Friss Ujság, 1904. február (9. évfolyam, 32-59. szám)
1904-02-02 / 33. szám
Budapest, 1904 február 2. kedd IX évfolyam, 33. szám, IX évfolyam, 33. szám. Budapest, 1904 február 2. kedd (Ara 2 fillérje POLITIKAI NAPILAP, EUfuselési árai Eifybeau- házhoz hordva 20 kr. (60 fillér.) Vidéken, postai szétküldéssel egy hónapra 50 kr. (1 toronay (Ara 2 fillér.) Megjelenik mindennap tárta ngytlt fontos »italommal naponkint Mittest* tivMn «■ ftn napnap utas te Szerkesztőség, kiadóhivatala ?. ker., Honved-ntsia 10. uIbl Filk-tiadóhivatalok: KerepeHot M. m VZ, Andriasysl IS. IT, Kecském*^ utcza S. a. — ■—— — Isenburg herczegmra vádlottak padján. Megszokott a fogházból három katonarab Szózat a gentry-hez. ■Az Országos Kaszinó tegnap tartott közgyűlésén Wekerle Sándor, közéletünknek ez a kimagasló alakja országos feltűnést keltő beszédet mondott. A munkát dicsőítette. Azt mondotta, hogy a népeknek jövendő harczát nem, füstölgő ágyukkal, hanem füstölgő kürtőkkel, gyárkéményekkel fogják megvívni. Aki boldogulni akar, annak végre szakítania kell azzal a hamis és hazug megkíilümbüztetéssel, amely úri és nem úri,, előkelő és nem előkelő munka köze, fönnáll. Nem ,azért feltűnést keltő ez a beszéd, mert Wekerle Sándor mondotta. Az ország ismeri, és megtanulhatta becsülni az ő igaz elveit, demokratikus és szabadelvű fölfogását. Wekerle már máskor is dicsőítette a munkát, már sokszor kifejtette nézeteit a munka megbecsülésének s általán a, gazdasági élet fejlesztésének sürgősen és égetően szükséges voltáról De új értéket kölcsönöz ez eszméknek az, a néhány külső körülmény, amelyek közt Wekerle fejtegetéseit elmondta. Az érzük az hogy az úgynevezett műveit, magyar középosztály, a gentry, volt a hallgatója. Nekik beszélt, egyedül csak nekik. S a másik, amimeglepetést kelt, hogy épp ezek a frakkos urak akik igazis megkülönböztetéseket tettek az becsületes munka minéműségében,a munkában való egyenlőség eiesítését kitörő lelkesedéssel fogadták. S már most a kérdés az, hogy vájjon lesz-e ennek a tegnapi estnek valami hatása? A gentry, körülbelül ez volt Wekerle beszédének a lényege, csak úgy tarthatja meg vezető-szerepét, ha nem húzódozik a munkától. Szerintünk azonban nem erről van szó. Vezető-szerepről itt már nem lehet beszélni. Hanem igenis: fönnmaradásról. S a gentry azzal a lelkesedéssel, amelylyel tegnap este Wekerle beszédét fogadta, jelezni kívánta, hogy a jövőben igenis megbecsüli a munkát. Mi azt hiszszük, hogy ez a lelkesedés a terített asztalok és lakomák rendes, jól ismert, megszokott lelkesedése volt. A gentry megéljenzi a munkát dicsőítő beszédet, de másnapra felbuzdulása folytatódik ott ahol elhagyta, mulat.. Szórakozik, él a kedvteléseinek, s a munkából csak azt vállalja, amely úri és előkelő voltának megfelel. És ez osztály anyáskodásának nem lehet más eredménye, csak az, hogy az osztály megbukik. A gentry-vel a Friss Újságnak közössége nincs. Demokratikus eszméinknek az osztályrendszer legnagyobb ellensége. S ha mi a gentry pusztulásának mégsem tudunk örvendeni, úgy ez azért van, mert a magyarságnak, nemzeti mivoltunknak derék, erős vára ez a „művelt magyar középosztály“. De a bukásuk nem érinti az országot. Ha ők minkátlanságuk okán el is vesznek a némáét nem vész el, mert mások nemhúzódnak ,a munkától, és előretörnek. Épp ezért. Wekerle beszéde nem a országot illető szózat, hanem egyedül , kizárólag a gentiy-osztályt illető figyelmeztetés. Véres botrány az erdélyi borozóban. — Saját tudósítónktól. — Szombatról vasárnapra virradó éjszakán nagy botrány történt a Dalszínház és Révai-utcza sarkán levő Erdélyi minta-vendéglőben, — népies nyelven az erdélyi borozóban. Egy katonatiszt félreértésből megvágott egy magiuhiva minőket s a botrányra öszszeverődött tömeg meg akarta verni a szerencsétlen katonát. A botrányról tudósítónk a következőket jelenti: A Budapestre vezényelt bosnyák ezred két tisztje, Löffberger Gyula főhadnagy, Medhla Vladimír számvevőhadnagy és utóbbinak nővére szombaton éjjel az Andrissy-úton hazafelé tartottak. Útközben a szép leány szomjas lett a fivére ajánlatára betértek az útjukba eső Erdélyi mintavendéglőbe. A társaság nem tudta, hogy ez egy éjjeli mulatóhely s gyanútlanul helyet foglaltak egy asztalnál. A szomszédasztalnál ült Lévay Géza magánhivatalnok egy ügyvédjelölt barátjával. Lévay Géza viselkedése nem tetszett a tiszteknek, Löffberger Gyula odament a szomszéd asztalhoz . Lévayhoz fordulva, igy szólt: . — Hallja az úr, erre a hölgyre ne nézzen olyan különösen, mert nem az utczáról szedtük fel Lévay nem hagyta magát s visszaválászolt. Állítólag azt mondta volna a tisztnek: — Kuss? Erre dulakodni kezdtek, e főhadnagy kardot rántott s a magánhivalal■nok fejére vágott. Lévay, aki már ekkor indulófélben volt, megakadályozta a kardütést s igy szerencsére a tiszt csak egy 6 centiméter hosszú és fél centiméter mély vágást ejtett a balszeme alatt. Ekkorra már összecsődült a vendégsereg, az utczán is összeverődött az éjjeli világ népe, mely, midőn megtudta, hogy egy katonatiszt vagdalkozik, fenyegető állást foglalt el. A tisztek felismerve a veszélyes helyzetet, hölgyükkel kocsiba ugortak s a legközelebbi rendőrőrszemhez vágtatva, elmondták az esetet, majd ugyanígy tettek a VI. kerületi mozsár-utczai rendőrkapitányságon. A feldühödött tömeg mindenüvé követte a két tisztet s amikor ezek a kapitányságról kijöttek, közrefogták őket s meg akarták verni. Csak a rendőrök tudták őket kimenteni s ezek fedezete alatt szálltak kocsiba s Budára hajtottak a kaszárnyába. A két tiszt, Löffberger Gyula és Mechla Vladimir vasárnap délelőtt jelentkeztek a kígyó téri tőrparancsnok Gyilkosság egy káp miatt. — Saját tudósítónktól. *— A temesmegyei Temessziget község határában gyilkosság történt tegnap délután. Kleiner Dávid kubini lakos házaló kocsijával sorba szokta járni a környékbeli községeket. E napokban is megjelent Temesszigeten, ahol Siricski Báróné egy ócska Szent Miklós képet kínált neki eladásra. Kleiner eleinte vonakodott a képet megvenni, de Siricskiné addig kinldta, amíg megalkudtak 20 fillérben. Kleiner kifizette és kocsijába tette a képet. Kleiner ezután folytatta útját s amint a faluban dolgát végezte, megindult hazafelé. E közben hazatért Sirieski Pála is, akinek a felesége elmondta, hogy eladta a Szent Miklós képet. Sirieski, amitől ezt meghallotta, mintha kést döftek volna bele, felorditott, azután ságon, ahol előadták az esetet , a fegyelmi eljárás megindítását kérték. A VI. kerületi rendőrkapitányság is megindította a vizsgálatot. Ma délelőttre idézte be a megsérült Lévai Géza magán hivatalnokot. Lévay megjelent és elmondta, hogy ügyvédjelölt barátjával egy pohár bor mellett beszélgetett, mikor a két katonatiszt a hölgygyel a kocsmába belépett. Beszélgetés közben jót nevetett s ezen megütődve, jött hozzá a tiszt s durván rászólt. Ő se maradt adós a felelettel s igy keletkezett az ügy. A kapitányság még nem hozott ítéletet. Bevárja a katonai hatóság ítélkezését, mely meg fogja állapítani, hogy oka és joga volt-e Löffberger főhadnagynak kardot használni, hirtelen felkapott egy dorongot s kirohant az utazóra, kereste a házalót, aki a képet elvitte. Hosszas szaladgálás után megtudta, hogy a házaló már elment a községből s hazafelé hajt. Sirieski utána futotta A mezőn érte utól Kleinert,, akire rákiáltott, hogy adja vissza a képet. Kleiner nem tudta mire vélni a dolgot, megtagadta a kép visszaadását, erre Sirieski akkorát ütött a kocsin ül, házaló fejére, hogy az menten lebukott a kocsiról a lovak közé. Sirieski ezután átkutatta a kocsit, amint a képet megtalálta, magához, vette és nagy örömmel ment haza. A házalót halva találták az arra haladó utasok, akik aztán jelentést tettek a csendőrségnek, amely kinyomozta, hogy a gyilkos Sirieski volt. A vallatás során kiderült, hogy Sirieski a gyilkosság előtt, két nappal ökröket adott el s az értük kapott, pénzt a felesége tudta nélkül nap 8$ * . - t