Friss Ujság, 1904. február (9. évfolyam, 32-59. szám)

1904-02-01 / 32. szám

IX. évfolyam, 32. szám, Budapest, 1904 február 1, hétfő' (Ara Q fillér.) jPM^llf!gl!KSST.SSaP Ji.lJ.fi , ■f.üüA.TSü JJ,',1 ■ —'».Ll.J.1 mJSl»'..1.JJLS.J JSgMSiSS.T— ';.7J.V.JrjrjSBgBwr—^'«rr^JlSSSOT ' ^.r^jailüJamígMBgBBBgai1!«1 POLITIKAI NAPILAP. W '■ Megjelenik mindennap teória rass»L S alkalommal naponkint Bánffy zászlóbomása Debreczenben. Fejezetek Lujza herczegnő regényéből. Bánffy Debreczenben. Bánffy Dezső nagy buzgalommal folytatja pártjának toborzását és ma Debreczenben tartott szervező gyűlést. Körülbelül háromezer em­ber jelent meg a gyűlésen, amelyen Bánffy kifejtette elveit. A közgyűlést Degenfeld József gróf nyitotta meg, mire küldöttség hoz­ta Bánffyt a gyűlés helyére. Bánffy azt fejtegette, hogy az utolsó időben a köz­jogi ellenzék és az 1867-et védő min­den­ körül­mények közötti kormánypárt meddő harc­ot folytat, támadva alapot, védve alapot és az ország ennek követ­keztében oly nehéz helyzetbe jutott, amelyből, ha ki nem bontakozunk, ta­lán alkotmányunk veszélyeztetésétől is kell tartanunk. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad.. Másfelől az alkotmányos élet gépezetét megakaszta­ni nem helyes, gondolkozni kell tehát a kibontakozás módján: új pártalaku­­lásra van szükség, amely szakítva a küzdelemmel, félretéve a meddő közjo­gi harcrokat, az ország gazdasági füg­getlensége érdekében veszi fel a küzdel­met. Erre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy erősek legyünk, hogy gazdaságilag függetlenek lévén, nem­­zetileg is erősek legyünk. Ezért látom tehát szükségesnek azt, hogy új párt alakuljon, mely elfogadja a meglevő alapot, de hangoztatja, mert ez törvé­nyünk alapján áll, hogy az egységes nemzeti államot a nemzeti fejlődés te­kintetében és gazdasági önállóság te­kintetében a meglevő alapon megte­remteni lehet. Ezután az alkotmány fejlődését is­mertetvén, azt mondta: Ha vitatják is, hogy a 67-iki XII. t.-cz. vitás, én azt gondolom, hogyha a nemzet mérlegeli az érdekeit és nem a törvény betűit, joggal mondhatja, hogy minden irány­ban joga van a katonai kérdésekben is állást foglalni­. Azt gondolom — folytatta Bánffy — eljött az az idő arra, hogy úgy a vá­lasztókerületek aránytalan beosztásán, mint a magas czenzuson változtassunk az ország érdekében. A nemzet minden fiának joga van, hogy ha az állampolgár az ország terheit hordozza, hogy akkor a legmesszebbmenő jogokban is része­süljön. El kell menni oly messze, mint amilyen messze mehetünk. A nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet elfogadni az általános választói jogot. A nemzeti érdekekre tekintettel kell lenni és e tekintetben tehát a czen­­zussal kell ezt korlátozni. Azonfelül gondoskodni­ kell, hogy a munkásosztály tagjai a maguk képviseletéről is gon­doskodhassanak. Az egységes egynyelvű magyar nemzet kiépítése szempontjából a választói jogosultságot függővé aka­rom tenni a magyar nyelv leírásától földkívánom, — mondd — az adórend­szer módosítását, a fogyasztási adók le­szállítását. Kívánom bizonyos legkisebb jövedelem védelmét a magyar családok fenntartásának különös figyelembe vé­telével, kívánom korszerű munkástörvé­nyek hozatalát, a telepítés új rendsze­rét, kívánok nagyobb beruházásokat az elszegényedés és kivándorlás meggátlá­­sára. Bánffy báró után Tüdős János deb­reczeni ügyvéd beszélt, utána pedig Körösi Kálmán dr. fejtegette a párt elveit A közgyűlés végén Tuteck Sándor dr. kolozsvári, Vajda Lipót dr. deési, Jeszenszky Béla dr. torontáli­, Bay Bé­la a hunyadmegyei uj párthívek nevé­ben üdvözölte Debreczent, majd meg­alakult a debreczeni új párt tisztikara. Elnökké Degenfeld József grófot vá­lasztották. A rendőrség krónikáiéból. (Orgazda fűszerkereskedő. — Letartóztatott sikkasztó. — Razzia.) A rendőrségnek már régebben feltűnt, hogy Spitzer Samu 51 éves fűszerkeres­­kedő, akinek a szatócsüzlete a kender­­utcza 27. szám alatt volt feltűnően po­tom áron árusít különböző vetemény­­magvakat. Spitzernek a magvakkal való kereskedése azóta tartott, amióta a fő­város nagyobb magkereskedéseit ismeret­len tettesek időről-időre lopták. Az a gyanú merült fel tehát, hogy Spitzer betörők orgazdája. Tegnap a rendőrség házkutatást tartott Spitzer lakásán és a boltjában, ahol óriási mennyiségű ma­got találtak. Spitzer sehogy sem tudta igazolni, hogy honnan szerezte a magva­kat. Javában tartott a házkutatás, ami­kor beállított a boltba egy csavargó, aki nagy zsák reperemagot czipolt. A detek­tívek a csavargóban nyomban felismer­ték Fábián György napszámost, aki lo­pásért többször volt büntetve és a fővá­rosból is ki van tiltva. A csavargó a magot el akarta adni Spitzernek. Azt vallotta, hogy a reperemagot találta. A rendőrség azonban konstatálta, hogy ez is lopásból eredt. Erre a bizonyítékra aztán úgy Fábián Györgyöt, mint az or­gazda szatócsot, Spitzer Samut letartóz­tatták. A rendőrség letartóztatta Pataky Hu­gó bajai születésű 51 éves aranyművest, aki a múlt év augusztus havában Heuf­­fel Lajos ékszerésztől 362 koronát érő ezüstöt és ékkövet vett át e­gy magyar díszruhához szükséges tárgyak elkészíté­sére. A munkát­ elkészítette ugyan, de azt más ékszerésznek adta el. A megma­radt anyagból pedig melltűt készített és azt is eladta.• A rendőrség detektív-testülete az éj­szaka razziát tartott az Angyalföldön és a VTL kerületben levő kávéházakban fa­kágóméretekben­. A Kernells-káváház­ban két veszedelmes zsebtolvajt fogtak el Grünfeld Ignácz és Kühn Endre az illetői. A razzia alkalmával több zseb­tolvajt fogtak el. Ezek: Kurcz Mór, Gut Izidor, Bauer József, Herzog János és Singer Vilma, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és a ki­vitel módozatainak megbeszélése czéljából a választmányhoz utasította. Végül Barkóczy Jusztin indítványára a közgyűlés egyhangúlag köszönetet szava­­­zott a sajtónak önzetlen támogatásáért,a­melyben a magyar tisztviselői kart a fize­tésrendezés kérdésében részesítette. Ezzel a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. fai Mseti gyűlése. — Saját tudósítónktól — Az állami tisztviselők országos egyesü­lete vasárnap délután 1 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a vármegyeház nagytermében. A közgyűlést Vörös László, nyugalma­zott államtitkár, az egyesület elnöke nyi­totta meg. A napirend első pontját az egyesület múlt évi tevékenységéről szóló jelentés felolva­sása képezte, melyhez elsőnek Juhász Ödön mondott hosszabb, a vezetőséget támadó beszédet, melyben a vezetőségnek a fize­­tésrendezés és fizetéspótlék megállapítása körüli eljárását tette kemény bírálat tár­gyává. A vezetőséget okolja azzal, hogy a fizetésrendezésről szóló javaslat lekerült a napirendről. Vörös László: Nem került le. Juhász köszönetét fejezte ki Batthyányi Tivadar grófnak az állami tisztviselők ér­dekében a képviselőházban mondott beszé­déért, amelyet szerinte Vörös László elnök­nek kellett volna elmondani. Utána Szilágyi József szólt. Támadta a vezetőséget azért, hogy a fizetéspótlékról szóló törvényjavaslat kiáltó igazságtalan­ságait teljes erélylyel megszüntetni nem igyekezett. Benedek Sándor alelnök, a közigazgatá­si bíróság ítélőbírája szólt ezután. A vá­lasztmány — úgymond — megtett min­dent, amit csak tehetett. A képviselőház­­hoz nem fordult, mert a képviselőháznak minden pártja helyeselte Tisza István gróf miniszterelnöknek azon álláspontját, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezését össze kell kapcsolni a megyei tisztviselők, fizetésrendezésével. Csép József választmányi tag kijelen­tette, hogy­ ő a maga részéről, aki mint ki­sebb javadalmazásu tisztviselő lett a vá­lasztmány tagja, mindent elkövetett kisebb javadalmazásu kartársai anyagi helyzeté­­nek javítására és így a felszólalók által hangoztatott bizalmatlanságot áthárítja, a pénzügyminiszterre. A benyújtott indítványok tárgyaltattak ezután. Bíró Bertalan dr. terjesztette elő az igaz­gató választmánynak a kormányhoz inté­zendő felirat-tervezetét és kűrtemét, me­lyet a közgyűlés változatlanul elfogadott. A felirat­ arra kéri a kormányt, hogy a végleges rendezésnél az országos gyűlés emlékiratában kifejtett kívánalmakat fo­gadja el zsinórmértékül, vagy legalább a Ház asztalán fekvő törvényjavaslatban foglalt méreteket tartsa fenn; és hogy in­tézkedjék a­ kormány abban az irányban, hogy e törvényjavaslatban foglalt fizetési fokozatok és kárpótlékok rendszeresítes­senek és hogy ezen intézkedés az 1903. év január hónap elsejétől visszaható erővel bírjon. Fodor Dezső igazságügy miniszteri tiszt­viselő tette szóvá a törvényjavaslatnak a budapesti XI. fiz. osztályú tisztviselők lakbérpótlékai tekintetében sérelmes ren-­ delkezéseit. Benedek felszólalása után Fodor állás­pontját teszi magáévá a közgyűlés és in­dítványát a választmány elé utasítja. Az elfogadott feliratot holnap délután 5 órakor egy nagy küldöttség fogja átnyújta­ni a miniszterelnöknek. Ezután Halász Ferencz kultuszminiszte­ri osztálytanácsos azon indítványát, hogy az állami és törvényhatósági tisztviselők­nek a budapesti és kolozsvári főiskolák­ban tanuló gyermekei számára az állam­i támogatásival nevelési tüzet létesittessék." Börtön és tébolyda. (Fejezetek Mattasich­ Gáza regényéből.) Mattasich Géza volt főhadnagy, akk­­nek ügye a Koburg Lujza herczegasz­szony leveleiért folytatott pere által is­mét magára terelte a világ érdeklődését — mint azt már megírtuk, — és Leei jelezte, a könyvét, mely érdeklelett, részletekben bővelkedő élményeinek le­írását fogja tartalmazni. A könyv nem jelent még meg, és Mattasich Géza néhány fejezetét már közölte egy new-yorki lap­pal. Mattasich Géza kijelentette,­ hogy e könyvben megírtak mindegyike igazságon alapszik és ezúttal kijelen­­tette azt is, hogy e könyvnek font as a czélja, hogy az ő személye vonásáét, előtérbe, hanem hogy némileg g­oyhihg­ Kóburg Lujza herczegasszony _ vagyn« szomorú sorsát. ¡ '­­ -10 Első sorban azzal kezdődik ez az épi­dekfeszitő élettörténet­, hogy elmondja benne a szerzője, hogy mily körülmé­ny­ek között ismerkedett meg a he*“­ czegasszonynyal, akit az életében látott asszonyok legszebbik­ének mond és hogy, amint legelőször meglátta, mindjárt a legmélyebb szerelem töltötte el iránta. Kilencz hónapig találkoztak naponta a bécsi Práter nagy fasorában és köszön­tek egymásnak, anélkül, hogy csak egy­ szót is válthattak volna egymással. Csakis egy Abbáziában volt bálon mutatta be őt egy magasrangú tenger­résztiszt a herczegasszonynak, aki őt rövid idővel ezután fölkérte, hogy le­gyen a lovászmestere és lovaglótanára Mindenesetre a legérdekesebb része a könyvnek az, mely arról a párbajról szól, amelyet a férfi becsületében oly súlyosan megsértett Koburg Fülöp her­­czeggel vívott. Ezt a volt főhadnagy így mondja el: A párbaj. 1808. évi februárban fogadtam a herczeg segédeit, Fejérváry báró mi­­nisztert és Wunnbrand gróf táborno­kot. A párbaj föltételei a következők voltak: Háromszoros golyóváltás és hal az ellenfelek egyike se sérül meg, foly­tatása a párbajnak karddal a végkime­­rülésig. Február 18-án, a herczegasszony szü­letésnapján történt meg a párbaj a bé­csi lovagló iskolában. A herczegasz­­szony, aki akkor Nizzában volt, sem­, mit sem tudott erről. Amikor két eszi­redemhon tiszttel a._ párbaj Bsnhelyénis

Next