Friss Ujság, 1905. augusztus (10. évfolyam, 212-242. szám)

1905-08-01 / 212. szám

a­ hívei, értekezlet lesz. Az összeg vidéki gyűlésekre Budapestről küld a pártve­zetőség szónokot, m­íg a falvakban tar­tandó értekezleteken az illető megyei vagy kerületi pártszervezetek kiküldöt­tei beszélnek. Ezenkívül Budapesten az összes szervezett szakmák, szám szerint hatvanon, tartanak egy-egy gyűlést. Budapesten, e hónap 13-án, vasár­nap nagy országos népgyűlés lesz a Tattersallban. A gyűlésen nem a buda­pesti munkások vesznek részt, hanem a pártvezetőség felhívja a vidéki híve­ket, hogy minden páros egy-egy na­gyobb küldöttséggel képviseltesse ma­gát az országos gyűlésen s előzetes számítás szerint legalább is száz város képviselteti magát köülö­öttségileg az or­szágos gyűlésen. Itt fogják azután el­határozni az általános választási jog érdekében megindítandó mozgalom to­vábbi teendőit s az ott ho­zott határoza­tokat országszerte egyöntetűen hajtják végre. A 67-esek egyesüléséről. II. Magyar Hírlap egyik munkatársa «így­csak fölkereste Apponyit. — Mit szól exczellencziád a hatvan­hetes tömörüléshez? —. Én a hatvanhetes tömörülést olyan módon, ahogy azt Bánffy Dezső báró tegnap Deésen kifejtette : amint a Budapesti Napló főszerkesztője, Vé­szi József előtt is nyilatkozott, igen kívánatosnak tartom. Kívánatos, hogy azok a szabadelvűek, akik az ellenzék Programmj­át magukévá tennék, de a 48-as pártba való belépésre nincs meg a hajlandóságuk, akár Andrássyék cso­portjába, akár az új pártba mielőbb belépjenek. És én nem hiszem, hogy a­­szabadelvű párt nagy része továbbra is frisó maradjon a pártban a nemzet le­törésének reményében. Elnapolás vagy feloszlatás. Ezután azt kérdezte meg a hírlapíró,­­hogy mit szól Justh Gyula házelnöknek a Magyar Hírlapban közölt azon nyi­latkozatához, hogy egy újabb elnapoló kézirattal szemben mi volna se teen­dője? !— Igen, olvastam a Magyar Hírla­pot. Justh Gyula azt felelte, hogy nem venné figyelembe az ilyen elnapoló ki­rályi kéziratot. Hát kérem, az én fel­fogásom ebben a kérdésben ismeretes. A törvényenkívüli állapotban való Ház feloszlatás kapcsán nyilatkoztam erről Elvi álláspontom elnökkoromban is az volt, ami ma: ha feloszlatnák a törvény­­nélküli állapotban a képviselőházat, én foglalnám a Ház üléseit. — Bocsánatot, kegyelmes uram, ez­úttal arról az eshetőségről van szó, hogy ha ismét elnapolnák a Házat. t Dk, kérem, a törvénynélküli álla­potban való elnapolás szerintem még súlyosabb beszámítás alá esik, mint a­ törvénynélküli állapotban való N­ázfel­oszlatás. Miért? A Házfeloszlatás bizo­nyos esetekben megengedhető lehet. Amikor azzal érvelnek, hogy a Ház­feloszlatással apperálni akarnak a nemzethez, bizony nehéz megtagadni azoknak az eszközöknek megadását, amelyek segélyével ez az elnapolás ren­des uton megtörténhetik. Én már ki is fejtettem nem egyszer azt a nézete­met, hogy az obstruáló kisebbség a költ­ségvetés megszavazásával köteles meg­adni az azt kérő kormánynak a módot arra nézve, hogy a Házfeloszlatás foly­tán a nemzet döntsön a kormány és a pártok politikája fölött. De amint mondom, a törvénynélkü­li állapotban való elnapolás sokkal súlyosabb beszá­mítás alá esik, mint a törvénynélküli állapotban való feloszlatás, mert a ter­mészetes határok félret­olására itt sem­mi igazolást sem lehet találni. Vilmos császár találkozik királyunkkal. Berlinből táviratozzák, hogy az otta­ni sajtó a legkü­lönféleképpen ítéli meg, a magyarországi politikai helyzetet, így például egy lap azt újságolja, hogy a berlini udvari körökben Ferenci Jó­zsef király és Vilmos császár küszöbön álló találkozásáról beszélnek; A híresz­telés szerint a találkozás ez őszszel lesz és a két uralkodó főképpen a magyar válságról fog tanácskozni. Berlinben ugyanis a Balkánon támadt zűrzavaros viszonyok miatt komolyan aggódnak azon, hogy vájjon nem jelenti-e az osz­trák-magyar monarkia haderejének csökkenését a közös hadsereg kettévá­lasztása. Ugyancsak itteni lap közli, hogy Vil­mos császár a björkei találkozáson a­dvárral megvitatta a magyarországi fejlemények hatását a hármasszövetség jövőjére. A berlini lapok hangsúlyozzák, hogy azért foglalkoznak olyan behatóan a berlini udvarnál ezzel a kérdéssel, mert a magyarokat eddigelé (!) nem úgy, mint a szlávokat, a hármasszövet­ség elszánt és megbízható híveinek tar­tottál­. FRISS ÚJSÁG 1905. augusztus 1. Kegyelem a tépia-szelei gyilkosoknak.­ ­— Saját tudósítónktól.­­• A pestvidéki törvényszéken Rónay Kamill Ítélőtáblás bíró fia délelőtt 9 óraikor hidette ki Borgovits Józsefné, továbbá Ruszka András és felesége, a tápiószelei gyilkosok előtt a legfelsőbb bíróság által megerősített halálos íté­letet s a kúria értesítését, mely szerint a király a halálbüntetést kegyelem­ből életfogytig tartó fegyházra változ­tatta át. A három rabot ma korán reg­gel szállították be a gyújtőfogház­ból. Négy fegyveres börtönőr kísérte őket a tárgyalóterembe. Mindhárman szó nélkül hallgatták végig a két ítéletet s a Kúriának a királyi kegyelmezésről szóló értesítését. Az elzök az ítélet kihirdetése után átadta a három rabot Sztracha dr.­ait ügyésznek. Azután Borgovitsnéhoz fordult: — Hány gyermeke van magának, Borgovitsné? És ki gondnokolja őket? — Én biz’ nem tudom, nagyságos elnök úr, mi van velük.­ Anna leányomnál azt hallottam, hogy most pünkösdkor meghalt Van még egy húszéves fiam, a Józsi, meg egy hat­éves fiam. Egyik sem jön felém. Én nem tudom, mi van velük. ■— Kit akar gondnokul kineveztetni? •— Legjobb volna a Józsi fiamat. De ha ez nem lehet, akkor a testvéremet, Paczolay .Márkust szeretném! Hát a maga gyermekiről, Husz­­ka, ki gondoskodik? — Nem tudom kérem alássan. Há­rom gyermekem van: egy tizenkilencz éves fiú, egy tizenhatéves leány és egy hatéves fiú. — Hol vannak most? — Azt sem tudom. Mióta bekerül­tünk, azóta, nem láttam őket s még hírt sem hallottam Előlük! — Akkor majd az árvaszék gondno­kot fog kinevezni a részükre­­. Borgovitsné: Még egy alázatos ké­résem volna. Hogyan kellene újra tár­gyaltatn­i a peromét, mert én ártatlan vagyok! Az elnök: Adjon be egy kérvényt erre vonatkozólag a törvényszékhez. Ezután a három vitorlavászon rab­­ruhás gyilkost kivezették a teremből, a háborít. ,—! Távirati tudósítások. —— London, július 3. Nincsiangból táviratozzák a Daily Telegraphnak. Az oroszoknak nem si­került a felhalmozott készleteket Sin­­minting és Kolintung környékén meg­égetni. E helyektől északnak kilencz mértföldnyire orosz csapatok tünedez­­nek fel. Az egész vonalon általános csata készül. Az ellenséges seregek már elfoglalták hadállásaikat. Mojiból jelenti a Daily Telegraph tudósítója. Mandzsúriából érkező katonatiszt be­szélte, hogy Linevics már befejezte seregének szervezését és összevonását. Ötven-hatvanezer emberrel nagyobb m­int az orosz sereg, mint volt Muk­­dinnél. Chilkov herczeg vasúti mi­niszter érdeme, hogy a csapatok és­­ lőszer szállítása olyan gyorsan ment, véglett Tokió, július 31. A japánok július 28-án kiűzték az oroszokat Bikovszk területéről (Sza­­h­alin). A város bevétele közben he­ves utczai harcz volt. Később a japá­nok Rikovszktól délre 800 főnyi gya­logsággal ütköztek meg és megverték őket, majd üldözőbe vettték az oro­szokat, száz orosz elesett és ötszáz fogságba került. Tokió, július 31. Az orosz haderő, mely az utolsó sa­­d­alini harczokban küzdött a japánok ellen, 5000 főnyi gyalogságból állott. Az oroszoknak 12 ágyujuk volt. London, július 31. Vitte pénteken a Kaiser Wilhel­s- en, amely szerdán érkezik New­ York­­ba, kedvezően nyilatkozott a béke re­ménységéről a Daily Telegraph kikül­dött tudósítója előtt, aki elkíséri az orosz államférfiat amerikai útján. Az útközben feladott sürgöny szerint, a­mely dróttalan táviró útján érkezett id­­, azt mondotta Witte, hogy ő nem nevezheti magát békekövetnek, mi­után a legyőzött fél szokás szerint csak akkor nevez ki békekövetet, hogyha ismeri a győztes ellenfél kö­veteléseit. Japán feltételeit azonban most még nem ismeri Oroszország s igy ő nem több, mint a szár küldött­je, akit elküldtek megtudni, mit kö­vetel Japán. Witte elmondotta, hogy a szár őszintén kívánja a békét s ha Japán a tényleg kivívott eredmények­hez szabja feltételeit, akkor létre jön a békekötés, de ha Japán hivatkozni fog azokra a sikerekre, amelyeket még ki­ívhatott volna, ha a hadjárat to­vább folyna, akkor kár a fáradtság­ért, mert feltevéseken nem lehet el­­ind­ulni békeszerződés megkötésére. Paris, július 31. shijemacu báró japán államférfia a Le Journal tudósítója előtt akként nyilatkozott, hogy Japán addig nem hozta nyilvánosságra békefeltételeit, amíg meg nem győződik róla, hogy Oroszország őszintén kívánja a békét. Japán ragaszkodik a hadikárpótláshoz­­ .Oroszországnak tudnia kell, hogy ha ezt el nem fogadja és bizonyos terüle­­tek átengedését megtagadná, akkor a békekötésből nem lesz semmi. Nyilván­való, hogy Oroszország kívánja a bé­két, különben nem küldte volna el meghatalmazottait. Tokió, július 30 A szah­alini hadsereg jelenti: Az önálló tüzércsapatok, amelyek július 27- én Luikov ellen vonultak, a város­ban dühöngő zavargások miatt újra visszavonultak. A balszárny július 28- án reggel 3 órakor Luikov ellen vonult, hogy a várost hatalmába ke­rítse. Az előőrs és a tüzérség Luikovok­ észak felől megtámadta és sikerült behatolnia a városba, miközben utczai harcrok voltak. Reggel 8 órára a ja­pánok Luskovot teljesen bevették. A japánok jobbszárnya a gyalogság és a tüzérség legyőzése után Vedemnikovsz­­ki mellett az ellenség nyomában tar­tózkodott, amelynek derékhada július 28-ika óta rendetlenségben dél felé vonult. Az oroszok üldözésére kikül­dött japán csapatok 28-án 8 kilomé­terrel délre Luskovtól 800 főnyi orosz gyalogságra akadtak, akik közül két­százat megöltek és 500-at foglyul ej­tettek. Az ellenség, amely 26-ika óta állott ellent jobbszárnyunknak, 3000 főnyi gyalogságból és 8 ágyúból, a balszárny pedig 2000 főnyi gyalogság­ból és négy ágyúból állott. Az orosz forradalom­ is? Távirati tudósítások. —* Berlin, július 31. Varsóból jelentik. Hetvenöt pék­­mű­helyben ötszáz póklegény sztrájkba állott. Negyven nyakkendőgyárban sztrájkol valamennyi munkás. Moko­­tov külvárosban a sztrájkolók három revolvergolyóval megölték Zsenkovszki dúsgazdag pékmestert. Egy Bandovski nevű vagyonos, 78 éves polgárt az ut­­czán meggyilkoltak. Magdeburg, július 31. A Magdeburger Zeitung tudósító­jának alkalma volt beszélnie Trubecs­koj herczeggel, aki többek közt azt mondotta, hogy a vezető tényezők nem képesek felismerni a helyzet ko­molyságát, amit a Novosti betiltása és a zemsztvók vezér férfiainál tartott bázmotozások is bizonyítanak. Ha ez tovább így megy, akkor a forradalom kikerülhetetlen és feltartóztathatlanul győzedelmeskedni is fog. Moszkva, julius 31. A félhivatalos c­áfolatok ellenére közük, hogy a nisni-novgorodi hires vásár puszta s aligha fog valaha fel­éledni. A tehetősebb nép elmenekült Nisni-Novgorodból. A Volga és a Kaspi-tenger vidékéről a kereskedők egyáltalán elmaradtak a vásárról. Pétervár, július 3. Kozlov tábornok moszkvai kormány­zó lemondott, mert Pétervárról a leg­­ellentmondóbb rendeleteket kapta, a­melyeknek nem tudott megfelelni, így történt különösen a moszkvai zemsztvegyülés idején. Köniesderfl, július 31. A Königsberger Hartungische Zei­tung jelenti Rigából, hogy Pistram bárót tegnap lázongó parasztok lelőt­ték. A lázongó parasztok fosztogatják a birtokokat. A rend helyreálllására Grohinból dragonyosokat küldtek ki.

Next