Friss Ujság, 1908. október (13. évfolyam, 235-261. szám)

1908-10-01 / 235. szám

I Párvy püspök botránypöre. Megzsarolt egyházfejedelem, v. Saját tudósítónktól. — Botrányport, nagyszabású botrány­­port kezdtek ma tárgyalni a budapesti törvényszéken. A középpontján Kovács Klotild áll, aki sokoldalú és előkelő papi összeköttetésekkel dicsekvő nő és aki társnőivel szövetkezve meg akarta zsarolni a Császárfürdőben Párvy sze­pesi püspököt. Félszáz tanú vonult föl a botrányperre, a hallgatók között ügy­védek, néppárti képviselők, izgalmas érdeklődés. Holnap, a tanuk sorában Párvy püspök is meg fog jelenni a szenzácziós tárgyalásin, am­ely még négy napig eltart. Mi történt a Császárfürdőben ? Sárkány bíró pontosan tíz órakor nyitotta meg a tárgya­ást. Konstatálta, hogy a közvád részéről Balás Elemér ügyész, a védőiem részéről Fényes Samu dr., Tarján, Mihály dr. és Admeta Gerő dr. védők jelentek meg. A beidé­zett tanuk közül Párvy Sándor szepesi püspök csak holnap jelenik meg. Ellen­ben Kohl M­edárd püspököt beidézni nem sikerült, mert jelenleg bérmauton van. A tanuk száma ötvenkettő. Kovács Klotildot suhogó fekete selyem ruhá­ban, arany hímzésű fehér báli belépőben két fogházőr vezette be a terembe. Parfümjétől szagos lett az egész terem. Rendkívül izgatott és sírva panaszkodik védőjének, minek állítottak két őrt melléje. A tárgyalás a vád és a védelem köl­csönös nyilatkozatával kezdődik. Balás dr. ügyész és a védők annak ellenére, hogy több tanú hiányzik, a tárgyalás megtartását kérik. A védők indítvá­nyozzák, hogy a püspök mint sértett fél mindvégig jelen legyen a tárgya­láson. Klotild vallomása. Ezután mind a négy vádlottat a so­rompó elé állítják s Mikovich bíró fel­olvasná előttük az ügyészség vádiratát. Elsőnek Kovács Klotildot hal­gat­­ják ki. — Bűnösnek érzi magát? — kérdi tőle az elnök. Figyelmeztetem, hogy az igazgat mondja s higgadtan és illedel­mesen viselkedjék, nehogy fegyelmi­ig megbüntessük. Jogunk van önt bi­­lincscsel, magánelzárással és más fe­gyelmi büntetéssel sújtani. —1* Nem vagyok bűnös — felelt sírva Kovács Klotild. Elölről kezdem a dol­got. Engem nem hallgattak meg még soha. 1902-ben írtam Platthy plébános­­nak, hogy vegyen oda mint rokont, ház­vezetőnek a házához. Oda is vett. Előbb az újpesti plébánosnál voltam gazda­­asszony, aki­ nagyon csodálkozott, hogy egy rosszhírű plébániára megyek. — Ez a pap meghalt, kímélje meg a holtakat — utasítja rendre az elnök. — Platthy kötelezte magát írásban, hogy 24.000 koronát fizet, ha engem el kell távolítania erkölcstelenség miatt. Még százezret is aláírt volna. Nemsoká Platthytól el akartak távolítani, mire áskálódni kezdtek ebenem. Pedig nem voltam bűnös. Később egy pamflet je­lent meg a plébános ellen. Feljöttem a püspökhöz, aki a Császár fürdőben tartózkodott. El akartam panaszolni, hogy Kebelich kanonok üldöz engem. Egy hangzatos néven, Zichy Leon­i grófnő néven telefonáltam oda és kér­deztem fogad-e a püspök úr. Azt fe­lelték, délután igen. Elhatároztam, bármi történjék. .Grbics titkár akár­hogy ellenzi is ezt, a püspök színe elé jutok. Azonban ez Grbics titkár nélkül sem történhetett meg. Ez pedig azt felelte, hogy ez azárt dolog. Pedig én ki akartam eszközölni, hogy Platthy­ más egyházmegyébe helyezzék át. — Ez olyan könnyen ment magánál? — Bizony. Egyedül mentem Bodor­­néval, Hegedűs Saroltával és Dán An­nával, meg a kis­fiammal a Császárfür­­dőbe. A villamoson Udvard­y Ferencz képviselővel utaztam. Az a Lázár Ernő ezt nem­ vette jegyzőkönyvbe. — Hallja, igy ne beszéljen. Az egy törvényszéki biró és magának nem lehet csak Lázár Ernő. Kivel beszélt még? A püspöki gyökér. Hegedűs Sarolta még megjegyezte — folytatta Kovács Klotild — hogy egy újabb püspöki gyökérre akarok utazni. — Ezért a kifejezéséért három napi magánelzárásra ítélem. — Akkor nem védekezem. Nem mondhatom el a gyalázatosságokat. — Tisztességesen védekezzék. Ki ment be a püspökhöz? — Csekma Emmát és Hegedűs Sarol­tát előre küldtem, tudják meg, hol a püspök szobája. Egy inas meg is mond­ta, Bodorné és Dán Anna ezalatt a titkárt szólították meg de vele elmentek sétálni. Én ezalatt bementem a püspök szobájába Csekmával és Hegedűs Sarol­tával. — Mondja csak, ön a fogházból azt üzente ki fiának, hogy két levelet sem­­misithen meg, mi volt ebben a levélben? — Azért akartam megsemmisittetni a leveleket, nehogy bizonyos titkokat ,­megtudjon a 'vizsgálóbíró Csekma Em­máról és gróf Majláth püspökről. — Ön nem mehetett be a püspökhöz, mert az súlyos beteg volt. Milyen szoba volt az? — Csak arra emlékszem: egy három­­ablakos nagy szoba volt. A püspök le­ültetett. Ült vagy állt a püspök? —» Hegedűs Saroltának volt egy arany medail­onja — beszélte azután a vádlott. — Nővérem, Csekma Emma adta neki egy aranylánczczal együtt. Amikor bementünk a püspökhöz, He­gedűs Saroltán rajta volt az ékszer.­­is ülit vagy állt a püspök? —­ Azt hiszem, állt. Amikor velem végzett a püspök, a Saroltával kezdett beszélgetni. A püspök úr ránézett a vichaillonra, és kinyitotta. Azután erő­vel kiszakította a lánczot, még a blúzát is eltépte. — De hisz most Hegedűs Sarolta is azt állítja, hogy ebből egy szó se igaz. — De bizony igaz. A püspök ígérte, hogy egy követ tétet bele és jöjjön el egyedül másnap érte. Elnök úr, kérem, én nagyon elnyomorítva vagyok. Ha Hegedűs most másképp beszél, bizonyo­san pénzt akar a püspöktől. Pedig a lába majdnem a püspök ölében volt, amikor lehajolt. Hisz még pofont is ígért neki. Erre a püspök így felelt: — Ejnye, de haragos kislány maga. Pedig maga nagyon szép! Ezután odahajolt hozzá a főpap. Nem tudom, eg­csókolta-e, vagy meg­harapta a kezét. Sarolta erro zsebken­dőjével meglegyintette a püspök arczát. Küzdelem a szoknya körül. — Én megharagudtam, féltem, hogy a leány elrontotta a dolgomat. Ezután a püspök még egyszer megnyugtatott, hogy nem lesz semmi bántódás­om­. — Mi lesz az ékszerrel ? —– kérdi az elnök. — Azt a püspök a zsebébe tette. — Nem akadályozták ezt meg? — Nem. — Egyebet nem tett a püspök? — Én ezt nem, is tartottam nagy bűnnek. Ez egy kihívás volt Saroltától. Minek tette a lábát a püspök ölébe. — De azt mondta a püspök, hogy­ Hegedűs jöjjön el, de egyedül, az ék­sz­erért. — Egy percz alatt történt az egész. A szavakra nem emlékszem. — Pedig ön azt vallotta eskü alatt a­­járásbíróságom, a püspök a ruhája alá nyúlt, össze-vissza tapogatta, sőt a szoknya alatt még a térdét is szoron­gatta a leánynak. — Lehet, hogy ezt vallottam, Majláth tanácsa. Ezután újra visszatért az elnök a m­e­­daillonra. — A m­edaillonról ön azt állítja, ke­reszt is volt benne. — Igen. Én tettem bele. — Ön eleinte azt mondta, hogy Cse­­kina Emma azt egy erdélyi mágnástól kapta. Ezt kihallgatták, de kijelentette a mágnás, hogy mit se tud erről. — Nem emlékszem erre. ■— Egy másik percben ön azt val­lotta, hogy nem ismeri, solise látta a püspököt. — Ezt is megmagyarázom. Amikor a püspök ígérete ellenére mégis kiadta a rendeletét, hogy eltávolítsanak, azt hittem, a Hegedűs Sarolta esete miatt fél. Azért írtam, nem ismerem, soha­sem láttam, nehogy azt h­igyje, hogy tanu leszek ellene. Ezt Majláth püspök tanácsára tettem. — Ne hivatkozzék mindig Majláthra. *— Hát istenem, kire hivatkozzam? — Ön azzal van vádolva, hogy a tanúit felbujtogatta. — Én nem bujtottam fel senkit. __ Hisz Bodorné, Hegedűs és Dán Anna megmondják ezt a szemébe is. Azt mondta ön Dánnak, elment tanú­nak, mert úgy ütlek meg a sodrófával, hogy ott maradsz. Hisz máskor is ütötte, verte őt. Tagadok, mindent tagadok. — Ez nem igaz, hisz áldott állapot­ban volt. — Ön 200­­ koronát kért Platthytól, mert ő önt teher­ből éltette. — Nem igaz. Ő egy fajtalan ember volt, de ez nem­ igaz. — A zsarolási vád — úgymond az elnök — abból áll, hogy ön az 1905. év kezdetétől leveleivel, pőréivel, Ke­belich kanonokhoz idézett leveleivel, botránynyal fenyegette a püspököt, ha rém fizet. Amikor kiderült, hogy ön sohasem járt a püspöknél, csak akkor állott ön elő a medaillon-mesével. Ez mind fokozatos lánczolata a törekvés­nek, hogy a püspököt ön harminczezer korona, megfizetésére kényszerítse. — Tagadom ezt a vádat is. — Ön felkérte Zsedényi tanút, írja meg az újságokban, hogy a püspök faj­talan. — Nem igaz, ezt is tagadom. A bizalmas levelek. — Azt mondják — szólt most az el­nök, — hogy ön egy estilapban is me akarta íratni Párvyról, hogy a püspök fajtalan. De nem hittek önnek ,­­gy más lapnak adta át adatait. — Én nem jártam sehol. — Hegedűs Sarolta határozottan ál­lítja, hogy az egész ékezethistória me­se. Ön találta ki az egészet. A kerese­tet se Ön irta. — Ez nem igaz. Ezután Kovács Klotildnak a püspök­höz intézett levelei kerültek sorra. Az ügyész indítványozta, hogy a leveleket zárt ülésben olvassák fel. A törvény­szék erre el is rendelte a zárt ülést. Délután folytatódott a zért ülés, amely este 7 órakor, a levelek felol­vasása után újra nyílt lett. Kihallgatta a bíróság Bodor Gézánét is, majd Dán Annát és Hegedűs Saro­­­ttát. FRISS ÚJSÁG 1908. október 1­.~ A vádlottak szembesítése a holnap reggel 9 órakor folytatandó tárgyaló,-'i­son történik meg. A mai tárgyalás esti­ 10 órakor ért véget. _ 2 Vihar a főváros közgyűlésén — Saját tudósi uraktól. — ( A nyári szünet után ma délután­ volt­ a főváros törvényhatósági bizott­ságának első közgyűlése. * Fülepp Kálmán, főpolgármester négy­­óra után nyitotta meg a közgyűlést. A­ nyári pihenő után szívesen üdvözölte a törvényhatósági bizottság tagjait és jelentést tett a szünet alatt történ­.­­tekről.­­ Ezután Buzay tanácsjegyző ismer­tette a Szent­­Tá­nos-kórház fűtésének dolgát. A tanács ugyanis árlejtést hir­detett a Szent Já­nos-kórházban szük­séges fűtőanyag beszerzésére. Az árlej­tésre több ajánlat érkezett. Időközben azonban egy külföldi c­ég részéről si­keres kísérlet történt petróleum-tüze­léssel, Úgy, hogy a tanács azt java­solja, rendezzék be a pénzügyileg elő­nyösebb nafta-fűtést.­­ Szalay Mihály: Így ütik el kerese­tüktől a magyar , gyárosokat se munká­juktól a magyar munkásokat i­s Hecht Ernő dr. is a tanács javasla­ta ellen, szólt. Szekula Gyula támogatja a javas­latot. " S Bárcz­y István polgármester amellett van, hogy az ügyet adják vissza a ta­nácsnak, mert az egész dolog a nyá­ron történt s igy ő maga sincs abban a h­elyzetben, hogy tüzetesen megvédhet­né a tanács álláspontját. (Élénk _ he­­lyeslés.) Jenai Gelléri Mór hozzájárul a polgármes­ter javaslatához. Kovács Pál nem mulaszthatta ezt az alkalmat, hogy ki ne fakadjon a szémuzsorások ellen. Sőt a törvényha­­tóság tagjait is meggyanúsította azzal, hogy szénszálatok vannak köztük. Az elnök ezért rendreutasította. Kovács Pál indítványozta, hogy a tanács javaslatát jóváhagyólag vegyél tudomásul.­­ Vázsonyi Vilmos azt hiszi, hogy a közgyűlés nem az a hely, ahol a nafti és a kőszén előnyeit és hátrányait el­dönteni lehet. Ha a polgármester­­ pillanatban nincs kellőkép tájékozva a dologról, hát várjanak a jövő közgyű­lésig. Kovács Pál túlságosan sokat foglalkozott a nafta-kérdés tanulmá­nyozásával. Nem csoda. — mondta ,hiszen a nafta-fűtési ajánlatot tevő tu jó barátja! Andreánszky Jenő: Önök mindenkit meggyanúsítanak, aki nem tartozik közéjük. Kovács különben is csak az eljárt tisztviselőt akarta megvédeni.) Szalay Mihály: Ugyanazt, akit őn ki akart buktatni a tanácsból! Andreánszky: Ez egyszerűen hazug­­­ság! J Elnök: Ezért a kifejezésére Ajan­dreánszky bizottsági tag urat rendre­­utasítom! | Szalay Mihály (Andreánszky felé)­ Ez közönséges gazsági­­ Elnök: Szalay bizottsági tag urat rendreutasítom. | Andreánszky: Az ember önkéntelenül belesodródik abba a hangba, amely itt uralkodik. (Derültség.)­­ Szalay Mihály megkövette a köz-, gyűlést azért a kifejezésért, amelye ii használt, m­int Heltai Ferencz szerint a fővárosnál® elsőrendű érdeke, hogy az ügyet visz­­szaadják a tanácsnak.­­ A közgyűlés óriási többséggel hozzá­járult a halasztó indítványhoz. it­t következnek a kérdések, szólt az elnök. , Hecht Ernő Friedreich István, ivói néven Görcsöm Dénes városi középis­kolai tanár czikkeit olvasta föl az Al­kotmányból. Ezek a czikkek csak úgy csöpögnek az antiszemitizmustól. Kér­,­di a polgármestert, tűrhetőnek tartja-a hogy Friedreich a saját zsidó tanítvá­nyait otromba szavakkal gyalázza. .­ A kérdéseket kiadják a polgármes­ternek.­­ A közgyűlést mához egy hétre foly­tatják. *

Next