Friss Ujság, 1908. szeptember (13. évfolyam, 209-234. szám)

1908-09-01 / 209. szám

*­ ­— Ez volt az utolsó czigarettám. — Az egyik kalauz a kisiklás per­­czében az első kocsik valamelyik át­járóján állt. Sokan látták­, hogy vagy öt méternyi magasságra repült föl a levegőbe, úgy, hogy a "kezével elérte a telegráf-drótot. A vonaton utazott Frank és Blego­­vics Starcsepics-párti képviselő is,­­csak jelentéktelenebb horzsolódást szenvedtek. Mi okozta a pusztulást ? A pusztulást kisiklás idézte elő, amely a fordulónál következett be, úgy, hogy az egyik sín kettérepedt és kicsúszott a kerekek alól. A ma egész délelőtt folytatott és még mindig tartó vizsgálat megállapí­totta, hogy az egész vonalon szörnyen elhanyagolt állapotban van a pálya­test. A vágányok hasznavehetetlenül rosszak és lelkiismeretlen hiányos gondozásban részesülnek. Az egész vonal alapos útjavításra szorul, külön­ben újabb baj történik. A forgalom az illető útvonalon természetesen szüne­tel. Az áldozatok lajstroma. A vasútigazgatóság jelentése sze­rint a szerencsétlenség következtében az utasok közül Kasper Verona zág­rábi lakos meghalt, hat utas, név sze­­rint: Nanednik István novoseli, Jo­­lancsics Jákó zabok­, Kos Andrea krapina-tepliczi lakos, továbbá Pre­­luznak Imre, a postakocsi kisérője sú­lyosan, nyolcz utas, névszerint: Fa­bianic Róza vrboveczi, Kaiecz Miko, Kaiecz Franjo pregradai, Kaukels László és a felesége zágrábi, Gabicsek Miko aveti-krizi, Maizner Dragicza svab­inai és a zágrábi katonai élelme­zési raktár egy közlegénye könnyebb sérülést szenvedett. A vonatszemélyze közül Hitter Antal mozdonyvezető meghalt, Szovics Gyula fütő súlyo­sabb, Roth Mózes vonatvezető, Dankó Imre, Zaleznyak József, Magyarics István fékezők és Erdélyi Imre futő könnyebb sérülést szenvedett. A sé­rültek a zágrábi és a varasdi kórház­ban helyeztették el. A pálya 31-én szabaddá tétetett. Addig a személy­­forgalom átszállással közvetíttetett. — Hát most már megint lopni fog­tok, ugy­e? — kérdezte valaki. — Dehogy lopunk, dehogy lopunk. Meglapulunk, mint a nyúl. Ezalatt megérkezett a vonat s a csendőrök sorra föltelepítették a hírhedt némbereket, tétlenné válnak az ekék, eltörnek a ma­sinák és romba dől az egész gazdaság. A gazdának ilyenkor új számadója van, aki megmondja, hogy mi nincs, annak a gazda csak örülhet, mert inkább meg­fizeti, minthogy tovább ámíttassa magát. Mi vagyunk az új számadók, akik megmutatták az országnak, hogy mi van, mi nincs, mi mindenféle bajt pa­lástoltak, hogy lássuk a bajt, hogy azt erős kézzel orvosoljuk is. (Élénk he­lyeslés.) Egész politikai pályámon át soha oly bizalommal nem voltam a magyar nem­zet dicső jövője iránt, mint most, mikor jobban látom a nehézségeket, de job­ban látom a legyőzés módját is. A beszédet, amelyet közben és gyakran megszakítottak a tetszésnyilvánítások, hosszas, lelkes éljenzéssel és tapssal fo­gadták, azután bizalmat szavaztak Sághy Gyula képviselőnek és a kormány tagjainak, amivel a beszámoló véget ért. A dánosi banda asszonyai kiszakadn­­ak, — Saját tudósítónktól. *-f Másodszor zöldült ki a fű a dánosi borzalmas vérengzés áldozatainak sir­­halma fölött és a gonosztévé banda há­rom tagja előtt már kinyílt a börtön­ajtó. Kolompár Balog Buer, Surányi Julcsa és Kolompár Zelfi, akik egyévi fogházra voltak elítélve, kitöltötték a büntetést. A három czigánynő a rend­őrség tolonczházába volt elhelyezve. Szombaton telt le az esztendő, mire a rendőrség illetékességi helyükre tolon­­czolta őket. Csendőrök kisérték el a czi­­gányasszonyokat a nyugati pályaud­varra, ahonnét vonaton Vecsésre akar­ták őket vinni. A pályaudvar utazókö­zönsége fölismerte a dánosiakat.­­— Gyalázat, hogy kieresztették! — Föl kellett volna akasztani őket! — Na, na, mi köztük mi hozzánk — felelt pökhendien a rikító pirosruhás Zelfi. — Még hogy felakassanak ben­nünket? Úgy besélnek, mintha egész i Vecsést elloptuk volna. — Ártatlanul csuktak le bennünket, — mondta Buer, aki szinte gömbölyűre hízott a fogházban. FRISS ÚJSÁG 1908. szeptember 1. POLITIKA: Londonból táviratozzék a Magyar Távirati Irodának. A Standard Molnár Viktor államtitkárral folytatott beszél­getést közöl, aki a következőket mondta: — Anglia minden látogatóját meg­lepi az oktatás és nevelés kimondot­tan gyakorlatias iránya, amely Ma­gyarországon hiányzik­ A magyar ok­tatásügy eljárása rendszeresebb, de nem mozdítja annyira elő az egyéni jellem és a kezdeményező erő kifej­lesztését. Úgy látszik, — mondá az álamtitkár — hogy a rendszeres szer­vezet hiánya az az ár, amelyet a tett­erő és a felelősségérzet kifejlesztése érdekében mindenütt megnyilvánuló tendencziáért fizetni kell. Nagy veszte­ség volna az egész emberiségre, ha eme sajátos brit vonás, t. i. az egyéni­ség kifejlesztése feláldoztatnék. A Bud. Tud. jelenti: Günther An­tal igazságügyminiszter, aki a leg­utóbbi heteket családjával Ostendé­­ben töltötte, holnap Budapestre ér­kezik és ismét átveszi hivatalát. Bécsből jelenti tudósítónk: Burián István b­író közös pénzügyminiszter tegnap, vasárnap délelőtt 11 órakor kihallgatáson volt Ischlben ő felségé­­nél. A kihallgatás félóra hosszat tar­tott. A közös pénzügyminiszter dél­után hivatalos volt az udvari ebédre, amelyen Khewenhüller-Metsch gróf párisi nagykövet is részt vett. A balpárt népgyűlést tartott tegnap Biharpüspökiben. A párt országgyűlési követei közül Fark­asházy Zsigmond dr. jelent meg, akit az állomáson nagyszámú választó élén Barta János tanító üdvözölt. A fogadtatás után hosszú kocsisorban bevonultak­ a köz­ségbe, ahol délután három órakor folyt le a népgyűlés az egész kerület vá­lasztóinak lelkes részvétele mellett Biharpüspöki választóin kívül Bihar, Fugyivásárhely, Fugyi, Száldobágy és Csatár községek küldöttei jelentek meg a népgyűléset. Némethy István gazda nyitotta meg, fájdalmasan ál­lapítván meg, hogy a 48-as párt hűt­len a régi hagyományokhoz. Utána Farkasházy Zsigmond dr. országgyű­lési képviselő beszélt. Fejtegette az utóbbi három esztendő politikai ese­ményeit és ismertette az okokat, ame­lyek őt és társait az anyapárt elha­gyására késztették. Közjogi téren a koalíc­ió uralma óta visszaesés mutat­kozik. A függetlenségi párt a katonai kérdéseket mindig kikapcsolja, ha nemzeti követelésekről van szó, de be­kapcsolja, valahányszor áldozatokat kell hozni. A százmilliós tengerészeti kiadások és a tiszti fizetésemelés pak­tumellenesek voltak. Belügyi és gaz­dasági terei sem valósítják meg a 48-as elveket. A koalíczió vívmánya, hogy horváttal, tóttal, románnal harci­ba keveredtünk. Ez nem 48 as, hanem osztrák politika. Most ráadásul a fe­lekezeti hajbakapás következik. Szerin­te a függetlenségi párt egyik legna­gyobb vétke az, h­ogy tűri a klerikális reakczió terjedését. A fúzióról szólva kiemeli, hogy az nem erkölcsös dolog ugyan, de reméli, hogy ez által meg fog szűnni a hamis ezőgér alatt való politizálás. A hosszas éljenzéssel foga­dott beszéd után Nagy József bihar­püspöki polgár indítványára kimon­dották a biharkerületi függetlenségi balpárt megalakulását. Elnök lett Né­methy István, alelnök Szabó Dávid és Nagy József, jegyző Barta János. A népgyűlésről üdvözlő táviratot küldtek Szappanos István országgyűlési képvi­selőnek, a balpárt elnökének. A bécsi „Neue Freie Presse“ czímű lap hosszabb czikket írt tegnap „A küszöbön álló fúzió“ czimen a ma­gyar pártok egyesüléséről­ Az egye­sült pártok közös programmját — írja — már az augusztus hó elején tartott minisztertamicson pontról - pontra megvitatták és Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter vál­lalta azt, hogy előterjeszti a király­nak. Azt tervezik, hogy a fúzió a nagy függő kérdések megoldása előtt tör­ténjék meg. Az új programm alapgon­dolata a fokozatos fejlődés és meg­valósítás, melynek első bizonysága a katonai kérdések olyan megoldása lesz, amelylyel a függetlenségi párt is meg lehet elégedve. A programmnak ez a pontja már véglegesen elintézett­­nek és megállapítottnak tekinthető. A bankkérdés még függő kérdés, amely­ről még sem az uralkodó elé nem ter­jesztettek megoldást, sem a pártokkal nem tisztázták azt véglegesen. Min­den egyéb kérdés, így a választójogi reform is teljesen tisztázva van és igy a nagyszabású uj programm további pontjaira nézve nehézségektől nem kell tartani. Apponyi gróf nyilatkozolt. — Saját tudósítónktól. Somorja, augusztus 31-Sághy Gyula a somorjai kerület kép­viselője, vasárnap fejezte be beszámoló körútját Féli községben. A beszámoló­ra eljött Apponyi Albert gróf, val­lás- és közoktatásügyi miniszter is, aki nyilatkozott is. — Vádolják a függetlenségi pártot azok — úgymond — akik egy kanál vízbe fojtották volna azelőtt a függet­lenségi eszmét és most egyszerre úgy lépnek fel, mintha rajongnának érte, mintha egy félórát sem tudnának várni, hogy megvalósuljon, vádolják a függet­lenségi pártot, hogy lemondott czéljai­­ról. Azt mondják: a híres függetlenségi pártnak három tagja benn van a kor­mányban, hát most hol van az ország függetlensége? Nincs meg a külön vám­terület, a katonát még ma is németül kommandirozzák, mint azelőtt, hol van az a nagy függetlenség? Én megmondom hol van. Ha valaki egy meredek hegynek nekimegy, fel akarja a szekerét vinni a hegy tetejére, befog két lovat, nem bírják, befog négy lovat, ha azok se bírják, befog hatot, befogja ökreit is és a végén látja, hogy sehogy sem tudja a szekeret a meredek hegyen felvinni. Akkor észreves­zi, hogy a hegy körül egy szépen görbülő út megy fel, azon bár kissé lassabban, de feljut. Mikor okosabb, ha tovább fog menni a meredek uton és jószágait el­csigázza, vagy ha kerülő utat választ a nélkül, hogy a jószág erejét fogyasz­taná? Az okosabb ember ezt cselekszi. Elsőnek lenni nem azt jelenti bolond­nak lenni, hanem az okos utón haladni. Mivel tapasztaltuk, hogy a meredek utón nem tudunk feljutni, ha a nemzet minden erejét megfeszítjük, az csak el­csigázza a n­emzetet és mivel felfedez­tük, sőt merim mondani, tudjuk, hogy van egy kér­dő ut, amelyen lassan fel­érünk a csúsra, mint okos emberek ezt az utat vált­oztottuk. Megyünk ezen az úton anélkü­ , hogy a nemzettől nagy ál­dozatokat kérnénk. (Éljenzés.) A külön vámterület ma még nincs, de a 48-as párt előkészítette. Azt mondják, hogy egy csomó bajt akasztunk az ország nyakába. Ha valaki minket akarna felelőssé tenni a bajokért, amelyek most kipat­tannak, mert valóságot akarjuk az egész vonalon látni, az úgy járna el ve­lünk szemben, mint a számadó használ a gazdájával szemben, aki éveken át uj ökröt nem vesz, az éltét, a masinát ki nem javíttatja. Az urnak tetszik ez a gazdálkodás, mert nincs költség. Ez el­tarthat egy pár esztendeig, de egyszerre az ökrök mind elvénülnek, hasznavelte­ Borzalmas hadgyakorlat. — Saját tudósítónktól.­­ A bileki gyilkos menetelés szomorú emléke még mindig kisért, de a had­vezetőség nem elégszik meg az eddigi áldozatokkal és évről-évre a legke­gyetlenebb hőségben végezteti a nagy­gyakorlatokat. A katonai tudománynak ezt a hóbortját legújabban az aradi 33-ik gyalogezred sínylette meg, mely most Agris körül tartja nagygyakorla­tait. Az aradi ezred e hónap 27-én hajnalban indult el a hadgyakorlatok­ra. Az ezred első állomása Világos volt. Az odavezető után ez ezred me­netgyakorlatokat rendezett a 101-ik gyalogezred csabai zászlóaljával. Teg­nap Dudról Tauczra ment az ezred egy része. Winkler alezredesnek kellett volna a katonákat vezetni, az alezredes azonban átadta a parancsnokságot egy elsőosztályú századosnak, aki ismeret­len lévén a környéken, a parancsnok­ságára bízott csapat eltévedt. A leg­nagyobb hőségben négy óra hosszat keresték az utat, míg végre rátaláltak , a csapat fáradtan, összetörve érkezett Tauczra. A fárasztó után a legénység közül többen kidőltek­ a sorból. Ezeket a csa­pat után vonuló szekerekre rakták és így vitték be Tauczra. Állítólag a bor­zasztó menetelés közben egy káplár r­apszulást kapott és útközben meg­halt. Egy altiszt, aki a kerékpárosz­tályba volt beosztva, a nagy forróság­ban 18 kilométernyi utat t­ett a kerék­páron s mikor a csapat nagy nehezen megérkezett Tauczra, a katona lefor­dult kerékpárjáról és elvesztette esz­méletét. A beteg katonát ápolás alá vették, de nem tudták eszméletre té­­ríteni. Egy teljes napig önkívületi ál­lapotban feküdt Tauczon. Különösen sokat szenvedett a gya­korlatok alkalmával a ker­ékpár-osz­tály. Ezt az intézményt most kezdik alkalmazni a hadseregnél hírszolgálat­ra és előőrsszolgálatra. A kerékpárosz­tály, amelyeknek parancsnoka Crant Hermann főhadnagy, az aradi ezred egyik legképzettebb tisztje, nagyrészt önkéntesekből áll kerékpáros katonák úgyszólván mindig gépükön voltak s annyira ki­merültek, hogy a további szolgálatra szinte képtelenek lettek. Crant főhad­nagy erről jelentést tett Dietrich Al­bert ezredesnek, aki bejelentette a dolgot Grünzweig Artúr vezérőrnagy­nak, a nagyváradi hadosztályparancs­noknak. Grünzweig vezérőrnagy a ke­rékpáros osztályt feloszlatta és rende­letére az önkénteseket, számra 18-at, visszaküldték Aradra, hogy magukhoz vegyék hadi felszerelésüket és igy tér­jenek vissza az ezredhez. Az önkénte­sek ma este jöttek Aradra és holnap a vonattal visszatérnek Agriera, ahol most az ezred tartózkodik. A katonák három községben nyertek elszálláso­lást: Agrison, Magyarádon és Terno­­ván. Az Edvárd-huszárok pedig Pan­­kotán tartózkodnak Az ezred legnehe­zebb gyakorlata csütörtökön volt. Ek­kor hajnali négy órától péntek reggel hat óráig egyfolytában úgynevezett éj­jeli gyakorlatot tartott.

Next