Friss Ujság, 1908. február (13. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

LOQIB, február 1.. FBlSa UÍBS'a'. Kossuth hiénája. Károlyi György sajtópere. rA Nap czimü újság harmadéve, Ká­rolyi György grófról czikket irt. „Van Budapesten egy még mindig szabadlábon,­­járó őrült, — irta az em­lített­­újság .— egy szerencsétlen, a degeneráltság teljes típusát magánvi­selő Kretén, akit a rossz indulatús sors arra a szerepre választott ki, hogy főúri családjaink egyik leghazafiabbját állandóan kompromittálja. Ezt a sze­rencsétlen,­­ szánni való idétlen szülöt­tet, Károlyi György grófnak hívják.“ E bevezetés után elmondta a czikk, hogy Kossuth Lajos halálának évfor­dulóján, Révai­ Simon báró muzeum­­köruti palotáján gyászlobogó lengett. Károlyi György gróf meglátta a lobo­gót s megkérdezte a házmesternél, hogy ki halt meg a családban? — S­enki, felelte a házmesternél ha­nem holnapután lesz a Kossuth Lajos halálának évfordulója, azért tűzette ki a méltóságos úr a gyászlobogót. «— Úgy, a Kossuth Lajosé? — kiál­totta állítólag Károlyi György­­— azé a kanálisba való gazemberé? Nem szé­gyellik magukat, hogy annak tűznek ki gyászlobogót? Ez a lényege a czikknek­, melyre Károlyi György gróf sajtóperrel fe­lelt. Ezt a pert tárgyalta ma a buda­pesti esküdtbíróság Zsitvay Leó el­nöklésével, akit tekintettel arra a tá­madásra, melyet Ly­hi Emil, az esküdt­széki intézmény konok ellensége teg­nap egy esti lapban intézett ellene, az esküdtek a terembe léptekor, zajosan megéljeneztek. Maga Károlyi György gróf nem je­lent meg a tárgyaláson, de megjelent az ügyvédje, Csukássy Jenő dr. A vádlott Cholnoky Viktor hírlap­író volt, aki a czikket irta s a felelős­séget érte és vállalta. A védelmet Halász Lajos 31. or­szággyűlési képviselő vállalta el. A tárgyalás különben hamar véget ért Még az esküdtbiróság megalakulása előtt Tholnoky Viktor szót kért s ki­­jelentette, hogy a czikket egész terje­delmében leves értesülés alapján irta S ezt visszavonja, egyúttal pedig saj­­nálkozását fejezte fel a kellemetlensé­gen, melyet a panaszosnak okozott. Csinássy Jenő úr. a nyilatkozatot a fele nevében elégtételül elfogadta s a panaszt visszavonta. Ennek következtében a bíróság eb­ben az ügyben a további eljárást meg­szüntette. . .. ő minden lehetőt megtett a botrány elkerülésére, de nem hagyhatta tovább a gyermekét az­ anyjánál. Nemcsak azért, mert Louvetné nem tudja gyer­mekét megfelelően fölnevelni, hanem azért is, mert értesült róla, hogy Imu­­vescné a gyermeket titokban valahol a vidéken akarta elrejteni, hogy az atyja soha többé ne láthassa. Albert monakói­ fejedelem, aki­­je­lenleg Páriában tartózkodik, a követ­kezőképpen nyilatkozott fiának ügyé­ről: . .... Nincs okom rá, hogy az ügygyel törődjem s éppen ezért nem is fogla­lok állást a dologban. Csak arra muta­tok rá, hogy fiam tetteiért , már csak azért sem lehet engem felelőssé tenni, mert fiam régóta nagykorú és azt te­heti, ami neki tetszik. ezet pedig Budapesten fogták el To­­mecznél 550 koronát­ találtak, é i.i— *' A,' Langhauz József tizenötéves Kor fia a minap valami csekélység miatt a tolonctházba került. Ma szabadult e nyomban visszatért régi helyére a Váczi-út második száma alatti Sturm­­féle sörcsarnokba. Itt beszéd közben az egyik társa ,Langhauznak a sze­mére hányta, hogy már büntetve volt. Langhauz a szemrehányást annyira a szívére vette, hogy kiment a félre­eső helyre, ahol felakasztotta magát. A rörm­ezér azonban észrevette és még idejekorán levágta. A szegény Sut Új­pesten, ősz-utcza 30. számú lakására vitték. Komolyabb baja nem történt. Lukács János tizenegyéves tanuló tegnap a Tavaszmező-utczában F­ó­­bert-puskával játszott. A fegyver egy­szerre elsült s a golyó Medres József tizenkétéves tanulót a szemén találta. A súlyosan sebesült gyermeket a má­sodik számú sebészeti klinikára vit­ték.­­ Rusa József napszámos a So­­­roksári­ út 150. számú gőzfűrészgyár­ban dolgozott Ma reggel egy fűrész a szerencsétlen ember jobb kezének négy ujját levágta. A súlyosan sérült embert a Rókusba is ápolják. Gyermekszöktető herczeg. Csata a kis leányért, . Saját tudósitónktól. —­ Jelentettük már, hogy Lajos her­ezeg, Albert monakói fejedelem fia, megszöktette kilencs esztendős Sarolta nevű leányát, a leány anyjának, Lou­vetné asszony lakásáról Lajos herczeg körülbelül tizennégy esztendővel ezelőtt ismerkedett meg Louvetné asszonynyal és állítólag kezdetben azzal a tervvel is foglalkozott, hogy feleségül veszi. A nagy rangkülönbség miatt azonban a házasságból nem lett semmi. A herczeg és Louvetné asszony több évig éltek együtt, öt évvel az asz­­szonynéy­al való megismerkedése után, az asszonynak leánya született. A herczeg elismerte a gyermeket és az anya­könyvben a gyermek atyjaként szere­pelt Amikor a­ kis Sarolta három éves lett, szülei észrevehetően kezdtek egy­mástól elidegenk­edni s nem is laktak többé együtt. A herczeg azonban na­gyon szerette gyermekét és az ő ked­véért gyakran meglátogatta Louvetnét. Nehány nappal ezelőtt szintén meg­látogatta Louvetnét s elvitte a gyer­meket azzal az ürü­ügyel, hogy táncz- iskolába kiséri, de nem hozta többé vissza. A leányka kétségbeesett anyja sunyit ,már megállapított, hogy­ a leáányka egy, a Place d'Etoile közelé­ben levő házban van, de a lakásba, ahol a gyermeket rejtegetik, nem tudott behatolni. A monakói herczeg azt mondja, hogy BUDAPESTI ÉLET. Jótékony őzés a hagyomány. Fejessy Gusztáv, aki tavaly h­alálo­­zott el, végrendeletileg egyenként 1200 koronát hagyományozott a II. kerü­let I., II. és III. számú iskolaszéknek, arra a czélra, hogy ennek a kamatait szegénysorsú, jó előmenetelő tanulók közt oszszák ki. A IX. kerületi szegé­nyeknek pedig 1000 koronát hagyomá­nyozott. A tanács megtette az intéz­kedést a hagyományozó végső akara­tának a végrehajtása iránt. A színház. Diadalmas, ragyogó sikere volt ma este a Vígszínháznak. Bernstein Henri a „Tolvaj“ és „Baccarat" nagy­sikerű szerzőjének új darabja, „Sám­son" került színre és aratott akkora sikert, amelynek alig van párja. Bern­stein az írásművészet csodáival íl elő új darabjában és a „Vígszínház" művészei elsőrangú, tolmácsolói voltak Bernstein darabjának. Góthné Kertész Ella (Anne Marie) tökéletes volt. Kü­­lömben játszott, mint valaha és övé az est diadalának oroszlánrésze. Osz­tályosai jeles férje Gőth Sándor (Bra­­chard), Szerémi, aki ezúttal is kitűnő volt, Tapolczai, Tanay és Haraszthy Hermin. Taps rengeteg volt, kihívás nagyon sok. A „Vígszính­áz"-nunk büszkesége lehet ez az este. Faszenet legjobbat szállít Ruff M.' Jrtyscfvárosi pril­vaudvar. Telefon 56—02.­­ A renaarssa krónikájából.­ ­ (Két kis inas kalandja. — Az asszony­­ borzuja. — Önérzetes fia. — Baleset.) Kadár Antal és Aigner Alajos bútor-­­ kereskedő tanonczok'Kempner bútor­kereskedőnél szolgáltak a Fő-utcza huszonkilenczedik száma alatt. A két inasnak ipariskolába kellett volna jár­niuk, ők azonban elkerülték az isko­lát. Tegnapelőtt, emiatt intést küldtek a gazdájuknak. A két inas annyira megijedt az intéstől,­hogy elbujdosott., Revolvert vettek magukhoz és kimen-t­tek a budai hegyek közé azzal, hogy öngyilkosok lesznek. Egész nap bo­­­lyongtak a hegyek között s végül meg­gondolták a dolgot, szépen, bűnbánat­i fal hazaballagtak. Ezalatt már a rend-­­­őrségen is bejelentetik a gyerekek­ el-­­­tűnését, dr. Spuderka György pozsonyi táncz­mester Íróasztala fiókját inasa, Prei­­singer Imre, feltörte, s 1872 koronát ellopott,, azután Budapestre szökött. Itt találkozott Zsiga János rovott múltú barátjával, kivel közölte, hogy meglopta a­ gazdáját. Zsiga azt a ta­nácsot adta, hogy helyezzék el a pénzt Tomucz Ferencz barátja Nép­­szinház-utcza 16.­számú lakásán. Ez megtörtént s a két barát néhány, száz koronát véve magához Hatvanba utaz­tak, ahol nagy mulatságot csaptak. Hatvanban Sánta János napszámos barátjuknál laktak. Sánta azonban­­ összeveszett a feleségével s az­­ asz­­szony az esetet bejelentette a­ csend­őrségnek. Erre Zsigát és Preisingert még Hatvanban letartóztatták. Tome- Telefoa 64-20. Telsfots 84—23. €«tlson Szilül f 31. np., h­agyisze-ijtGza l­. c « »!«áadis hénkoznstp IuHh 5 óra,kor. - és h­unapnajiokon r lutdik 3 órakor*. Egy mám szerelmi regénye. — Saját tudósítónktól. —* műsoron, ilőadáskezdsie Hérakor | s-senzáczSás újdonság©!« Állandóan | Heljáraki Páholy -s kor. I. hely 60 fill., £1. hely to fin ül. hely 20 fill. Gyár* mezeknek félar. 1111—nwr— I IMII n—botirch III ——Ma—mmamat Minden órában változó műsor. I A Lánczhidon, amelynek Zöldreko­­rpott vasgerendái fölött már oly tömérdek szomorújától­ játszódott le, ma korán reggel öngyilkos akart lenni Pesti Ilon­ka huszonhété­ves nevelőnő.­­ A kalapját s a kis kabátját, mely in­kább tavaszi jellegű, mint télik­ab­át, lerakta a hídra, azután felmászott a vaskarjára, hogy bei­eu­gorj­on a Dunába. .Azonban nem vihette véghez az elszánt tervet. Bankó József levélhordó, aki vé­letlenül arra járt, visszarántotta a sze­rencsétlen leányt, aki az izgalmaktól újubtan esett össze.­­ Rendőrt hívtak hozzá s a szerencsétlen leány elmondta, hogy nevelőnő és sze­relmi bánat miatt kereste a halált. Nem tis annyira szerelemről van szó, mint in­kább egy nagy szerencsétlenségről,­­ amelybe egy ismert nevű méltóságos úr­­l­ergette a nevelőnőt. A méltóságos úr egy esztendővel ezelőtt ismerte meg Pesti Honát, aki a Valera-utczában egy nagykereskedő családjában két kis leányt oktatott és nevelt. Itt ismerte meg a méltóságos úr, aki vak ígéretekkel elcsalta a leányt a csa­ládtól és az Uj­ utcza 14. szám alatt két­szobás lakást rendezett be számára. Itt élt a leány, négy hónapig, de a méltóságo­ 3 úr időközben meggondolta a dolgot, elhagyta.­­ a leány ottmaradt egy ágyban, egy szoknyában, a méltósá­­gos udvarló elfeledkezett a végkielégí­tésről. Erkölcsileg és anyagilag kifosztottam elszédülve maradt a leányzó, tengette magát apró, lényegtelen fillérekből. Szü­lei, akik vidéken laktak, tegnap Buda­­pestre érkeztek és rémülten látták, hogy a leányuk mennyire eltüköt és tönkre­ment.­ ­ Nagy jelenetek következtek, mire a leány annyira kétségbeesett, hogy ön** gyilkos akart lenni. Lebeszélték szándé­káról és Pesti Ilonka újra nekiindult és előtró­ kezdi az életet. POLITIKA. A bécsi Fremdenblatt mai száma Schönaich hadügyminiszternek a ka­tonatisztek fizetésrendezése dolgában tett nyilatkozatát közli A miniszter ezt mondta a lap munkatársának: A­ katonatisztek és a katonai tisztvise­lők fizetésemelésének meghiúsulásáról szó sem lehet. Ellenkezőleg: Ökoniy­csányi előadó határozati javaslatának, és Sághy Gyula módosításának egy­hangúlag történt elfogadásával meg­­találtuk a kérdés megoldásának alap­ját. Ennélfogva alapos reménységünk van ahhoz, hogy a tisztek és a kato­nai tisztviselők fizetésének rendezése, a határozati javaslatban megjelölt mó­don nemsokára megtörténik. A kormányhoz közel álló helyről az a hír szivárgott ki, hogy Szterényi Jó­zsef, Popovics Sándor és Szarossy Béla államtitkárokat a király a jövő héten nevezi ki valóságos belső titkos taná­csosokká. Hir szerint, Bánffy Miklós gróf kolozsvári főispán is valóságos belső titkos tanácsos lesz. Megírtuk annak idején, hogy Mark­­hot Gyula, Nyitravármegye főispánja beadta lemondását s azt a belügymi­niszter állítólag el is fogadta. Ma a képviselőház folyosóján az a hír terj­­edt el, hogy Andrássy Gyula gróf bel­ügyminiszter Nyitravármegye főispán­jává Mérey Lajos függetlenségi párti képviselőt fogja kinevezni. Kolázsok szövetsége.­ ­• Saját tudósítónkrtfiL­­• Berlintől jelentik. A bűnügyi rand­­őrségnek sikerült szétugrasztania egy bűnszövetkezetet, amelynek görög,, tö­rök és orosz szédelgők és koldusok voltak a tagjai A jeles urak névsora ez: A 32, il­letőleg 22 éves Svoucas János és­­ Pontrolis György, a 18, 17 és 18­ éveit Plankas Konstantion, Svoucas Spin­­dión és Hallíos Konstantinos, végül pedig a 80 éves Nerm­eiska Joséfa, aki gazdasszonyuk volt. A mai év de­­czemberében Berlinbe jöttek a tolva­jok, miután egész Európát letarolták. Két szoba konyhás lakást béreltek a Márkus-ut 17. Számu házában s itt éltek. Svoucas János és Pontrol­s­ György voltak ügynökeik s ezek rövi­desen szervezték Berlinben a koldu­lást, míg a fiatalemberek sorra járták a házakat és úgy gyűjtötték könyör­­adományokat. Mindegyik nagyreményű ifjú köny­vet kapott, amelyben lengyel nyelvem ezt lehetett olvasni: ,,A maczedóniai Monasztírból szárma­zom, ahol atyám halála óta nagyszá­mú családomat kell eltartanom, öreg édesanyám és két kis húgom nagyon szegények. Volt egy kis kézmű­áru üz­letünk, amely 10.000 rubelt ért meg. 1904. november 18-án a török­-bolgár harcrok utolsó napjaiban a bolgárok felgyújtották házunkat és mi­­denünk bennégett. Két idősebb testvérem el­esett a harczban, engem elfogtak és kivágták a nyelvemet. Éjnek ideején si­került Aresso faluba menekülnöm, ahol tífuszba estem, s elvesztettem hallásomat s most süketnéma va­gyok, öreg édes anyám és két kis hú­gom mostan éheznek odahaza. Kérem a jó, irgalmas szivű keresztényeket, segítsenek meg és Isten százszorosán vissza fogja fizetni." A fiatal emberek mindenütt a tez-

Next