Friss Ujság, 1901. július (6. évfolyam, 182-211. szám)

1901-07-02 / 182. szám

r­ detésénél a legutóbb tartott miniszteri érte­kezlet határozatai értelmében, hirdesse ki azt is, hogy azokban a műhelyekben kitört a sztrájk. Békés tárgyalások. Egy másik ötös­ bizottság, amelyet Folla­csek József vezetett, Gorecsky IV. kerületi helyettes elöljárót kereste föl. Előterjesz­­tették a sztrájkolók kívánságait és fölkérték, hogy közvetítse közöttük és a mesterek között a békés , megoldásra vezető tárgyalásokat. Gorecsky elöljáró-helyettes meghallgatta a bizottság szónokát, majd pedig azt vála­szolta, hogy mint iparhatósági biztos szi­­ lhotts­­ vesen megkísérli a békés kiegyezést s e cégből holnap délutánra összehív a meste­rek és sztrájkolók közül 5—5 tagot. Leimér Hermann szabómester, aki tegnap írásban adta a munkásoknak, hogy követelésüket elfogadja, ma visszavonta hozzájárulását, mert állítása szerint — a mesterek küldött­sége pressziót gyakorolt rá. Mindössze 108 műhelyben szünetel a munka. hu otts. el Két katonatiszt önk­in­kossági — Távirati tudósítások. — Két katonatiszt öngyilkosságát jelentik távirataink. Kőszegről jelentik, hogy Schmeck Alfréd dragonyoskapitány, a kőszegi alreáliskola tanára, ma reggel belvárosi lakásán agyon­lőtte magát. Életvidor, rendezett anyagi viszonyok közt élő ember volt. Az éjjel még kávéházban járt. Reggel hatkor felköltötte a szolgáját s levéllel elküldte a parancsnokhoz. Levelé­ben ezt irta: — Kösz vagyok a megőrülésh­ez, félek, hogy elhagy az eszem. Mikorra visszasiettek a lakására, már meghalt- Öngyilkosságának híre az­ egész városban nagy résztvétet keltett. A másik öngyilkosságot B­écsből táv­iratozzék. Hallbrunner Miksa utászhadnagy tegnap este egy bécsi szállodában szobát bérelt és RISS ÚJSÁG 1901. július 2. rövid ottartózkodás­a után, egy vadászati fegyverrel öngyilkosságot követett el. A dörrenés zajára a szálló személyzete a hadnagy szobájába sietett, orvost hivat­tak, de nem tudtak többé rajta segíteni. Néhány percznyi vívódás után meghalt. Névjegyet hagyott az asztalon, melyen azt kérte, hogy a zsebében levő levelet küldjék el atyjának. Takács Zoltán bandája. (Két évet kapott a vezér.) — Saját tudósitónktól. — A budapesti büntető törvényszék 15 nap, tárgyalás után ma mondott ítéletet Takács Zoltán dr. és társai ügyében. Kevéssel 10 óra után nyitotta meg Lenk Gyula táblai­­bíró,­ elnök a tárgyalást. Sorra előhívta a vádlottakat, hogy megkérdezze tőlük, mit tudnak még védelmükre felhozni. Egy-kettő oda állott bátran a bíróság elé s elmondta védelmét, így ifj. Halász Szabó Ferencz, a jogvégzett sárospataki gazdálkodó, egy-két állítását c­áfolta a vádnak, s azzal visszaült helyére. Lenk elnök kijelentette, hogy a törvényszék ítélet­hozatalra vonul vissza. Az ügyvédek, s a hallgató közönség ki­tódultak a folyósóra,, de a vádlottak benn maradtak mindaddig amíg az ügyész ki nem kérdezte őket személyi adataira. Hány évet vár Takács. Ennek megtörténte után néhány ügyvéd s egy ujságiró odament a vádlottak padján ülő Takácshoz s beszédbe eredtek vele. — Mit gondolnak az urak mennyit ka­pok? Egyik 5 évet, másik 6 évet, sőt egy harmadik 7—8 évet jósolt neki, mire Ta­kács megjegyezte: — Azt tudom, hogy olcsón nem viszem el! Reám nem alkalmazza a bíróság az enyhítő szakaszt. Hét évre el vagyok ké­szülve. — Biz az sok lenne, jegyezte meg egy ügyvéd. — Mindegy az nekem akár 5, akár 7, sőt még ha 10 is, azt tudom, hogy én ki nem töltöm. Csakhamar bekerülök én a tébolydába! Néhányan vigasztalták: — Ne legyen olyan bús! A fegyházban sokkal jobb dolga lesz, mint a börtönben. — Az igaz! vágott közbe élénken Ta­­­kács. Nem is hiszik az urak, milyen bor­zasztó rossz ott a koszt. Némi gondolkodás után azt kérdezte, hogyan írnak felőle a lapok ? — Tudom !—s úgymond — hogy le­­csépeltek. Takács Zoltán bandája! Elég hangzatos czim, de esküszöm, nem felel meg a való­nak, mert hisz a banda már meg volt, mikor én beléptem közibük. Már mintegy két óráig tanácskozott benn a törvényszék, mikor Lukács, akinek sáp­­padt arcza, beesett szemei, gyengeséget s betegséget árulnak el, türelmetlenül meg­egyezte: — Bizony lesz az 7 esztendő, amit kapni fogok. Az vigasztal, hogy olyan rosz bőr­ben vagyok máris, hogy azt nem ülöm le végig. Elpusztulok én itt benn! Csapó József, akin egy cseppet sem látszott meg a rabkoszt, mikor meghallotta Takácsnak ezt a kifakadását, szólt neki oda. — Kár volna doktor úr sírba vinni azt a szép tudományát. Majd csak letelik va­lahogy ez a büntetés is. Aztán sok Oravecz van rím még ebben az országban! Hogy ezzel mire czélzott Csapó, azt Ta­kács mindjárt értette, mert szomorúan le­­gyintett kezével, mintha azt akarta, volna mondani: Már késő! Az ítélet. Ebben a pillanatban kijött Lenk elnök-Ez azt jelentette, készen van az ítélet. Né­hány percz alatt megteltett a terem ügyvé­dekkel, vádlottakkal s hallgatósággal. Nagy csendben kezdte Lenk elnök kihir­detni ő Felsége a király nevében hozott ítéletet. A törvényszék bűnösöknek mondta ki Tukács Zoltánt, Oravetz Jánost, Csapó Józsefet, Gallai Imrét, Vay Alajost, Kálini Feren­czet, Gruber Istvánt, Halász Szabó Sándor­, Halász Szabó Imrét a btk 203. §. 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűn­tettében mint tettestársakat s ezért Takács Zoltánt 7 évi fegyházra (kitöltve 6 hónap), Oravets Jánost 6 évi fegyházra (ki­töltve az elszenvedett vizsgálati fogság által 6 hónap), Csapó Józsefet. 6 évi fegy­­házra (kitöltve 6 hónap) Gallai Imrét, Vay Alajost 5 — 5 évi /egyházra (kitöltve Dáliásnál 3 hónap, Vaynál 6 hét) Bálint Ferencnét 4 évi /egyházra (kitöltve 4 hónap­, Grabtr Istvánt 3 évi 0 hónapi /egyházra (kitöltve 3 hét) Halász Szabó Sándor 3 évi fegyházra (kitöltve 6 hónap) Halász Szabó Imrét 2 évi és 6 hónapi fegyházra (kitöltve 6 hónap) bűnösöknek mondotta ki s­ elítélte továbbá­­ a törvényszék a pénzhamisítás bűntettében, mint bűnrészeseket. Özvegy Korda Gergelynél 2 évi börtönre (kitöltve 5 hét).•Fetyo Horváth Jánost 2 évi bör­­tön#1-­­Kocsis Imrét 1 évi börtönre (ki­töltve 3 hét) Vida Józsefné szül. Kállay Rózát 1 évi börtönre, ifj. Halász Szabó Ferenczet 8 hónapi börtönre, Kiss Lajost Kiss Lajosnét, Helyes Károlyné szül. Leh­­ner Marit, özvegy Csapó Józsefné szül. Erdélyi Erzsébetet, Tóth Mihály egyenkint 6 — 6 hónapi börtönre. Ellenben Vay Jánost, Erdélyi Ede, Csapó Etelt és Sziroki Albertet felmentet­tek a vád alá. Id. Halász Szabó Ferencz, Alexi I Traján János, Halász Szabó János (szentesi), Halász Szabó István, Stuhl Fü­­löp, Bálint József, Vay Jolán, K. Szabó Já­nos, Cz. Csaplár Péter, Vay Alajosné, Korik János és Halász Szabó János (sáros­pataki) ellenében, akik ellen az ügyész a vádat elejtette, a törvényszék beszüntető határozatot hozott. Az ügyész és az elítéltek felebbeztek. Csak kettőre nézve lett jogerős a felmentő ítélet: Csapó Erdélyi Etelkára és Sziráki Albertre. Az ügyész azon előterjesztésének, hogy törvényszék nyomban helyezze vizsgálati fogságba Vay Alajost a reá kimért bünte­tés súlyosságánál fogva, a bíróság nem adott helyt Takács Zoltán édes­anyja Egyik munkatársunk ma délelőtt meglá­togatta Takács Zoltán édes­anyját és láto­gatásáról a következőket Írja: Meglátogattam Takács Zoltán édesanyját. A törvényszék ítélete előtt hallani akartam az anya védőbeszédét. Azt már eleve tud­tam, hogy Takács Zoltánnak az édes­anyja lesz az egyetlen védője. Utamban, míg Takácsnét megtaláltam gyönyörű dolgokat hallottam a szeretettől, melylyel az anya bűnös fiát körülövezi. Megtudtam, hogy Takács Zoltán édes­anyja súlyosan beteg, teljesen erőtlen szeme­­világát meggyöngítette a sok sírás. És ez a testben-lélekben összetört asszony, mikor fia bű­npörének tárgyalása megkezdődött, Baracskáról feljött a fővárosba, azóta nem mozdult el innen és végig szenvedte a hosszú tárgyalás minden lesújtó fordulatát. Egy elemér-utezai rozzant házacskában lakott és innen indult el botorkáló lépteivel reggelenkint a markó-utczai palotába és hozott a fiának húst, kalácsot, szivarokat. A tárgyalás végén megint küldött a czel­­lába bort, eledelt , vigasztalást. Botracs­­káról magával hozta minden értéktárgyát, amit még a szülei házból kapott és napról­­napra vitte a zálogházba, óráját, gyűrűjét fülbevalóját, mindenét, hogy fiának helyze­tén könnyítsen. A Markó-utczai törvényszék börtönének ügyeletes szobájában találkoztam Takács Zoltán édes­anyjával. Fölötte, a második emeleten éppen a büntetés nagyságának ki­méréséről tanácskoztak a bírák, itt lent pedig a szomorú asszony, megint csak szótlanul, mozdulatlanul várta a híradást, fia sorsáról. A fekete atlasz­ ruhából élénken tűnt elé sápadt arcza, melyet már nagyon meg­szántottak a lelkicsapások, keserves gondok. Soh se láttam arcznak ilyen hihetetlen, hirtelen megöregedését! Úgy tudom Ta­­kdesné mindössze 53 éves, ha nem ismerem, 90 évesnek hiszem. Résztvevő szóval közeled­tem feléje, vi­gasztaltam. — Nincs nekem már semmi remélni valóm ezen a földön, válaszolt. A fiáról beszélgettünk, itt hirtelen meg­csillantak fáradt szemei és az anyai szív minden melegével beszélt. — Nem bűnös, nem lehet az. Az ő bű­néért büntessenek másokat, a barátait, az ismerőseit, akik belevitték ebbe a bűnbe. Senki sem ismeri őt, én ismerem a fiamat jólelkű, okos. Fölhev­ülten, szakaszattan, minden átme­net nélkül beszélt ezután már. Megérintettem a büntetést, is, amelyet az emeleten éppen most, szabtak ki fiára. Hosszú ideig nem válaszolt szavaimra, fejét csöndesen a mellére hajtotta és mikor megszólalt, mindössze csak ennyit mondott: — Szegény, szegény Zoltán fiam. A brucki anarkista Budapesten. — Saját tudósítónktól.­­ Siega Giovannit, a Bruckban elfogott gyanús olasz munkást a budapesti rendőr­ség egyelőre a totonezházban őrizteti. Siega neve a Budapesten és Bécsben nyilvántartótt­anarkisták közt nem fordul elő, s ezért a főkapitányság megkereste a külföldi rendőr­ségeket, hogy a reá vonatkozó adatokat közöljék, illetve személyazonosságát meg­­állapítsák. A főkapitányság megküldötte a külföldi rendőrségeknek az elfogott olasz munka­­személ­yleírását is, méreteket vettek a fejé­ről, arczáról és ezt is csatolták a megkere­­séshez. Nem lehetetlen, hogy Siega nens részese a tervezet merényletnek, de viszont nagyon lehetséges, hogy hamis nevet mon­dott be és kilétét eltagadja, nehogy már most, gaz szándékának kivitele előtt, utól, érje a büntető igazságszolgáltatás keze. A főkapitányság megkereste az olasz nagykövetséget is, hogy az is indítsa meg a saját körében a nyomozást az olasz munkás hiteles nevének megállapítására. Lajta-Bruckból jelentik, hogy az a le­vél, amely a város polgármesteri hivatalát az anarkista­ hajsza megindítására indította, Aargátiból kelt és a tartalma különösen zavaros, amely arra vall, hogy írója nem ép elméjű. A levél a többi közt ezt mondja: ». . . Nem­ akarom, hogy Bruck váro­sát, miként a mönchensteini vasúti hi­dat, földrengés pusztítsa el; vagy, miként a postabélyeg jelzi, valaki föl lesi béreivel az állam első emberének megöletésére; de hogyha azok az emberek itt vannak, akkor még nem ment végbe az Egyiptomból való kivonulás. Tisztelettel t­. Mádi Kovács György megtialt. — Saját tudósítónktól. — Paksról szűk szavú távirat jelenti, hogy a legjelesebb képességű magyar katona, a balassagyarmati hires királygyakorlat hőse, Mádi Kovács György táborszernagy, ma reggel öt órakor gerjeni birtokán meghalt. Mádi Kovács György törhetetlen magyar­sága, rendkívül szabadelvű férfi volt Mint katona, gyors elhatározása s rendkívül éles szemű vezérnek bizonyult mindenha, szigorú parancsnoka, de igazságos atyja is volt alárendeltjeinek. A hadsereg egyik leg­lelkesebb szószólóját veszítette el Kovács táborszernagyban. A balassagyarmati diadal, Madi Kovács paksi köznemes családból származott. Tizennyolczéves korában had­nagy lett. Részt vett két háborúban s gyor­san haladt előre pályáján. 1890-ben a hatodik hadtest vezénylő tábornoka lett. Az 1894-iki balassagyarmati hadgyakor­laton ugyanis ragyogó diadalra vezette a kassai hadtestet a Lobkorvítz budapesti hadtestparancsnok vezetésével előrenyo­muló 4-ik hadtest ellen. Nagyszerű hadi­játék volt ez. Mindjárt első napon a nóg­­rádmegyei Szügy község határában hatal­masan visszaszorította Kovács serege Lob­­kowitzo. A hatodik hadtest vezetősége ugyanis már előre megtudta az ellenfél minden hadi mozdulatát és készen várta minden oldalról. A Lobkovitz terveit el­árulta ugyanis a telegráfdrót A tizenhár­­mas huszárok, akik szintén mádi Kovács seregéhez tartoztak, tudták meg a titkokat. Egy táviróőrsük ugyanis beleakasztotta táv­­iróvonalát az állami táviródrótba s az őrsparancsnok kihallgatta Lobkowitzék min­den táviratváltását- így történt akkor, hogy három gyönyörű lovas roham után Kovács megszerezte a legpompásabb hadi vonalat. Papucsban a király elüti -Csodálatos vezérlet volt ez. Kovács láb­­baja miatt frakkeren járt folyton a had­­vezetőséggel, s így osztotta rendelkezéseit. Mikor negyednap újra visszaszorította ellen­­felét, s szinte bevehetetlen állásba helyezte saját seregét, megjelent a király előtt és papucsban tett neki jelentést. A királylaki végtelenül szerette a diadalmas hadvezért, félórát beszélgetett vele és elhalmozta dicsére­tével. Általában sokszor tanácskozott vele s mig más főtiszteknél sokat adott a kül­sőre, Kovácsnak elnézte, ha porosan, pisz­kosan került is elébe a hadi munka után. Sok magasztalás jutott ugyanakkor a magyar honvédségnek, dicsérték képzettség­gel, karetratermettségét és kitartó erejét

Next