Friss Ujság, 1904. november (9. évfolyam, 306-335. szám)

1904-11-01 / 306. szám

IX. évfolyam, 306. szám__ Budapest, 1904. november I. Kedd (Ara I kr. 2 fillér.) egy hónapra 50 kr. (1 korona). IV., Kec­skeméti-trtcza 8.^ Gyújtogatás a törvényszéki palotában. Bűnbanda szövetkezett a gyújtogatásra. Gonosztevők a bíróságnál. Tegnap nagy riadalmat keltett az a hir, hogy a budapesti büntető tör­vényszék irattára kigyulladt. Ennek a riadalomnak a jogosultságát csak akkor lehet helyesen mérlegelni, ha az ember meggondolja, hogy egy bí­rósági irattárban sok száz embernek életbevágó érdeke összpontosul, mil­liókat érő okmányok vannak ott fel­halmozva, melyek nagyobbára pó­tolhatatlanok. Egy büntető bírósági irattár­­leégése az igazsági szolgálta­­tásnak beláthatlan zavarait idézheti elő,­­ ha pedig egy polgári bíró­ság irattára égne le, abba sok-sok ember pusztulhatna bele, hiszen ezer m­eg ezer jogigénynek összes bizonyítékai lennének a lángok mar­talékává. A törvényszéken támadt tűzeset tehát sporgal támasztott nagy nyug­talanságot. Ma aztán, a szenzácizió még fokozódott. Kiderült, hogy az irattárait felgyújtották. Felgyúj­totta egy bírósági hivatalnok, még­pedig azért, hogy egy mások bíró­sági hivatalnokot a feni­háztól meg­mentsen. Hát ennek a tűzesetnek most már valóban fojtó füstje van. A leégett irattár a kincs omlóinak slángja belevilágított az igazságsziol-t­galtatásunknak, es­ olyan sötét zu­gába, amelynek sürgős megtisztí­tása ezek után elkerülhetetlen lesz. Kiderült ugyanis e sajnálatos eset alkalmából, ami krdlönben a beava­tottak előtt eddig sem volt titok, hogy a jogkereső közönség leg­fonto­­­sabb érdekei olyan kezekre vannak bízva, melyek nem mindig méltók ily fontos érdekeik védelmezésére. Hogy egy fegyházviselt ember, meg­hírnak meghitt barátja lehetnek az életkérdéseket tartalmazó akták őr­­izői, ezt szórványos esetnek lehetne minősíteni, ha nem tudnék, hány­szor történnek a magyar bíróságok­nál — nemcsak Budapesten, de a vidéken is — a legbotrányosabb visszaélések a bírósági iratok keze­lése körül. Hiszen csak nemrégen tűntek el ugyancsak a büntető törvényszék irattárából a­­N­iemetz-féle uzsorás­akták, sőt ez az eset sem volt egye­dülálló. A polgári bíróságoknál pe­dig még gyakrabban fordulnak elő aktalopások és hamisítások- a ke­reskedelmi és valtótörvényszékk­él még váltókat is­­tüntettek el az irat­­­csomókból, úgy, hogy e bíróságnál nemrégen a legszigorúbb ellenőrzési intézkedéseket kellett életbe léptetni. E botrányos állapotnak a magya­rázata pedig kézenfekvő. Bírósá­gaink kezelőszemélyzete olyan díja­zásban részesül, hogy e felelősség­­teljes, nehéz és fáradságos munka­körre csak olyan ember vállalkoz­hat­ik, akinek sehol másutt keresni­valója nincs. Innen van, hogy sok letört exisztenc­ia, tönkrement nép­ség jut be a bíróságok segédhivata­laiba. Ott aztán a nyomorúságom fizetésből tengődvén, nem tud ellent­ állani a csábításnak: néhány bate, vagy forint borravalóért mindenre képes,­­ hogy néha a befaló falat­ját megszerezze. S annál érthetőbb, hogy a sok tisztességes ember között gazember is akad, aki a hatosokért nemcsak munk­áral, de minden hitványságra is képes. Ezen változtatni kell, ke­lőmben előbb-utóbb nem­ csupán irattáraik fognak leégni, hanem az egész marivai igazságszolgáltatás. netet a japán, csapatok vezérei arra hasz­nálták fel, hogy katonáikat téli ruhával lássák el. A japán seregek minden nap se­gédcsapatokat kapnak. Csiin, október 31. A Port-Arturra való általános roham, mely a 27-iki támadással kezdődött, tegnap hatalmas csatává fejlődött, mely egész napon át tombolt. Eddig megbízhatónak bizonyult forrás szerint a japánok ama kí­sérletüknél, hogy uraló állást nyerjenek, nagy haderőket toltak előre az erősség felé. Azt hiszik, hogy a japánok nem akar­ták evvel az ostrommal a várost elfoglalni, hanem egy lépéssel előre akartak jutni. Azt hiszik, hogy még két általános tá­madásra van szükség, hogy elég csekély legyen a hadviselők közt lévő köz arra, hogy megtegyék a főerősség bevételének kísérletét. Mása után a törvényszék Ítélethozatalra vonult vissza-Hervaynét a törvényszék r­gy­ hónapi fogházra ítélte. A háború. ■— Távirati tudósit­'­sok. —■ London, október 31. Tokióból* jelentik: A japánok szilárdan el vannak tökélve, hogy Poit-Artúrt a mi­­kádó szeretése napján, azaz november har­­madikán beveszik. Dalaiból az összes táv­iratok azt jelentik, hogy a japánok már megtették az összes előkészületeket arra, hogy november harmadikán az utolsó ostromra vállalkozzanak. A japánok hét nap óta éjjel s nappal szakadatlanul bom­bázzák a várat s az oroszok október hu­­szonhetedike óta állítólag már nem telel­nek többé. Azt hiszik, hogy az oroszok hadiszere egészen elfogyott, miután a ja­pán gránátok hadiszerraktáraikat fölrob­bantották. Az eleség is már egészen elfo­gyott. Berlin, október 31. Mukdenből jelentik a Tageblatt-nak. A japánok az utóbbi napokban élénkebb te­vékenységet fejtettek ki s úgy látszik, hogy egyes pontokon sikereket értek el. Az orosz főhadiszálláson azt hiszik, hogy a japánok nyugat felől fognak támadni, de a helyzet még nincs tisztázva. Az orosz haderők eddigi beosztása néhány nap múlva teljes átalakuláson fog átmenni. Lemberg, október 31. Ma ismét számos orosz katonaszöke­vény jött át a határon. Krakkóban Pete­ Jenz képviselő elnöklésével bizottság ala­kult, amely az orosz katonaszökevények­ről gondoskodni fog. Berlin, október 31.. Tokióból táviratozzák a Berliner Lokal­­anzeigernek. Itt minden pllanatban várják bet a döntő ütközet kezdetéről. A japán Seregek a ha­tel­lér mindez* ’pontján meg­­erőd­te­­t hadállásokban vannak. A legutol­só napok nyugodtan teltek el s­ ezt a szó­ Hervayné pőre. — Saját tudósítónkul: —­ Leobenből táviratozzák lapunknak. Ma folytatták Hervayné pőrének tár­gyalását, Hervay öcscseivek, Hervay Károly főhadnagynak tanúként való kihallgatásával.. A tanú azt vallottal, hogy az első benyomás, amelyet a vád­lott reá tett, a lehető legkedvezőtle­nebb volt. Oly értesüléseket kapott Hervaynéról, amelyek azt a hatást kel­tették benne, hogy szélhámosnőről van szó, aki bátyjára ördögi befolyással volt. Hervay Ferenczet teljesen el akarta idegeníteni szüleitől és testvé­rétől. Az elnök kérdésére a vádlott meg­jegyzi, hogy a főhadnagy mindig ellen­sége volt és neki nem is vallotta meg a teljes igazságot, férjének azonban mindent elmondott. Az államügyész ezután felmutatott egy c­édulát, amelyben az öngyilkos já­rásfőnök azt írja szüleinek, hogy fele­sége, mielőtt elvette, a kereszt előtt örök hűséget fogadott nek­i és azt han­goztatta, hogy bár férjnél volt, még leány maradt. S Hervayné erre azt mondta, hogy erről a levélről sem tud semmit. Ezután felolvasták Hervaynak több levelét, mire a perbeszédek elmon-­ Anglia még fegyverkezik. London, október 31..­­Az angol haditengerészet még mindig a legnagyobb erélylyel folytatja a fegyver­kezést, bár a mozgósításról semmi sem hallatszik többé. Roszdesztvenszki négy csatahajóval Vigóban marad, a britt csa­torna­hajóhad pedig Árosába megy. Az angol hajók az orosz hajóhadnak összes hajóit ellenőrzik. Egy orosz tengerésztiszt azt beszéli, hogy Roszdesztvenzki a leg­­­utóbbi napok izgalmai miatt rendkívül ideges lett, addig 13 alig két óra hosszáig aludt éjjelenként, a hulli támadás után pedig egyáltalában semmit sem aludt. K. tengernagy még mindig fél a japánok­tól: •ínadásától s ezért a legszigorúbb orszollv­gálatot rendelte el. ■ A megállított orosz hajóhad. .— Távirat, tudósítások. — A czár sajnálkozik. Pétervár, október 11. A hivatalos lap Lamsdorff gróf külügy­miniszternek, Benkendorff gróf , londoni orosz nagykövethez intézett s Carszkoje- Szelóből keltezett következő táviratát közli: Áthatva attól a kívánságtól, hogy az észak-tengeri esemény lehetőleg teljesen megvilágíttassék az uralkodó szüksé­gesnek tartja, hogy ezt az ügyet a hágai egyezség alapján nemzetközi vizsgáló­­bizottság elé terjesszék. Felsőbb ren­deletre fölszólítom exczellencziádat, hogy terjes­sze a kérdés megoldásának ezt a módját az angol kormány elé. Benkendorff gróf nagykövet ugyanaznap a következő választ küldte a külügyminisz­ternek : Közöltem Landsdowne lorddal exczel­­lencziádnak Carszkoje-Szelóból küldött táviratát. Az angol kormány elfogadja azt az indítványt, hogy az észak-tengeri eseményt egész terjedelmében a hágai egyezségben megállapított nemzetközi bizottság elé terjeszszék megvizsgálás végett. London, október 31. A czár Hardinge angol nagykövet teg­napi fogadásán újra legmélyebb sajnálatát fejezte ki a hulli esemény miatt. A nagy­követ utóbb kijelentette egy újságírónak, hogy csakis a czár kezdésének köszönhető, hogy a nemzetközi vizsgálóbizottság létre­jött. A japánnak nézett orosz hajók: London, október 31. Pétervárott lassanként megvallják, hogy tulajdonképpen mi okozta azt a félreértést­,­ amely miatt az orosz hajók az angol ha­­lászgőzösökre lőttek. A dolog ugyanis úgy­­ áll, hogy az orosz hajóhadosztály a saját­­ két torpedó hajóját japán hajónak nézte s azonnal meg is kezdte ellenük az ágyúzást; t­z egyik orosz torpedó­hajó parancsnoka, aki már most azt hitte, hogy japán hajók megtámadták, viszonozta az ágyúzást és rálőtt az orosz hajókra. Ekkor történt az, hogy az orosz hajókon két ember megse­besült, akikről Roszdesztvenszki tenger­nagy jelentésében meg is emlékezett.

Next