Friss Ujság, 1907. február (12. évfolyam, 28-53. szám)
1907-02-01 / 28. szám
XII. évfolyam 28. szám. Budapest, 1907. Február 1. Péntek Ara a fillér, vasárnap 4 Mér ^ •- --—=—■ ~”V— “■ ... - —— — ^ -agjgwav Megjelenik hétfő kivételével mindennap POLITIKAI NAPILAP. M korán reggel, fotytos alkalommal. napon* egy hónapra W ______________________________________________________ ——_ _____ “v- “ Polónyi búcsújára képviselőházban. Günther Antal az igazságügyminiszter« Wekerle az általános választójogról« Polónyi elment. Egyszerűen, minden zavaró izgalom nélkül folyt le ma délelőtt Polónyi Géza távozása a pirosbársony miniszteri székből. Ritka dolog, hogy egy miniszter a bukása után még leüljön a székébe, hogy azt a szó teljes értelmében „elhagyja“. Hasonlatos ez ahoz a szokatlan jelenséghez, mintha valaki nagy,, meghívott közönség előtt akarna öngyilkosságot elkövetni. Csak természetes, hogy a t. Ház megtelt érdeklődőkkel, akik izgalommal várták a különleges esemény lefolyását. A végbúcsú rövid volt. Polónyi keresetlen szavakkal mondta el a miniszteri székből való távozásának okát, aztán elment. Minden igazságos embernek el kell ismernie, hogy Polónyi Géza — a kínos ügy folyamán talán ezúttal először, — a helyzet magaslatán állott. Nem kapkodott, nem vádaskodott, nem akart túljárni senki eszén, — egyszerű komolyságával meghatotta az elfogulatlanokat. Ha elejétől fogva így viselkedik vala, talán jobban meg lehetne elégedve az elmúlt hetek eseményeinek lefolyásával. De ezen most már felesleges volna elmélkedni A t. Ház és az egész ország fellélegzett, mikor ténynyé lett, hogy a Polónyi-ügy, — legalább annak politikai része, — végső befejezést nyert. Mint valami súlyos orvosi műtét után, úgy érezzük magunkat. Hiszen annak sikeres végrehajtásának perczéig folyton attól lehetett tartani, hogy a seb elmérgesedik s esetleg elpusztítja az egész szervezetet. A kormány, a parlament és az ország békéje forgott veszélyben. A veszély immár elmúlt. Polónyi elment és most a maga igazát keresi. A megtámadott ember nehéz munka és küzdelem előtt áll még. Tisztáznia kell a becsületét, s bebizonyítania a világnak, hogy Magyarország igazságügyminisztere mégsem volt oly utolsó ember, mint amilyennek feltüntették. Örülnénk, ha ez sikerülne neki De ebben dönteni kizárólag az esküdt polgárok dolga. Nehéz feladat vár arra a bíróságra, amely Polónyi perében dönteni fog. Az egész ország szeme a bírói testületen fog pihenni s a döntés erőpróbája lesz a magyar bíróságok pártatlanságának és befolyásolhatatlan igazságérzetének. Bárhogyan döntsön azonban a bíróság, határozatának politikai jelentősége többé nem lesz. A szálkától, mely parlamenti életünk eleven húsába fúródott, megszabadultunk. A Polónyi-ügy volt, — nincs. Bár sohase következnék többet mása. Wikszle az általános választójogról. — Saját tudósítónktól. — A képviselőiház mai ülésén Wekerle Sándor miniszterelnök beszédében Vidd Aurél nemzetiségi képviselőnek minap hangoztatott vádjaira, az általános választójogot illetőleg a következőket mondta: — Az igazság indít bennünket, hogy elérkezett a haladó kornak az a követelménye, hogy szélesebb alapokra fektessük Magyarország közéletét.. Most a t. képviselő úr szemrehányást tesz ilyen nagy kérdés megoldásánál, hogy még nem álltunk elő a megoldás kérdésével és abba igyekszik belekötni, hogy én azt mondtam, kötelezettség nélkül, anélkül, hogy határozott kötelezettséget vállalnánk, hogy remélem, hogy a következő téli időszakban be fogom ezeket a javaslatokat terjeszteni. Hát, t. képviselő úr, aki könnyedén ítéli meg a közállapotokat, ezt, a határidőt igen hosszúnak tarthatja, de aki nem a felszínen úszik, hanem alaposan foglalkozik a kérdésekkel, annak az iránt lehet, aggálya, hogy ez a határidő nemhogy hosszú, hanem nagyon is rövid. A t. képviselő úr mindenesetre, hallott a honosság, az illetőség, a községi kötelékbe való tartozandóság, az állandó laktos kérdéseiről. Aki ismeri a mi községeinket és tudja azt, hogy például az illetőségnek és a községi kötelékbe való tartozásnak kérdései milyen tág tereken bizonytalanok, ezen egyidejűleg rendezendő kérdésekkel egyetemiben merné-e az általános szavazati jogot úgy behozni, hogy ezek rendezésére és megoldására ne gondoljam. Másodszor nem arról van szó, hogy ezentúl is, nem tudom, 110 kerületben eszközöljük közpolgorista a választási, hanem az általános szavazati jognak az isz a következménye, hogy korvégenkint vagy legalább körleten mint állapítsuk meg a szavazási helyeket. Azt hiszik önök, mikor mi a választókerületek beosztásáról szólunk, akkor sincs más gondunk, mint tíz, hogy önök ,egy vagy két számmal többen ,vagy kevesebben jönnek be a brecsfánstocskérek, nem számuk, hanem az erkölcsi súly fogja, meghatározni a közéletben való állásukat, amelyet kifejteni képesek. Itt arról van szó, hogy mi ne csak választókerületeket, hanem szavazókerületeket oszszunk be, beoszszzuk azokat úgy, hogy ezek a közvélemény megnyilvánulásának félre nem vezethető, hamisíthatatlan, igaz tényezői legyenek. Ezen körzetek megállapítása nem olyan közömbös itt nálunk. Gondoskodnunk kell, tanulmány tárgyává kell tennünk, hogy kik lesznek azok, akik azokban a körzetekben az egyidejűleg végrehajtandó választásoknál azt az erkölcsi és politikai biztosítékot nyújtják, hogy ez a választás valódi megnyilvánulása, lesz a nemzet akaratnak. Harmadik pontja a megoldandó kérdéseknek vonatkozik a választási bíráskodásra, azzal összefüggő intézkedésekre, a képviselői megbízások és választások megtámadhatóságára s azok elbírálására. Nekünk nemcsak azon ponton ■kell túl lenni, hogy választói törvényünk legyen,, hanem azt is biztosítani kell, hogy ez a válaszaik törvény kisakrogyan a nemzeti akarat hamisítatlan megnyilvánulását tegye lehetővé, ... még ott élő embereik és ha igen, meglehető menteni. Nagy néptömeg türelmetlenül várta a bányahivatalnokokat, akik csak néhány óra múlva tértek vissza, azzal a jelentéssel, hogy a bányában minden lelet kihalt. Naenkirchen, január 31. Az itteni bányaigazgatóság táviratban fölajánlotta segítségét a redeni bányaigazgató Atnal ,és kijelölt tettet, hogy bármely pillanatban hajlandó nagyobb mentőcsapatot a redeniek rendelkezésére bocsátani. Redenből azt felelték vissza, hogy az ajánlatot hálásan fogadják, de nem vehetik hasznát, mert ez idő szerint semmi kilátás sincs sikeres mentőmunká-latra. Az elzászi bányaszerencsétlenség. — Távirati tudósítások. — Réden. január 31. Tegnap délután temették el azokat a szerencsétlen áldozatokat, akik a redeni bányában életüket vesztették. A temetésen a császár képviseletében ott volt Frigyes Lipót herczeg. Saarbrücken, január 31. A herczeg ma még egyszer meg fogja látogatni a redeni bányát. Ebből sokan azt következtetik, hogy a herczeg sok dolgot nem talált rendben. Ezt a föltevést megerősíteni látszik a herczegnek a temetésen mondott rövid beszéde, amelyben azt mondta, azért küldték, hogy meggyőződést szeressen, várjon felret-e segíteni és hogy segítettek-e. A szerencsétlenség, okáról még mindig nem tudnak bizonyosat mondani. Szakemberek valószínűnek tartják, hogy az előző vasárnap bo-Mynsta.1 volt K' wjepaneáé,dén Ségroi. Egy élőmunkán, aki az előző éjjelt támétanulatságon töltötte, mámorosai * jelentkezett a munkánál. Nagy izgatottságot keltett tegnap délután két órakor, sümikor bsz inyaigazgatósi'.anak azt jelentették, hogy a Heintz-aknából kopogást és emberi hangot hallottak s egyszerre az a hír terjedt el,hogy élv hányat nvm túlok vannak mvgd A akrtálai. E hir következtében , több bányai hivatalnoka azonnal lement ; aknába s kutatta, vájjon vannak’« Polónyi elbúcsúzott. - Saját tudósítónktól. — A képviselőház mai ülésének első fele ünnepszámba ment, Polonyit bú*csúztatták. ’ Komolyan,ünnepélyesen a miniszter, szinte szertartásosan ment végbe ez a búcsúztatás a közönség óriási érdeklődése mellett. A karzat a zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel úgy, hogy már kora reggel kifüggesztették a táblát, amelyen tudtál adták, hogy minden karzati jegy elfogyott. „Helyet cserélünk“. Az első íj miniszter, aki a terembe lépett, Fotónál Géza volt. Mellette, vela két hive Baloghy Ernő és Jórádig Károly. A szélsőbalon vagy tíz ember éljendett. Polónyi fekefében volt. Az arcra azonban mosolygott éstréfával köszönt. Miközben a képviselők keseregtettek az ülésterembe, a terem közepén fogladta Polónyi a smeeinkedőket; isten jó kedvűnek látszott, s mindenkinek megrázta a kezét. Gál Sándort megölelte s a miniszteri erők mögött illő Günther Antal, az új igazságügy.