Friss Ujság, 1908. május (13. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

XIII évfolyam 106. szám. Budapest, 1908. m 1. Péntek Ara 2 fillér, vasárnap 4iilér. politikai napilap. m m ä a g g ■ a g a ELŐFIZETÉSI ÁRA: §|| Bjjg lg Bn3f­­Ifli 1 i ffl §HÍ EA t8bb”ara “ Helyben: házhoz hordva 80 fcr. ffel v Si­g W& Mm v SZERKESZTŐSÉG ftSKIALÓHIVATAL (eo fin*r). ir5 fi p Jm ||«­ mm v- honvéD.utczA .0. Vidéken, postai szétküldéssel M 1 II ||JP lyl WM fjji IPft fW f,6 k.e.*° 6 hw*tal 0*. •ey hónapra 60 kr. (I koron.). ■ ■ ■ ■ . «Wcztut 84. v. Andra.^ » ‘ y-Vfatfl TAI/N IV.. Kaeskem«t!-utcza » mann ........ ma H­allomások a Gschwindt-panamáról. Vázsonyi u| bizonyítékai Polónyi ellen. V­ihar a képviselőházban­ Zsitvay korul. Májusi ünnep. Létezon hirdettük, hisszük és valljuk, hogy a nép boldogulása, jóléte, felszabadulása csakis saját akaratától függ. Semmi mástól. Sem királyok kegye, sem pártok és csoportok szándéka, fondorlata, taktikája nem döntő arra nézve,­­hogy szabad legyen-e a nép vagy szolga, hogy jólétben éljen-e vagy nyomorogjon­, hogy ember módjá­ra bánjanak-e vele vagy állat módjára, — csak a nép akarata döntő. íme, egy kicsike, jelentéktelen, mégis tanulságos példa erre: a májusi ünnep. Mikor a május el­sejének megünneplésére irányuló mozgalom megindult, sokan a jó­­hiszemű­ek, a népbarátok, a felsza­­badulás hívei közül is a fejüket csóválták s a vállukat vonogatták. ■Mireválló az egész? A munkás egy napra lemond béréről, hogy ün­nepelhessen. Mi van ebben? Érde­mes-e ezért czivódni, harczolni, ívért is ontani? Az eszme apostolai azt mond­ták: mindent érdemes ezért, mert ez az erőpróba. Meg kell mutat­nunk, hogy amit százezer és mil­lió ember akar, bármily csekély vagy nagy dolog legyen i®, annak nem lehet ellentállani se kormány­­hatalommal, se manlicher-golyó­val, se a tőke rettenetes erejével. És így lett a májusi ünnep. Ma már az egész világ pihensz egy napon, mint ahogy pihen az Isten vagy az állam ünnepnap­jain. Minden megáll, minden szü­netel, mert a milliók így akarták. Ez a májusi ünnep nagy tanul­sága. Ha a munkaszünetre rá tudják kényszeríteni a milliók a­ világot, egyébre is rá tudják kényszeríteni, ami a megváltást, a­­felszabadulást, az igazságot és egyenlőséget jelenti. Csak akarni kell. Ha egy szép napon kimondják a milliók, hogy ezután pedig nem éhezünk, nem robotol­unk másoknak, hanem a m­unkánk gyümölcsét magunk eszi 8®ük meg, — hát akkor így lesz. Csak egyszerre, egyértelműen mondják ki mind, a százezrek és milliók, mint ahogy kimondták a májusi ünnepet. A munkaszünet napján erre gon­doljanak a pihenő milliók. Az együttes akarás és az együttes cselekvés ez a jövő. Ezt tanít­­ja és bizonyítja a májusi ünnep, kapjanak, mert ha a képviselők, a ház­nagy, az elnök és a jegyzők kapnak fi­zetést, méltányos, hogy az alelnökök is kapjanak. Kérem a Házat, hogy az in­dítványt ne tűzze ki tárgyalásra. A Ház az indítványt nem tűzte ki tárgyalásra.­­ Az elnök javaslatára a Ház elhatá­rozta, hogy legközelebbi ülését hétfőn tartja, amelyen a bizottságok terjesztik be jelentéseiket. Kedden a Ház a men­telmi ügyeket és a kérvényeket tár­gyalja. Az ülés délután két órakor ért véget. A képviselői ház ülése. Április 30-án, Bizottságok választásával, sorsolá­saikkal kezdődött a mai ülés, aztán Martin Gyula nemzetiségi okolta meg indítványát, hogy a Ház fejezze fel bi­zalmatlanságát az elnökség iránt. A házszabályokkal visszaélés történt. A nemzetiségiekkel szemben az elnökség egyoldalúan járt el. (Élénk ellenmon­­dások.) A házszabályul­ód peitás tárgya­lásánál minden ok nélkül megvonták tőlük a szót. Fölki­áltások: nem­ igaz! Ok nélkül soha sem vonták meg a szót. Rakovszky István és Návay Lajos al­­elnökök felmennek az elnöki emelvényre és onnan hallgatják meg a bizalmatlan­sági indítványt. Manna Gyula megemlíti, hogy­­ az el­nök Farkasházynak nem engedte meg indítványa e­lterjesztését. Kállai­ Lipót: No, Fark­asházy, mit ■zólsz a védelemhez! Farkasházy Zsi­gm­on­d: Az a kérdés, hogy igazat mond-e? Mikor Polónyi beterjesztette a disszidensek kvótaelle­nes indítványát, akkor megtámadtátok, most pedig éljeneztek. Fölkiáltások: Igenis éljenezzük! Él­jen Polónyi! (Hosszas éljenzés és taps.) Farkasházy Zsigmond: Éljen! Én is azt mondom! Maniu Gyula fölpanaszolja, hogy a kérdésekhez sem engedték szól­ni. Justh elnök: Joga van a képviselő úr­nak az elnökséget bírálni, de a kérdés föltevéséhez való hozzászólást a Ház nem engedte meg és nem az elnökség. Maniu Gyula: Kivált Rakovszky el­nöki eljárása ellen van kifogása. Ra­kovszky ugyanis sokszor a szót sem adta meg neki és társainak. Fölkiáltások: Jól tette, okosan tette! Bár most is megakadályozná! Arra kéri a Házat, hogy indítványát tűzze ki tár­gyalásra. Kossuth Ferencz kereskedelmi mi­niszter arra kéri a Házat, hogy Maniu indítványát ne tűzze ki tárgyalásra. Az e­­ökök nagyon nehéz körülmények kö­zött megóvták az elnöki szék tekintélyét és mindig igazsággal mértek. Az elnök iránt az egész Ház bizalommal van, mint a két alelnök iránt is, akiket ép­pen most választott meg újra és ezzel kifejezte bizalmát is. (Hosszas, zajos éljenzés.) A Ház nem tűzte ki tárgyalásra az indítványt. Bozóky Árpád okolja meg ezután azt az indítványt, hogy a Ház törölje el az alelnökök fizetését. Kérését éppen Ra­­kovszky István alelnöknek négy év előtt mondott beszédével okolja meg, amely­ben igen erős okokat hozott föl a fize­tés ellen. Kéri tűzzék ki indítványát tárgyalásra.­­ Kossuth Ferencz kereskedelmi minisz­ter. Tudomása szerint az alelnökök ak­kor is teljes készséggel teljesítenék kö­­­telességüket, ha fizetést nem kapnának. De nagyon helyes, hogy fizetik ők­et. Ő (Kossuth) a maga részéről annak idején helyeselte, hogy az alelnökök fizetést a Polónyi-Lengyel-per Negyedik nap. A Polónyi-Lengyel-per tárgyalásá­nak mai, negyedik napja délelőtt há­romnegyed tíz órakor kezdődött. Az összes felek pontosan megjelentek. Mielőtt a bizonyítási eljárás folyta­tása megkezdődnék, Lengyel Zoltán védője, Vázsonyi Vilmos áll fel­szólás­ra. Vázsonyi Vilmos: Arra való tekin­tettel, hogy Vosits Károly tegnap a tárgyalás után kijelentette, hogy val­lomásában tévedett, indítványozom, hogy őt újra hallgassák ki arra vonat­kozólag: tud-e arról, hogy a harmadik villamos­telepnek és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak ügyével kap­csolatos szignálatlan beadványt kinek adták át és ki adta át? Az ügyész ezt arra való hivatkozás­sal, hogy ez nem tartozik a bizonyítás mostani keretébe, mellőzni kéri. Polónyi Géza: Nincs kifogása a do­log tisztázása ellen, de kéri, hogy ha a bíróság Vosits újbóli kihallgatását­­elrendeli, akkor hallgassa ki Lánczy Leót és Weisz Fülöpöt is. A bíróság úgy határoz, hogy mind­erről majd a bizonyítási eljárás ki­egészítése alkalmából tegyenek a felek előterjesztést. A Gschwindtszeszgyár. A Gschwindt-gyár ügyében való bi­­zonyítási eljárás folytatása, követke­zett. Az első tanú Gschwindt György: Elnök: Ön a Gschwindt-gyár igaz­gatója vagy tulajdonosa* Gschmndt György: Igazgatója va­gyok a gyárnak, amely részvénytársa­ság és így részvényes is vagyok. EI­nök: Mit tud a kitelepítési ügy­ről? Gschwindt György: Részletesen is­merteti a­­kitelepítési ügy történetét. Ők a maguk részéről kisajátítást so­hasem akartak, ellenben a közérdek és részben a saját érdekük szempontjából is kívánatosnak tartották a gyár ki­telepítését. Tamu járt ebben a dolog­ban Halmosnál, aki a dolog jogi ré­szének megbeszélése végett Fülepp fő­ügyészhez utasította őt. Ugyanekkor merült fel a szüksége annak, hogy ügyvédi kézre adják a dolgot s ekkor határozná el az igazgatóság, hogy Pa­­tónyit kéri fel az ügy képviseletére. Ezzel az igazgatóság czélja az volt, hogy a minisztériumban térjenek kl a törvény említett magyarázatától és hogy lehetővé tehessék az, hogy a fő­város teljesen figyelmen kívül marad­jon. Polónyi ekkor 2000 koronát ka­pott. Elnök: Képviselte-e más ügyekben is Polónyi a gyárat? — Tanú: Igen, fontos ügyedben, kisebb perekben azonban más ügyvé­deink is voltak. Polónyi Géza: Ismeri-e tanú­a: Vázsonyi előterjeszti az új bizonyítékokat.

Next