Friss Ujság, 1907. február (12. évfolyam, 28-53. szám)

1907-02-01 / 28. szám

XII. évfolyam 28. szám. Budapest, 1907. Február 1. Péntek Ara a fillér, vasárnap 4 Mér ^ •- --—=—■ ~”V— “■ ... - —— — ^ -agjgwav Megjelenik hétfő kivételével mindennap POLITIKAI NAPILAP. M korán reggel, fotytos alkalommal. napon* egy hónapra W ______________________________________________________ ——_ _____ “v- “ Polónyi búcsújára képviselőházban. Günther Antal az igazságügyminiszter« Wekerle az általános választó­jogról« Polónyi elment. Egyszerűen, minden zavaró iz­galom nélkül folyt le ma délelőtt Polónyi Géza távozása a pirosbár­­sony miniszteri székből. Ritka do­log, hogy egy miniszter a bukása után még leüljön a székébe, hogy azt a szó teljes értelmében „el­hagyja“. Hasonlatos ez ahoz a szo­katlan jelenséghez, mintha valaki nagy,, meghívott közönség előtt akarna öngyilkosságot elkövetni. Csak természetes, hogy a t. Ház megtelt érdeklődőkkel, akik izga­lommal várták­ a különleges ese­mény lefolyását. A végbúcsú rövid volt. Polónyi keresetlen szavakkal mondta el a miniszteri székből való távozásának okát, aztán­­ elment. Minden igazságos embernek el kell ismernie, hogy Polónyi Géza — a kínos ügy folyamán talán ez­úttal először, — a helyzet magasla­tán állott. Nem kapkodott, nem vádaskodott, nem akart túljárni senki eszén, — egyszerű komoly­ságával meghatotta az elfogulat­lanokat. Ha elejétől fogva így vi­selkedik vala, talán jobban meg lehetne elégedve az elmúlt hetek eseményeinek lefolyásával. De ezen most már felesleges vol­na elmélkedni A t. Ház és az egész ország fellélegzett, mikor ténynyé lett, hogy a Polónyi-ügy, — leg­alább annak politikai része, — végső befejezést nyert. Mint va­lami súlyos orvosi műtét után, úgy érezzük magunkat. Hiszen annak sikeres végrehaj­tásának perczéig folyton attól le­hetett tartani, hogy a seb elmér­gesedik s esetleg elpusztítja az egész szervezetet. A kormány, a parlament és az ország békéje for­gott veszélyben. A veszély immár elmúlt. Polónyi elment és most a maga igazát keresi. A megtámadott em­ber nehéz munka és küzdelem előtt áll még. Tisztáznia kell a be­csületét, s bebizonyítania a világ­nak, hogy Magyarország igazság­ügyminisztere mégsem volt oly utolsó ember, mint amilyennek feltüntették. Örülnénk, ha ez sikerülne neki De ebben dönteni kizárólag az es­küdt polgárok dolga. Nehéz fel­adat vár arra a­ bíróságra, amely Polónyi perében dönteni fog. Az egész ország szeme a bírói testüle­ten fog pihenni s a döntés erőpró­bája lesz a magyar bíróságok pár­tatlanságának és befolyásolhatat­lan igazság­érzetének. Bárhogyan döntsön azonban a bíróság, határozatának politikai jelentősége többé nem lesz. A szál­kától, mely parlamenti életünk eleven húsába fúródott, megszaba­dultunk. A Polónyi-ügy volt, — nincs. Bár sohase következnék többet mása. Wikszle az általános választó­jogról. — Saját tudósítónktól. — A képviselőiház mai ülésén Wekerle Sándor miniszterelnök beszédében Vidd Aurél nemzetiségi képviselőnek minap hangoztatott­ vádjaira, az általános vá­lasztójogot illetőleg a következőket mondta: — Az igazság indít­ bennünket, hogy­ elérkezett a haladó kornak az a követel­ménye, hogy szélesebb alapokra fektes­sük Magyarország közéletét.. Most a t. képviselő úr szemrehányást tesz ilyen nagy kérdés megoldásánál, hogy még nem álltunk elő a megoldás kérdésével és abba­ igyekszik belekötni, hogy én azt mondtam, kötelezettség nélkül, anélkül, hogy határozott kötelezettséget vállal­nánk, hogy­ remélem, hogy a következő téli időszakban be fogom ezeket a javas­latokat terjeszteni. Hát, t. képviselő úr, aki könnyedén ítéli meg a­ közállapoto­kat, ezt, a határidőt igen hosszúnak tart­hatja, de aki nem a felszínen úszik, ha­nem alaposan foglalkozik a kérdésekkel, annak az iránt lehet, aggálya, hogy ez a határidő nemhogy hosszú, hanem nagyon is rövid. A t. képviselő úr mindenesetre, hallott a honosság, az illetőség, a községi köte­lékbe való tartozandóság, az állandó lakt­os kérdéseiről. Aki ismeri a mi közsé­geinket és tudja azt, hogy például az il­letőségnek és a községi kötelékbe való tartozásnak kérdései milyen­ tág tereken bizonytalanok, ezen egyidejűleg rende­zendő kérdésekkel egyetemiben m­erné-e az általános szavazati jogot úgy behoz­ni, hogy ezek rendezésére és megoldá­sára ne gondoljam. Másodszor nem arról van szó, hogy ezentúl is, nem tudom, 110 kerületben eszközöljük közpolgoris­­ta a választási, hanem az általános sza­vazati jognak az isz a következménye, hogy korvégenkint vagy legalább körle­ten­ mint állapítsuk meg a szavazási he­lyeket. Azt hiszik önök, mikor mi a választókerületek beosztásáról szólunk, akkor sincs más gondunk, mint tíz, hogy önök ,egy vagy két számmal többen ,vagy kevesebben jönnek be a brecsfánstoc­s­ké­rek, nem számuk, hanem az erkölcsi súly fogja, meghatározni a közéletben való állásukat, amelyet kifejteni ké­pesek. Itt arról van szó, hogy mi ne csak vá­lasztókerületeket, hanem szavazókerü­le­­teket oszszunk be, beoszszzuk azokat úgy, hogy ezek a közvélemény megnyilvánu­lásának félre nem vezethető, hamisít­­hatatlan, igaz tényezői legyenek. Ezen körzetek megállapítása nem­ olyan kö­zömbös itt nálunk. Gondoskod­nunk kell, tanulmány tárgyává kell tennünk, hogy kik lesznek azok, akik azokban a körzetekben az egyidejűleg végrehajtandó választások­nál azt az erkölcsi és politikai biztosít­­ékot nyújtják, hogy ez a választás valódi megnyilvánulása, lesz a nemzet akaratnak. Harmadik pontja a megoldandó kér­déseknek vonatkozik a választási bírás­kodásra, azzal összefüggő intézkedések­re, a képviselői megbízások és választá­sok megtámadhatóságára s azok elbírá­lására. Nekünk nemcsak azon ponton ■kell túl lenni, hogy választói­ törvé­nyünk legyen,, hanem azt is biztosítani kell, hogy­ ez a válaszaik törvény k­isakr­­ogyan a nemzeti akarat hamisítatlan megnyilvánulását tegye lehetővé, ... még ott élő embereik és ha igen, meg­­­lehető menteni. Nagy nép­tömeg tü­relmetlenül várta a bánya­hivatalnoko­kat, akik csak néhány óra múlva tér­tek vissza, azzal a jelentéssel, hogy a­ bányában minden l­elet kihalt. Naenkirchen, január 31. Az itteni bányaigazgatóság távirat­ban fölajánlotta segítségét a redeni bánya­igazgat­ó A­tnal ,és kijelölt tettet, hogy bármely pillanatban hajlandó nagyobb mentőcsapatot a redeniek rendelkezé­sére bocsátani. Redenből azt felelték vissza, hogy az ajánlatot hálásan fogadják, de nem vehetik hasznát, mert ez idő szer­int semmi kilátás sincs­ sikeres mentőmunká-­­latra. Az elzászi bányaszerencsétlen­ség. — Távirati tudósítások. — Réden. január 31. Tegnap délután temették el azokat a szerencsétlen áldozatokat, akik a redeni bányában életüket vesztették. A temetésen a császár képviseletében ott volt Frigyes Lipót he­rczeg. Saarbrücken, január 31. A herczeg ma még egyszer meg­ fog­ja látogatni a redeni bányát. Ebből sokan az­t következtetik, hogy a her­czeg sok dolgot nem­ talált rendben. Ezt a föltevést megerősíteni látszik a herczegnek a temetésen mondott rö­vid beszéde, amelyben azt mondta, azért küldték, hogy meggyőződést sze­ressen, várjon felre­t-e segíteni és hogy segítette­k-e. A szerencsétlenség, okáról még mindig nem tudnak bizonyosat mondani. Szakemberek valószínűnek tartják, hogy az előző vasárnap bo-Mynsta.1 volt K' wjepaneáé,d­én­ Ségroi. Egy élőmunkán, aki az előző éjjelt tám­étanulat­ságon töltötte, mámorosai * jelentkezett a munkánál. Nagy izga­tottságot keltet­t tegnap délután két órakor, sümikor­­ bsz inyaigazgatósi'.anak azt jelentették, hogy a Heintz-aknából kopogást és emberi hangot hallottak s egyszerre az a hír terjedt el,­­hogy élv hányat nvm túlok vannak mvg­d A akrtálai. E h­ir köv­etkeztéb­en , több bányai hivatalnok­a azonnal lement ; aknába s kutatta, vájjon vannak’­« Polónyi elbúcsúzott. - Saját tudósítónktól. — A képviselőház mai ülésének első fele ünnepszámba ment, Polonyit­ bú*­csúztatták. ’ Komolyan,­­ünnepélyesen a miniszter, szinte szertartásosan ment végbe ez a búcsúztatás a közönség óriási érdeklő­dése mellett. A karzat a zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel úgy,­ hogy már kora reggel kifüggesztették a táblát, amelyen tudtál adták, hogy minden karzati jegy elfogyott. „Helyet cserélünk“. Az első íj miniszter, aki a terembe lé­pett, Fotón­ál Géza volt. Mellette, vela két hive Baloghy Ernő és J­­órádig Ká­roly. A szélsőbalon vagy tíz ember éljendett. Polónyi fekefében­­ volt. Az arcra azonban mosolygott és­­tréfával köszönt. Miközben a képviselők keseregt­ettek az ülésterembe, a terem közepén fo­gladta Polónyi a smeeinkedőket­; isten jó kedvűnek látszott, s mindenkinek megrázta a kezét. Gál Sándort meg­ölelte s a miniszteri erők mögött illő Günther Antal, az új igazságügy.

Next