Friss Ujság, 1898. február (3. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-02 / 61. szám
III. évfolyam, 61. szám. Budapest, 1898. szerda, márczius 2. Ara krajczár. " '.■.. . .....................................................................................— -—...................... ............................................................................................................................................................................................................................................................ - . ..................................................................................................... ) A munkástörvény. A mai napon életbelépett a mezőgazdasági munkásokról szóló 1898. II. törvényczikk. Mint szentesített törvénynyel szemben, illendő, köteles tisztelettel szándékozunk vizsgálni azt a változást, amit ez a törvény előidézett és előidézni fog. Nem kevesebb, mint félszázaddal kell visszamennünk, ha a magyar mezei munkás sorsát lelkiismeretesen akarjuk megvizsgálni. Éppen ötven esztendeje annak, hogy 1848- ban felszabadítottuk a jobbágyságot és merjük állítani, hogy éppen a jelen munkástörvény az, mely ötven esztendő múlva a zsellérséget szabadítja ki törvényen kívüli eddigi állapotából. Íme bizonyítékaink: A jobbágyság felszabadítása és az egyenjogúság kimondása nem jelentett sem többet, sem kevesebbet, csak annyit, hogy :»szabad a vásár«. Az 1848 megadta mindenkinek a jogot a küzdelemre. Kérdjük azonban, hogy mi haszna van a gyengének abból, ha joga van küzdeni ? Hiszen ha egyébként be nem látnák, egy félszázad tapasztalata eléggé megmutatta,hogy a létért való felszabadítottküzdelemben mindig az erőssé akoncz. A jognak ekkora mértéke még a vadállatok közt is fennáll, mert küzdeni a létért, a táplálékért még ott is joga van mindenkinek. A gyöngék, az elhagyatottak számára mi az egyenjogúságnál többet követelünk. A munkás néposztály, akár a gazdasági, akár az ipari szakban munkaadóival szemben nemcsak egyenlő jogokat, hanem támogatást is érdemel, csak akkor lehetséges hogy a létért való ,A küzdelemben néha-néha ő is győzhet. Ezt a támogatást, ezt a nagyobb mértékét az egyenlő jogoknak nyújtja a mezőgazdasági munkásoknak ebben az esztendőben az első magyar törvény. Ez a törvény védi meg a Jancsi-bankóktól, amire eddig miniszteri rendelet nem volt képes. Ez a törvény határozza meg, hogy a szerződésben pénzegyenérték szerepeljen, villámhárítója annak, hogy rossz terméskor is megfizettessék a jól végzett munka. Ez a törvény sorolja föl a lehető legrészletesebben és minden kigondolható esetre kiterjeszkedve a munkás jogait, úgy, hogy még a gyanú árnyéka sem férhet ezentúl ahhoz, hogy mert kabátos ember az ítélő bíró, a kabátos gazdának szolgál majd igazsággal. Mindezeken felül a törvényt életbeléptető rendeletek is olyanok, hogy miként a törvényt magát, épp úgy a rendeleteket is érdemes mi erre számtalan példányban terjeszteni és töviről-hegyéig hozzáértőktől élőszóval megmagyaráztatni, mert hát mindig igaz marad az, hogy mondott szóból ért az ember. Márpedig, ha azt megérti a mezei munkás, hogy még az ítélőbírónak is ki van adva, hogy a tárgyalás folyamán védője tartozik lenni a munkásnak, és ha azt megérti, hogy a tárgyalás minden fordulójánál figyelmeztetni tartozik a panasztottakat cselekményeik és mulasztásaik következményeire: nem ér-e ez a tudat többet egy ezred kirendelt katonaságnál ? Nemkülönben minden mukásnak érdemes meghallania azt, hogy e törvény életbeléptetésének küszöbén, miket követel a miniszter a törvény végrehajtóitól. A hivatalos rendeleti lapban olvassuk, hogy pártatlan igazságot, humánus eljárást követel a bírótól. A munkaadó és a munkás közötti jó viszony szem előtt tartását és nem egyszerű kötelességteljesítést, hanem «nagy és nemes feladatot» ró a hatóságokra. Hevesebb súrlódásoknál is tapintatos eljárást, erős jogérzéket és lankadatlan ügybuzgalmat követel a bírótól. Mától fogva tehát diktál a törvény. Diktál bírónak, munkaadónak és munkásoknak egyaránt. Minthogy pedig a gyöngébbet, a munkást élni segíti és csak visszaélni nem engedi azzal a fegyverrel, melyet neki a létért való küzdelemre ez a törvény ajándékozott, ezért üdvözöljük ezt az életbelépett törvényt és kívánjuk, hogy esztendők tapasztalatai békésen javítgassák hiányait. Gudenus báró tartományi főnök erre rendreutasítja Schrobach helyettes elnököt. Azután bejelenti, hogy Schneider, a javaslat előadója megbízatásáról lemond. Lustkandl indítványára ekkor felfüggesztik az ülést, hogy a vasúti bizottság más előadót választhasson. Az indítványt elfogadták. Az ülés újból való megnyitása után Gudenus báró kérdést intéz a bizottság elnökéhez Jax képviselőhöz, hogy megejtik e a választást. Jax: Elhatároztuk, hogy nem veszünk részt a választásban, mert a tartománygyűlés nincsen feljogosítva a házszabályok egyoldalú megváltoztatására. (Nagy lárma.) Dött a keresztényszoczialistákhoz: Ez népbolonditás. A keresztényszoczialisták megrohanják Dözsöt s szitkokkal halmozzák el. Geszmann: Önnek egyáltalán nincs joga beszélni. Böte (Geszmannhoz): Maga balek fogóön egy közönséges fráter. (Óriási lárma.) Gudenus báró folyton csönget. A lárma és a káromkodás még néhány perczig tart, aztán nyugodtan folytatják a tárgyalást. Botrány a tartománygyülésen. — Távirati tudósítás. — Bécs, márczius 1. Az alsó-ausztriai tartománygyülés többségének a Kreras-Guttenbrunni vasút kiépítése tárgyában tanúsított házszabályellenes viselkedése Auersperg herczeget a mai ülésen erélyes tiltakozásra indította. Elvárja, hogy ezentúl másképp alkalmazzák a házszabályokat. (Élénk ellentmondás jobbról. Kiáltások. Hallatlan! Micsoda arczátlanság!) Philippovich, Gudenus báró eljárása arra mutat, hogy a mostani tartományi főnök nem egyéb a többség inasánál. (Kiáltások: Ki vele! Gyalázat!) Auersperg herczeg szólásra jelentkezik. Strobach a tartományi főnök helyettese: Ne kezdje el újra a veszekedést. Benedikt izgatottan követeli, hogy Strobachot rendreutasítsák. Kiáltások jobbfelől Csendet zsidó ! Nagy lárma.) Benedikt: Strobachot rendre kell utasítani. Az elnöknek nem szabad szitkozódnia. Öngyilkos járásbiró. — Saját tudósítónktól. — Késő éjszaka kaptuk távirati utón Bécsből az alább következő hirt, amely hivatva van széles körökben szenzácziót kelteni. Bécs, márczius 1. Egy itteni szállodában egy idegen ember revolverrel főbe lőtte magát. A golyó jobb halántékán hatolt be és halált okozott. Az öngyilkos február 28-án este, podgyász nélkül jött a szállodába, egy szerény szobát bérelt és a vendégkönyvben Horánszky Béla, budapesti járásbírói nevet írt be. Röviddel érkezése után eltávozott azzal, hogy a Ronacher mulatóba megy és csak késő éjjel tért vissza a szállodába. Mivel délután 4 óráig nem mutatkozott, gyanakodni kezdtek és felnyitották szobáját. Ott találták meg élettelenül. A szálloda igazgatósága értesítette az esetről a budapesti rendőrséget. Fővárosi tudósítónk az öngyilkosság előzményeiről a következőket írja: Boránszky aljárásbiró február hónapban nősült meg és egy miskolczi földbirtokos leányát vette nőül. A fiatal pár a Murányi-utcza . 51. szám alatt három szobás lakást vett föl. Csendben éldegéltek és a járásbíró szorgalmasan eljárt minden nap hivatalába, amely a VI. kerületi járásbíróságnál volt. Csütörtökön aztán váratlanul vendégeket kapott a fiatal pár. Megérkezett Miskolczról a férj anyósa és sógora. Valami történt a családban mert a látogatók és a férj között zajos jelenetek játszódtak le. Ezek a jelenetek akkora hatással voltak a fiatal férjre, hogy szombaton elutazott Budapestről anélkül, hogy hivatalában szabadságot kért volna. Bécsbe ment, ahol aztán elkövette az öngyilkosságot, amelyről fentebb közölt táviratunk szól. A fővárosban az a hír terjedt el az éjszaka, hogy az öngyilkos járásbíró fia J Horánszky Nándornak, a nemzeti párt vezérének, ez a hír azonban a mi biztos értesülésünk szerint nem felel meg a valóságnak. POLITIKA. Bécsből táviratozzák a delegácziók egybehivásáról. a delegáczióknak április végére történendő egybehivására vonatkozó határozatot azon előzetes feltevés mellett hozták, hogy a reichsrath munkaképes lesz. Ha e feltevés azonban nem fog bekövetkezni, úgy a delegácziók egybehivását későbbre kell halasztani s a reichsrath ülésszakát ehhez képest meghosszabbítani. Magyar politikai körökben fölmerült az az érdekes eszme, hogy Magyarország mely az idén ünnepli szabadságharczának félszázados jubileumát, üdvözölje Olaszországot, mely ugyancsak az idén ünnepli meg alkotmányának ötvenesztendős jubileumát. Mint értesülünk Kossuth Ferencz, a függetlenségi és 48-as párt elnöke ez irányban pártjában a mozgalmat meg is indítja és legközelebb egy indítványnyal fog e tárgyban föllépni. Az eszmének politikai körökben sok barátja van, de a kormány — hallomás szerint — idegenkedik az eszme keresztülvitelétől, mivel az nemzetközi nehézségekbe ütközhet. Bánffy Dezső bárói kit Kossuth Ferencz ma a Ház folyosóján megkérdezett egyéni véleménye iránt, nem valami biztatóan nyilatkozott a kérdés felől. A hivatalos lap holnapi száma, értesülésünk szerint, legfelsőbb kézírást közöl, mely arról ad hírt, hogy a király Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszternek a vaskoronarend első osztályú lovagkeresztjét adományozta. Az Otthon Írók és hírlapírók körének választmánya ma délután Rákosi Jenő elnöklete alatt ülést tartott. A házi ügyek elintézése után Guthi Soma dr. előterjesztette munkálatát egy szervezendő újságírói fegyelmi kamaráról. Schwarcz Ármin választmányi tag emlékeztetett ekkor arra, hogy több helyütt folynak e tárgyban megbeszélések s hogy Erdély Sándor igazságügyminiszter felkérte Kenedi Géza drt egy új sajtótörvény tervezetének kodifikálására. A választmány ennek figyelembevételével Csajthay Ferencz, Lukács Gyula és Fenyő Sándor választmányi tagokból és Guthi Samadrból álló bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. A márczius 15-ének megünneplésére alakult országos bizottság megbízásából alakult küldöttség ma délelőtt felkereste Halmos János polgármestert, hogy a Vigadó nagytermét elkérje a márczius 15-én este tartandó bankettre. A polgármester kijelentette, hogy ebben a tárgyban a pénteken tartandó tanácsülés fog határozni. A bizottság reméli, hogy e hazafias kérést a tanács nem fogja megtagadni. E küldöttség a mai nap folyamán felkereste a két függetlenségi párt és a nemzeti párt elnökségeit, hogy a tagokat az ünnepélyen való részvételre felkérjék.