Friss Ujság, 1898. február (3. évfolyam, 33-59. szám)

1898-02-03 / 34. szám

2 után elváltam tőle. Férj mű­ nemsokára maghalt, gyermekeim is. Egyedül maradtam nagy szegénységemben. Arisztokrata rokonaim, Dessewffy és Pálffy grófnők meg Dionys Marianna segítettek. Újpesten éldegéltem abból, amit küldözgettek. Öt évvel azelőtt eltört a lábam s rokonaim költségén egy gyógyítóintézetben vetettem föl maga­mat. Mikor néhány héttel ezelőtt Budapestről Bécsbe utaztam, csak húsz forintom volt már. Bécsből Kaltenleitgebenbe men­tem és megír­tam rokonaimnak, hogy sürgős segít­ségre van szükségem. Vártam is már a pénzküldeményt. Különben még számitok egy kis örökségre is. Távol áll tőlem, hogy valakit­­megkárosítsak. A biró áttette az ügyet a kerületi ka­pitánysághoz s az öreg bárónőt a toloncz­­házba vitték be. Öngyilkos aggastyán. — Saját tudósítónktól. — Szeged, február 2. Újszegeden, az aradcsanádi vasút pályatestén ma este 14­­ órakor egy üreg embert gázolt el a személyvonat. A boldogtalan öreg öngy­íkos szándék­kal a vonat elé vetette magát. A vonat­vezető nem vette észre­­­z ősz ember szándékát és a vonat keresztül gázolt rajta. Rövid idő után egösszeroncsolt testet találtak a pályatesten. Fleischer Károlynak hívják az ön­gyilkos öreget. Újszegeden lakott igen szegényes viszonyok között. Magára­­hagyatottsága nagyon bántotta már az utóbbi időben és többször mondta, hogy bizony neki jobb volna már a halál, mint ez a vigasztalan öröm nél­kül való élet. De azért még elkes­eredettebb per­­c­eiben sem tett olyasféle czélzást, mintha erőszakosan akarna megválni az életétől. Csak doh­ogolt és panasz­kodott, de azért viselte tovább megint életének terhét, míg aztán nem bírta tovább viselni és a vonat elé vetette magát. Délután rendezkedett a lakásában és azután a szomszédhoz ment, ahol esti hat óráig tartózkodo­tt. Nagyon szomorú volt és beszéd közben sokat emlegette a halált, sőt ez alkalommal nyíltabb volt és azt mondta, hogy so­káig nem bírja­­és inkább önként válik meg az élettől, mintsem hogy tovább is szenvedjen. Hat órakor elbúcsúzott. A kulcsot odaadta az asszonynak és arra kérte,­­tartsa meg, mig érte jö­n és visszakéri.­­Aztán elment. Egyenes a pályatestnek startott és mikor a robogó vonat már rátig öt lépésnyire volt tőle, a vágányra vetette magát. Egy vasúti őr találta meg összeron­csolt holttestét, amelye­t beszálítottak a közkórházba. BUDAPESTI ESET. Szerda, február 3. Krisztus a k­ereszt­fán és Jeruzsá­lem óriási körkép, látható reggel 9-től esti 8 óráig. Este villanyvilágítás. Belépti díj 60 kr, gyermekjegy 30 .­r. A nemzeti színházban : Folt, amely tisztít. Az operaházban: Bohémek. A vígszínházban: A nőssábó. A népszínházban: Lili. A magyar színházban: Dupla­­feleség. A várszínházban: A nagyon szép asszony. A. Pallas Leks»ikon-ünnepe. Nagyon szép és minden tekintetben sikerült ünnepet rendeztek az újságírók Bokor József doktornak a Pallas Lek­­szikon szerkesztőjének tiszteletére. Ezt az ünnepélyt annak az irodalmi ese­ménynek alkalmából tartották meg, hogy a Pallas Nagy Lekszikona immár tel­jesen elkészült. Az ünnepélyen jelen volt a magyar irodalom, a magyar tudományos­­világ színe, java és Wlassicz minisztert Zsilinszky Mihály államtitkár feépvi­ FitiSS 1010A-­ selte. A felköszöntők sorát Beöthy­­ Zsolt nyitotta meg, aki Bokor Józsefre­­ emelte poharát. Majd Bokor állott fel­­ és szép beszéd végeztével az irodalmi­­ köztársaságra emelte poharát. Utánna Rákosi Jenő emelt szót s poharat emelt Gerő Lajosra, a Pallas-Lekszikon megteremtőjére, arra a férfiúra, aki­­ ennek az óriási vállalatnak anyagi­­ intézője volt. Mert a nyert csa­­­­tában a legnagyobb érdem azé, aki jöh­e­ szervezte a hadsereget, mert ő volt­­az, aki megértette, hogy lelkesedésének és­­ áldozatkészségének milyen tág tere­­ nyílik itthon, felhívja őt, hogy találjon­­ új teret munkájának, hogy öröme legyen­­ az életben és a nemzetnek öröme­­ legyen ő benne. Felköszöntőt mondtak­­ még Zsilinszky Mihály államtitkár,­­ Gerd Lajos, a Pallas igazgatója, aki­­ köszönetet mondott a magyar közönségnek , áldozatkészsége és pártfogásáért, amely a mű megjelenését lehetővé tette. Hálás köszönetet mond a kitüntetésekért, amelyben részesítették, hangsúlyozta a sajtó részéről tapasztalt támogatásokat­­ eme nagy munkájában. A sajtó önzetlen­­ lelkesedéssel karolta fel kezdettől fogva­­ ezt a nagy művet. Midőn a magyar­­ hírlapirodalom legkiválóbb képviselőit, látja maga körül, azon őszinte óhaj­tástól van eltelve, hogy az újságírást minden téren, ahol nemesi ezésokért küzd, ugyanaz a siker kisérte, amely kisérte ezen vállalkozásában. Az éljen­zés lecsilapulása után még Kenedi Géza doktor beszélt. Végül felolvasták Wlas- I­sics üdvözlő levelét, minekutána a­­ társaság a késő délutánig maradt a­­ legvidámabb hangulatban együtt. A Kisfaludy társaság válasz-­­ tása. A Kisfaludy-társaság ma tartotta tag­jainak nagy részvétele mellett tagvá­lasztó közgyűlését. Tíz kiváló író neve­­ van a jelöltek névsorában: Alexander­­ Bernát, Ambrus Zoltán, Bársony­­ István, Benedek Elek, Bródy Sándor,­­ Palágyi Lajos, Pekár Gyula,­­ Petelei­­ István, Silberstein-Ötvös Adolf és­­ Szabó Endre. Petelei és Szabó válasz­tás előtt visszaléptek, így is nyolc­­­ jelölt maradt a két helyre. Min­den jelöltre külön-külön szavaztak.­­ Az első szavazásnál a jelöltek közül egyik sem kapta meg az alapszabályszerű ab­szolút többséget. A második szavazásnál Bársony István 19 szavazatot nyert és ezzel megkapta a többséget. Akik azután sorra kerültek mind elbuktak, Benedek kapott 3­4 szavazatot. Alexander szin­tén 14-et, Biddy Sándor, akit Jókai Mór ajánlott, 11-et stb. Szóval csak Bársony István választatott meg, az üresedésben levő második hely be­töltetlenül maradt. Bársony megválasz­tása általános lelkesedést keltett a tár­saság tagjai között. Az udvari épületek új kezelése. A várkerti bazár s az azzal kapcsolatos udvari épületek, melyeket eddig a főudvar­­mesteri hivatal, illetve a várkapitányság kezelt, február hónap elsején egészen a miniszterelnökség kezelése alá került, ő felsége a király intézkedése folytán. A mi­niszterelnök az összes épületek kezelésével Bomny Béla miniszteri osztálytanácsost bízta meg. Az új fövőtanfolyam meg­­nyit­­sa. Az országos nőképző egyesület zöldfa­­utczai tanintézetében tegnap egész cs­ámil­­ben nyílt meg az uj főző tanfolyam, mely négy hónapig fog tartani. Az euró- tan­folyam végzett növendékei tegnap kapták ki képesítő bizonyítvány­ Teher , érzékeny búcsút vettek Rudnay Józseffré és Csiky Kálmánná alelnököktől, akik a tan­folyamra felügyeltek s kitűnő tanácsokkal látták el a kis­gazdaasszonyokat. Olcsóbb a villamos. A budapesti közúti vaspályatársaság a fővárossal kötött szerződésében kötelezett­séget vállalt arra nézve, hogy vonalai át­építésének teljes befejeztével a pest—ó­bu­dai, valamint a pest—császárfürdői vona­ton viteldijat a szerződésben kikötött /övé­b­re,le fogja szállítani v».bár az , átépítést­ m­ég nem fejezték be mégis te­­kin­teinék az ezeken a vonalakon közlekedő Kiskínség érdekeire, a társaság az említett díjmérséklési önkényt már február 4-én, pénteken életbe lépteti. Ehhez képest a pest—ó­budai vonalon a 14 krajezáros díjtételt 12 krajezárra, a pest—császárfür­dői vonalon a 12 krajezáros díjtételt 10 krajezárra szállítja le. A fővárosi közönség bizonyára élénk örömmel üdvözli ezt az újítást. A díjszabás és annak határozmá­­nyai egyebekben változást nem szen­vednek. HÍRES I­ÍTOENFELŐL — Levél a királyhoz. Egy debre­czeni szegény asszony az, ő nagy nyomorában a királyhoz fordult segélyért. A szomorú asszony Borsos Józsefné a következő ere­deti hangú levélben rimánkodik segélyért a királyhoz: »T. Gr. Felséges Királyunk Ferencz József mint atyánk könyörgöm aláson csókolom kezeit mint szegény napszá­mos alig tudunk meginni, alighogy három napba egyszer akad favágás vagy más tenni való. Nagy családommal száraz kenyeret eszük napok óta . . .« A levél fel is ment Bécs városába, a­hova azt Borsos Józsefné küldte, át is vette a kabinetiroda, de bizony odaadni elfeledte a czimzettnek, hanem leküldte a belügyminiszternek. A belügyminiszter teg­nap visszaküldte Debreczen városának, hogy vizsgálják meg, tényleg oly nagy nyomorban van-e, ahogy írja s ha igen, tegyenek jelentést neki az esetről. — Schwarcz E­árk a hidegvérű. A napokban történt, hogy Schwares Márk gyomai fakereskedő kétszázezer koronát nyert egy sorsjegygyel. Mikor az ügynök, ki Schwarcznak csak nagy rábeszéléssel tudta eladni a sorsjegyet, ezt megtudta, azonnal leutazott Gyomára, hogy némi jutalmat lásson. Schwarcz egy mosolygó százast tett az ügynök elé, aki azonban keveselte az összeget: — Ugyan uram, mit gondol? Legalább kétezer forintot megérdemlek, amiért önt a kötvény vételére rábeszéltem. — Azt hisszi? mondotta rá Schwarcz és fölemelte a mosolygó banknótát, aztán a legnagyobb hidegvérrel zsebredugta. És nem adott az ügynöknek semmit, bizony­nyal azt tartván, hogy aki a százast nem becsüli, az a kétezrest nem érdemli. —­EMárczius 15. A szabadságharc­ félszázados évfordulójának megünnep­léseire a vidéken nagy előkészületeket tesznek. Mint Jurócz-Szt.­Mártonból írják, a felvidéki kaszinók együttes működést fognak kifejteni, hogy az ünnepély a felvidéken is lehető impo­záns legyen. Mint a mozgalom előké­születeiből sejteni lehet, az összes, tár­sadalmi faktorokkal egyetértőleg oly ünnepélyeket szándékoztak rendezni, melyekben a polgárság is be fog vo­natni. Ez együttes mozgalom egyúttal hivatva van az egyes felvidéki kaszinók közti súrlódásokat megszüntetni.­­ A szilágy­somlyói kaszinó ünnepélyt rendező bizottsága elhatározta, hogy a márczius 15-én megtartandó ünnepélyre a városban lakó ,11 öreg honvédet korhű egyenruhával látja el. Az erre szükséges pénz beszerzésére február 12én a városi színházban nagy táncz­­mullatságot rend­eznek, mely a nemes ezíáea való tekintettel bizonyára jól fog­­ sikerülni. — A szatmári sv.nisház. A szatmári szinügyi bizottság a napokben döntötte el, hogy melyik színtársulatnak engedje át jövő évre. a­ színházat.. Benedek, Gyulai, és Fehér­ Dezső nyitrai színigazgató társa­i és Kunhegyi Miklós zombori direktor között kellett választani a bizottságnak, amely aztán Kunhegyivel kötötte meg a szerződést. — Kaliko-tánczestély. A nagy­atádi izraelita krajczár-egyesület e hónap 6-án kaliko-tánczestélyt rendez a korona­­vendéglő nagytermében. — Óriási hóvihar. New­ Yorkból sürgönyzik, hogy orkánszerű hóviharhoz hasonló vihar pusztított tegnap a város­ban és annak környékén. A hó az utakat, tereket és a vasúti töltéseket egészen elfödi. A hóvihar különösen Bostonban dühöngött, ahol a forgalom teljesen fennakadt. Az utczákon nem lehet járni a hó miatt. Több mint kétszáz ló ment tönkre az elmúlt éjje­len. A szegény párok megbotlottak a közúti vasút sínjeiben és nem tudtak többé felkelni. Hullájuk még ott fekszik az utczákon, mert nem lehetett el­szállítani. — M meghiusított postarablás. Lőcsei levelezőnk írja: A poprádi postának két kocsisa elhatározta, hogy kirabolja a Poprád és Vernár közt közlekedő posta­kocsit. Tervüket azonban még elég jókor elárulta az egyik kocsis szeretője. A vallatásra vett két kocsis eleinte tagadott, de később mindent apróra bevallott. A két kocsist is letartóztatták. — Villamos világítás Rákos- Keresztúron. A rákos-keresztúri telek­tulajdonosok körében mozgalom indult meg, hogy az újonnan építendő péczeli villamos vasúttal együtt a villamos világítást is be­hozzák. A felső telepen a napokban gyű­lést tartanak, melyen az aláírásokat is megkezdik. — Gyermektragédia. Szentmiklósról Írják: A Mina major egyik béres lakában egyedül maradt otthon egy 14 éves leány 8 éves testvérkéjével. Míg a nagyobbik leány a konyhában foglalatoskodott, a kisebbik a szobában gyufák gyújtogatásával mulatott. Egyszerre velőtrázó sikoltozás hallatszott a szobából s mire a nagyobb leány be­rohant, a kis buga ruháit lángokban találta. Ölbe kapta a kicsit s rohant vele ki az udvarra, ahol az égő ruhát eloltotta, de akkorra a kis leány olyan égési sebeket szenvedett, hogy még az éjjel belehalt a sé­rüléseibe. 1898. február a TÁVIRATOK. A czár fenyegetése. Konstantinápoly, febr. 2. (A Friss Lilág távirata.) Az itteni orosz követ ma megbízást kapott Pétervárról, hogy György görög herczegnek krétai kor­mányzóvá való elismerése ügyében jegyzéket nyújtson át a török kormány­nak. Ez a jegyzék azonban olyan határozott, ellenmondást nem tűr, éles hangon van megfogalmazva, hogy a követség, mielőtt a portának­ átadta volna, még egyszer távirati utoni kérdést intézett Pétervárra. Csak ami­i­kor helybenhagyó választ kapott, akkor nyújtotta át a jegyzéket a portának. A jegyzék, amikor határozott hangon követeli, György herczeg elismerését, azzal folytatódik, hogy ebben az ügyben­ ez az utolsó lépése a szárnak. A jegyzék ezután azt mondja, hogy gon­dolja meg a szultán, hogy­ a Kréta szi­geten lakó törököket a pusztulástól frissté az óvja, hogy a szigetet a shatalosoak hadihajói veszik körül. Ha a spaáta, végződik a jegyzék, továbbra i­s vona­­kod­na György herczegel ,‘lis*nenni,voltókín a czár gondoskodni fog sünről­, hogy a hatalmak vilaséven pak mman timáti­­hajóikat,­ másrészről azonban arról i­s, hogy a pariune szállíthasson egy aflow, török tottimák mmampkit.

Next