Friss Hirek, 1923. március (7. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
Hódmező- Vásárhely, 1923. VII. évoly mm. 98. szám Szombat, méretűm 24. mrm.nn.~r_- n—rnn—rin~r~ *- ■ • —»■* ■■■ 1 “*■**■* * -■ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Ára: : Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda: Főszerkesztő: BARABÁS ISTVÁN Előfizetési ára: egy hónapra 340 korona ( Ára: 15 KzumSímMS. sz. Felelős szerkesztő: HOLLÓSY ANTAL Megjelenik mindennap kora délután 15 K Temesváry Imre nemzetgyűlési képviselő március 21-iki beszéde a munkáskérdésről Temesváry Imre : T. Nemzetgyűlés ! Szerencsétlen országunknak mai abnormis helyzetében, amikor úgy a közgazdasági, mint a társadalom különböző rétegeiben mutatkozó rendszertelen eltolódások minden téren éreztetik szinte elviselhetetlen súlyos határaikat, amikor egyik napról a másikra, dacára a koronánk hosszú időn keresztül való stabilizációjának, mégis oly féktelen hullámzást, mondhatni tobzódást láttunk a legfontosabb, közszükségleti cikkek árának emelkedésében, azt hiszem, a törvényhozásnak egyik legfontosabb kötelessége azok segítségére sietni, akik a leggyengébbek és akik a támogatásra leginkább rá vannak szorulva. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a célt van hivatva szolgálni az előttünk levő és szociálpolitikai szempontból felettébb fontos törvényjavaslat, amely a mezőgazdasági munkaviszonyból származó ügyekben a közigazgatási hatóság eljárásának szabályozásáról szól. Ezt a törvényjavaslatotigen fontos lépésnek tartom elsősorban a szociális béke, a megértés szempontjából, de rendkívül fontosnak tartom a mezőgazdasági termelés folytonosságához fűződő nagy nemzeti érdek szempontjából is. Ha munkásvédelemről beszélünk, akkor az államhatalomnak kötelessége a szerződő feleknek védelmére sietni azért, nehogy a munkaszerződésekben mutatkoz. Iránt, vagy eltakart egyes körülmények következtében az erősebb fél elnyomhassa a gyengébb felet. Az idevonatkozó eddigi törvényeink, amelyekkel a munkaviszonyból eredő ügyek a magánjog köréből a közjog terére terelődtek át, a háborút megelőző időben talán tökéletesen megfeleltek az akkori viszonyoknak, de a megváltozott körülmények következtében a most fennálló törvényeink alapján meghozott közigazgatási határozat semmiesetre sem adhat kellő megnyugvást az érdekelt feleknek már azért sem, mert a mai nehéz megélhetési viszonyok között feltétlenül szükséges, hogy úgy a gazdasági viszonyok, mint az időközi áreltolódások is szakszerű elbírálás alá kerüljenek az ilyen ügyek megnyilvánulásánál. Épen ezeket figyelembe véve, szerencsés megoldásnak tartom a törvényjavaslatban ezt a kérdést azáltal, hogy a közigazgatási hatósági személy elnöklete mellett úgy a szegény munkásokból, mint a munkaadókból alapított tanács tárgyal és határoz a munkaviszonyból eredő ügyekben. A törvényjavaslat ezzel egy mérges fullánkot húz ki a szegény mezőgazdasági munkások csibéből, mert hiszen akármilyen igazságos is volt a közigazgatási hatóság határozata, melyet a most fennálló törvények értelmében hozott meg a szolgabíró, mégis ha ez a határozat bizonyos mértékben a munkaadóra volt kedvező, mindenkor bizonyos fájdalmas utórezgés maradt a szegény mezőgazdasági munkásnak lelkében a szolgabíró ítélkezése következtében. Ez e törvényjavaslat közelebb hoz bennünket a mindennapi élethez és a megváltozott viszonyokhoz kíván simulni, de legfőképen ki akarja küszöbölni az emberek lelkéből a különböző társadalmi osztályok iránti bizalmatlanságot, amely — fájdalom — a háború és az ezt követő forradalmak idejében mélyen belerögződött az emberek lelkébe. De méltányos és igazságos is, hogy mindkét érdekeit félhez legközelebbi álló egyének, tehát olyanok, akik legjobban ismerik az ügyeket úgy a gazdasági, mint szociális és szakszerűségi szempontból, lelkiismeretbeli meggyőződésük szerint határozzanak és ez a határozat semmiesetre nem fogja magán hordani az egyoldalú megítélésnek jellegét. (Úgy van jobbfelől) Én tiszteletben kívánom tartani az előttem felszólalt ellenzéki szónokoknak nézeteit, amelyek talán szociálpolitikai szempontból nem tartják teljesen kielégítőnek ezt a törvényjavaslatot. Ha elítélem azoknak nézetét, akik mindenben a radikális megoldást kívánják és nem tekintik előre azt az eshetőséget, amely a hirtelen, ugrásszerű átmenetnek esetleges káros visszahatásaiból származnának, amelyekre bizony — fájdalom — a közelmúlt időben igen sok szomorú példa volt. (Úgy van jobbfelől) Ennek a törvényjavaslatnak törvénykezési rendje, amely ugyanolyan bírói joggal ruházza fel a szegény mezőgazdasági monkást, mint a gazdag munkaadót s amely megvédi az előre nem látható értékeltolódásokkal szemben, mindenesetre olyan biztosíték, amely a szociális béke felé kívánja terelni ezeket az ügyeket. De ha a másik szempontot, a mezőgazdasági termelés folytonosságát tekintem, akkor is végtelenül fontos, hogy azok az eshetőségek, azok a mindennap előforduló súrlódások, amelyek a munkaadó és munkás között szoktak történni, bizonyos kiegyenlítődési lehetőséget találjanak, amelyre nézve ez a törvényjavaslat módot ad arra, hogy az ügyeket szakszerűen, gyorsan és igazságosan intézzék el azok az egyének, akik úgy gazdasági, mint szociális szempontból legjobban ismerte ezeket az ügyeket és így a mezőgazdasági termelés folytonosságában semmiesetre sem fog fennakadás előállani. Ez a törvény meg fogja védeni úgy a munkaadót, mint a munkást attól, hogy a gazdasági vonatkozásokkal kevésbbé ismerős közigazgatási hatóságok által hozott határozat értelmében kénytelenek legyenek habár rövidebb időre is a munkásokat a munkától eltiltani, a munkaadókat pedig a munkáskéztől megfosztani. Különösen fontosnak tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a hónapokkal előbb megkötött szerződésekre vonatkozik, amely szerződésekben a munkateljesítményekre vonatkozó pénzbeli ellenérték hónapokkal megelőzőleg állapított meg. A törvényjavaslat módot ad arra, hogy az időközi áreltolódások következtében ne érje károsodás a szerződő feleket. Ugyanez a hatóság fogja elbírálni azt a mértéket, amellyel az időközi valutáris eltolódások következtében ki kell egyenlíteni a pénzbeli ellenértéket. De ha a mezőgazdasági termelés folytonosságát tekintem, akkor hiányosnak találom ezt a törvényjavaslatot azért, mert nincs benne expresses verbis kimondva az, hogyha ilyen pénzbeli munkabér értéklolódása miatt az eljárás folyamatba tétetnék, addig, amíg az eljárás az illetékes hatóság előtt befejezve nincs, a munkás a munkát abba ne hagyhassa, valamint a munkáltató el ne tilthassa a munkást a munkától. Kívánatosnak tartanám, hogy a törvénybe vetessék bele ez, ha pedig már nem lehetne beiktatni, akkor szükségesnek tartanám, hogy legalább a kiadandó végrehajtási utasításban mondassák ki, hogy addig, amíg a hatóság arra feljogosítást nem ad, se a munkás, se a munkaadó a munkát abba ne hagyhassa. Ezeket voltam bátor a törvényjavaslatban előadni azzal, hogy mivel a törvényjavaslatban megtalálom azt a védelmet, amelyre a szerződő feleknek a mostani megváltozott körülmények között feltétlenül szüksége van és megtalálom benne annak a nagy nemzeti érdeknek védelmét is, amely a mezőgazdasági termelés folytonosságához fűződik, ennélfogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Táviratok Mesafizetgyűlést A nemzetgyűlés ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után Seubauer Ferenc, a pénzügyi bizottság előadója ♦erjeszti bejelentését. Az elnök jelenti, hogy áttérnek a mezőgazdasági munkások munkabérének szabályozására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot általánosságban letárgyalták. Minthogy több hozzászóló nincs, Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter hozzászólása után, a Ház a javaslatot részleteiben is elfogadja. Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését az 1922—23. évi fulladásokról A Ház a jelentést elfogadja. A jelentés szerint mindazok a képviselők, akik a nemzetgyűlésen vagy bizottsági ülésen részt vesznek és jelenlétüket igazolják, illetményeiken kívül minden ülésezési napra 1000 kor jelenléti díjat kapnak. Az ülés két órakor ért véget. Politika A miniszterelnök kihallgatáson jelent meg a kormányzónál Bpest, márc. 23. A Sajtótudósító jelenti: A kormány tekintettel arra, hogy az u. n. „kosztpénz“ révén nagy pénzszűke mutatkozik, állítólag 4—5 milliárd bankjegyet akar kibocsájtani. — A tegnapi nap folyamán Bethlen miniszterelnök és Huszár Károly kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. — Wolf Károly a tőzsde bezárását követeli, hogy az óriási mérvű drágulás és a korona romlása megakadá lyoztassék. Öngyilkosság az oltár előtt Genfből jelentik, hogy a konstanzi tó mellett fekvő Lindauban egy fiatal, alig 20 éves leány esküvőre ment a templomba vőlegényével s midőn a pap az esketési szertartás közben azt a kérdést intézte hozzá, hogy akar-e jelenlevő vőlegényéhez menni, a leány azt felelte, hogy nem akar, mert mást szeret, amiről szülei is tudnak s inkább meghal, mintsem vőlegényének felesége legyen. Alig hangzott el ez a kijelentése, ruhájából revolvert rántott elő s mielőtt abban megakadályozhatták volna, agyonlőtte magát az oltár előtt. A korona zürichi mai nyitása: Elfogadják a török békejavaslatokat London, márc. 23. A Sajtótudósító jelenti: A szakértők véleménye az, hogy a török békejavaslatok elfogadhatók. A béketárgyalásokat valószínűleg Kostantinápolyban folytatják. Terményárak 30000 ... A tőzsdetanács hivatalos jegyzése a következő: tiszavidéki búza 19500— 20000, dunántúli búza : 19500—19800, rozs: 12500—13000, takarmányárpa: 10000—11000, sörárpa: 11000—12000, köles: 8500 -8800, zab: 12000—13000, tengeri: 10000—11000, repce: 14000— 15500, korpa 5900—6000 korona százkilogrammonként Budapesten.