Friss Ujság, 1905. május (10. évfolyam, 121-150. szám)

1905-05-03 / 122. szám

9 A fén­yilíkosság gyanúja alatt . — Saját tudósítónktól. —­ Lapunk legutóbbi számában röviden megírtuk Zágoni Mózes post­afotiszt családjában kiderült megrendítő drá­mát. Márczius másodikán történt, Hogy a B Hernád­ utcza 7. számú Házban lévő la­kásán átlőtt szívvel találták meg Zágo­­n­yi Mózes postafőtisztet. Névtelen levelek: A temetés előtt a rendőrség megjelent az özvegynél és jegyzőkönyvet vett fel az öngyilkosságról. Az özvegy a hatóság em­bereinek elmondta, hogy az urát súlyos idegbaj gyötörte, gyakran beszélt ön­­gyilkosságról és nem egyszer ki akart Ugrani az ablakon. A temetés után az özvegy bezárta a lakásat, Jó felköltözködött a második eme­letre, Tóth Tivadar rendőrtiszthez, aki­nek a felesége, született Apor Anna bárónő, jó barátnője volt.Tóthéknál már­­czius végéig lakott és akkor érthetlen okokból hirtelen kiköltözködött Újpest­re, a Deák­ utcza 86. szám alá. Ebben az időben egymásután két név­­telen levél érkezett a rendőrséghez, kü­lönböző írással írva. Mind akettő azzal vádolta meg özvegy Zágoni Mózesáét, hogy a férjét­­ elpusztította. A két névtelen levél után egy harmadik is ér­kezett Erdélyből, abból a faluból, amely­ben Zágoni Mózes született. Ez a levél parasztos írással volt írva és az állt benne, hogy Zágoni felesége, született Cziller Gizella az udvarlójával együtt, aki a kis­fiának a hegedűtanítója volt, ■megmérgézt és Zágoni Mózest. A szomszédok vádja. A rendőrség a névtelen levelek alap­ján széleskörű nyomozást indított ebben a titokzatos ügyben és Zágoniék összes ismerőseit, szomszédjait, rokonait ki­hallgatták. Legelőször Tóth Tivádárné, Apor Anna bárónő jelentkezett tanukihall­gatásra. Az ő vallomása igen súlyos adatokat tartalmazott. Azt vallotta Tóth János rendőrkapitány előtt, hogy a rémes eset éjszakáján Zágouiéknál nagy mulatság volt. Rézt vett a mulat­ságon az öreg, beteges férj, a fiatal asz­­szony és a hegedű­ tanár — az udvarló. A mulatozás után Tóthné veszekedést hallott Zágouiék lakásából, melyet né­hány percz múlva revolverlövések követ­tek. Szalai István postafőtiszt azt vallot­ta a kihallgatásnál, hogy Zágoni nem volt ideges és az asszony gyakran pa­naszkodott neki, hogy közte és az ura között nincs szerelmi összeköttetés. Kiss Róza óvónő, Thury Mihályné és Markov György házmester viszont azt vallották, hogy Zágoni kétségtelenül ön­­gyilkosságot követett el. A házmester hajlandó esküt tenni rá, hogy az öngyil­kosság éjszakáján senki nem volt Zágo­­niéknál. Sem a hegedűtanár, sem más. Az özvegy következőképp mondta el a rendőrségen férje öngyilkosságát: Márczius másodikán este tíz óra­kor feküdtünk le. Az uram panaszko­dott, hogy nem jól érzi magát, gyomor­görcsei vannak. Orvosságot vett be és 11 óra felé elaludt. Két óra előtt egyszerre frivolverlövések zajára ébredtem fel. S­­­tít volt a szobában, felugrottam és lám­pát gyújtottam. Szegény férjem ott fe­küdt az ágy oldalán a földön és a szívé­ből patakzott a­­vér. Sikoltozásomra a kis­fiúm,­­Gyula felébredt, kiugrott az­ ágyból és ő maga csavarta fel az apja kezéből a revolvert. Az egész gyilkosság vádját Tóth Tivadar terjesztette rólam, mert lopás miatt feljelentettem: a rend­őrsé­gen. A levél. A­ férjgyilkossággal terhelt asszony egy levélre hivatkozott, amelyet a férje hág­­ott hátra. De épp ez a levél kelti­­fel irányában a gyanút. Azt mondja­: ugyanis, hogy Zágoni írta a levelet ap­­­jaink, idősb Zágoni Dávid Mózesnek Egére. A levél így szól: „Kedves szüleim "! Ne haragudjatok, hogy tíz évben eg­ys­zer küldök levelet, amelyben tu­datom, hogy már régen betegeskedem. Most pláne oda vagyok egészen, már nem tart soká. Csak egyre kérlek ben­­nü­tekét, vigyázzatok a családomra, gy­ermekek­­re, különösen feleségemre, mar ti jól tudjátok, hogy nagyon jó­le­nű, de nagyon könnyelmű. Buda­­pe­st, 1905. február 28. A levél több tekintetben volt gyanús. Első­sorban is megállapították, hogy az Írás nem a Zágoni írása. De nem is mondhatta tollba, mert székely ember — Zágoni pedig ősnemes udvarhelyme­gyei családból származik — sohasem te­gezi az apját. Világos, hogy a rossz fo­gam­­azású, kezdetleges írással írt levelet az asszony csempészte ura íróasztalára, hogy valószínűbbé tegye az öngyilkossá­got. Zágoninét letartóztatták. Iti délben ezen zácziós férf­at állott be a férjgyilkosság ügyében. Perémy vizsgálóbíró elrendelte özvegy Zágoni Mózesné letartóztatását és előzetes vizs­gála­­t fogságba való helyezését. A letar­­tóztató végzés indokolása szerint Zágo­­niné márczius másodikán éjszaka álom­­poros bort adott a férjének. Két óra fe­le felkelt az asszony és rálőtt az alvó uránt, aki felugrott és nekiesett az ab­laknak. Ekkor az asszony újabb golyót röpített feléje, amely azonban a falba fúrót lőtt. A vizsgálat alkalmával az asz­­szony pongyoláján, amelyben aludt, vér és e­vszakos szakítás nyomait találták. Kiderült, hogy Zágoni kezén sérülések nyomai látszottak, inge szakadt volt, a sze­m­szidok pedig a gyászos eset éjszaká­ján­­ dulakodás zaja mellett nem egy, hane­m két férfi hangját hallották. Zágoniék házaséletében, mint a vizs­gálat kiderítette, belejátszott az idegen férfi, Hevesi József tizenkilenc­ éves hente­ssegéd. Az asszony, akit szegény sorsból vett maga mellé az ura, udvarol­tatok magának ezzel az emberrel. He­vesi szegény ember volt s amikor nem kapo­t helyet, akkor tamburán játszott az éj­jeli kávéházak bandáiban. Zágoniék házába is úgy került, hogy mint tambu­­ran­ta,iltót fölfogadták a fiú mellé. Az asszony, mint a vizsgálóbírói meg­­okolás mondja, ledér életű, kaczérkodó térim­szetű. Még férje halála után is, bár gyászruhát viselt, eljárt szórakozni. A vizsgálóbíró rendeletére a detektí­vek kimentek Újpestre az asszony laká­sára, de nem találták otthon. Bejött a város­ba az állampénztárhoz, hogy fel­vegye a május hónapra járó nyugdíjat. Zágoni Mózes holttestét pénteken eme­li k­­­i sírjából. Nem gyilkos, de vértanú? Az özvegy letartóztatását megelőzőleg eg­y újságírónak a következőket mon­dotta el: — Az egész eset gonosz rágalom. Sze­­frény ltram, öngy­ilkoso­ lett, mert súlyosan­beteg volt. Idegbeteg és más bőrbetegsé­ge is volt — ez kergette a halálba. A gonosz rágalmat az én megrontásomra Tóth Tivadar rendőrtiszt és a felesége koholták, akik engem a férjem halála után egyszerűen kifosztottak és tönkre­­tettek. Én lopásért feljelentettem őket, ..ezért találták ki az egész gyilkossági m­c­­sét. ''Sphgény inammal tizenhat eszében­ Mdistfyittink együtt a legnagyobb boly­­grój Ltiglan. Tizenöt éves koromban vett el feleségül és valósággal ő nevelt fel. Néhány esztendő óta betegeskedett és én, mint hű, alázatos szolgája ápoltam, mert nagy hálával tartoztam neki. Az­­zal gyanúsítanak, hogy a fiam tizenki­­lenczesztendős heged­ü­t a­ni­tój ál­al — szerelmi viszonyom volt. Ez gyalázatos vád és legjobban bizonyíthatják ártat­lanságomat a férjem szülei, akik előtt úgy beszélt rólam az uram, mint egy vértanúról. Az is voltam mindig, szol­gája, ápolónője az uramnak. De szívesen tettem, mert jó, igazságos ember volt cí­mert szeretett engem. Az öngyilkos­­ után Tóthék felczitáltak magukhoz és engem, tudatlan nőt, aki olyan tapaszta­latlan voltam mint egy gyerek, elbolon­­dítottak, tönkrettek. Bosszú műve az egész és alig várom a kiásatását, hogy kiderüljön az ártatlanságom. FRISS ÚJSÁG 1905. márxis 3. ,4% k­te . A politikai helyzet. — Saját tudósítónktól. — A király nem jön Budapestre. Egy előkelő baloldali politikus — ír­ja az este megjelenő Magyar Hírlap — akinek a bécsi udvarnál is vannak ösz­­szeköttetései, azt az értesítést kapta Bécsből, hogy a király nem jön Buda­pestre. Eszerint a forrás szerint téves a bécsi sajtónak az a híre, mintha a fel­ségnek Budapestre jövetelét május 5-re tűzték volna ki, ellenkezőleg, már akkor, amikor a király a múlt hónapban a magyar székesfővárosból elutazott, meg­állapították, hogy a felség belátható időn belül nem jön Budapestre vissza. A búsai körök, így szól az említett balol­dali politikai értesülése,­­egyelőre nem is gondolnak a válságnak érdemben való elintézésére, hanem ismét Lukács László pénzügyminiszterrel tesznek kí­sérletet, úgy pedig, hogy őt akarják ki­nevezni Tisza István gróf helyére mi­niszterel­nöknek, a régi kormánynyal, ha ugyan vállalja ezt Lukács és a kor­mány. A szabadelvű pártból. Tisza István gróf miniszterelnök ma délután Gesztről Budapestre érkezett, délután folyamán több óráig tartó mi­nisztertanács volt, amelyen a kabinet­nek a fővárosban időző valamennyi tag­ja részt vett. Este az országgyűlési szabadelvűpárt intéző­bizottsága ülést tartott, amelyen azzal a kérdéssel foglalkoztak, r­észt ve­­gyen-e a szabadelvűpárt a felirati vi­tában. Az országgyűlési szabadelvűpárt hol­nap délután 6 órakor értekezletet tart; ezen jelen lesz Tisza István gróf mi­niszterelnök is, aki a szász király tisz­teletére Bécsben rendezendő udvari ün­nepségeken vesz részt. A miniszterelnök előreláthatólag csak a szász király elutazása után fog Bécsbe utazni, hogy ő felségének je­lentést tegyen. Bánffy báró Bécsben, Bánffy Dezső báró az új párt vezére tegnapelőtt­­és tegnap Bécsben, járt. Uta­zását megelőzőleg Bánffy Dezső báró Kossuth Ferencznél és Andrássy Gyula grófnál tett látogatást. A zsolnai választás: Zsolnáról jelentik, hogy ott ma Smia­­lovszky Valért függetlenségi párti pro­grammal egyhangúlag megválasztották­ országgyűlési képviselőnek. Smialovszky újbóli megválasztását nemcsak­­ pártja körében, mely a személyében erős kép­zettségű taggal gyarapodik, hanem po­litikai körökben általában nagy rokon­­szenvvel fogadják. ) Gyilkos merénylés egy ügyvéd ellen. — Saját tudósítónktól.' —­ Rövid táviratban hirt adtunk már arról, hogy Mezőtúron Szűcs Sándor dlr. ügyvédet agyonlőtte egy Csekö Máté nevű földmives. Az ügyvéd a vásárról haza­felé s Csekö az utczán hátulról kstámadt reá s egyet a koponyájába, egy m­ás­ikat pedig a bal halántékába lőtt. Az első lövéstől, bár nem volt halálos, Szűcs Sándor a földre bukott, amikor a gyil­kos eléje ugrott s még egyszer rásü­tötte revolverét, mely halálosan talált Az ügyvéd holtan terült el a földön. A gyilkos látva, hogy munkáját sikerrel elvégezte, futásnak eredt s az üldözök elől elmenekült. A régi pör. A kegyetlen tett indító rugója egy régi pör volt, amelyet Szűcs Sándor dr. ügyvéd viselt Csekő Márton föld­mives ellen, aki meglehetős vagyonos ember hírében állott a vidéken.­ A sok és hosszadalmas pörösködésnek az lett a vége, hogy a fölszaporodott és burn­ing megítélt költségek biztosítására Szűcs dr. zárlatot kért az alperes r­ tsz­­tacsorbai birtokának bükikönytermésé­­re, melynek becsértéke 400 korona volt. A bíróság elrendelte a zárlatot és zár­gondnokul egy odavaló kocsmárost ik­tatott be. A zárgondnoknak az első gondja az volt, hogy a bükkönytermést az ügyvéd és az alperes tudta nélkül el­adta s a pénzt elkártyázta. A szerencsét­len ember, amikor a bükköny árának már csak egy jelentéktelen részével ren­delkezett, abban­ bizakodott, hogy a pénzt még sikerülni fog visszanyernie, de ez nem sikerült- Ekkor elszámolás­ra szólították föl s mivel a pénzt nem tudta előadni, sikkasztás czimén vád alá helyezték s a szolnoki törvényszék több havi börtönre ítélte. A megkáro­sított Cseke ekkor az ügyvédet támadta meg s őt tette felelőssé a sikkasztás mi­att s ellene kártérítési pert indított. A pörösködés azonban nem vezetett ered­ményre s a bíróság Cseköt keresetével elutasította. „Megölöm azt az embert!“ Ez időtől fogva kérlelhetetlen bosszú­­vágy érlelődött meg a szerencsétlen em­ber lelkében s már ekkor elhatározta, hogy az ügyvédet, akiben vagyona pusztulásának s minden szerencsétlen­ségének okozóját látta, elteszi láb alól, eleinte leveleivel üldözte az ügyvédet, melyekben felszólította, hogy kárpótol­ja őt, mert különben gyilkos eszközzel vesz magéinak elégtételt. Neki már úgy sincs sok veszteni valója s legalább ai véres boszával nyugtatja meg lelkét. Az ügyvéd azonban nem vette komolyai­ a fenyegetéseket, mert nem hitte, élj hogy­­eg ember. Bármennyire­ elkesere­

Next