Friss Ujság, 1900. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1900-01-01 / 1. szám

FRISS ÚJSÁG (*INTÉzerj) ____________________________LisonnaiSÍSZ.---------- 3 1900. január 1. mindenféle nyavalya ellen való talizmád őrzik. — Offenbach, ravaszságra. Csinos Offenbach-adomát mond el Blau Ernő «Gaalois» czimű lapjában. Offenbach Dupuis komikus személyében kiváló lényt fedezett föl, ki nemcsak nagy színész, hanem kitűnő énekes is volt. Igazi élvezettel komponálta az ember részére az «ítélet Ida hegyén» czimű Rondót «Szép Heléná»-ban. De a premiere előtt nyolcz nappal a mester egy este a híres Rondóhoz új motívumot talált: hazament, megírta és elvitte Dupuishoz, ki határozottan vonakodott azt betanulni. — Nem — szólt a művész — két hónap óta naponta ismétlem a másik Rondót, betanultam és kitűnően megy, most a premiere előtt nyolcz nappal verjek a fejembe egy másik áriát, az engem csak megzavarna. Offenbach vigasztalhatatlan volt. Dupuis az új áriát egyáltalán meg sem akarta hallgatni. A mester Dupuist egy előkelő vendéglő külön termébe vezette. Beszélgettek egyről-másról, de az új Rondóról nem esett szó. A fekete kávé után Offenbach hanyagul odaült a zongorához és elkezdte az új Rondót játszani. — Mi ez? — kérdé Dupuis. — Ez csinos! — Ez oly melódia, — felelt Offenbach, — melyet későbbre tartok fönn; nem akarom a Szép Helénába behozni, mert nehéz. — Azt éppen nem találom — szólt Dupuis, — sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy már most el tudnám énekelni. — Fogadok, hogy nem. — Helyes. Tehát próbáljuk meg. Dupuis Offenbach által kisérve hibátlanul elénekelte az áriát. — Nagyon jó! — szólt Offenbach, — ezt mindjárt a premieren is elénekelheti; ez t. i. az az ária, melyet az ismert Rondó helyett önnek fölajánlottam. — Dupuis lépre ment, a premiernél az új Rondót énekelte. — Annyira belátta, hogy igaztalan volt irántam,— beszéli Offenbach — hogy mindenáron ő akarta fizetni az ebédet. — Egészséges-e a hideg? Sokan kétségtelennek tartják, hogy a hidegjó hatással van az egészségre. A laikusok nagy része ugyanis a következőképen okoskodik: Miután a betegségeket a baktériumok okozzák, ezeket pedig a hideg megöli, tehát a hideg ok vétlenül egészséges. A tudomány azonban nem tartja föltétlenül igaznak az imént említett tételt, mert a mikrobák sokkal szívósabbak és erősebbek, mint az ember. Mint ezt legújabban Sir William Thysellon-Dyer, a kewi kertek híres igazgatója tanulságos kísérletekkel igazolta. Nevezett tudós több száz foknyi műúton előállított hidegnek tett ki növénycsirákat, melyeket aztán meleg földbe ültetett el s íme, a csirák pompásan fejlődtek! Hasonlóképpen vannak a betegséget okozó mikrobákkal is. Még elfogadhatóbban mint az elmélet, tanúskodik a gyakorlati tapasztalat a hideg egészséges hatása mellett, mert kétségtelenül meg van állapítva, hogy igen hideg országokban csak kevés és gyönge hatású mikroba van. Többek közt Nordeckföld azt állítja, hogy a sarkvidéken a levegő teljesen baktériummentes. Szerinte a Spitzbergákon a meghűlést nem is ismerik, ámbár a hőmérséklet ott majdnem naponta változik, mi a mérsékelt égöv alatt, mint tudjuk gyakran kellemetlen következményekkel jár. A sarkvidékek azonban nem az egyedüliek, ahol állandó hideg uralkodik. Tudjuk, hogy a magas hegyek csúcsán szintén állandó a hideg, minek következtében e helyeken is tiszta a levegő a baktériumoktól. Ha véletlenül néha mégis ide is eljut valamennyi mikroba, ezek nem képesek elszaporodni, miután a szaporodásáshoz szükséges hőfok itt állandóan hiányzik. Másképp áll azonban a dolog nálunk ahol a csirák általában kedvező feltételeket találnak a továbbfejlődésre. Minket folyton az a veszély fenyeget, hogy az ártalmas csirákat, melyek a külső hideg levegőn látszólag ártalmatlanokká váltak, magunkba beviszszük a meleg helyiségbe és ezzel utat nyitunk a betegségnek. Csakugyan kevesbednek-e hát a betegségek szigorú hideg időjáráskor? Az orvosok erre azt válaszolják, hogy itt elsősorban nem a hőmérséklet, hanem a levegő nedvessége jön tekintetbe. A hideg levegő természetszerűleg száraz, a száraz levegő pedig nem előnyös, úgy látszik, hogy a levegő vízpára-tartalma igen fontos tényező az organizmus életében. A levegő nedvességtartalmára a szélirány nagy hatással van. Épp ezen alapszik a szélirány változásának titokzatos befolyása, mely a középtenger vidékein gyakran oly végzetes hatást gyakorol az ott gyógyulást kereső betegekre, így például a Riviérán október 15-én egy köbméter levegő déltájban 11 gramm vizet tartalmazott nőig éjfélkor már csak 2-8 gramm víztartalmat állapíthattak meg.Az orvosok azt tartják, hogy az egészség fentartásához a levegőnek legalább 5—6 és legfeljebb 12—13 gramm vizet kell tartalmaznia. Ha 5 grammnál kevesebbet tartalmaz, akkor a halálozási esetek a légzőszervi betegségek szaporodása folytán növekszenek, ha pedig a víztartalom a maximumot meghaladja, akkor súlyos gyomorbetegségek lépnek fel, mi szintén a halálesetek szaporodását vonja maga után. Ismételjük tehát, hogy nem a hőmérséklet gyakorol befolyást szervezetünkre, mint tévesen hiszik, hanem a levegő túlbő vagy túl kevés nedvességi tartalma. Magában véve tehát a hideg se nem hasznos, se nem káros. Annál nagyobb fontosságot lehet azonban kétségkívül az egyének ellentálló képességének tulajdonítani. — Gyermek, aki egyetemet alapít. A szanfrancziskói Leland-Standfort egyetem létét egy haldokló gyermek utolsó kérésének köszöni. Anyjának egyik elhalt és milliárdnyi vagyonát rája hagyta, hogy jótékonyságot gyakoroljon általa. Az anya legelsőbb is gyermekkertet alapított,melybe a város árváit és elhagyatott gyermekeit gyűjté.Egy ízben eszébe jutott, hogy elviszi oda az a beteges kisfiát is, Lelandot. A kis beteg oly jól érezte magát a sok nyomorult, de most már boldog gyermek közt, hogy azóta mindennap oda vágyott és oda is kellett elvinni. Eközben azonban folyton gyengült, pusztult. Az orvos légváltozást ajánlott a kicsikének, anyja átaldotta a tengeren és Rómában lakott vele. Nem használt semmi. Haldokolva is csak mindig a gyermekkertről beszélt, azokkal a szenvedő pajtásokkal foglalkozott. Egyik láztalan órájában aztán így szólt anyjához: — Mama, Ígérd meg nekem, hogy azokat a szegény gyerekeket soha sem fogod elbocsátani. Mindég gondjukat viseld, hogy legyen nekik mit enni. Az anya megértette fiát. A temetés után mély gyászban hazahajózott és még a siralom esztendejében megalapította az »árvagyermekek elemi és középiskoláját.« Lassankint azonban innen is kinőttek a fiúk. Hogy még most se kelljen őket szabadjára bocsátani, megalapította számukra az egyetemet és fiáról nevezte el a tudomány új tárházát. — Azok a történelmi képek. Hogyan jönnek létre a történelmi képokmányok, arról érdekes példát tud egy párisi lap. A párisi Buttes-Chaumont az eset színhelye. Angol katonák, akiket már messze fölismerni vörös egyenruhájukról, viharos zajjal veznek be egy dombot. Élükön a tábornok lovagol, aki élénk gesztusokkal és vezényszókkal lelkesíti őket. Fönn a domb tetején búr hadtest székel két ágya körül, támadásra készen. Egyszerre csak a TSfiennok inogni kezd, összerogy, a katonák segélyére sietnek és elviszik a csatatérről . . . Az arra járó sétálók csodálkozva kérdezik, mi történik itt? Mit csinálnak ezek ez angolok és ezek a burok Parisban ? Hát, ezek voltaképpen nem burok, hanem foglalkozás nélküli egyének, akiket egy fényképész fizet, hogy rendelkezése szerint helyezkedjenek el és játszanak egy kis háborúsdit. Őt ugyanis megbízta egyik képes folyóirat, hogy Parisban készítsen felvételeket a búr háborúról. A képek el is készülnek és „A csata főmozzanatai* czímen jelennek meg. Egyik alá például azt írják: Symons tábornok halála, saját külön tudósítónk eredeti fényképfölvételei. Kétségtelenül olyan fletha, hogy a naiv olvasókat a borzalom hidege járja át a kép láttára. — Az illem Kínában. Kínai útleírásokból gyakran olvashatjuk, hogy a kínaiak gondolkodása szokása és erkölcse gyakran homlokegyenest ellenkezik az európaiakéval. A kínaiak épp oly jól mulatnak az európai szokásokon, miként mi az övéiken. A komikum netovábbja például az ő szemükben az, hogy az európai ember nem visel ezoptot. Furcsának találják a menyei birodalom lakói, hogy az európaiak jobbra ültetik vendégüket, míg a kínaiak a baloldalt tartják díszhelynek. Nálunk az első étel a leves, náluk az utolsó. Nálunk illetlenség evésközben csemcsegni, a kínaiak minél hangosabb csemcsegéssel nyilvánítják élvezetüket. Mi késsel és villával eszünk, ők sima pálcikákkal. Mi elölről hátrafelé és jobbról balra olvassuk a könyvet. Ők hátulról előre és jobbról balra olvasnak. Mi a levél elküldésekor fizetjük a postadíjat, ők a levél megérkezésekor. Nálunk a gyermekek szemközt állanak tanítójukkal amidőn feladatukat felmondják, Kínában hátat fordítanak a tanítónak ez alkalommal. Nálunk a tudás szákhelyét a fejben hiszik, a kínaiak a gyomorban. Mi illetlennek tartjuk a hosszú körmöt, a kínaiak az előkelőség és tudományosság követelményének tartják mennél hosszabb körmöket növeszteni. Nálunk a «vérsárkány» elnevezés sértés-számba megy, Kínában megtisztelésnek tartják. Nálunk az ifjú először megnézi a leányt aztán veszi el, Kínában előbb elveszi és csak aztán látja legelőször. Nálunk az após ad hozományt a nőnek, Kínában a nő az apósnak. Nálunk gyermekszületéskor emlegetik a gatyát, Kínában temetéskor. Mi leveszszük kalapunkat, ha idegen hajlékba lépünk, a kínaiak fenntartják. Mi üdvözléskor kezet szorítunk barátainkkal, a kínaiak üdvözléskor a saját kezüket szorongatják. Nálunk a koporsót halálozás után vásárolják, a kínai masa veszi meg koporsóját, mert megnyugtatónak tartja mennél gyakrabban szemlélhetni saját koporsóját. — Vakmerő tengerész. Howard Blackburn kapitány, ki júniusban 10000 néző jelenlétében egy kis vitorlás bárkán Gloucesterből útnak indult, hogy az Atlanti Óceánt áthajózza, néhány nap előtt az »Umbria« gőzösön hazaérkezett. »Blackburn rendkívüli ember, kéz és lábujjai hiányznak. Vitorláscsornaka, a »Great Castern« 30 lábnji hosszúságú és 4 és fél tonna hord képességű és mégis meg merte rajta tenni az utat a tengeren keresztül Gloucesterből Angliába. Czéljához 61 nap alatt szerencsésen megérkezett. «Utamat gyorsabban is megtehettem volna, — írja följegyzéseiben, — de mindannyiszor késedelmeskednem kellett, valahányszor pipára akartam gyújtani, vagy pedig a kabinba kellett lemennem. Kedvezőtlen szelek és áramlatok hasonlóan késleltettek. Ha vihar keletkezett, a kabinajtót kinyitottam, megerősítettem s egy vitorlával mindjárt több volt. Az amerikai és az angol partok mellett délután aludtam és éjszaka vitorláztam. Nappal a gőzösök észrevették, hanem éjjel egész magamra voltam utalva. Kétszer hajszálnyi közelségben haladtak el mellettem a gőzösök. Egyszer Newfounland partjai mellett, nagy köd alkalmával, mikor kabinomban voltam, egy gőzös közeledő sisterségét hallottam. Felkapom a ködkürtöt, a fedélzetre akarok vele futni, elesem, a kürt eltörik, s a következő pillanatban a gőzös oly szororosan halad el mellettem, hogy csavarkereke a vizet fedélzetemre csapta. A második esetben Izland magasságában hajóztam, mikor egy gőzös csolnakomi oldalát súrolta, úgy hogy azt hittem, végső órám ütött. Magától érthető, hogy útközben pontos számadásokat és megfigyeléseket tettem. Mikor az angol szigeteket elértem, még elég élelem volt a csolnakban — 90 napra való. Szándékomban volt a Középtengert is keresztülhajózni, de reumát kaptam s az orvosok tanácsára lemondtam e második tengeri útról.« i |j| — REGÉNY. A hűtlen asszony. Regény. Irta: C. L. 25 Lupar asszony azonban kicsinylő hangon ismétle: — De hagyjon hát békében! Hiszen látja, hogy nevetnek rajtunk. Ekkor az ismeretlen vette kalapját és a dühtől reszkető hangon monda:— Jó! Megyek... De meg fogom beszulni magamat... Férje minden meg fog tudni! ... Lupar asszony mozdulatlan maradt és nem látszott hallani a fenyegetést. Egy darabig még el volt merülve imájába, aztán, midőn mindenki felemelkedett, keresztet vetett és a tömeggel együtt elhagyta a templomot. Az ismeretlen férfi nem volt ott többé. IX. A meleg májusi napok teljesen helyreállították Gabri egészségét, most már elmehetett a parkba sétálni, mely utján anyja viruló egészséggel követte őt. Még sohasem igazolta annyira a szépsége felől városszerte elterjedt híreket Lupar asszony. A fiatal évvel ismét fölébredő szépsége oly vágyakat ébresztett férjében, melyek hajótörést szenvedtek az ő fagyos közönyén. Már rövid idővel az után, hogy férjhez ment, érzéketlenül hideg volt a szerelem iránt. Miután túl volt az első kíváncsiságon, nagyon közönyösnek mutatta magát ama rövid és tökéletlen gyönyör iránt, melyet a házasságban talált; végre egészen érzéktelenül robotolta le a házasság kötelességeit Ez a fagyos hidegség idővel elkeserítette Lupart; minduntalan újabban át kellett éreznie hites neje után hiábavaló vágyakozásának kínjait, mert Leonie nem tanúsította többé közömbös odaadását, hanem makacsul megtagadta szerelmét. Eleinte szűzi fogadalomról beszélt, melyet Gabri súlyos betegsége alatt fogadott. Aztán, midőn ez már nem használt, azt vetette ellene, hogy nem fiatalok többé és nem nekik való a szerelem. E szabadkozásait rendesen ezekkel végezte: — Csak nézd meg magad a tükör- ben, barátom. Állást nyer. (Az alábbi állásokra az ajánlatok sajDa gyár Hírlap kiadóhivatalához küldendők.) Gázmalomba felvétetik inetelligens fiatal ember, ki a magyar és német nyelvet szóban és írásban tökéletesen bírja, gyors- és gépírásban jártas. Aki irodában már alkalmazva volt, előnyben részesül. Ajánlatok «Segédlevelező» jelige alatt e lap kiadóhivatalába intézendők. (Vidéki tudakozó csak akkor kap választ, hamáros válaszhelyeget küld be.)