Friss Ujság, 1898. február (3. évfolyam, 33-59. szám)

1898-02-02 / 33. szám

.2 lép föl. Ő erre majd a beszéde végén tér vissza, most pedig azt keresi, hol vannak az objektív bizonyítékok, hol a lélektani in­dokok, melyekkel Pettkó állítólagos nagy bű­nösségét be lehetne bizonyítani. Kérdi, hogy­­mi volt az országos törvénytári szerkesz­tőség, mi volt itt Pettkónak a feladata? Erre mindjárt meg is felel, hogy ez a gyűjteményes törvények kiadása volt, mely a hazai nyelven kívül olasz, tót és román­­nyel­ven jelenik meg. Hivatalos ügyvitelre, pénzkezelésre semmi utasítása nem volt vádlottnak, aki oly viszonyban állott az állammal, mint akárhány magánvállalat. Ezután Tokaji Nagy Kálmánnal, a föl­jelentővel foglalkozik, aki mint szegény, éhező fiatal ember, állást kapott Pettkótól, mit azzal hálált mer, hogy jóltevőjét orvul följelentette. Jegyzeteket vezetett Pettkó bevételeiről, de ezt, mielőtt a fegyelmi bizottság megkezdette működését, össze­tépte. Ennek a terhelő tanúnak a vád­lottak padján lenne a helye. A sik­kasztásnak még álomban levő kör­vonalait sem látja fönnforogni. Gya­núja az, hogy ezt Gogolák találta ki, a­kinek szótárából került ki a félre­tett és visszacsempészett kifejezés. Kegyetlen visszaélés az igazsá­g szolgáltatás külső formáival, ezért egy embert a börtönbe vetni. A számtisztek esze szerint — úgy­mond védő — vannak hivatalok, ahol akasztani lehetne, ilyenek a szerkesztők, a főispánok, intendánsok. Különös zseniali­tás kellett a szakértőktől ahhoz, hogy eb­ből vádat kovácsoljanak. A védő ezután még hosszasan fejtegeti védencze ártatlanságát s négy órakor, te­kintettel torokbajára, a tárgyalást rövid időre felfüggeszteni kéri. Az elnök helyt ad a védő kérelmének s a tárgyalást felfüggeszti. Szünet után Eötvös folytatta védbeszé­­dét, melynek végén védencze fölmentését kéri. Orbi­án a fővárosban. Azok a bizonyos »legöregebb« emberek sem igen emlékeznek olyan viharra, mint az, mely az este látogatta meg a fővárost. Repülő kalapok, kifor­dult esernyők, pusztuló háztetők és egy Sodom­a és Gomora pusztulására emlé­keztető üvegeső jelezte az utczákon rémesen végig fütyülő orián nyomát. Való­­ságos raktárakat lehetne berendezni elvesztett holmikból, amelyeket a vihar boldogabb tájakra vitt magával. Mai képünk azt a mozgalmas jelenetet ábrá­zolja, amelyet a tegnapi vihar alatt a főváros valamennyi utczája mutatott. Az ítélet. A közvádló rövid válasza után maga Pettkó csak ennyit szólt: — Igazságos, kegyes ítéletet kérek! Ezután a törvényszék visszavonult s egy órai tanácskozás után Fekete elnök a következő ítéletet hirdette ki: A törvényszék Pettkó László ert az első csoportbeli vádak közül két hivatalos sikkasztásban, a második csoporttól három okirathamisításban bűnösnek nyilvánította, a csalások, valamint a lak­sértés vádja alól pedig őt felmentvén, őt összbüntetésül négy évi fegyhással súj­totta. Ebből öt hónapot kitöltöttnek vesz­nek. Kiróttak ezenfelül 450 forint pénz­büntetést is a vádlottra, továbbá 6 évi hivatalvesztést. A kincstárt követelésével a törvényszék polgári perre utasította, megállapítván Pettkó kártérítési kötelezett­ségét. Úgy a közvádló, mint a vádlott és vé­dője felebbezést jelentettek be. A tárgyalás este 8­/1 óra után ért véget. A keleti válság. — Saját tudósítónktól. — Köln, febr. 1. A Kölnische Zeitung mai száma a következőket írja: Oda jutottunk, hogy a nagyhatalmak a legközelebbi jövőben már nem annyira Kréta, mint inkább a Balkán országainak belső forron­gásaival lesznek kénytelenek foglal­kozni. Anélkül, hogy a rémlátás vádjá­val lehetne az embert illetni, konsta­tálható, hogy a helyzet a keleten a legválságosabb. A keleti bonyodalmak legfontosabb jelentése, hogy Oroszország az ázsiai kérdésből lehető gyorsan kivonni igyek­szik magát, azt az elvet vallva, hogy »ami késik nem múlik.« E helyett a czári birodalom külső politikájának súlypontját újra Európára helyezi át. Nem is marad számára egyéb hátra, ha György herczeget minden áron krétai kormányzóvá akarja tenni. A nevezett lap ezt a törekvést a mohamedánizmus legnagyobb meg­­gyalázásának nevezi. Ennélfogva a szultán csak a végső kényszer útján lesz arra rávehető, hogy annak en­gedjen. Alig képzelhető el, hogy az összes nagyhatalmak ilyen igazságtalan kény­szer­politikának alávetnék magukat. Ha pedig ez mégis megtörténnék, akkor remélhetőleg már nem lesz német hajó a krétai vizeken. Konstantinápoly febr 1. A szultán pénteken ismételten kije­lentette Maximov orosz nagykövet­inek, hogy György herczegnek a krétai alkormányzóságra való jelölését nem f fogadja el. _______ FRISS UJSAG a rendőrség a képviselőházban. — A képviselőház ülése. — A belügyi tárcza menti meg az idei budget-vita becsületét. Már három nap óta tárgyalják s még nem fogytak ki belőle. Örvendetes jelenség, — csak tartós lenne a buzgóság. A mai ülésen szóba kerültek a rend­őrség botrányai. Pichler szólt a kérdés­hez igen helyesen, aztán pedig Visontai beszélt. Képviselői mivoltát most is alárendelte prókátori mivoltának. Mint ügyvédnek érdekében áll, hogy jó ba­rátságban legyen a rendőrséggel és ezért nyakra-főre dicsérte Bérczyéket. A folyosón aztán mentegetőzött, hogy nem úgy értette, ahogy mondta. Általá­ban ez szokása. Semmit se úgy mond, ahogy érti, és semmit se ért úgy, ahogy mondja. Különben fölösleges volt a mentegetődzés, mert úgy sem veszi senki komolyan, amit Visontai mond. A néppárt és a lelenceügy. A napirend szerint a járványok költ­ségeinek tétele következik, s itt Mócsy Antal tart hosszabb beszédet a járvány­kórházak hiányosságáról. A lelenceügynél Major kérdésére Peresei belügyminiszter kijelenti, hogy a lelenczek felnevelésére a fővá­ros körül fekvő egészséges falvakat szemelte ki, mert az helyesebb, mintha a gyermekeket az egészségtelenebb és drágább fővárosban építendő állami lelenczházban akarnák felnevelni. De azért egy nagy állami országos lelencz­­ház felépítésének tervével is foglalkozik. A Fehér Kereszt egyesület e téren telje­sen betölti hivatását s igy azt meg­felelő állami segélyben részesíti. A rendőrség botránya. A közbiztonsági kiadások tételénél Pichler Győző kér szót. Első­sorban az inditja itt felszólalásra, mert e tétel alatt tárgyalják a budapesti államrend­őrség által felvett összegeket. E tételt nem szavazhatja meg, mert itt elvei mellett az is lehetetlenné teszi a tétel megszavazását, mert a fővárosi állam­rendőrség nemcsak hogy nem bizto­­sítja a személyi és vagyonbiztosságot és szabadságot, hanem azt megsérti. A budapesti államrendőrség mindennel foglalkozik, csak azzal nem, ami köte­lessége. Puszta, rideg tényekkel fogja ezt bebizonyítani. Nem kétli, hogy a belügyminiszter rendelkezésére egész czafoló apparátus áll, melyet éppen az érdekeltek bocsátanak rendelkezésére. Szerezzen közvetetlen informác­iókat. Mivel azonban az államrendőrség mégis nélkülözhetlen intézmény, arra is kell utalnia, hogy az államrendőrség jelenlegi személyzeti létszáma nem felel meg az igényeknek. A tolonetügy teljes rendezése is nagy fontosságú. De nem ez a fő oka annak, hogy a tételt nem fogadja el, erre főkép a rend­őrségnek minden emberi jogot eltipró brutalitásai, erőszakosságai, indítják melyekkel családi viszonyokba avatkozik A rendőrség, mint házasságbontó­ akadály elősegít­ője szerepel. Ilyes­mire csak a magyar kir. államrendő­r­­ség vállalkozik. Egy gentry-ifjú egy szegény leányt akart elvenni, s a le­ánynyal a fővárosba utazott. A rendőr­­főkapitány a fiú anyjának kívánságára maga elé hurczoltatta a párt, a leányt a folyosón hagyta, ahol síró görcsöket kapott, az ifjúra pedig reáparancsolt, hogy ha nem mond le arról, hogy a leányt elvegye, azt tisztességtelen elő­életéért eltolonczoltatja, Hol vannak az uzsorások.­­ A rendőrség a tanukkal embertele­nül jár el. Egy semmis kihágási ügy­ben négy ízben reggeltől éjjelig tartott, a rendőrség egy szegény asszonyt a főkapitányság épületében. A rendőrség példátlan könnyelmű­séggel jár el. Egy előkelő család sa­ját csalásért jelentett fel egy uzsorás egy kerületi őrszobában, s a rendőrség ki­­hurczoltatta ágyából s ott hajnalig tar­tották, amíg kitűnt, hogy az egész csak — tévedés. A rendőrség a nagy tolvajokat soha­sem bántja. Az uzsorások a fővárosban elszaporodnak, a csaló pénzügynökök grasszálnak, de az ilyen hírhedt alak bün­tetlenül — szökhetik meg, ott a túloldalon sok urnak a fia siratja ezek megszökését, — szól Pichler derültség közt a jobb­oldal felé fordulva. Schreiber az Abbáziából pontos lak­­c­ímét táviratozza meg Budapestre. A megszökött uzsorások a Japán-kávé­­házban találhatók délután háromtól négyig, — jelenti ki Pichler viharos derültség közt. Pichler ezután azt fejtegeti tovább, hogy a rendőrség még akkor is a leg­­brutálisabban jár el, ha hibát követett el. Egy Kret nevű fővárosi háztulajdo­nos 17 éves fiát lopásért fogta el a rendőrség s átadta az ügyészségnek. Amikor az ügyészség 3 heti vizsgálat után meggyőződve a gyermek ártatlan­ságáról megszüntette az eljárást és­­a gyermeket formaságból visszaküldötte a rendőrséghez. S a rendőrség ekkor az ártatlan gyermeket még három napig a tolonctházban tartotta. Elmondja Pichler azt is, hogy egy nő ellen, aki a »rendőrség gondos fel­ügyeletét állandóan élvezi«, egy kihágás miatt bizonyításra két detektívvel egy fiú és egy tizenegy éves kis leányt az elemi iskola második osztályából ve­zettette ki hatvannyolc­ gyermek közül. — Gyalázat! — kiáltja Major Fe­­rencz megbotránkozással. — Megvizsgálják az ügyet és avanzsáltatják! — kiáltja Szabó István. — Akármit merészelnek, mert Perczel a főnökük! kiáltja Hentaller. A nagyzási hóbort. Pichler rámutat arra, hogy ha egy detektiv valakit tanúnak idéz be, s az egy szóval tiltakozik, rögtön életbe lép az idézési formula szerint a «különbeni letartóztatás», s a detektiv nyakoncsípi a tisztességes hivatalnokot, iparost, ke­reskedőt, s elhurczolja. — Igaz! ezer esetet tudok! — kiáltja Sima. Az egész államrendőrség nagyzási hóbortban szenvedi — jelenti ki Pich­ler. Az államrendőrség olyan érdeklődést tanúsít a Balkán félsziget iránt, melyet a legutolsó magánember sem tűrne el. Vannak bármily magas államférfiak, kiknek bizonyos belső ügyeibe senki beavatkozását nem tűrik. Ezek a szív­ügyek, így járt el a magyar államrend­őrség midőn rászolgált némely szerb lap ama vádjára, hogy a magyar állam­rendőrség a Karagyorgyevicsokkal szövetkezve meg akarja gátolni az Obrenovics-dinasztia jövendő fejlődését. A rendőrség az agent pro­vokateur sze­repét vállalja el. A rendőrség a leg­hitványabb, bocsánatot kérek, a leg­­kvalifikálhatlanabb módon járt el. — Helyes! Helyes! — hangzik fel a baloldalon. Olay Lajos is beszél a tétel ellen. Helyteleníti, hogy az új bűnvádi eljá­rásban az előzetes nyomozás teljesíté­sét a rendőrségre bízzák. Hiszen mindenki tudja, hogy Hekler fejtegetései egy rendőrtisztviselő állítóla­gos mulasztásai és túlbuzgalma ellen irányultak. Azt nem lehet eltagadni hogy bűnügyi rendőrségünkben s az egész rendőri intézmény működésében nagy fejlődést kell konstatálnunk. A rendőrség védelme, Visontai Soma nem csatlakozik alay szempontjához. Az előzetes nyomozást a rendőrség kell, hogy teljesítse, mert az a legnagyobb mértékben veszélyeztetné a szabadságot, ha a vádhatóság teljesítené az előzetes nyomozást. Különben nem helyesli azt, hogy egyes túlkapásokból az egész rendőri intézményre vonjunk le hátrányos következtetéseket. Sajnálatos jelenség, hogy a rendőrség egyik másik közege az utóbbi időben nem respektálja a személyi szabadságot. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rendőrség bizonyos el­harapódzott bűncselekménynyel szemben köteles előzetesen is kutatni a bűn forrását. Ha a rendőrség még megismét­lődő bizonyos bűntények vagy cselek­mények sokaságának forrását kutatja, pl. észreveszi, hogy bizonyos osztályban a zsarolásnak bizonyos tendencziái nyil­­ványulnak és megtámadják egyes embe­rek becsületét, s ő ennek nyomára akar jutni ; vagy ha azt látják, hogy az általános erkölcsi rendészettel kanca ! 1898. február 2

Next