Friss Ujság, 1904. június (9. évfolyam, 153-182. szám)

1904-06-01 / 153. szám

. évfolyam, 153 szám.________Budapest, 1904. junius I szerda_____________________(Ara­d Tib­ár.). . Bánffy Dezső bárkr győzött Szegeden. Merénylet egy törvényszéki biró ellen. Bánffy győzött. Bánffy győzött Szegeden s akit megvert, nem Rónay Jenő, h­anem Tisza maga, aki Szegedem a Ti­sza­­nevet örökéletűnek és győzhetetlen­nek tartotta. Hát tévedett. Az erős kezű kormánynak, úgy látszik, gyenge a lába, ott se tud rajta meg­­ál­lani, ahol a legbiztosabbnak érzi magát. Éppen ezért a Bánffy győ­zelmét kicsinyelni távol áll tőlünk s készséggel elismerjük, hogy ott aratott diadalt, ahol nehéz volt győzni. Úgy látszik, Bánffy még mindig a régi. Amiben talán kevesebb a di­cséret, mint amennyi a gáncs. A ré­gi Bánffy megnyilatkozott abban, hogy tudott akarni és erősen csele­kedni. De ha ebben a régi maradt, rajjon lehetne hinni, lehet-e bízni abban, hogy minden más tekintet­ben megváltozott és megjavult? Ő azt állítja magáról, — és egész po­litikai programmját erre alapította, — hogy megváltozott, nem a régi többé. De lehet-e valakinek úgy meg­változni, hogy ami jó volt benne, az szilárdan megmaradjon, ami pedig hiba volt benne, az mind erénynyel változzék ? Ilyen változásban legalább is ké­telkedni kell. Bánffy megmaradt ügyes, erélyes hadvezérnek, d­e­­ez a mellett szól, hogy minden egyéb­ben is a régi lesz ő azonnal, amint a körülményei is a régiek lesznek. Ne feledjük, hogy valamikor ádáz, könyörtelen, sőt törvénytelen h­arczot folytatott mindazon eszmék ellen, melyeket ma zászlójára irt. N Nem fekszik-e közel az a gondolat, hogy ezeket a mindenünnen összeszedett eszméket csak czifra, sallangós kor­­tes­ruhával öltötte magára, s e ruha alatt a régi maradt minden tekin­tetben, tehát nem csupán az ügyes­sége dolgában.­­Bizony nem kell túlságos bizal­matlanság hozzá, hogy ezt feltegyük róla. De már most az a kérdés, csak mi látjuk-e Bánff­yban a régit, az ország, meg a szegedi választók pe­dig egészen elvakultak Bánffyval zemben ? Hát ezt nem hiszszük. A Bánffy múltját aligha felejtették el neki az országban. És ha a jelené­ért mégis­ m­elléje állnak, ez nem azért van, m­intha most már biza­­lomraméltó volna, hanem azért,­­ mert az országgyűlés régi pártjai­­ nálánál ■ még mind méltatlanabbak­­ az ország bizalmára IST van, csupán Tiszának, nem csu­pán a kormánypártnak érzékeny ve­resége a szegedi választás, de vere­sége az összes pártoknak, az ellen­zékieknek nem utolsó sorban. Hi­szen mindaz, ami Bánffy program­n­­jáiban tetszetős, azt a választók az ellenzéki programotokban megtalál­hatnák. De azok éppúgy elkptak, éppúgy elvesztették az ország bizal­mát, mint a szabadelvű párt lanyha, soha meg nem valósított pro­gramúj­­­a. Uj embert, uj párt alakulást, uj terveket és tetteket vár a kimerült, elhanyagolt, sokszorosan magyar kö­zönség — és uj embernek, új pro­grammal Bánffy kínálkozik. Azért melléje állnak, reá szavaznak. Ha a dolgokat tárgyilagosan, nézzük, meg kell jövendölnünk, hogy az or­szág reményeiben csalatkozni fog. De amíg ez bekövetkezik, addig még sok vereség érheti azokat, akik az országgyűlés mindke oldalán nem akarják észrevenni, hogy fejük fö­lött meghúz­ták­­a lélekharangot, s hogy Bánffy sikerei csupán az ő kudarczuknak mértékét jelképezik. Kosság bűntettének kísérlete miatt bűn­vádi eljárás folyamatba tétetett és az egylet elnöke és jegyzője, saját vallo­másaik alapján, letartóztatásba helyez­tettek. . . i _ ijf • Elcsípett selyemtolvajok. — Saját tudósítónktól. — Egy virágárusnő a barátnőjével el­ment Weisz és Fuchs Bécsi­ utcza 3. szám alatti selyemkereskedésébe, ahol a hölgyeknek majd az egész selyem­készletét kirakta az udvarias keres­kedő. Vagy másfélórai válogatás után végre találtak egy megfelelő színű, minőségű és áru selyemszövetet­, amelyből egy zubbonyra valót — tizenhat korona ér­tékben — meg is vették. Mikor távozni akartak, az egyik segédnek feltűnt, hogy egyikük sokkal kövérebben megy ki, mint ahogyan bejött. Értesítette a gazdáját a fölfedezésről, aki erre megkérte a hölgyeket, hogy ne utaljanak vele néhány szóra az irodába fáradni. Ott aztán rájöttek a rohamos hízás okára. Körtési Gizella — Így hív­ják a virágárusnőt — bő gallérja alól körülbelül négyszáz korona értékű se­lyemdarabok kerültek elő. A tolvaj sírva kérte a kereskedőt hogy hagyja futni, az azonban könyör­telen maradt. Bevitte őt is, a barátnőjét is, aki Horváth Anna névre hallgat és czipőtűzőnő, a rendőrségre, ahol letar­tóztatták őket. Aptaptrek egyletét feloszlatták. — Saját tudósítónktól. — Megírtuk már, hogy a rendőrség meg­állapította, hogy Kápolnai József sütő­segédet több kartársa életveszélyesen megszurkálta. Az eset nagy feltűnést keltett, annál is inkább, mert utóbb a a rendőrség megállapította, hogy a me­rényletet előre tervezték a sütőmunká­sok egyletében. Mikor mindez kiderült, a rendőrség letartóztatta a pékegyesület vezéreit, s a belügyminiszter ma végleg feloszlatta az egyletet. A feloszlatásról következő tudósításunk számol be: A belügyminiszter az 1875. évi 1508 k m. b. rendeletet mellékletének 4-ik pont­jában biztosított főfelügyeleti jog alap­ján a budapesti sütőmunkások önképző és munkaközvetítő egyletének működé­sét tegnap kelt rendeletével felfüggesz­tette és elrendelte az egylet működésé­nek és pénzkezelésének megvizsgálását azzal, hogy az egylet összes irományait és könyveit, valamint esetleges vagyo­nát őrizetbe vegyék. A belügyminiszteri rendelet indokolá­sában elmondja, hogy a rendőrségnél folyamatban levő vizsgálat alatt kiderült, hogy a szervező­bizottság e hónap kö­zepén elhatározta Kápolnai Józsefnek felbérelt egyének által való megvereté­­sét. E czélra kétszáz koronát meg is szavazott, amelyet Tat­ár Dénes az egye­sület helyiségében adott át Star Béla sütőmunkásnak. A felbujtottak ennek kö­vetkeztében Kápolnait oly súlyosan bán­talmazták, hogy a cselekményekért gyil­­ ­­kelstánsiai háború. — Távirati tudósítások. — Port-Arthur veszedelme. London, május 31. A Chronicle értesülése szerint a ja­pán hadügyminisztérium június köze­pére várja Port-Arthur meg­ostromlását. A japánok el vannak szánva, hogy em­beráldozatra való tekintet nélkül szá­razföldi és tengeri tám­adásokkal egy hét alatt be fogják venni Port-Arthurt. Azok az újságírók, akik Oku hadseregé­hez fognak csatlakozni és jelen akarnak lenni Port-Arthur ostromán, azt az ér­tesítést kapták, hogy június 10-én le­gyenek készen az elutazásra. A Mor­ning Post tudósítója azt jelenti, hogy az első hadosztály, amelyet tokiói had­osztálynak neveznek, miként a Kína ellen való háborúban, most is abban az óhajtott megtisztelésben részesült, hogy Port-Arthur megostromlásánál a legel­ső harczvonalba állítsák. Az első had­osztály parancsnoka Fushk­i herczeg, a mikádó unokaöcscse. London, május 31. A Times tudósítója jelenti Vejhaj­vejből, egy Csifuba menekült orosz elő­adása alapján, hogy Stössel tábornoki el van szánva Kincsu és Port-Arthur k­özött minden talpalatnyi föld védel­mére. Ezzel a japániaknak Mukden fe­lé való előnyomulását akarja késleltet­ni, mert Kuropatkinnak mindenekelőtt arra kell törekednie, hogy időt nyerjen. Stössel tábornok hirtelen egész sor erő­dítést hrányatott fel Port-Arthur előtt,a­melyek közül az első védelmi vonalat Oku hat napos küzdelem után elfoglal­ta. Az oroszok jelenleg igen erős állást foglalnak el félkörben Port-Arthur előtt. A következő állás Dalnival várt, egy vonalban. Orosz reménykedés, Férervár, május 31. A lapok beszélgetést közölnek Jakob­­lev kapitánynyal, az elsülyedt Petropav­­lovszk pánczélos hajó volt parancsnoká­val, aki tudvalevőleg egy ro­ntőcsolna­­kon jutott partra a nagy szerencsétlen­ség idején. A kapitány a többek közt a következőket mondotta: — Port-Arthur a szárazföld és a ten­ger felöl egyaránt bevehetetlen. Hogy

Next