Friss Ujság, 1898. február (3. évfolyam, 33-59. szám)

1898-02-02 / 33. szám

A muszka nagynéni. Eddig csak a gazdag amerikai nagybácsik voltak híresek arról, hogy a kellő időben itt hagyják ezt az árnyék­világot és az unokaöcscsük­­nek szereznek ártatlan örömöket. Ezentúl már a muszka nagynénit is gyakrabban fogják emlegetni, aki nemkülömben képes unokaöcscsei­­nek apró örömöket szerezni. Ez a muszka nagynéni, a czár­­nak az édes­anyja. Az ő gyöngéden szeretett és e szeretetre igazán rá­szoruló unokaöcscsei: Konstantin, György és Miklós, görög királyfiak. Az ő ártatlan örömük pedig fehér, mint a hó, avagy mint a kréta. Igen, igen a Kréta szigete motosz­kált mindig ő fenségeik fejében. Kréta szigetét birni: e gondolattal híztak évek hosszat a görög király­fiak, írtak is a nagynéninek. A nagynéni azt írta vissza még tavaly, hogy ott van előttetek, csak a ke­zeteket kell érte kinyújtanotok. Két kézzel kaptak utána ő kelmék, de mind a tíz körmükre olyat ütött a betegnek vélt török, hogy azóta azt se tudják a görög királyfiak, hogy unokaöcscsi czímük mellett megmaradnak-e királyfiaknak, vagy pedig a görögök egyszerűen véget vetnek a pünkösdi királyságnak. Szorult helyzetükben a királyfiak megint a nagynénihez fordultak. Eddig csak nyalánkság gyanánt kellett nekik az a sziget a Földkö­zitenger közepén. Most már úgy kérték, mint mindennapi kenyerü­ket. Megírták szívhez szólóan, hogy ha Kréta nem lehet az övék, akkor fucs lesz az ő eddigi zsíros hiva­taluk. A levél ment, beszélt és győzött. Az orosz czár kimondotta, hogy Krétának György királyfi lesz a kormányzója. A szegény szultán majd hanyat­ esett ijedtében Szegény azt gondolta, hogy Európában az a közmondás járja: jaj a legyőzőt­teknek! E helyett az járja: jaj a győzőnek. Az egészben mi vagyunk a leg­nagyobb bajban, mert éppen az osztrák-magyar-orosz tüntető ölel­kezés állította meg a hódi­tő törö­köt útjában. Szinte azt mondtuk egymásnak holtomiglan, holtodiglan, legyen béke a Balkán szigetén és maradjon minden úgy, amint annak­­előtte volt. Egész Európa minden állama hónapokon keresztül ezt hajtogatta és még mindenki azt mondogatta magában: ez a szegény török érdemelne valamit a vitézség­geért. És ime jutalmul: elveszik tőle Krétát és odaadják legyőzött ellenségének. Azt hiszszük a muszka nagynéni hatalmas fiával, a czárral együtt megint elszá­mí­totta magát. Azt hiszi, hogy a török sokkal betegebb, mintsem hogy ezt a pofoncsapást nem tűrné el. Egyszer már ráczáfolt a török erre a hiedelemre, pedig ak­kor egyesegyedül volt. Most pedig még egy csomó állam van Európá­ban, amelylyel hónapokon át hamis játékot űzött Oroszország és így, ha háború talál lenni abból a lel­ketlen eljárásból, amit az oroszok a törökkel elkövetnek, akkor Euró­pán túl még az újabban nagyon is gyúlékony Ázsia is lángbaborul. A muszka nagynéni, azt hiszszük, nem tagadja meg asszonyi mivoltát és két világrésznek katona fiuk után síró anyáit megsajnálja és ha már minden áron a más jószágából akar ajándékot küldeni unokaücscsei­­nek, hát kérje meg jó barátjait, a francziákat, hogy adjanak a prin­­czek számára egy nagyobb szabású franczia pezsgőgyárat, így a princzek is megvigaszta­lódnak és egy világbéke csak megér egy pezsgőgyárat, azonban úgy látszik, hogy a mások becsületével szívesebben játszik, mint a maga bő­rével, mert eleve gondoskodott róla, hogy valamiképen kárt ne te­gyenek benne. Abban a pillanatban, amikor az első lapos vágást kapta, a rendőrség közbelépett és abba kellett hagyni a párbajt, amit állítólag holnap folytatni fognak, hacsak a kellő pilla­natban Bérezi segédei meg nem jelen­nek és meg nem mentik a kapitány drága bőrét. Kovács F. Sándor, akit tudvalevőleg Bérezi a Benfco­-ügyben letartóztatott, most boszúból egy röpiratot adott ki, amelyben a lehető legsúlyosabb váda­kat hozza fel a hírhedt kapitány ellen. így nevezetesen felemlíti, hogy Bérczit annak idején zsarolásért 5 évi fegyh­ázra ítéltél­ volna, ha Lévai Regina ki nem menti. J. M. bútor­­szállítót 300 forint erejéig megzsarolta egy alkalommal. Felemlíti továbbá, hogy a Morzsányi-Béri-féle ügyben 2000 forintot zsarolt ki Beillői. Azon­kívül megemlékezik egy 400 forintos zsarolási ügyről is, amelyet Bérczi egy bordély tulajdonosnőn köve­tett­ el. A röpirat ezekkel a szavakkal végzi bűnlajstromot. -- Bérczi Béla, neked a f­egyházban a helyed­. Súlyos vádak ezek egy köztisztviselő­vel szemben! Nincs itt más hátra, mint a legszigorúbb vizsgálatot indítani. Ki­deríteni mi igaz ebből a vádaskodásból. Mert nem lehet azt eltűrni, hogy egy köztisztviselői állást egy a legnagyobb piszokba, szenybe meghurczolt tisztvi­selő tölthessen be. Ezt követeli a rend­őrség jól felfogott érdeke, de paran­csolja a közönség érdeke is. ■ k. rt.­­ Budapest, 1898. szerda, február 2. III. évfolyam. 33. szám. Ara­­ krajczár. ^ POLimAl NAPILAP. ..................... ................ .................................................. .................................................................................................. _______ Bérczi kapitány újabb botránya. — Saját tudósítónktól.­­ A rendőrség botrányainak ma újabb folytatásai voltak. Bérczi­ Béla rendőr­­kapitány, Schaeffer József ügyvédet, aki védencze érdekében nála járt, tudva­levőleg kiutasította. Erre Schaeffer nyilat­kozatot adott ki a lapokban. A nyilat­kozatban foglalt sértésekért Bérczi ki­hivatta Schaeffert. Bérczy, segédei Lacevlary Mihály belügyminiszteri ta­nácsos és Kósa Vilmos, Schaeffer segé­deivel, Kenedi Géza dr. és Hartmann Elek úrral kardpárbajban állapodtak meg. Természetes, hogy ezek az urak azt hitték, hogy daczára azoknak az erő­szakoskodásoknak, amelyeket ez a hír­hedt rendőrkapitány elkövetett, lovagias úriemberrel van dolguk. Azonban kese­rűen csalódtak. Mert, bár Bérczi­ be­jelentette a párbajt a belügyminiszternél, mindazonáltal az első összecsapás után egy rendőrtiszt élén detektívek rohan­tak be a terembe, ahol párbajoztak. A párbajnak este kilencz órakor kellett volna a Fodor-féle vívóteremben le­folynia, súlyos feltételekkel. Bérczi POLITIKA. A Matyasovszky Gyula halálával megüresedett rózsahegyi mandátum­ért ma folyik a választási küzdelem, a szabadelvű párt­ és néppárt között. A szabadelvűpárt jelöltje Angyal József miniszteri tanácsos. A rend fentartására Lőcséről érkezett két század katona. Délután két óráig Angyalra esett 635 szavazat, Hlinkára pedig 334. A vá­lasztási elnök este hét órakor tűzte ki a zárórát. Eddig az időpontig Angyalra szavazott 1031 választó, Hlinkára 881. A záróra kitűzésekor már kevés sza­vazó volt hátra. A választás eredménye a következő: Angyal József, a szabad­elvű párt jelöltje 150 szavazattöbbség­gel győzött. A szegedi szabadelvű párt a szegedi I. kerületbeli mandátumot mint jelentettük, Tisza István grófnak akarta felajánlani. Egy kormánypárti estilap ma megbízható oldalról arról értesül, hogy a szegedi szabadelvű párt elejtette ezt a kombinácziót meggyőződvén arról, hogy Tisza István gróf, aki jelenleg az ugrai kerület képvi­selője, nem hajlandó a mandátumváltoz­tatásra. A szegedi központi választmány ma délután öt órakor ülést tartott, és a választást e hónap 15-ére tűzte ki. A szabadelvű párt jelölő gyűlése a legköze­lebbi napokban lesz, Bécsből telefonozzák nekünk, hogy a király ma kihallgatáson fogadta Wlassics Gyula vallás és közoktatás­­ügyi minisztert, aki a többi közt elő­terjesztette a bevett vallásfelekezetek kongruásáról szóló törvényjavaslatot. Essterházy Móricz gróf Veszprém­me­gye főispánjának lemondását jelen­tette ma a kormány egyik félhivatalos újságja. Utódjául Fönyvessy Ferencz kép­viselőt emlegetik, akinek nevét nemrég az intendási állás közeli betöltésével hozták kombináczióba. Pettkó Lászlót elítélték. — Saját tudósítónktól. — Ma hatodik napja tárgyalja a budapesti büntető törvényszék Pettkó László bűnügyét. A tárgyalás iránt már némileg megcsap­pant a közönség érdeklődése. Tudják, hogy a per már végére jár és így kevés érdekes része lehet. A közönséget pedig csak az érdekes részek vonzzák. A bíróság elnöke már kevésbbé volt ide­ges, mint tegnap. De azért a tárgyalás vezetése még mindig olyan, hogy a tény­állást alig lehet megérteni. A beszédek. A tárgyalás megnyitása után Eötvös Károly bejelenti, hogy Salamon Ferencz­­nének, a vádlott anyjának kihallgatásától eláll. Ezt azzal okolja meg, hogy Salamon Ferencznének, különösen menyének tegnapi viselkedése után, végtelenül rosszul esnek a bíróság előtt megjelenni. A bíróság tudomásul veszi, és miután még egy pótkérdésre nézve meghallgatja Falk Zsigmond nyomdai igazgatót, rátér a nyomdai szakértők kihallgatására. A nyomdász szakértők azt a véleményt terjesztik elő, hogy Pettkó a számlákban sokkal több évet számított fel, mint amennyi tényleg nyomatott. A védő kérésére a bíróság felolvastatja az összes szakértői véleményeket, ami közel m­ásfél órát vesz igénybe. Ezután befejezik a­ bizonyítási eljárást és az elnök átadja a szót a köz­vádlónak. Atányi József dr., királyi alügyész azzal kezdi beszédét, hogy az utóbbi időben nagyon elszaporodtak azok a bűnesetek, melyeknek nem a nyomor, minden bűnnek legnagyobb rugója, hanem a fényűzés fo­kozása volt az indító oka. Ilyen ez az eset is. Az ügyész részletesen bizonyítja ezután Pettkó bűnösségét és vádat emel ellene 8 rendbeli hivatali sikkasztás büntette, 3 rend­beli magánokirathamisítás büntette, 2 rend­beli csalás büntette, mag­­laksértés vét­sége alatt és ezért szigorú büntetés kisza­bását kéri. Löry József dr. az államkincstár ré­széről 48889 forint kárigényt emel Pettkó ellen. A királyi ügyész közel 2 óra hosszat tartó vádbeszéde után az elnök félórai szü­netet rendelt. Két órára járt már az idő, midőn Eötvös Károly megkezdette védő­beszédét. Eötvös beszéde. Eötvös Károly védő két órakor délután kezdette meg védőbeszédét. Nem feszegeti, úgymond, azt a társadalmi kérdést, hogy az úri gonosztevők osztálya mily tömeggel általános biztosító részvény­társaság Budapesten, V., Dorottya­ utcza 7. sz elvállal Baleset és betörés elleni biztosításokat előnyös feltételek mell­tt. Biztosítással foglalkozók avagy bánhely szakr­ájú ügynökök kik betörés elleni biztosítások szerzésével a fővárosban, vagy vidéken­­ foglalkozni akarnak állandó al­kalmazást nyernek a Budapesti főügynökségnél Dorottya­ utcza 7. szám a. 352

Next