Friss Ujság, 1907. február (12. évfolyam, 28-53. szám)

1907-02-01 / 28. szám

2 FRISS­­ J­S 1­­8 1907. feb­ruár 1. államtitkárjának, a mosolygó Günther Antalnak ezt mondta: — No Tóni, most h­elyet cserélünk, te ülsz a székbe, én a padba! Aztán leült a bársonyszékre. Ekkor már elhelyezkedtek a többi miniszte­rek is, akik Zichy Aladár gróf kivé­telével mind jelen voltak. A minisz­terek közül senki, egy szót se váltott Polónyival. Justh Gyula tíz óra tíz perc­kor nyitotta meg az ülést, jelentve, hogy az igazságügyminiszter és Hoitsy Pál a napirend előtt föl akart szólalni. Polónyi búcsúja. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőhöz! (Halljuk! Halljuk!) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvá­somra szolgál, hogy az arra illetékess tényezők az ellenem emelt vádakban egy pillanatig sem hittek. Álláspon­tom, amelyet pártvezérem és pártom nagy többsége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügymi­niszter ilyen természetű perekben, amíg a képviselőház többségének bizal­mát bírja, bíróság elé nem mehet. Meg kellett azonban győződnöm róla, hogy ez álláspontom a pártokban nem talált osztatlan helyeslésre, a vélemény­elté­rések és súrlódások könnyen odavezet­hettek volna, hogy ártanai; azon nagy c­éloknak, amelyeknek szolgálatában egyesültünk. Elhatároztam tehát,­­ Ház, hogy ügyemet a bíróság elé vi­szem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű tervszerűleg végrehajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügymi­niszteri széknek méltósága és dísze sem maradhatna érintetlen. Saját sor­som felett magam rendelkezem, de en­nek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (Úgy van­ balfel­öld Ezért elhatároztam, t. képviselőhöz, hogy állásomról lemon­dok. Ezen elhatározásom folytán le­mondásomat tegnap az igen t. minisz­terelnök úrnak át is adtam. Megtet­tem mindent, t. képviselőház, amit az ország, pártom és saját magam érdeke tőlem joggal megkövetelhetett. Ma­gammal viszem, t. képviselőhöz, a füg­getlenségi és 48-as párt elveihez való szeplőtelen hűségemet. (Élénk éljen­zés és taps bal felől.) Magammal vi­szem az igazságügyminiszteri székben elmondott programomban kifejtett alapelveim és irányzatomhoz való hű­séges és tántoríthatatlan ragaszkodá­somat. (Élénk éljenzés és taps balfe- 361.) Egy padsorral hátrább megyek, de annál nagyobb lelkesedéssel és ki­tartással fogom védelmezni mind a kettőt. (Élénk éljenzés és taps balfe­löl.) Mély tisztelettel kérem a képvi­selőházat, kegyeskedjenek ezen beje­lentésemet tudomásul venni. (Hosszan tartó éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Éljenzések jobbfelől.)­­ A miniszter ezzel távozott a képvi­selőházból. Hoitsy búcsúztat. „ Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Vannak helyzetek, a­mikor a sok szó nem fejez ki többet, mint a kevés. Ilyen helyzet ez a mos­tani. Vannak ügyek és dolgok, ame­lyek nem igényük a magyarázatot mert az csak kétértelműséget hozna abba, ami önmagában világos. Ilyen ügy ez a mostani. Azért engedje meg nekem a tisztelt képviselőház, hogy minde­n magyarázat ég m minden indok©­ , lás nélkül egyszerűen fölolvassam azt a határozatot, amelyet tegnap esti ér­tekezletén az országgyűlési független­ségi és 48-as párt hozott. Szól a ha­tározat a következőképpen. (Felolvas­sa a lapunk legutóbbi számában már ismertetett határozatot.)­­ T. képviselőházi Az országgyűlési, függetlenségi és 48-as párt a maga részéről kötelességének tartotta meg­hozni ezt a határozatot. Tartozott ve­le először önmagának, tartozott vele azoknak a kormányférfiaknak, akik kilenc­ hónapon keresztül miniszter­­társai voltak a távozó igazságügymi­­niszternek. Búcsúzkodnak a miniszterek. Miután beszédét befejezte, Polónyi kiment a folyosóra. Kaas Ivor báró csatlakozott hozzá. Polónyi karonfogta Kaast és magával vitte. Az igazságügyminiszteri szobánál az elnöki osztály vezetője, Sólyom Aladár tanácsos, Benárd és Mikó titkárok várták. Csakhamar Kossuth Ferencz keres­kedelmi miniszter jelentkezett Polónyi Gézánál, búcsúzni jött. Kossuth meg­ölelte, megcsókolta, Polónyit. Mind a ketten könnyeztek. Wekerle Sándor miniszterelnök jött ezután. Ezt cselekedte Darányi Ig­­nácz földmivelésügyi miniszter is- Wekerle Sándor vizitje Polónyi Gé­zánál hosszabb ideig tartott. Odakint a folyosón Andrássy Gyula gróf belügyminisztert nagy csoport képviselő .vette körül. Andrássy Gyula gróf véleménye Polónyi Géza mai sze­repléséről ez volt: — Ha mindig ilyen férfiasan visel­kedett volna, másképp esett volna a dolga.. Üdvözlik az új minisztert. A függetlenségi párton harsány hangon kiáltotta valaki. — Elment a régi miniszter! Jöjjön az uj miniszter! Günther Antal haladt el ekkor a függetlenségiek között. — Éljen Günther! Éljen Günther! hangzott fel minden részről. Az igazságügyi államtitkár mene­kült. Wekerle Sándor miniszterelnök kerül vele szemben. A miniszterelnök kezet fogott Günther Antallal és ma­gával vitte. — Günther az új igazságügyminisz­ter! Wekerle az imént üdvözöltél — újságolják itt is, ott is. Günther visszaérkezett és körülfog­ták. Günther azonban nem akarta fo­gadni az üdvözlést. Nemsokára, Günthert újból hívták X Wekerléhez, akinek szobájában később minisztertanács is volt. Délben már mindenki biztosra vette, hogy az igazságügyminiszter Günther Antal. Illetékes helyről megerősítet­ték, hogy a tárczát csakugyan felkí­nálták Günthernek. Polónyi felmentése. Polónyi Gézának az igazságügymi­niszteri állástól való felmentését a hi­vatalos lap szombati vagy vasárnapi száma közli. Ugyanakkor jelenik meg Günther kinevezése is. Polónyi Géza a jövő hét elején bú­csúzik el az igazságügyminisztérium tisztviselőitől. Polónyi Géza ma már nem jelent meg hivatalában. A jövő héten birtokára utazik, ahonnan majd csak két hét múlva tér vissza ismét Budapestre. Kalesgmnfia hogy jopkerli­ammytucc­elnök holnap este Bécsbe utazik, hogy a fölmentés és kinevezés dolgát a ki­rálynál elintézze. A sajtóper. Polónyi Géza igazságügyminiszter­­neh,­Lengyel Zoltán ellen tett följe­lentése Ruttkay sajtóügyi vizsgálóbíró- Bál­yai,­ aki nagy buzgósággal fogott­­ tiszítá­­si vizsgálathoz. Első intézkedése az volt, hogy meg­ál­lapítsa a vád tárgyát képező közle­mény szerzőségét s e végből mára meg­idézte Braun Sándort, a Nap felelős szerkesztőjét. Braun délben megjelent a vizsgálóbírónál s kijelentette, hogy a czikket, amint különben az aláírás is bizonyítja, Lengyel Zoltán ország­gyűlési képviselő írta. Egyúttal átadta a vizsgálóbírónak a czikk kéziratát. A vizsgálóbíró még ma elküldi az iratokat a főügyészséghez, hogy Len­gyel Zoltán mentelmi jogának a fel­függesztését l­érje a Háztól. A függetlenségi párt. Igen népes volt ma este a függet­lenségi pártkör. Megjelent ott a töb­bek között Wekerle Sándor és Kossuth Ferencz is. Természetesen mindenki a ma véget ért válságról beszélt. Külö­nösen az igazságügyi miniszteri szék és az államtitkári állás betöltéséről esett sok szó. Befejezett tényként tár­gyalták, hogy Günther lesz az igaz­ságügyminiszter. A kormány Meskó Lászlónak ajánlotta fel az államtit­kárságot. A Meskóval folytatott tár­gyalások eredménynyel jártak, ameny­­nyiben­ Meskó hajlandó az államtit­kárságot elvállalni. A megbeszélések és találgatások kö­zepette játszódott le a következő ér­dekes eset: Farkasházy Zsigmond dr. bejelen­tette Kossuth Ferencznek, hogy éle­sen kíván felelni arra a támadásra, amelyben ma Wekerle­ Sándor minisz­terelnök részesítette őt. Kossuth tu­domásul vette ezt, de nemsokára oda­ment Farkasházyhoz: — Az ilyesmit nem kell oly szigo­rúan felfogni, mondotta. Legjobb lesz ezt békésen elintézni. Azzal karonfog­­ta, odavezette Wekerléhez: — Béküljetek ki, mondotta. Wekerle és Farkasházy sokáig vi­tatkoztak a tegnap és ma felmerült pénzügyi kérdésekről és vitázásuk köz­ben egész sereg képviselő fogta őket körül. A vita úgy látszik élét vette az egész ügynek. A képviselőház kieső. (Január 31-én.) Polónyi Géza búcsúztatásával kezdő­dött a képviselőház mai ülése. Ezel la­punk más helyén foglalkozunk. Aztán áttértek a költségvetés tárgyalására. Ju­riga Nándor, a két évi fogházra ítélt képviselő az első szónok. — Halljuk a hattyúdalt! — kiáltják ndsi. Juriga Nándor Beán szavazza meg a költségvetést, mert azt tartja, hogy az állam­i jövedelmek nem igazságos forrás­ból fakadnak. Az igazságügyminiszter­nek azt a nyilatkozatát, hogy nem bízik az esküdtszékekben, márványkőbe kelle­ne vésni; a szóló ezt már régen nagyon jól tudja; a bíróságoktól csak osztály­­ítélkezési és nemzetiségi politikai ítél­kezést várhatunk. Az elnök­ figyelmezteti a szónokot, hogy a bíróságokat így megrágalmazni nem szabad s ha ezt folytatja, akkor megvonja a pla s­zót. „ Juriga Nándor: A nemzetiségeknek nincsen szükségük izgatókra; tíz Juriga nem ébreszthette volna úgy föl a né­pet, mint az az ítélet, melyet a bíróság ő ellene alkalmzott. Az elnök megvonja Jurigától a szót. Következett még Vajda Sándor fölszó­lal­ása. Polónyi lemondásával foglalko­zott. A koalczió a kormányt gyöngy­sornak tekinti, most kiesett a gyöngy­sornak a legszebb szeme, a fekete gyöngy A költségvetést nem fogadja el Az elnök a vitát berekesztette és az ülést tíz percre felfüggesztette. Szünet után Hock János személyes kérdésben Vajda Sándorral szemben ki­jelenti, hogy sohasem mondotta: akasz­­szák föl a románokat. Aki ezt Vajdá­nak mondotta, az tudva hazudott. Vajda Sándor örül azon, hogy Hock bűnbánó lett. Hock János: Én azt mondom, hogy ön hazudott! Az elnök Hockot rendreutasítja, mert ez a kifejezés nem való ide. Kossuth Ferencz kereskedelmi minisz­ter szólalt fel ezután. A kereskedelmi kormányzat ellen támadást intéztek olyan helyről, ahonnan legkevésbbé vár­ta. Farkasházy és Batthyányi Tivadar gróf támadták meg. Egyik vád, hogy a kilencz hónap alatt semmi se tör­tént. Fölsorolja az eddig hozott tör­vényeket és jelenti, hogy előkészítés alatt vannak a vic­inális vasutakról, a munkásvédelemről, a közmunkáról, a tisztességtelen versenyről, a vasúti al­kalmazottak fizetésrendezéséről, a Du­na—Tisza csatornáról, az államvasúti beruházásokról és a budapesti pálya­udvarok rendezéséről való törvényja­vaslatok. Annyi tőkével alapítottak most ipari gyárakat, amennyit idáig összesen se használtak föl gyárakra. Batthyány Tivadar gróf kijelenti, hogy a kereskedelmi kormányzatot nem támadta meg és ünnepiesen kije­lenti, hogy amíg Kossuth Ferencz lesz a miniszter, soha sem fogja támadni. Farkasházy Zsigmond dr. hasonló értelemben szólt. Szmrecsányi György is föl akart szólalni, de az elnök nem engedte­ meg. Wekerle Sándor miniszterelnök szó­lalt fel most. A vita során a nemzeti­ségiek, akik nem uralták ugyan a vi­tát, de meghosszabbították egyetlen új érvet se hoztak fel. Igenis rendü­letlenül áll a kormá­ny Andrássy­ Gyula gróf nemzetiségi politikája mellett. (Taps.) A megértés politiká­ját követi a kormány és a kölcsönös méltányosság alapján áll. Visszautasít­ja a reakczió vádját is; a kormány férfiai régi harczosai a közéletnek és mindig elvekért harczoltak. A sajtó­szabadságot is féltik a nemzetiségiek. Alkotmányunknak eme legnagyobb biz­tosítékát senki megtörni nem akarja és ha módosításról van szó, ezérzútán ez annál kevésbé lehet, mert éppen a sajtó hivatott és méltó képviselőivel egyetértésben akarjuk a sajtó dolgait megvitatni. Az általános választói jog­ról beszélt azután hosszabban, amiről lapunk más helyén adunk tudósítást. Farkasházy Zsigmondnak válaszolt: ezután. Kijelentette, hogy csak képvi­selői megbízatására való tekintettel vá­laszol neki. Részletesen felelt több Farkasházy tegnap felhozott kifogá­sára. Az elnök azután a tárgyalás folyta­tását holnapra halasztotta.

Next