Friss Ujság, 1908. február (13. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

XIII. évfolyam 28. szám. s?, ", Budapest, 1908. február 1. Szombat Ara 7 fillér, vasárnap 4 fillér* ga5a=====r^”B*ra"B^^ • —---------s=rarm----------------------------------w ^ —*—■ —— ___ _____ .. _ Megjelenik hítfö«vételével mindennap POLITIKAI NAPILAP- AgMjgSjj föM ajjfefe». jijjgj fUjl l£m éSSB&k korrn reggel,fontos alkalommal napo«* ELŐfiZETÉS: ÁRAS 3 V'^ Sb gft£ fc!n* többsxo», ünnepnap után Helyben: házhoz hordva 80 tor. MB If I ^ ~ «W. f SZERKESZTŐSÉG ÉS KUDÓHrmAt. (60 fillér), WB g A R Ú | V., HONVÉD-UTCZA 10. SZ. Vidéken: posta, szétküldés,«. |Íj wL......^ «. •fff hónapra 50 kr. (I korona). "■ IV- Kecskeméti­ utcza a. .............. — -----------------------■■-----------I hiLUT , —n— ' ' " 1 Kiraboltak egy vasuti postakocsit. Lelepleztek egy petróleum-panamát, készítették a hamisítók. A vizsgálat eredményeként a három gyárost, akik egyenesen Lengyelországból kerültek­­Budapestre, bekísérték a két­ kapitány­ságra, ahol kihallgatták őket, majd át­tették az iratokat a kerületi elül­j­áró­sághoz. A lefoglalt hamisított túrót és a nyers­anyagot az országos vegykísérlő állomásra vitték. A három lengyelre bi­zonyára szép büntetés vár, ha csak a tár­gyalás elől idejekorán meg nem szök­nek. Mert a bűnös gazembereiket, elég helytelenül, szabadlábon hagyták. Az új püspök. Az uj püspök a nép­pártnak tagja, tehát hivatalból népboldo­­gitá, a szocziális eszmékkel is szo­kott kaczárkodni, de mi­nden eset­re ott volt mindenütt, ahol a ka­tolikus nép boldogí­tásáról frázisok hangzottak el. És most egyszerre tág tere nyílt a nép pártolására, a szocziális eszmék megvalósításá­ra, a frázisok életbéli i­vására. Óriási vagyon m­a lett a­ király és a kormány kegyelméből: a Csa­nádi püspökség szállott rája. Már jelentkezett is nála egy parasztküldöttség, hogy megismer­kedjék a­z uj püspök gondolkozá­sával, érzéseivel. Nagy kegyet kértek a kisgazdák. Adná oda ne­kik­ a püspök úz ő méltósága azt a négyezer holdat, ami a határuk­ban fekszik, — nem ajándékba, de árendákat, jó pénzért. Az emberek azt is elismerték, hogy nem elő­ször kérik a földet. Az előbbi­­ püspöktől is sokszor kérték, de hasztalan­. Igen, csakhogy az előbbi püspök nem volt néppárti és nem szokott ott lenni, ahol a népies frázisok elhangzanak. De az uj, az más! Annak szive van, amely a népért dobog. Hát igen, szive van a nép számára, de földje nincs. Meg is mondta, hogy a földet nem adja. Az előde őszin­tébb­ volt Nem titkolta, hogy a földet azért nem engedi át a pa­rasztoknak, mert az kényelmetlen, amennyiben az árenda behajtásá­val sok vesződsség jár. Az uj ezt nem mondja, ő csak azt jelenti ki, hogy addig nem ad földet, amíg a parasztok rá nem szolgál­nak a kegyeire. És mivel lehet e kegyre rászolgálni? Jó viselettel, helyes gondolkozással. Ami ítrmyit jelenti ha eladjátok magatokat szőröstől-bőröstől, ha a munkátokon felül a lelkiismeretez­­teket, a hiteteket, a gondolatotokat és szabadságtokat is beletemetitek a földbe, ami az enyém,­­ akkor meggondolom, szóba álljak-e jele­tek. Ezt mondja a néppárti püspök. Szóval föld nincs, de a paraszt sza­vazzon úgy, amint a püspök azt akarja, higgyen úgy, amint neki kellemes, legyen klerikális és reak-­­­cziós, azaz saját magának ellensé­ge,— de hogy azért földet kapna,­ még akkor is bizonytalan, sőt va­lószínűtlen.­­ Ha meggondoljuk, hogy azt at földet, amit a püspök a néptől megtagad, tulajdonképen századok előtt a nép érdekében adták a pa­poknak,, az ország vagyonából, s ha meggondoljuk, hogy ez a föld ma csak fényűzést és magánérde­ket szolgál, akkor bizony-bizony igaztalannak kell tartanunk a püspök úr feleletét. De egyben igaza van neki. Nem csak ő tagadja meg az ezernyi ezer holdjait a néptől; van még vagy harmincz püspök, meg két­­szerannyi egyéb főpap, aki száz­annyit von el a néptől. Mert épen ő, az ut kezdje, mikor a többiek évek óta mindent elutasítanak? Ő se segít, mert a többi se segít. És senki se segít. A népnek csakis magán lehet és kell segítenie. És fog is magán se­gíteni. Liptói tarog már a pincéében Hamisító lengyelek. Saját tudósítónktól *— Annyi bizonyos, hogy a hamisítás kor­szakát éljük. Minden hamis k aput ma­gunk körül látunk. Ma már az üveggyöngy helyett is — viaszgyöngyöt vetnek a piaczra. Szóval, nincsen czikk, amit ne hamisítanának meg az emberek, akik maguk a­­— leghamisabbak. Budapest meg különösen­­hites arról, hogy még a legutolsó falat kenyere is harnis. Nem készül ebben a városban olyan élelmi czikk, amelyet meg­ ne ha­misítanának. Már a budakeszi főváro asz­­szony is hamisított tejet önt a faze­kunkba. A reggelinél kezdjük a hamisí­tott élelmi czikkek élvezését és csak m­a derült ki, hogy a csemegénél fejez­zük be. . Újabban már a túróhamisításra is ve­temedtek a fővárosban. A VII. kerületi, kapitányságnak bizalmasan besúgták, hogy a Szövetség­ utcza 13. és 27. számú házának pinczéjében hamis liptói túrót gyártanak. A rendőrség ér­tesí­tette a do­logról az elöljáróságot is, ahonnan egy vásárfelügyelőt küldtek ki a gyár meg­vizsgálása végett. Egy rendőrfelügyelő, négy rendőr és a vásárfelügyelő kiszálltak a Szövetség­­utczába, ahol megdöbbentő fölfedezésre jutottak.­A két ház pinezéjében rátalál­tak a túrógyárra, amely piszkos, szeny­­eyes du­okban folytatta üzemét és a tú­rót rothadt, romlott, per­eszes, a pluszo­kon összevásárolt egészségtelen anyagok­ból gyártotta. A pinezo gépeidre­ volt fölszerelve és a bizottság harminc­négy méter mázsa dadádra váró, kész árut talált. A túró hordócskákba volt préselve s a hordókon ott büszkélkedett a liptói Ikturó-gyár díszes­­czimere­. A kutatás során rengeteg szál 11 tólevélre is bukkantak, amelyekből megállapították, hogy a gyárosok, név­­szerint Karping Vazul, Komarovszky András és Kovál Vazul az egész orszá­got elárasztották közveszélyes gyártmá­nyukkal. Megtalálták azt a bűzös, mérges anya­got is, amelyből a kitűnő csemegeturót Gépkocsi a jégen. •K­épük­re Helsbau­er mérnök érdekes találmányát, a jéggépkocsit ábrázolja. A kiváló augsburgi feltaláló már ki­próbálta a jéggépkocsit a nyilvánosság­ előtt. Óránként 60 kilométer sebesség­gel száguld. Fanana a petróleum körül. Leleplezett szédelgés. A budapesti főkapitányság bűnügyi I osztálya szenzácziós csalási ügygyel fog­lalkozott napok óta, amit egy födbirto­­kon tett egy budapesti betéti társaság­­ ellen. A nyomozás oly hosszú időt vett­­ igénybe, ho­gy az érdekeltek kihallgatá­sára csak tegnap került sor. Mielőtt­­ azonban a rendőrség határozatot hozha­­t­tott volna az ügyben, a felek egyezséget kötöttek, amelynek megtartásától függ, hogy a megkezdett bűnügyi eljárást újra folyamatba teszik-e. A közel száz ol­dalra terjedő jegyzőkönyv szerint a tényállás a következő: Fúrás állampénzen, ■ Az Áldor és Társa kőolajipari betéti társaság elég, amelynek a Liszt Ferenc­z­­tér 14. számú házában van az irodáj­a, zborói birtokán petróleu­mforr­ások után leutazott. Szakértők jöttek-mentek, fúr­tak, egyre fúrták, kilenczven méternyire fúrtak és lasve­lesték, s mjkor bugyog már ki a föld kincseket rejtő méhéből a petróleum. Petróleum nem fakadt a furat nyo­mán, de fakadt más egyéb: 160,000 korona államsegély. lam már eddig is százhatvanezer koro­nával támogatta és még ugyanilyen ösz­­szeget helyezett kilátásba.­­ 11 Röviden,­ a dolognak az lett a vége,­ hogy Pálffyt rábírták arra, hogy kis­­pesti, kilenc­venezer koronát érő birto­kát cserélje föl a köpőcsésze terjedelmű i­áboróért, amely egyébként milliókat ér a forrásai révén.­­ — Mi nagyon meguntuk a dolgot és más vállalathoz kezdünk! — mondották Pálffynak, aki nem tudta megérteni, miért akarnak túladni a nagyértékű for­rásokon. Ez a magyarázat valószínűnek látszott é­s a földbirtokos kötélnek állott. Kispesti birtokát átíratta Á­derékra, akik viszont Zborót telekkönyveltették Pálffy nevé­re.­­ Fogtak egy Palit. A kőolaj-ipari betéti társaság tagjai, névszerint Áldor Sigfrid, a Ferencz Jó­zsef-rend lovagja, Arányi Dezső és Brettschneider később­ megismerkedtek Pálffy Ferencz kispesti földbirtokossal, akivel elhitették, hogy Zborón sikerült kőolaj-forrásokat találniuk.­­ Egy szép napon fölhívták a Liszt Fe­rencz-téren, lévő központi irodába, ahol­­ hosszú fogot csináltak Pál­ffynak. Elő­vették a futásokról szóló tervrajzokat és beigazolták­, hogy a vállalkozást az ál­ Pálffy búja. Pál­ff­y nagy ügy­buzgalommal látott hozzá a milliók kiaknázásához. Da ugyancsak fájdalmasan csalódott, ami­kor napról-napra jobban meggyőződött, hogy hiába öli furatásokba a pénzét, Zborón annyi kőolajt se találhat, mint­ amennyit a nadrágja zsebében, ha ép­pen nagyon nekirugaszkodik a­­ fúrás­nak.­­­­ Mielőtt a csereüzlet visszaszívását szorgalmazta volna, lépéseket tett a ke­reskedelemügyi minisztériumban, hogy a ki­átásba helyezett államsegélyt kiutal­ják. Ridegen elutasították kérelmével. Ekkor már lenyiltak a szemei és tisz­tán látott. Kiderült, hogy kispesti bir­tokát odaadta­ a teljesen értéktelen zbo­­rói ugarért, amelylyel alaposan becsap­ták­. Fölkereste azokat az urakat, akik beleültek birtokába és békén távozásra­ szólította föl őket.­­ A följelentést Áldorék azonban hallani se akartak rí. csereüzlet megváltoztatásáról. A telek­­

Next