Friss Ujság, 1904. február (9. évfolyam, 32-59. szám)
1904-02-01 / 32. szám
IX. évfolyam, 32. szám, Budapest, 1904 február 1, hétfő' (Ara Q fillér.) jPM^llf!gl!KSST.SSaP Ji.lJ.fi , ■f.üüA.TSü JJ,',1 ■ —'».Ll.J.1 mJSl»'..1.JJLS.J JSgMSiSS.T— ';.7J.V.JrjrjSBgBwr—^'«rr^JlSSSOT ' ^.r^jailüJamígMBgBBBgai1!«1 POLITIKAI NAPILAP. W '■ Megjelenik mindennap teória rass»L S alkalommal naponkint Bánffy zászlóbomása Debreczenben. Fejezetek Lujza herczegnő regényéből. Bánffy Debreczenben. Bánffy Dezső nagy buzgalommal folytatja pártjának toborzását és ma Debreczenben tartott szervező gyűlést. Körülbelül háromezer ember jelent meg a gyűlésen, amelyen Bánffy kifejtette elveit. A közgyűlést Degenfeld József gróf nyitotta meg, mire küldöttség hozta Bánffyt a gyűlés helyére. Bánffy azt fejtegette, hogy az utolsó időben a közjogi ellenzék és az 1867-et védő minden körülmények közötti kormánypárt meddő harcot folytat, támadva alapot, védve alapot és az ország ennek következtében oly nehéz helyzetbe jutott, amelyből, ha ki nem bontakozunk, talán alkotmányunk veszélyeztetésétől is kell tartanunk. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad.. Másfelől az alkotmányos élet gépezetét megakasztani nem helyes, gondolkozni kell tehát a kibontakozás módján: új pártalakulásra van szükség, amely szakítva a küzdelemmel, félretéve a meddő közjogi harcrokat, az ország gazdasági függetlensége érdekében veszi fel a küzdelmet. Erre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy erősek legyünk, hogy gazdaságilag függetlenek lévén, nemzetileg is erősek legyünk. Ezért látom tehát szükségesnek azt, hogy új párt alakuljon, mely elfogadja a meglevő alapot, de hangoztatja, mert ez törvényünk alapján áll, hogy az egységes nemzeti államot a nemzeti fejlődés tekintetében és gazdasági önállóság tekintetében a meglevő alapon megteremteni lehet. Ezután az alkotmány fejlődését ismertetvén, azt mondta: Ha vitatják is, hogy a 67-iki XII. t.-cz. vitás, én azt gondolom, hogyha a nemzet mérlegeli az érdekeit és nem a törvény betűit, joggal mondhatja, hogy minden irányban joga van a katonai kérdésekben is állást foglalni. Azt gondolom — folytatta Bánffy — eljött az az idő arra, hogy úgy a választókerületek aránytalan beosztásán, mint a magas czenzuson változtassunk az ország érdekében. A nemzet minden fiának joga van, hogy ha az állampolgár az ország terheit hordozza, hogy akkor a legmesszebbmenő jogokban is részesüljön. El kell menni oly messze, mint amilyen messze mehetünk. A nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet elfogadni az általános választói jogot. A nemzeti érdekekre tekintettel kell lenni és e tekintetben tehát a czenzussal kell ezt korlátozni. Azonfelül gondoskodni kell, hogy a munkásosztály tagjai a maguk képviseletéről is gondoskodhassanak. Az egységes egynyelvű magyar nemzet kiépítése szempontjából a választói jogosultságot függővé akarom tenni a magyar nyelv leírásától földkívánom, — mondd — az adórendszer módosítását, a fogyasztási adók leszállítását. Kívánom bizonyos legkisebb jövedelem védelmét a magyar családok fenntartásának különös figyelembe vételével, kívánom korszerű munkástörvények hozatalát, a telepítés új rendszerét, kívánok nagyobb beruházásokat az elszegényedés és kivándorlás meggátlására. Bánffy báró után Tüdős János debreczeni ügyvéd beszélt, utána pedig Körösi Kálmán dr. fejtegette a párt elveit A közgyűlés végén Tuteck Sándor dr. kolozsvári, Vajda Lipót dr. deési, Jeszenszky Béla dr. torontáli, Bay Béla a hunyadmegyei uj párthívek nevében üdvözölte Debreczent, majd megalakult a debreczeni új párt tisztikara. Elnökké Degenfeld József grófot választották. A rendőrség krónikáiéból. (Orgazda fűszerkereskedő. — Letartóztatott sikkasztó. — Razzia.) A rendőrségnek már régebben feltűnt, hogy Spitzer Samu 51 éves fűszerkereskedő, akinek a szatócsüzlete a kenderutcza 27. szám alatt volt feltűnően potom áron árusít különböző veteménymagvakat. Spitzernek a magvakkal való kereskedése azóta tartott, amióta a főváros nagyobb magkereskedéseit ismeretlen tettesek időről-időre lopták. Az a gyanú merült fel tehát, hogy Spitzer betörők orgazdája. Tegnap a rendőrség házkutatást tartott Spitzer lakásán és a boltjában, ahol óriási mennyiségű magot találtak. Spitzer sehogy sem tudta igazolni, hogy honnan szerezte a magvakat. Javában tartott a házkutatás, amikor beállított a boltba egy csavargó, aki nagy zsák reperemagot czipolt. A detektívek a csavargóban nyomban felismerték Fábián György napszámost, aki lopásért többször volt büntetve és a fővárosból is ki van tiltva. A csavargó a magot el akarta adni Spitzernek. Azt vallotta, hogy a reperemagot találta. A rendőrség azonban konstatálta, hogy ez is lopásból eredt. Erre a bizonyítékra aztán úgy Fábián Györgyöt, mint az orgazda szatócsot, Spitzer Samut letartóztatták. A rendőrség letartóztatta Pataky Hugó bajai születésű 51 éves aranyművest, aki a múlt év augusztus havában Heuffel Lajos ékszerésztől 362 koronát érő ezüstöt és ékkövet vett át egy magyar díszruhához szükséges tárgyak elkészítésére. A munkát elkészítette ugyan, de azt más ékszerésznek adta el. A megmaradt anyagból pedig melltűt készített és azt is eladta.• A rendőrség detektív-testülete az éjszaka razziát tartott az Angyalföldön és a VTL kerületben levő kávéházakban fakágóméretekben. A Kernells-káváházban két veszedelmes zsebtolvajt fogtak el Grünfeld Ignácz és Kühn Endre az illetői. A razzia alkalmával több zsebtolvajt fogtak el. Ezek: Kurcz Mór, Gut Izidor, Bauer József, Herzog János és Singer Vilma, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és a kivitel módozatainak megbeszélése czéljából a választmányhoz utasította. Végül Barkóczy Jusztin indítványára a közgyűlés egyhangúlag köszönetet szavazott a sajtónak önzetlen támogatásáért,amelyben a magyar tisztviselői kart a fizetésrendezés kérdésében részesítette. Ezzel a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. fai Mseti gyűlése. — Saját tudósítónktól — Az állami tisztviselők országos egyesülete vasárnap délután 1 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a vármegyeház nagytermében. A közgyűlést Vörös László, nyugalmazott államtitkár, az egyesület elnöke nyitotta meg. A napirend első pontját az egyesület múlt évi tevékenységéről szóló jelentés felolvasása képezte, melyhez elsőnek Juhász Ödön mondott hosszabb, a vezetőséget támadó beszédet, melyben a vezetőségnek a fizetésrendezés és fizetéspótlék megállapítása körüli eljárását tette kemény bírálat tárgyává. A vezetőséget okolja azzal, hogy a fizetésrendezésről szóló javaslat lekerült a napirendről. Vörös László: Nem került le. Juhász köszönetét fejezte ki Batthyányi Tivadar grófnak az állami tisztviselők érdekében a képviselőházban mondott beszédéért, amelyet szerinte Vörös László elnöknek kellett volna elmondani. Utána Szilágyi József szólt. Támadta a vezetőséget azért, hogy a fizetéspótlékról szóló törvényjavaslat kiáltó igazságtalanságait teljes erélylyel megszüntetni nem igyekezett. Benedek Sándor alelnök, a közigazgatási bíróság ítélőbírája szólt ezután. A választmány — úgymond — megtett mindent, amit csak tehetett. A képviselőházhoz nem fordult, mert a képviselőháznak minden pártja helyeselte Tisza István gróf miniszterelnöknek azon álláspontját, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezését össze kell kapcsolni a megyei tisztviselők, fizetésrendezésével. Csép József választmányi tag kijelentette, hogy ő a maga részéről, aki mint kisebb javadalmazásu tisztviselő lett a választmány tagja, mindent elkövetett kisebb javadalmazásu kartársai anyagi helyzetének javítására és így a felszólalók által hangoztatott bizalmatlanságot áthárítja, a pénzügyminiszterre. A benyújtott indítványok tárgyaltattak ezután. Bíró Bertalan dr. terjesztette elő az igazgató választmánynak a kormányhoz intézendő felirat-tervezetét és kűrtemét, melyet a közgyűlés változatlanul elfogadott. A felirat arra kéri a kormányt, hogy a végleges rendezésnél az országos gyűlés emlékiratában kifejtett kívánalmakat fogadja el zsinórmértékül, vagy legalább a Ház asztalán fekvő törvényjavaslatban foglalt méreteket tartsa fenn; és hogy intézkedjék a kormány abban az irányban, hogy e törvényjavaslatban foglalt fizetési fokozatok és kárpótlékok rendszeresítessenek és hogy ezen intézkedés az 1903. év január hónap elsejétől visszaható erővel bírjon. Fodor Dezső igazságügy miniszteri tisztviselő tette szóvá a törvényjavaslatnak a budapesti XI. fiz. osztályú tisztviselők lakbérpótlékai tekintetében sérelmes ren- delkezéseit. Benedek felszólalása után Fodor álláspontját teszi magáévá a közgyűlés és indítványát a választmány elé utasítja. Az elfogadott feliratot holnap délután 5 órakor egy nagy küldöttség fogja átnyújtani a miniszterelnöknek. Ezután Halász Ferencz kultuszminiszteri osztálytanácsos azon indítványát, hogy az állami és törvényhatósági tisztviselőknek a budapesti és kolozsvári főiskolákban tanuló gyermekei számára az állami támogatásival nevelési tüzet létesittessék." Börtön és tébolyda. (Fejezetek Mattasich Gáza regényéből.) Mattasich Géza volt főhadnagy, akknek ügye a Koburg Lujza herczegaszszony leveleiért folytatott pere által ismét magára terelte a világ érdeklődését — mint azt már megírtuk, — és Leei jelezte, a könyvét, mely érdeklelett, részletekben bővelkedő élményeinek leírását fogja tartalmazni. A könyv nem jelent még meg, és Mattasich Géza néhány fejezetét már közölte egy new-yorki lappal. Mattasich Géza kijelentette, hogy e könyvben megírtak mindegyike igazságon alapszik és ezúttal kijelentette azt is, hogy e könyvnek font as a czélja, hogy az ő személye vonásáét, előtérbe, hanem hogy némileg goyhihg Kóburg Lujza herczegasszony _ vagyn« szomorú sorsát. ¡ ' -10 Első sorban azzal kezdődik ez az épidekfeszitő élettörténet, hogy elmondja benne a szerzője, hogy mily körülmények között ismerkedett meg a he*“ czegasszonynyal, akit az életében látott asszonyok legszebbikének mond és hogy, amint legelőször meglátta, mindjárt a legmélyebb szerelem töltötte el iránta. Kilencz hónapig találkoztak naponta a bécsi Práter nagy fasorában és köszöntek egymásnak, anélkül, hogy csak egy szót is válthattak volna egymással. Csakis egy Abbáziában volt bálon mutatta be őt egy magasrangú tengerrésztiszt a herczegasszonynak, aki őt rövid idővel ezután fölkérte, hogy legyen a lovászmestere és lovaglótanára Mindenesetre a legérdekesebb része a könyvnek az, mely arról a párbajról szól, amelyet a férfi becsületében oly súlyosan megsértett Koburg Fülöp herczeggel vívott. Ezt a volt főhadnagy így mondja el: A párbaj. 1808. évi februárban fogadtam a herczeg segédeit, Fejérváry báró minisztert és Wunnbrand gróf tábornokot. A párbaj föltételei a következők voltak: Háromszoros golyóváltás és hal az ellenfelek egyike se sérül meg, folytatása a párbajnak karddal a végkimerülésig. Február 18-án, a herczegasszony születésnapján történt meg a párbaj a bécsi lovagló iskolában. A herczegaszszony, aki akkor Nizzában volt, sem, mit sem tudott erről. Amikor két esziredemhon tiszttel a._ párbaj Bsnhelyénis