Friss Ujság, 1907. február (12. évfolyam, 28-53. szám)
1907-02-01 / 28. szám
2 FRISS JS 18 1907. február 1. államtitkárjának, a mosolygó Günther Antalnak ezt mondta: — No Tóni, most helyet cserélünk, te ülsz a székbe, én a padba! Aztán leült a bársonyszékre. Ekkor már elhelyezkedtek a többi miniszterek is, akik Zichy Aladár gróf kivételével mind jelen voltak. A miniszterek közül senki, egy szót se váltott Polónyival. Justh Gyula tíz óra tíz perckor nyitotta meg az ülést, jelentve, hogy az igazságügyminiszter és Hoitsy Pál a napirend előtt föl akart szólalni. Polónyi búcsúja. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőhöz! (Halljuk! Halljuk!) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvásomra szolgál, hogy az arra illetékess tényezők az ellenem emelt vádakban egy pillanatig sem hittek. Álláspontom, amelyet pártvezérem és pártom nagy többsége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügyminiszter ilyen természetű perekben, amíg a képviselőház többségének bizalmát bírja, bíróság elé nem mehet. Meg kellett azonban győződnöm róla, hogy ez álláspontom a pártokban nem talált osztatlan helyeslésre, a véleményeltérések és súrlódások könnyen odavezethettek volna, hogy ártanai; azon nagy céloknak, amelyeknek szolgálatában egyesültünk. Elhatároztam tehát, Ház, hogy ügyemet a bíróság elé viszem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű tervszerűleg végrehajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és dísze sem maradhatna érintetlen. Saját sorsom felett magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (Úgy van balfelöld Ezért elhatároztam, t. képviselőhöz, hogy állásomról lemondok. Ezen elhatározásom folytán lemondásomat tegnap az igen t. miniszterelnök úrnak át is adtam. Megtettem mindent, t. képviselőház, amit az ország, pártom és saját magam érdeke tőlem joggal megkövetelhetett. Magammal viszem, t. képviselőhöz, a függetlenségi és 48-as párt elveihez való szeplőtelen hűségemet. (Élénk éljenzés és taps bal felől.) Magammal viszem az igazságügyminiszteri székben elmondott programomban kifejtett alapelveim és irányzatomhoz való hűséges és tántoríthatatlan ragaszkodásomat. (Élénk éljenzés és taps balfe- 361.) Egy padsorral hátrább megyek, de annál nagyobb lelkesedéssel és kitartással fogom védelmezni mind a kettőt. (Élénk éljenzés és taps balfelöl.) Mély tisztelettel kérem a képviselőházat, kegyeskedjenek ezen bejelentésemet tudomásul venni. (Hosszan tartó éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Éljenzések jobbfelől.) A miniszter ezzel távozott a képviselőházból. Hoitsy búcsúztat. „ Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Vannak helyzetek, amikor a sok szó nem fejez ki többet, mint a kevés. Ilyen helyzet ez a mostani. Vannak ügyek és dolgok, amelyek nem igényük a magyarázatot mert az csak kétértelműséget hozna abba, ami önmagában világos. Ilyen ügy ez a mostani. Azért engedje meg nekem a tisztelt képviselőház, hogy minden magyarázat ég m minden indok© , lás nélkül egyszerűen fölolvassam azt a határozatot, amelyet tegnap esti értekezletén az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt hozott. Szól a határozat a következőképpen. (Felolvassa a lapunk legutóbbi számában már ismertetett határozatot.) T. képviselőházi Az országgyűlési, függetlenségi és 48-as párt a maga részéről kötelességének tartotta meghozni ezt a határozatot. Tartozott vele először önmagának, tartozott vele azoknak a kormányférfiaknak, akik kilenc hónapon keresztül minisztertársai voltak a távozó igazságügyminiszternek. Búcsúzkodnak a miniszterek. Miután beszédét befejezte, Polónyi kiment a folyosóra. Kaas Ivor báró csatlakozott hozzá. Polónyi karonfogta Kaast és magával vitte. Az igazságügyminiszteri szobánál az elnöki osztály vezetője, Sólyom Aladár tanácsos, Benárd és Mikó titkárok várták. Csakhamar Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter jelentkezett Polónyi Gézánál, búcsúzni jött. Kossuth megölelte, megcsókolta, Polónyit. Mind a ketten könnyeztek. Wekerle Sándor miniszterelnök jött ezután. Ezt cselekedte Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter is- Wekerle Sándor vizitje Polónyi Gézánál hosszabb ideig tartott. Odakint a folyosón Andrássy Gyula gróf belügyminisztert nagy csoport képviselő .vette körül. Andrássy Gyula gróf véleménye Polónyi Géza mai szerepléséről ez volt: — Ha mindig ilyen férfiasan viselkedett volna, másképp esett volna a dolga.. Üdvözlik az új minisztert. A függetlenségi párton harsány hangon kiáltotta valaki. — Elment a régi miniszter! Jöjjön az uj miniszter! Günther Antal haladt el ekkor a függetlenségiek között. — Éljen Günther! Éljen Günther! hangzott fel minden részről. Az igazságügyi államtitkár menekült. Wekerle Sándor miniszterelnök kerül vele szemben. A miniszterelnök kezet fogott Günther Antallal és magával vitte. — Günther az új igazságügyminiszter! Wekerle az imént üdvözöltél — újságolják itt is, ott is. Günther visszaérkezett és körülfogták. Günther azonban nem akarta fogadni az üdvözlést. Nemsokára, Günthert újból hívták X Wekerléhez, akinek szobájában később minisztertanács is volt. Délben már mindenki biztosra vette, hogy az igazságügyminiszter Günther Antal. Illetékes helyről megerősítették, hogy a tárczát csakugyan felkínálták Günthernek. Polónyi felmentése. Polónyi Gézának az igazságügyminiszteri állástól való felmentését a hivatalos lap szombati vagy vasárnapi száma közli. Ugyanakkor jelenik meg Günther kinevezése is. Polónyi Géza a jövő hét elején búcsúzik el az igazságügyminisztérium tisztviselőitől. Polónyi Géza ma már nem jelent meg hivatalában. A jövő héten birtokára utazik, ahonnan majd csak két hét múlva tér vissza ismét Budapestre. Kalesgmnfia hogy jopkerliammytuccelnök holnap este Bécsbe utazik, hogy a fölmentés és kinevezés dolgát a királynál elintézze. A sajtóper. Polónyi Géza igazságügyminiszterneh,Lengyel Zoltán ellen tett följelentése Ruttkay sajtóügyi vizsgálóbíró- Bályai, aki nagy buzgósággal fogott tiszítási vizsgálathoz. Első intézkedése az volt, hogy megállapítsa a vád tárgyát képező közlemény szerzőségét s e végből mára megidézte Braun Sándort, a Nap felelős szerkesztőjét. Braun délben megjelent a vizsgálóbírónál s kijelentette, hogy a czikket, amint különben az aláírás is bizonyítja, Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő írta. Egyúttal átadta a vizsgálóbírónak a czikk kéziratát. A vizsgálóbíró még ma elküldi az iratokat a főügyészséghez, hogy Lengyel Zoltán mentelmi jogának a felfüggesztését lérje a Háztól. A függetlenségi párt. Igen népes volt ma este a függetlenségi pártkör. Megjelent ott a többek között Wekerle Sándor és Kossuth Ferencz is. Természetesen mindenki a ma véget ért válságról beszélt. Különösen az igazságügyi miniszteri szék és az államtitkári állás betöltéséről esett sok szó. Befejezett tényként tárgyalták, hogy Günther lesz az igazságügyminiszter. A kormány Meskó Lászlónak ajánlotta fel az államtitkárságot. A Meskóval folytatott tárgyalások eredménynyel jártak, amenynyiben Meskó hajlandó az államtitkárságot elvállalni. A megbeszélések és találgatások közepette játszódott le a következő érdekes eset: Farkasházy Zsigmond dr. bejelentette Kossuth Ferencznek, hogy élesen kíván felelni arra a támadásra, amelyben ma Wekerle Sándor miniszterelnök részesítette őt. Kossuth tudomásul vette ezt, de nemsokára odament Farkasházyhoz: — Az ilyesmit nem kell oly szigorúan felfogni, mondotta. Legjobb lesz ezt békésen elintézni. Azzal karonfogta, odavezette Wekerléhez: — Béküljetek ki, mondotta. Wekerle és Farkasházy sokáig vitatkoztak a tegnap és ma felmerült pénzügyi kérdésekről és vitázásuk közben egész sereg képviselő fogta őket körül. A vita úgy látszik élét vette az egész ügynek. A képviselőház kieső. (Január 31-én.) Polónyi Géza búcsúztatásával kezdődött a képviselőház mai ülése. Ezel lapunk más helyén foglalkozunk. Aztán áttértek a költségvetés tárgyalására. Juriga Nándor, a két évi fogházra ítélt képviselő az első szónok. — Halljuk a hattyúdalt! — kiáltják ndsi. Juriga Nándor Beán szavazza meg a költségvetést, mert azt tartja, hogy az állami jövedelmek nem igazságos forrásból fakadnak. Az igazságügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy nem bízik az esküdtszékekben, márványkőbe kellene vésni; a szóló ezt már régen nagyon jól tudja; a bíróságoktól csak osztályítélkezési és nemzetiségi politikai ítélkezést várhatunk. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a bíróságokat így megrágalmazni nem szabad s ha ezt folytatja, akkor megvonja a pla szót. „ Juriga Nándor: A nemzetiségeknek nincsen szükségük izgatókra; tíz Juriga nem ébreszthette volna úgy föl a népet, mint az az ítélet, melyet a bíróság ő ellene alkalmzott. Az elnök megvonja Jurigától a szót. Következett még Vajda Sándor fölszólalása. Polónyi lemondásával foglalkozott. A koalczió a kormányt gyöngysornak tekinti, most kiesett a gyöngysornak a legszebb szeme, a fekete gyöngy A költségvetést nem fogadja el Az elnök a vitát berekesztette és az ülést tíz percre felfüggesztette. Szünet után Hock János személyes kérdésben Vajda Sándorral szemben kijelenti, hogy sohasem mondotta: akaszszák föl a románokat. Aki ezt Vajdának mondotta, az tudva hazudott. Vajda Sándor örül azon, hogy Hock bűnbánó lett. Hock János: Én azt mondom, hogy ön hazudott! Az elnök Hockot rendreutasítja, mert ez a kifejezés nem való ide. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter szólalt fel ezután. A kereskedelmi kormányzat ellen támadást intéztek olyan helyről, ahonnan legkevésbbé várta. Farkasházy és Batthyányi Tivadar gróf támadták meg. Egyik vád, hogy a kilencz hónap alatt semmi se történt. Fölsorolja az eddig hozott törvényeket és jelenti, hogy előkészítés alatt vannak a vicinális vasutakról, a munkásvédelemről, a közmunkáról, a tisztességtelen versenyről, a vasúti alkalmazottak fizetésrendezéséről, a Duna—Tisza csatornáról, az államvasúti beruházásokról és a budapesti pályaudvarok rendezéséről való törvényjavaslatok. Annyi tőkével alapítottak most ipari gyárakat, amennyit idáig összesen se használtak föl gyárakra. Batthyány Tivadar gróf kijelenti, hogy a kereskedelmi kormányzatot nem támadta meg és ünnepiesen kijelenti, hogy amíg Kossuth Ferencz lesz a miniszter, soha sem fogja támadni. Farkasházy Zsigmond dr. hasonló értelemben szólt. Szmrecsányi György is föl akart szólalni, de az elnök nem engedte meg. Wekerle Sándor miniszterelnök szólalt fel most. A vita során a nemzetiségiek, akik nem uralták ugyan a vitát, de meghosszabbították egyetlen új érvet se hoztak fel. Igenis rendületlenül áll a kormány Andrássy Gyula gróf nemzetiségi politikája mellett. (Taps.) A megértés politikáját követi a kormány és a kölcsönös méltányosság alapján áll. Visszautasítja a reakczió vádját is; a kormány férfiai régi harczosai a közéletnek és mindig elvekért harczoltak. A sajtószabadságot is féltik a nemzetiségiek. Alkotmányunknak eme legnagyobb biztosítékát senki megtörni nem akarja és ha módosításról van szó, ezérzútán ez annál kevésbé lehet, mert éppen a sajtó hivatott és méltó képviselőivel egyetértésben akarjuk a sajtó dolgait megvitatni. Az általános választói jogról beszélt azután hosszabban, amiről lapunk más helyén adunk tudósítást. Farkasházy Zsigmondnak válaszolt: ezután. Kijelentette, hogy csak képviselői megbízatására való tekintettel válaszol neki. Részletesen felelt több Farkasházy tegnap felhozott kifogására. Az elnök azután a tárgyalás folytatását holnapra halasztotta.