Friss Ujság, 1905. augusztus (10. évfolyam, 212-242. szám)

1905-08-01 / 212. szám

X. évfolyam 212. szám Budapest, 190?. kedd, augusztus 1. Ara 2 fillér (I­kr) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenne mindennap korán reggel, fontos alkalommal naponkint többször hétfőn és ünnepnap után II. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. V., HONVÉD-UTCZA 10. SZ. FIÓK-KIADÓHIVATALOK, Kerepesi-ut 34.; VI., Andrássy-út 13.; IV., Kecskeméti-utcza 8. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben : házhoz hordva 80 kr. (60 fillér). Vidéken: postai szétküldéssel egy hónapra 50 kr. (1 korona). Apponyi Albert a választói jogról. A szoczialisták 250 gyűlést tartanak. Pióczák. Régi igazság, hogy a legjövedel­mezőbb mesterség az, ha az ember a szegény emberre veti reá magát. Ez a leggyámoltalanabb, amikor ar­ról van szó, hogy az igazát s a jus­sát kell keresnie. Ez a legkevésbbé hatalmas, amikor arra kerülne sor, hogy érvényt szerezzen a jogainak- Szegénynek születni százszoros átok. Ezt kiuzsorázzák, ennek a vérét le­het venni. Ha a legkiáltóbb gazság esik meg vele, csöndesen kénytelen maradni, mert hiába lármázik, neki magának nincs ereje a megtorlásra és még kevésbbé van ereje ahhoz, hogy legalább közvetve szerezze meg az elégtételt. Mindenfelől ölik a szegényt. Még az ág is húzza, d­e ez a különlegesen magyar közmon­dás nem hiába termett meg éppen nálunk! Nem bolondság­, szó sincs róla! A véletlen már megint leleplezett egy olyan egyesületet, amely a jó­tékonyság elégére alatt a szegény emberek ezreit csalta meg és fosz­totta ki A nyolczadik kerületi elöl­járóság nyakon csípte az „Első Ha­zai Betegsegítő Egyesület"‘-et, amely a betegsegítés hivatását tűzte ki maga elé, de a vezetők megeléged­tek azzal, hogy a tagoknak keserve­sen megkeresett filléreit­­­ ellop­ják. Ez kétségkívül sokkal kényel­mesebb, mint a beteg tagok segítése, arról nem is beszélve, mennyivel­­ hasznosabb. Szőröstü­l-bőröstül el­lopták a pénztárt. Tizennégy fillért találtak a kasszában. Szép pénz. Két- vagy háromezer tagja volt az egyesületnek. S most tessék kiszá­mítani, mennyi, „betegsegély“ jut ebből egyre-egyre. E vagyonnal szemben azonban van körülbelül húszezer korona adóssága is az egy­letnek, s ha jól megy, még utóbb ezt is a tagoknak kell megfizetniük. Hazudnánk, ha azt mondan­ák, hogy ez hallatlan eset. Nem is hal­latlan, annyira nem az, hogy a sok ilyen csalás között alig is tűnik föl. de egykedvűen e szédelgés mellett elmenni mégsem lehet. Nem lehet már tűrni, hogy a szegény ember jószága, igaza, pénzecskéje ennyire csákiszalmája legyen. És nem is azo­kra a szédelgőkre haragszunk legjobban, akik az egész egyletet elsikkasztották s a maguk javára fölhasználták. De igenis haragszunk arra a hatóságra, amelynek az el­lenőrzés kötelessége lenne, s amely engedi, hogy a véletlenek derítsék ki a tolvaj lásokat, s a bilincseivel, amiket az elnök, alelnök, igazgató, s a többi nagy czimű ur számára visz, már csak akkor jelentkezik, mikor már késő, és már a csutkákat sem találni meg. Mulasztás-e ez, vagy nincs-e mód az előzetes ellen­őrzésre, — mindegy nekünk- Ha mulasztás, elsősorban a hatóságokat kell elővenni s a kötelességekre ki­oktatni. Ha meg a törvény idevo­natkozó szakaszában van a hiba, a törvényt kell sürgősen megváltoz­tatni, mert ez már mégis tűrhetet­len állapot. Épp elég­­alkalom van ebben a szélhámos városban, amely­be a szegény­ ember beleakadhat, hogy azután elveszítse kis, szegény­­pénzecskéjét. Hát legalább ilyen nyíltan, ilyen szemérmetlenül ne lehessen a zsebéből kicsalni a ga­rast, fényes nappal leütni az utczán és kifosztani. Ezeket az utonálló­­kat, ezeket a pióczákat végre ár­talmatlanná kell tenni. Harcz a választói jog körül. (Apponyi a 67-esek egyesüléséről.) — Saját tudósitónktól — A mai nap egyik érdekes híre, hogy Kristóffy József belügyminiszter elren­delte, hogy az általános, titkos, köz­­ségenkint való választásról készítsenek törvényjavaslatot. Mondják, hogy ren­geteg adathalmaz van a belügyminisz­tériumban és a nagyfontosságú kérdést így alaposan és m­inden irányban kielé­gítően dolgozhatják föl. A törvényter­­tervezet munkája már folyamatban van s azzal augusztus közepére elké­szülnek. Kristóffynak az a terve, hogy az országgyűlés megnyíltakor, az első érdemleges ülésen benyújtja a Háznak az általános választói jogról szóló tör­vényjavaslatot. Természetesen csak ab­ban az esetben, ha akkor még életben lesz a Fej­ér­váry-kormány. A Neue Freie Presse vasárnapi számában az általános választói jogról és Kristóffy­­nak a szoczialistákhoz intézett beszédé­ről emlékezve, azt tarja, hogy a ki­rály már rég elfogadta a kormánynak azt a tervét, hogy új választási tör­vényt készítenek. A felség szeretné, ha ezt a törvényt még a Fejérváry-minisz­­ térium ütné nyélbe. Apponyi a választói jogról. Apponyi Albert gróf ma a fővárosba érkezett. Egy hírlapíró fölkereste és megkére­zte tőle, hogy mi fontosságot tulajdonít az általános titkos választói jog legújabban fölvetett kérdésének. — A választói jog kiterjesztése iránt — mondotta Apponyi — a független­ségi és negyvennyolc­as pártnak meg­van a maga programmja, e programm dolgában nincs véleménykülönbség az egyesült ellenzéki pártok között sem. A belügyminiszter kijelentésének sem­mi fontosság nem tulajdonítható, ko­molyan sem, vehetem , nem hiszem, hogy akadna az országban csak tíz em­ber is, aki neki felülne. A választói jog kiterjesztését majd megcsinálja a szö­vetkezett ellenzék, ha kormányra jut, de akkor igazán meg fogja csinálni. — Kristóffy belügyminiszternek az a terve — vetette közbe a hírlapíró —, hogy szeptember tizenötödikén, ha a képviselőhöz összeül, törvényjavaslatot nyújt be az általános és titkos választói jogról. — Erről nem tudok. De ha megteszi is, az ellenzéket nem találja készület­­lenül. Ma még nem mondhatom meg, hogy mi lesz a válaszunk rá , talán nem is szükséges, hogy a Fejérváry­­kormány már ma megtudja, hogy mit fogunk akkor, cselekedni. A fordulatot, aminek némelyek a furcsa formában fölvetett kérdés tárgyalását tekintik, megvallom, nem bánom sehol. Országos szoczialista­ gyűlés. A szocziáldemo­krata párt vezetősége ma délután ülést tartott, amelyen meg­állapította az általános választási jog érdekében — a tegnapi tüntető körme­nettel és gyűléssel — megkezdett or­­szágos mozgalom programját. A párt mindenekelőtt két röpiratot ad ki s pe­dig mindegyiket százezer példányban. Kiadja ugyanis röpirat alakjában Bo­kányi Dezsőnek tegnap a Tattersall­­ban megtartott beszédét s kiad százezer példányban egy másik röpiratot, amely­ben kifejti a munkásság előtt a jelen­legi politikai helyzeteit és körvonalozza a párt álláspontját úgy az ellenzékkel, mint a kormánynyal szemben. Augusztus­ folyamán a párt kétszáz­ötven gyűlést tart az ország mindezt részében, azonkívül minden faluban, ahol a pártnak nagybb számban vannak Családi jelenet a Margit-hidon — Saját tudósítónktól. — A Margithidnak a Margitszigetre vezető részén ma reggel kínos jelenet játszódott le. Egy előkelő kereskedő, aki a nyarat családostul a Margitszi­geten tölti, bántalmazott egy ismeret­len úriembert, akit tetten ért, mikor ez az ő feleségének megváltotta a Mar­gitszigetre szóló hídbárczot. M. M. kereskedő tíz óra felé jött a hídon. A jegypénztár előtt megismer­te a feleségét, amint ez egy piros pántlikával díszített panama-kalapos úrra várakozott, aki a pénztárnál a belépőjegy árát fizette le. Kérdésére, hogy ki az az ember, akinek a felesé­ge megengedi, hogy helyette a je­gyet megváltsa, az úriasszony zavarba jött, majd azt mondta férjének, hogy a hold-utczai vásárcsarnok előtt csat­lakozott hozzá s erélyes tiltakozása daczára sem tágított mellőle. Jómó­dom úriembernek látszott, azért, minthogy egyebet úgy sem tehetett, a Lipót-körúton végre beszédbe elegye­dett vele. A kereskedőt, akit dühbe hozott ez a magyarázat, a fiatal emberhez for­­dult s rövid, de nagyon heves szóvál­tás után arczulütötte. A bántalmazott ember erre botjával úgy fejbevágta a hirtelenkezű M.-et, hogy azonnal meg­eredt az orra vére. A botránynak, a­melyet óriási közönség nézett, rendőr vetett véget aki az egész társaságot bevitte a vadász-utczai kapitányságra. Onnan igazolás után elbocsátották őket.

Next