Friss Ujság, 1904. szeptember (9. évfolyam, 245-274. szám)

1904-09-01 / 245. szám

IX. . .folyam, 245. szám. Budapest, 1904. szeptember I. csütörtök (Ara I kr. 2 fillér) — " ' 1 — ~ ■ J.-JLU — .... ..............« POLITIK'-*- NAPILAP 'T"33hq f'-TV EIU n fiB Megjelenik mindennap ko­rán reggel, egy hónapra 50 kr. (0 korona). * *_______________________________________________________________________ IV., Kecskeméti­ utcza 8. két ,újza herczegnő megszökött. Matt E­vach szöktette meg a herczegnőt.­­ A kiváncsi vilᣠszámára ismét fölrepült egy nagy szenzáczió. Az esemény két hőse éveken keresztül volt a világ érdeklődésének tárgya, mígnem mostani cselekedetükkel rá­dupláztak minden eddigi világra­szóló dolgaikra. Az új, az izgalmas h­ír az, hogy Lujza kóburgi herczeg­­asszonyt a gyógyintézetből, ahová ismeretes nagy szerelmi regénye miatt száműzték, megszöktettek. A csábító, aki a herczegasszonyt fogsár­gából megszabadította, — minden valószínűség szerint — ismét Matta­­sich Keglevich Géza, aki annak ide­jén tudvalevőleg a szerelmes szivű herczegnőt a férje oldala mellől meg­szöktette. A szöktetésről a következő táv­irati tudósítást közöljük: Eltűnt a herczegasszony, Drezda, augusztus 31. Lujza kóburgi herczegasszony a múlt éjszaka Elster fürdőhelyről eltűnt. Ko­ra reggel, a herczegnő szolgálatára ki­rendelt személyzet szokás szerint Lujza kóburgi hercegasszony lakosztályára ment, hogy a herczegnő parancsait fogadja és várták a csöngetést, amivel fenséges úrnőjük ébredését jelezni szokta. A szolgaszemélyzet hosszú ideig vá­rakozott, de a herczegnő nem csönge­tett és ez a körülmény már feltűnt, mert Lujza herczegasszony mindig során ébredt és nyomban berendelte maga mellé öltöztetőnőit. A személyzet rosszat sejtve, jelentést tett a herczeg­nő mellé rendelt udvarh­ölgynek és az udvari orvosnak. Az udvarhölgy és udvari orvos nyom­ban fölkeresték a herczegnő lakosztá­lyát és benyitottak a herczegnő szo­báiban. Lujza herczegnő eltűnt a laká­sáról. Ezt nyomban megállapították. Az udvarhölgy és az orvos, engedelem nélkül benyitottak az összes szobákba, de a herczegnőt sehol sem találták. A herczegasszony személyzete na­gyon megrémült ettől a fölfedezéstől és rögtön megindították a nyomozást, hogy a herczegasszonyt megtalálják. A­ szolgaszemélyzet, de maga az udvar­­­ hölgy, az udvari orvos is elindult a nyomozásra és felkutatták az egész fürdőhelyet. Bejárták a közeli környé­ket is,­a magányos utakon játékeidet megkérdezték, hogy nem látták-e a herczegasszonyt, de mindez nem hasz­nált, a herczegasszonyt ne tudták megtalálni. Mattasich a játékban. A későbbi nyomozás során kiderült, hogy a múlt héten többen látták a für­dőhely közelében Mattasich-Keglevich Gézát. Mattasich gépkocsin érkezett, de mikor közeledett a fürdőhelyhez, a kocsiját megállította, leszállt és ebből azt következtetik, hogy találkája volt az elsteri erdőben Lujza herczegasz­­szonynyal. Biztosra veszik, hogy itt beszélték meg a herczegasszony és Mattasich- Keglevich Géza a szökés terveit, me­lyet az elmúlt éjszaka azután végre is hajtottak. Minden jel arra vall, hogy Mattasich-Keglevich az éjszaka leple alatt bement a fürdőhelyre és Lujza herczegasszony meghatározott időben lejött lakosztályáról.­­Azután mindket­ten gyalogosan elindultak a közelben várakozó gépkocsihoz és ezen szöktette meg Mattasich a herczegasszonyt, Pierson egészségügyi tanácsos Cos­­wigból Elsterbe utazott, hogy fölku­tassa Lujza herczegasszony nyomát. A herczegnő hozzátartozóit táviratilag ér­tesítették az esetről. Szövetség a szöktetésre. Elster-fü­rdőről táviratozzék a her­­czegnő szökéséről : Koburg Lujza herczegasszony a Wettinerhof-fogadó első emeletén hét szobás lakást bérelt. Augusztus 11-én jött Elsterbe egy orvossal és egy ápoló­val, akiket Pierson titkos tanácsos ren­delt melléje, továbbá egy udvarhölgy­­gyel és három cseléddel. Az ápolónak szigorúan meg volt hagyva, hogy az előszobából egy tapodtat sem szabad mozdulnia s a herczegasszonyt egy pil­lanatra sem szabad szem elől tévesz­tenie. Az ápoló nehány nap előtt észrevette, hogy több úr, akik nyilván Mattasich Géza megbízottai voltak, a szálloda kö­rül settenkedett s mintha valami írást akartak volna az illetők a herczegnő ke­zelt lopni. Attól fogva a herczegasz­­szony környezete megkettőztette éber­ségét, de az ismeretlen uraknak mégis siker­ült egy papirost Lujza herczegné­­­hez juttatni. Ez az irás volt a szökte­ti terve. Ma reggelre kelve, észrevették a her­­czegasszony eltűnését. A kutatás mind­össze a következőket­ derítette ki: Ma éjszaka 1 22 órakor egy hölgy egy fuvarosnál kocsit rendelt s azt mon­­d , hogy az utazók czélja Franzens­­bad. A kocsi elindult s ma reggel 7 óráig nem é­rt vissza. A fuvarost, aki­től a kocsit bérelték, a herczegnő kör­nyezete még reggel vallatóra fogta, ds a kocsi gazdája semmi felvilágosítást nem tudott adni. Az udvari orvos s az udvarhölgy h­'.-ikozódtak ’Aschban, Franzensba­ban s a vtármenti közsé­gekben, r. mindhiába. A foga­dó körül feláll.‘ott őrök akik s a herczegnőt szemmel í­rto. p . ■ . u .­scan vettek észre. Ann­yi köte'gtt-:.-■ ; látszik, hogy a herczegasszo­ egyedül szökött. Kíséretének valarm­enyi zája Kistérben maradt. A rejtelmes idegen. A nyomozások szerint a fogadó előtt éjszaka egy gépkocsi várakozott, amely egyidőben indult el a kocsival. Lujza herczegasszony magával vitte nagy ér­tékű ékszereit. Mihelyt a herczegnő szökését felfe­dezték, észrevették azt is, hogy a J­et­tinerhof egy másik vendége is eltűnt, az illető egy gráczi ur volt s csak rö­vid idő előtt érkezett Elster-fürdőre. Azt hiszik, hogy ez­­ az ur másokkal együtt szöktette meg a herczegasszonyt s ő volt az, aki Lujza herczegnével tu­datta a menekülés tervét. Ma éjszakáig nem lehetett megálla­pítani az illető gráczi vendég nevét. Alapos jelekből arra következtetnek, hogy ez az úr összeköttetésben állott Mattasich-Keglevichcsel, vagy maga­­Mattasich volt. Teljes a bizonytalanság abban, hogy merre vette útját a herczegasszony. Elster csak egynegyedórányira van az osztrák határtól. Asch 5 kilométer odáig és már majdnem a bajor határszélen fekszik. Nagyon valószínű, hogy a her­cze­gasszony Bajorországba szökött. A regény története­ 1897. nyarán szenzácziós hírt közölt a párisi Figaro. A szász-koburg-gothai herczegi házban lefolyt botrányról irt czikkében jelentette, hogy Koburg Eu­­­löp herczeg, a felesége mellé rendelt ka­marással, Mattasich-Keglevich Géza fő­­hadnagygyal kardpárbajt vívott. A pár­baj okául akkor hihetetlennek látszó szerelmi regényt emlegetett. Azt írta, hogy a herczeg neje Lujza főherczegnő és­ a főhadnagy közöm levő szerelmi vi­szony volt a párbaj közvetlen oka. a czikk természetesen óriási föl­­tűnést keltett és az egész világ sajtóját Ag.alkottatta, amit, b.. .italosan meg­lök úgy a párbajról, mint a sze­­x Aro­nyról szóló túrt és kijelen­­tg a herczeg és neje a legjobb egy­ törtéeben élnek. Erre aztán csend lett. A hirtelen föl­­lobbant szenzáczió elhallgatott — egy időre. Körülbelül egy év múlva itt-ott, először titkolódzva mondogatták a be­avatottak, hogy Lujza herczegnő elhagy­ta férje bécsi palotáját és eltűnt, de nem egyedül, hanem Mattasich-Kegle­vich Géza főhadnagy társaságában. A váltók. Ezt a szóbeszédet aztán egy közbejött eset ismét világszenzáczióvá avatta és az eset egy bonyodalmas váltóügy volt. Fülöp herczegnek egy szép napon mintegy 575 ezer forint összegű váltót mutattak föl, amelyeken a herczegnő,­­mint elfogadó szerettek.­­Volt aztán még egy aláírás rajta, Stefánia özvegy trón­örökösnéé. A herczeg kijelentette, hogy a váltókon levő aláírások hamisak és igy nem fizeti ki őket. A hitelezők erre az özvegy trónörökösnéhez fordultak, de az sem akarta valódinak elismerni az váltón levő aláírást. A belga király leányát és ennek lo­­vagj­át, aki kamarás volt — mint ki­ö­zönséges váltóhamisítókat üldözték. A Kóburg-család az egész ország rendőr­­ségét mozgósította, hogy nyomukat föl-ö­lelje. Amint később kitudódott, szüksé­ges volt a hamisítás vádja, mert nincs törvény, mely csak szerelmes, de bün­tetőjogilag ártatlan szökevényeik elfo­­gatását lehetővé tegye. . A horvátországi Loborban volt a sze­relmes pár. A hatóság, amely erről tu­domást szerzett, intézkedett Mattasich- Keglevich és a herczegnő elfogatási­ iránt. De az erre kirendelt közegek eredmény nélkül mentek vissza. Nen­ juthattak be a kastélyba. A főhadnagy fölfegyverezte a cselédséget és kijelen­tette, hogy utolsó csöpp vérig fog vé­dekezni és nem szolgáltatja ki szemé­­lyét a­ hadbíróságnak, mert elvesztette iránta való bizalmát. Mattasich azok után, hogy oly váltók hamisításával vádolják, amely váltók még le sem jár­tak és hogy e vád alapján le akarják tartóztatni, a­ végsőre szánta el magát, de semmi áron sem akart­­a hadbíróság kezei közé jutni. Mattasich elfogatása. Más körülmények között bizonyára megostromolták volna a kastélyt, de a hadbíróság nem akarta vérengzéssel nö­veszteni azt a kínos szenzácziót, amely akkor ipar az egész világot foglalkoz­tatta. Cselhez folyamodtak tehát. Meg­üzenték Mattasichnak, hogy a herczeg és az uralkodó család az ügy nyugodt és békés megoldását kívánja, jöjjön te­hát Zágrábba, hogy részt vegyen­­ a tár­gyalásokon. Egyszersmind megígérték neki, hogy nem lesz semmi bántódása. Mattasich hitt a biztatásnak és el­ment Zágrábba. Első nap csakugyan nem esett bántódása, de másnap, 1898. május 9-én letartóztatták úgy őt, mint 9­ herczegnőt. A főhadnagyot erős katonai kiséret­ Mattasich Géza.

Next