges és elhárítani mindazt, ami reá káros vagy gátló. Ezt is két irányban kell cselekedni. Egyik irány, hogy az ipar a nemzetközi vonatkozásban el tudjon helyezkedni, a másik pedig, hogy a nemzeti vonatkozásban megerősödni és a nemzet jellegét a maga sajátosságával mindenkor és mindenütt kidomborítani és képviselni képes legyen. Az első törekvést illetőleg mi sem fontosabb rólünk, minthogy iparcikkeinknek a belföldi forgalmon kívül a külföldi forgalmat isbiztosítani kell. Ez természetesen az ügyes védővámok, behozatali tilalmak és akompenzáció dolga. Csak az menjen ki, amiből fölöslegünk van, csak azt hozzunk be, amit itthon egyáltalán nem tudunk termelni vagy előállítani. Behozatalnál mindig csak igazán közszükségleti, teljesen nélkülözhetetlen cikkekről lehet eső. Eközben pedig a termelést irányítani kell olyképp, hogy kiszállítható, versenyképes cikkünk minél több legyen, hogy minél kevesebb behozatalra szoruljunk, azaz a kevébbé kultivált termékeket is itthon készítsük el, ha gyáripari után készítésük nem lehet, akkor háziipari termékek gyanánt. A második szempontnak eleget teendő: magyar iparművészek, magyar szakértő iparosok és magyar munkások vigyék bele magyar lelküket abba a magyar ipartermékbe. Mosolyogjon ki annak anyagából, alakjából, külsejéből, egész készítési módjából az a becsületes magyar nemzeti lélek. Legyen szépségéért, jóságáért, speciális voltáért a magyar ipari termék belföldön és külföldön egyaránt kedves. Végül az újra készülendő iipari, kereskedelmi és szociális törvények siessenek a munkaadónak és munkásnak még jobban segítségére és meg fogjuk találni boldogulásunk útját.______________________________ Nem is kell hirdetni, úgy is tudja mindenki, hogy gyapjút, tollat és bőröket mindenkor a legmagasabb napi áron állandóan veszek Schlesingen Ulfs Szentesi utca 18. szám. « — A 39. volt cs. és kir. gyalogezredben szolgált összes tisztek, az arany és az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel kitüntetett legénység, valamint a hősi halált haltak hozzátartozói felkéreinek, hogy a haditények megörökítése céljából tudassák címüket, városháza I. em. 28. járm alatt, június 15 ig. A vagyontalan földigénylők búzával is fizethetnek A kormány legközelebb rendeletet fog kibocsátani, amelynek az lesz a célja, hogy a földreform pénzügyi nehézségeit megszüntesse és annak könnyebb végrehajtását lehetővé tegye. Az eddigi hírek szerint a rendelet úgy lesz kontemplálva, hogy minden vevő a vásárolt ingatlant nyolc éven át évenkint és holdankint 2 és fél mázsa busával szelheti, mégpedig akár természetben, akár pedig a gabona mennyiségének megfelelő készpénzzel. A kérdésnek ilyen formában való megoldása ilyen előnyös volna a vagyontalan földigénylők szempontjából. Mivel a földbirtokreform törvénynek az a célja, hogy vagyontalanok jussanak földhöz, a természetben történő fizetés alkalmat ad a földhöz juttattaknak arra, hogy saját termésükből fizethessék a földjüket. A rendeletről közelebbit pontosan még nem lehet tudni. A gazdaközönség, különösen pedig a vagyontalanok, nagy érdeklődéssel várják a kormány tervét, amellyel a fölreform törvény végrehajtását akarja könnyebbé tenni. Megszökött a katonaságtól... Szinte alig hinnék el, ha a hivatalos írás nem bizonyítaná, hogy manapság akadhat valaki, aki a katonaságtól megszöksék. A jó ellátás és magas díjazás, a jó bánásmód, a haza iránti kötelesség dacára mégis megtörtént ez Szegeden és pont egy vásárhelyivel. Itt van egyébként a hivatalos írás: ML kir. szegedi csendőrkerületi parancsnokságtól 2186—922. sgt. szám. A m. kir. 3. honvéd utászzászlóaljnak f. hó 11 én kait 1323—922. sgt. számú jelentése szerint Tóth I. Pál utász említett zászlóalj 1. századának állományából folyó hó 3-án megszökött és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Személyleirása: Tóth I. Pál, hódmezővásárhelyi (Csongrádi.), 1897. évi születésű, u. o. illetőségű, ref. vall., nőtlen, cipész foglalkozású, szolgálati leírása: utász, haja, fekete, orra és szája rendes, álla és arca hosszúkás, különös ismertetőjele vagy fogyatkozása : elöl foghijjal, dadogva beszél magyarul, testmagassága 170 centiméter. Nyomozását kérem azzal, hogy feltalálása esetén elfogandó, a felsorolt kincstári tárgyak biztositandók és erről megnevezett utászzászlóalj és ezen parancsnokság értesítendő. Szeged, 1922 május 24. Kovács s. k., ezredes, várm. csendőrparancsnok. A római eucharisztikus kongresszus befejezése Római tudósítások beszámolnak a nemzetközi eucharisztikus kongresszus impozáns befejezéséről,mely vasárnap több mint 100,000 ember részvételével 6 órán át tartó körmenetben csúcsosodott ki. Délután 3 órakor vette kezdetét a hatalmas körmenet, amely a lateráni Sant Giovanni bazilikából idult ki. Ebben a körmenetben a kongresszus tagjain kívül részt vettek a római és környékbeli plébániák, egyesületek, világi és szerzetes papság zászlók alatt, a katolikus néppártból tartozó miniszterek, államtitkárok és parlamenti tagok. A pompás baldachin alatt, váltakozva bibornokok haladtak a szentséggel. Midőn a menet meg is indult, több száz postagalambot be-