Friss Ujság, 1904. február (9. évfolyam, 32-59. szám)

1904-02-02 / 33. szám

Budapest, 1904 február 2. kedd IX évfolyam, 33. szám, IX évfolyam, 33. szám. Budapest, 1904 február 2. kedd (Ara 2 fillérje POLITIKAI NAPILA­P, EUfuselési árai Eifybea­u- házhoz hordva 20 kr. (60 fillér.) Vidéken, postai szétküldéssel egy hónapra 50 kr. (1 toronay (Ara 2 fillér.) Megjelenik mindennap tárta ngytlt fontos »italommal naponkint Mittest* tivMn «■ ftn napnap utas te Szerkesztőség, kiadóhivatala ?. ker., Honved-ntsia 10. uIbl Filk-tiadóhivatalok: KerepeH­ot M. m VZ, Andriasy­sl IS. IT, Kecském*^ utcza S. a. — ■—— — Isenburg herczegmra vádlottak padján. Megszokott a fogházból három katonarab Szózat a gentry-hez. ■Az Országos Kaszinó tegnap tar­tott közgyűlésén Wekerle Sándor, közéletünknek ez a kimagasló alakja országos feltűnést keltő beszédet mondott. A munkát dicsőítette. Azt mondotta, hogy a népeknek jövendő harczát nem­, füstölgő ágyukkal, ha­nem füstölgő kürtőkkel, gyárkémé­nyekkel fogják megvívni. Aki boldo­gulni akar, annak végre szakítania kell azzal a hamis és hazug megkíi­­lümbüztetéssel, amely úri és nem úri,, előkelő és nem előkelő munka köze, fönnáll. Nem ,azért feltűnést keltő ez a be­széd, mert Wekerle Sándor mondot­ta. Az ország ismeri, és megtanul­hatta becsülni az ő igaz elveit, demo­kratikus és szabadelvű fölfogását. Wekerle m­ár máskor is dicsőítette a munkát, már sokszor kifejtette né­zeteit a munka megbecsülésének s általán a, gazdasági é­let fejlesztésé­nek sürgősen és égetően szükséges voltáról De új értéket kölcsönöz ez eszméknek az, a néhány külső körül­mény, amelyek közt Wekerle fejte­­getéseit elmondta. Az érzük az hogy az úgynevezett műveit, magyar középosztály, a gentry, volt a hallga­tója. Nekik beszélt, egyedül csak nekik. S a másik, ami­­meglepetést kelt, hogy épp ezek a frakkos urak akik igazis megkülönböztetéseket tettek az becsületes munka minémű­­­ségében,a munkában való egyenlőség ei­es­ítését kitörő lelkesedéssel fogad­t­ák. S már most a kérdés az, hogy vájjon lesz-e ennek a tegnapi est­nek valami hatása? A gentry, körül­belül ez volt Wekerle beszédének a lényege, csak úgy tarthatja meg ve­zető-szerepét, ha nem húzódozik­ a munkától. Szerintünk azonban nem­ erről van szó. Vezető-szerepről itt már nem­ lehet beszélni. Hanem­ igenis: fönnmaradásról. S a gentry azzal a lelkesedéssel, amelylyel teg­nap este Wekerle beszédét fogadta, jelezni kívánta, hogy a jövőben igenis megbecsüli a munkát. Mi azt hiszszük, hogy ez a lelke­sedés a terített asztalok és lakomák rendes, jól ismert, megszokott lelke­sedése volt. A gentry megéljenzi a munkát dicsőítő beszédet, de más­napra felbuzdulása folytatódik ott ahol elhagyta, mulat.. Szórakozik, él a kedvteléseinek, s a munkából csak azt vállalja, amely úri és előkelő voltának megfelel. És ez osztály anyáskodásának nem lehet más ered­ménye, csak az, hogy az osztály­ megbukik. A gentry-vel a Friss Újságnak kö­zössége nincs. Demokratikus esz­méinknek az osztályrendszer legna­gyobb ellensége. S ha mi a gentry pusztulásának mégsem tudunk ör­vendeni, úgy ez azért van, mert a magyarságnak, nemzeti mivoltunk­nak derék, erős vára ez a „művelt magyar középosztály“. De a buká­suk nem­ érinti az országot. Ha ők minkátlanságuk okán el is vesznek a némáét nem vész el, mert mások nem­­húzódnak ,a munkától, és előre­törnek. Épp ezért. Wekerle beszéde nem a országot illető szózat, hanem egyedül , kizárólag a gentiy-osz­tályt illető figyelmeztetés. Véres botrány az erdélyi borozó­ban. — Saját tudósítónktól. — Szombatról vasárnapra virradó éj­szakán nagy botrány történt a Dal­színház és Révai-utcza sarkán levő Er­­délyi minta-vendéglőben, — népies­ nyelven az erdélyi borozóban. Egy ka­tonatiszt félreértésből megvágott egy magiuhi­va minőket s a botrányra ösz­­szeverődött tömeg meg akarta verni a szerencsétlen katonát. A botrányról tudósítónk a következőket jelenti: A Buda­pestre vezényelt bosnyák ez­red két tisztje, Löffberger Gyula fő­hadnagy, Medhla Vladimír számvevő­­hadnagy és utóbbinak nővére szomba­ton éjjel az Andr­issy-úton hazafelé tartottak. Útközben a szép leány szom­jas lett a fivére ajánlatára betértek az útjukba eső Erdélyi mintavendéglőbe. A társaság nem tudta, hogy ez egy éjjeli mulatóhely s­ gyanútlanul helyet fog­laltak egy­ asztalnál. A szomszédasz­talnál ült Lévay Géza magánhivatal­nok egy ügyvédjelölt barátjával. Lévay Géza viselkedése nem tetszett a tisz­teknek, Löffberger Gyula odament a szomszéd asztalhoz . Lévayhoz for­dulva, igy szólt: . — Hallja az úr, erre a hölgyre ne nézzen olyan különösen, mert nem az utczáról szedtük­ fel Lévay nem hagyta magát s visszavá­­­­lászolt. Állítólag azt mondta volna a tisztnek: — Kuss?­­ Erre dulakodni kezdtek, e főhad­nagy kardot rántott s a magánhivalal­­■nok fejére vágott. Lévay, aki már ek­kor indulófélben volt, megakadályozta a kardütést s igy szerencsére a tiszt csak egy 6 c­entiméter hosszú és fél c­entiméter mély vágást ejtett a bal­­szeme alatt. Ekkorra már összecsődült a vendégsereg, az utczán is összeverő­dött az éjjeli világ népe, mely, midőn megtudta, hogy egy katonatiszt vag­­dalkozik, fenyegető állást foglalt el. A tisztek felismerve a veszélyes helyzetet, hölgyükkel kocsiba ugortak s a legkö­zelebbi rendőrőrszemhez vágtatva, el­mondták az esetet, majd ugyanígy tet­tek a VI. kerületi mozsár-utczai rend­őrkapitányságon. A feldühödött tömeg mindenüvé kö­vette­ a két tisztet s amikor ezek a ka­pitányságról kijöttek, közrefogták őket s meg akarták verni. Csak a rendőrök tudták őket kimenteni s ezek fedezete alatt szálltak kocsiba s Budára haj­tottak a kaszárnyába. A két tiszt, Löffberger Gyula és Mechla Vladimir vasárnap délelőtt je­lentkeztek a kígyó­ téri tőrparancsnok­ Gyilkosság egy káp miatt. — Saját tudósítónktól. *— A temesmegyei Temessziget község határában gyilkosság történt tegnap délután. Kleiner Dávid kubini lakos házaló kocsijával sorba szokta járni a kör­nyékbeli községeket. E napokban­­ is megjelent Temesszigeten, ahol Siricski Bár­óné egy ócska Szent Miklós képet kínált neki eladásra. Kleiner eleinte vonakodott a képet megvenni, de Si­­ricskiné addig kinld­ta, amíg megal­kudtak 20 fillérben. Kleiner kifizette és kocsijába tette a képet. Kleiner ez­után folytatta útját s amint a falu­ban dolgát végezte, megindult haza­felé. E közben hazatért Sirieski Pála is, akinek a felesége elmondta, hogy­ el­adta a Szent Miklós képet. Sirieski, am­itől ezt meghallotta, mintha kést döftek volna bele, felorditott, azután ságon, ahol előadták az esetet , a fe­­gyelmi eljárás megindítását kérték. A VI. kerületi rendőrkapitányság is megindította a vizsgálatot. Ma dél­előttre idézte be a megsérült Lévai­ Géza magán hivatalnokot. Lévay megje­lent és elmondta, hogy ügyvédjelölt ba­rátjával egy pohár bor mellett beszél­getett, mikor a két katonatiszt a hölgy­gyel a kocsmába belépett. Beszélgetés közben jót nevetett s ezen megütődve, jött hozzá a tiszt s durván rászólt. Ő se maradt adós a felelettel s igy ke­letkezett az ügy. A kapitányság még nem hozott ítéletet. Bevárja a katonai hatóság ítélkezését, mely meg fogja állapítani, hogy oka és joga volt-e Löffberger főhadnagynak kardot hasz­nálni, hirtelen felkapott egy dorongot s ki­­rohant az utazóra, kereste a házalót, aki a képet elvitte. Hosszas szaladgálás után megtudta, hogy a házaló már elment a községből s hazafelé hajt. Sirieski utána futotta A mezőn érte utól Kleinert,, akire rá­kiáltott, hogy adja vissza a képet. Kleiner nem tudta mire vélni a dol­got, megtagadta a kép visszaadását, er­re Sirieski akkorát ütött a kocsin ül­, házaló fejére, hogy az menten lebukott a kocsiról a lovak közé. Sirieski ezután átkutatta a kocsit, amint a képet megtalálta, magához, vette és nagy örömmel ment haza. A házalót halva találták az arra haladó utasok, akik aztán jelentést tettek a­ csendőrségnek, amely kinyomozta, hogy a gyilkos Sirieski volt. A vallatás során kiderült, hogy Si­rieski a gyilkosság előtt, két nappal ökröket adott el s az értük kapott,­ pénzt a felesége tudta nélkül na­p 8$ * . - t

Next