Friss Ujság, 1898. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1898-07-01 / 181. szám

s pontosan találó útlevél birtokában volt, amelylyel egész bátran utazhatott el az elsikkasztott 86,000 írt társaságában. Az­­útlevélben csak egy kis lényegtelen kü­lönbséget fedezett fel a rendőrség. P. K. 33 évesnek volt bejegyezve, míg Tóth Kál­mán 32 éves volt. Hamburgban Tóth egyik gyermekével már a hajón volt, felesége pedig a hajóhia­dón. És ekkor az utolsó pi­lanatban magára vonta Tóthné egy rendőr figyelmét Igazo­lásra szólították föl, mire férje mellette termett és erőszakkal akarta kiszabadítani. Ezzel aztán még jobban magukra vonták a gyanút, úgy hogy a rendőrségre vitték őket. Ott aztán a budapesti köröző levél alapján minden kisült rájuk. A közeli napokban már újból itthon lesz a sikkasztó családjával együtt, hogy elvegye méltó büntetését az igazságszolgál­­tatás kezéből. A jégvihar útja. — Távirati tudósítások. — A tegnapelőtti jégviharról még egyre érkeznek a szomorú híradások. A mai nap folyamán a következő tudósításokat kaptuk • Szent-Márton Háza, jun. 29 A ziva­tar itt is borzasztóan pusztított, t­alam­btojás nagyságú jégdarabok estek s töm­­retették a szőllő- és a gyümölc-k­ete­­ket. A jég olyan sűrűn esett, hogy más­nap délben még tele voltak vele az árkok.­­■— Ami szellő megmaradt, félő, hogy a folytonos esőzéstől meg fog rothadn. Eger, jun. 29. Tegnap borzalmas zivatar csapott le a városra. Jégeső követte a zivatart és az óriási jégba a*a tö­kretették a gabonát, a szőllőt, a gyümölcsöt. A városb­an alig maradt ép ablak. A templomtorony nagyon­­megrongálódott. A telegráf-póznákat ki­­dön­­tte, a dró­tkat szél eltépte a vihar ’és külömben is sok kárt okozott. Kassa, jun. 29. Kassa fölött ma éjszaka éppen éjféltájt,­­borzasztó ziv­il­ar vonult el, soha nem tapasztalt jégveréssel. Az egyes jégdara­­­bok ökölny­i nagyságúak voltak és ezer­­meg ezer ablaktáblát zúztak be. A termés a város körül mind le van csépelve, a­­yü­­­mölcs mind leverve. A vonatok másfél óra­­késéssel érkeztek m­eg, mert egy a vihar által űzött teherkocsi megrongálta a pá­lyát. Ma az idő verőfényes. Pécs, jan. 29. Az országszerte pusztító zivatar ma éjjel fél egy órakor Pécs és környéke fölött szakad le, nagy károkat okozva Az ala­tabb fekvő utczákban m tern­yi ma­gasságra torlódott össze a jég A víz be­­hatolt a p­­­er­ébe és a házakba s a vete­­m­ nyélben, amelyek szépen állottak, a­­diónagyságu jégdara­­k tetemes kárt­­okoz­ik. Szerencs­re azonban a jég­­csak a kisebb tábl­ára c­apott le. Most utczaszerte tisztogatják az iszapot, mely nagy tömegekben maradt vissza. Magyar-Óvár, jun. 30. Az aratás a vármegyében tegnap óta folyamatban van. Az eredmény: jó közép­termés. Lőcse, jun. 25. Ma itt borzasztó jégverés volt A házak­ban és a vetésben borzs­ztó kár esett. Lemberg, jun. 30. Borzasztó jégverés pusztított itt ma haj­nali 3 órakor. A zivatar lesodorta a l áz­­tetőket, kitépt az utczákat szegélyező fákat, több állványt összedöntött és alá­­mosta a lóvasúti sin­két. A templomtor­nyokon min­den kereszt megsérült. A 'Becsesel való telefonösszeköttetés meg­szakadt. Életunt emberek. — Saját tudósítónktól. — A székesfőváros Öngyilkossági statiszti­kája ma hat esettel szaporodott. Hat fáradt, elkeseredett, életunt ember p­róbálta meg a legválogatot­tbb öngyilkossági eszközök segítségé­v­el itthagyni ezt az árnyékvilá­­got, de csak három jutott el közülük az orvostani intézet bonczoló asztalára. A többiek egyelőre öngyilkosje­löltek ma­radtak. Heller (Halmi) Józsefnek hívják az egyik öngy­lkost. A 24 esztendős fiatalember most két éve került fel Hódmező-Vásár­helyről a fővárossá, ahol hirlapírás­al tartotta f­en magát. Legutóbb a »Vasút« ‘czimű s­aklapnál dolgozott, a szerkeszt­je az • n.­í.n rmm­é? felmondás''nélkül elbocsá- FRISS ÚJSÁG tettá. Heller azóta kop­att, nyomorgott, mig vé­re megunta az éhez­őt és tegnap este Dembinszky­ utczai lakásán felakasz­totta­ magát. Mire megtalálták halott volt.­­Heller szobája asztalán egy levelet és egy számlát talált­­. A levélben az öngyilkos­ság okát mondja el, a számlában pedig feltünteti azt az összeget, amely neki még a »Vasút« szerkeszt­ségétől jár. A második életunt Sas Mari, egy jó házból való leány, akit lelke­sen ember­­kereskedők rossz útra csábítottak. (Pa­lád­a sokáig nem hallott róla, míg végre­ tegnap a bátyja egy a­ utczai rossz hírű házban rátalált. A fiatalember heves szemrehányásokkal illette a m­etévelyedett leányt, aki annyira szívére vette a dolgot,­ h hogy a bátyja ávozása után foszforolda­tot ivott. Súlyosan sérült állapotban vit­ték a Rókus-kórházba. Az öngyilkosságnak ugyancsak evvel a kedvelt módjáv­a pró­bálkozott meg Rittani Katalin varróleány, aki szintén alaposan összeégette a gyomrát. Belesz János 19 éves napszámosnak reménytelen szerelem adta kezébe a fegy­vert. Imádat­­a nem lehetett az övé­s e felett való elkeseredésében ma reggel a szomontori­ u­ra agyonlőtte magát. Mel­­ő­tte egy papirszelet feküdt, amelyen a következő szavak állottak: »Meghalok, mert azt a leányt, akit s­eretek, nem ve­hetem feleségül.« A szerencsétlen ember holttestét a törvényszéki orvostani inté­zetbe szállították. A mai nap ötödik öngyilkosa egy katona még pedig Meyer Kálmán, a Ludovika aka­démiához beosztott honvéd törzsőrmester, aki egy hatlövetű forgópisztolylyal a város­ligetben szivén lőtte magát s pár percznyi hamaltusa után kézenvedett. A kiérkezett mentőknek már semmi dolguk nem akadt, s a tetemet a katonai hull­aszállító kocsin vitték be a XVI. számú helyőrségi kórház bonczolótermébe. Az öngyilkos mindössze 28 éves volt, s 4 éves házas. Fiatal özve­gyet és két áivát hagyott hátra. Végzetes tettének okául hátrahagyott levelében gyó­gyíthatatlannak hitt baját említi meg. Este megtörtént a hatodik öngyilkosság is. Szakács Gábor lakatos legény a Lukács fürdőben revolverrel halántékon lőtte má­jét és szörnyet halt. Hátrahagyott levelé­­ből kitűnik, hogy szerelmi bánata tette életunttá­ szavának és a hiányt úgy pótolták, hogy Balassa váltót adott az eltűnt­ összeg­ről, amelyet a bank előleg gyanánt számolt el és havi részletekben vonta le a pénztáros fizetéséből. Furcsa dolog az is, hogy Balassa nyíltan játszott a börzén és amint azt­­két tőzsdeügynök a rendőrségen meg is vallotta, rendszerint vesztett. —­A*-^tóbbi időben általánosan feltűnt­­a^terült költekezés, amelyet Balassa V­égSese vitt. 2400 forintos fizetéséből nem telhetett ez s a bank tisztviselői még sem vettek észre semmit. A bank tisztviselői közt különben most már nyíltan beszélik, hogy az el­sikkasztott pénz jóval meghaladja ezt a 29­ 000 forintot, amelynek eltűné­séről az igazgatóság az öngyilkosság nap­ján számot adott. A dolog az első perc­­­től fogva csakis azért látszott rejtélyesnek, mert a bank nem akarta elismerni, hogy Balassa már régóta szedegette ki a kasszából az ezreseket, nem pedig az egészet egyszerre, öngyilkossága napján­­aminek magyarázatát sehogyse találná az ember. A rendőrség — amint fen­­nebb említettük — nem is nyomozott ebben az irányban és Mezei Ág­nest, azt a leányt, akiről egy kő­nyomatos tudósító téves informá­­cziói alapján az összes lapok meg­írták, hogy ő vette át Balassától az ellopott összeget, Karácsony kapitány eziránt ki se hallgatta, detektívek se keresték. Sőt az újságközlemények után ő maga ment el a rendőrségre és iga­zolni akarta, hogy Balassa évek óta nemcsak hogy pénzt nem adott neki, de a leány 915 forintot érő értékpapír­jait, amelyek a Pesti Magyar Keres­kedelmi Banknál 450 forintra voltak elzálogosítva, szintén elsikkasztotta. A sikkasztó bankpénztáros ügye. — Saját tudósitónktól. — Két napja már, hogy az öngyilkossá lett banksikkasztó, Balassa Ferencz a kőbányai temetőben nyugszik, és a köz­vélemény nem tud napirendre térni az ügye fölött, hanem keresi, kutatja azo­kat a nyomokat, amelyek megmagya­rázhatnák azt a szinte rejtélyes ügyet. Keres, kutat a rendő­rség is, de a vizs­gálat nem tudott kideríteni semmit. Most a Magyar Hírlap mondja el a sikkasztó bankpénztáros ügyének szen­­zácziós részleteit. A Magyar Hírlap értesülései a kö­vetkezők: Egyelőre még maga a bank se tudja, hogy Balassa egyszerre lopta-e meg a pénztárt, vagy pedig apránként. A bank­­igazgatóság, megmarad amellett az állí­tása mellett, hogy a lopás egyszerre, szombat reggeltől estig történt, de a valószínűségen kívül egyéb adatok is ennek az ellenkezőjét igazoják. Szécsi és Schwarts igazgatók teljesen megbíztak Szepesi Sándor c­égvezető­­­ben, aki az ellenőrzés fölött gyakoroja a felügyeletet, Szepesi megbízott az ellenőrző tisztviselőkben, ezek pedig Balassa Ferenczet tartották bűnös ma­­nipuláczióra képtelennek. Pedig egy izben olyasmi történt, a­miért alapos okuk lett volna jobban ügyelni a százezreket kezelő főpénztá­ros kezére. Egyszer pénzt­ár vizsgálat alkalmával rájöttek, hogy a kasz­­sidból nem csekély összeg hiány­zik. Balassa, amikor kérdőre vonták, égre-földre esküdözött, hogy a do­log csak átkos tévedésből történhetett, becsületére hivatkozott, öngyilkosság­gal fenyegetődzött és elhitette a c­ég­­vezetővel, hogy valakinek többet fize­tett ki a pénztárból. Hitelt is adtak a Tolonczházból az esküdtek elé. — Saját tudósitónktól. — A főügyészség sajtópörbe fogta a Nép­szava egy czikkét, melyet a lap ez évi ápril 2-iki számának németnyelvű mellék­letén közölt s ez volt a czime: Nincs többé szoczialism­us. A czikk írójaként Dáni Pé­ter 21 éves műlakatos jelentkezett s a fő­ügyészség lésítés és osztálygyűlöletre izga­tás vádját emelte ellene. Mára tűzték ki az ügyben a tárgyalást, s mivel Dáni Péter ép most, szoczialista czélokra történt gyűj­tésért kapott 10 napi elzárását állja ki a tolonczh­ázban, innen egy rendőr vezette elő a vádlottat. A rendőr Zsitvay elnök elé állt s jelentette: — Alassan jelentem, Engelbach rendőr­tanácsos úr parancsára idevezettem Dám Pétert a tolonczházból ! Elnök: Jól van, a vádlott itt marad, ön pedig a tárgyalás végéig az előszobában várakozik reá. Vádlott: Én is távozom s nem veszek részt a tárgyaláson. — Miért ? — Mert négy csavargó­val tolnozkocsin hoztak ide. — Hát nem önszántából jött? — Kértem, hogy hozzanak. — Nos? — De kérdem. Nem-e mondhatta volna Boldizsár felügyelő a főkapitánynak: Tessék adni gy polgári rendőrt Dám Pé­ter úrnak! (Derültség.) Po­llacsek Sándor dr. védő: A történtek után kérnem kell a mai tárgyalás elhalasz­tását, mert a sajtótörvény 42. §-a szó szerint így hangzik: „Az esküdtszék előtt a vád­lott szabadon jelenik meg.* Elnök: Hát csakugyan nem marad itt Dám úr? — Semmikép, ha engem tolonczkocsin hoztak s rendőrrel. — De hisz a hatóság kötelességét szegte volna meg, ha kiséret nélkül küldi. Mond­hatom, hogy akármilyen úrral is megtör­tént már, ha ép akkor államfogházban ült, hogy idekisérték. — Ne hoztak volna tolonczkocsin. Én nem akartam beleülni, de Boldizsár fel­ügyelő azt mondta, ha fel nem ülök ma­gamtól, mindjárt bedob a kocsiba. Ez a rendőr úr aztán szíves volt megengedni, hogy melléje üljek a bakra. Pollacsek dr. védő újra kéri a tárgya­lás elhalasztását, mert nézete szerint csak­ 1898 julius 1 ugyan nem kellett volna úgy az esküdt­szék elé szállítani, mint tették. A védő ugyanis kérte volt a rendőrtanácsost, hogy a mai napra függeszszék fel Dám Péter fogságát s engedjék szabadon megjelenni, ezt a napot pótolta volna. Elnök: Ha a vádlott távozik, akkor is megtartják a tárgyalást. E kijelentésre a védő és a vádlott el­hagyták a termet, az utóbbi a rendőr kí­séretében, aki visszaszállította a toloncz­­házba. Ezután megtartották a makacssági tárgyalást. Az esküdtszék rövid tanácskozás után meghozta a verdiktet, mely szerint D . Pétert úgy a lázításban (9 szóval 3 ellen), mint az izgatásban (10 szóval 2 ellen) vétkesnek nyilvánították. E verdikt alapján a sajtóbíróság Dámot három havi állam­­fogházra és 60 forint pénzbüntetésre ítélte. Makacssági ítéletről lévén ezúttal szó, a perben új tárgyalást kell majd tartani. BUDAPESTI ÉLET. Péntek július 1-én.­­Magyar körképtársaság*: A ‡Hó dőlő díszfelvonulás* Eisenhuth Ferencz, nagy körképének előkészületei miatt egyelőre zárva van. A fővárosi nyári színházban: Meg­jöttek a huszárok. Falusi idill versekben, dalokkal 1 felvonásban. Ezt megelőzi: Negyven éves kisleány. Quimberry Albert bohózata 3 felvonásban. Városligeti színkörben: A vízfejű csaád.Feld Zsigmond bohózata, énekkel és tánczc­al. Kezdete 7 órakor. A Mátyás-templom plébánosa. A megüresedett budavári plébániára ma délután volt a választás. Hárman nyújtot­ták be pályázatukat: Nemes Antal, buda­vári káplán, König Gusztáv budai káplán és Hock János képviselő, a kitűnő egyházi szónok. Mindenki méltán azt hitte, hogy a távozó plébános utóda a kiváló állásban Hock aki mindhárom jelölt közül egyedül méltó igazán arra. Azonban máskép történt. A főváros köz­gyűlésén beadtak összesen 296 szavazatot és ebből nyert: Nemes Antal 146, König Gusztáv 9 és Hock János 144 szavazatot. E szerint plébánossá Budavárába Nemes Antal segédlelkészt választották meg. A főváros csak sajnálhatja, hogy a Mátyá t­­emplomnak nem az lesz a plébánosa, akit az egész ország arra a díszes helyre kivánt,HHMi Új állások kilátásban. A vásárcsarnoki személyzet már a csar­nokok megnyitásakor sem volt teljes. Hogy a költségeket lehetőleg leszállítsák, csak annyi állást szerveztek, amennyi azonnal szükséges volt. A vásárcsarnok igazgató­sága most előterjesztést tett a tanácsnak, amelyben kimutatja, hogy kevés a csarno­kok személyzete. A hivatalnokok napon­ként 8—18 órát, az altisztek 9—13 órát, az őrök 10—12 órát vannak hivatalban. Ezenkívül egy-egy hivatalnoknak már haj­nali egy órakor a csarnokban kell lennie, az állatorvosnak pedig hajnali három órakor kezdődik a hivatalos órája s egész nap tart. Az igazgató a következő új állások szervezését kéri: három szaknapidijas két forintjával, öt napidijas altiszt két forint­jával és hat napidíjas őr másfél forintjá­val. A személyzet számának szaporítása a föls­ereléssel együtt 97­0 forintba kerül. A vásárcsarnok igazgatója előterjesztésében annak az elvnek a kimondását kéri, hogy alkalmazása előtt az orvos vizsgáljon meg mindenkit, hogy a szolgálatra alkalmas-e. JBudapest története. A főváros mai közgyűlése foglalkozott Budapest történetének folytatólagos meg­­í­atásával is. A­ tanügyi osztály és a tanács Marczali Henriket kívánta ennek a műnek megírásával megbízni, aki fárado­zásának jutalmazásaképpen, ezer forint útiköltséget, minden kötetért ötezer irtót és végkielégítésképp tízezer forintot köve­tel. Ezzel szemben Ballagi időközben oly értelmű ajánlatot tett, amely, mint fővárosi születésű, hajlandónak nyilatkozott ezt a művet minden tiszteletdíj nélkül megírni. Ez az időközben beérkezett ajánlat volt az oka, hogy a mai közgyűlés ebben a tárgyban érdemleges határozatot nem hozott, hanem visszaküldte az ügyet a tanácshoz. Mi a magunk részéről igazán nem tudjuk be-

Next