Friss Ujság, 1909. június (14. évfolyam, 128-153. szám)
1909-06-16 / 141. szám
XIV. évfolyam, 141. szám. Budapest, 1909. június 16. Szerda Ara 2 fillér, vasárnap és ünnepnap 4 fillér. 3 POLTIKAI NAPILAP» 81|| 1||3 |||| idilli korán reggel, fontos alkalommal napon* ELŐFIZETÉSI ÁRA: ffV | ÉHi ffTH §8 M gl WB A jfll WW”ZCr* ÖnM',"ap “““ '*• rKlM ÚJNÁL ”~'s Vidéken: postai szétküldéssel ■ ■ | ^ WS® tA Rékicz.-ut 34. v.„ André,,,-ut .3 ~W ___ ____ ___ ___ ___ Megjelenik hétfő kivételével mindennap Lujza herczegnő megszökik egy szállodából. Feleséggyilkossággal vádolnak egy földbirtokost a közös bankosok. Három évig vágták a fát a hatvanhetetek a függetlenségi párt hátán és ez a párt a maga érdekeinél előbbre valónak tartva az ország nyugalmát, tűrt és szenvedett hősiesen. Elszenvedte a Wekerkék minden slendriánságát, szemet hunyt — tele elkeseredéssel — némely hunczutságnak és zsebrevágott egy csomó néppárti pökhendiséget. Mind azért, hogy a koalíczió becsülettel — már amennyire tőle egyáltalában tellett — megfelelhessen hivatásának és az ország számára meg lehessen alapozni egy jobb jövendőt. Nem várt ezért köszönetet, nem számított hálára, tehát nem is lepődött volna meg, ha most a két hatvanhetes csapat egyszerűen hátat fordított volna neki. Hanem arra a csúnya és hitvány hajszára, amelyet most folytatnak ellene, igazán nem volt elkészülve. Ember nem álmodhatta, hogy a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásban mire képesek ezek az urak. Tehetetlenségükkel, kapkodásukkal és gerincztelenségükkel utálatos kátyúba vitték bele az országot és most azt szeretnék, hogy minden kotyvalékuknak a függetlenségi párt igya meg a levét. Habelepusztul is az ország, nekik mindegy: jő, hogy a függetlenségi párt tisztességben és erőben pusztuljon. Ma azt a nótát fújják, hadd lássuk jó előre, mi lesz a függetlenségi párt szózatában. Azaz, hogy mi nem lesz benne. Mert nem bánják, ha a függetlenségi párt odaígéri az országnak az eget, földet és valamennyi csillagot, csak meg ne ígérje a nemzeti bankot. A banknak 1911-re való fölállítását. Mert akkor öle nem maradhatnak tovább. És utánuk jön az özönvíz, sőt még annál is rosszabb : Héderváry-minisztérium, Rakovszky-kormány, új választás — csupa olyan dolog, amitől retteg a magyar. Hogy Héderváry urat már egyszer elküldték innen valahová és ugyanazt az utat Rakovszky ö kegyelmessége kormányának is meg lehet súgni, valamint az új választás sem olyan rettentő veszedelmes dolog a függetlenségi pártra, arról, hogy látszik, megfeledkeztek közös bankos barátaink. De nem baj, majd eszükbe juttatjuk. Mindenről beszélnek ezek az urak, csak arról nem — ami természetes volna — hogy miután kiérdemelték az ország haragját, ők maguk távozzanak és hagyják cselekedni azokat, akikben a nemzet bizalma összpontosul. Ahelyett, hogy tisztességgel és bátor elszántsággal kiugranának az ablakán annak a háznak, melynek teteje ég fölöttük — meg akarják várni, míg jön valaki, aki a lépcsőn fogja ledobálni őket. Az utolsó percekben ezt is megkapják. ............................. A tavaszon, márczius hónapjában, hét évi házasság után száműzték a korán ásott sírba Róth Albertnét. Leányneve Weisz Irma, a dúsgazdag szatmári Weisz-család gyermeke, édesanyját özvegy Weisz Józsefnének hívják. Lövőpetri közel van Szatmárhoz, eljött a lányért a szintén vagyonos, sokszáz holdas birtoku gazdálkodó, Róth Albert és a szép Irma feleségül ment hozzá. Tisztelte, szerette az urát, de a házassága mégsem lehetett boldog. Már az első években sűrűn került haza a fiatalasszony az édesanyjához és a család ismerősei azt beszélik, hogy hét év alatt tizenötször ismétlődött ez a száműzetés. Szegény, szerencsétlen aszszonyka mindig sírva, panaszosam, vérző szívvel búcsúzott az otthonától. Szerette, egyre jobban szerette az urát. Az asszony családja közbe is lépett minden alkalommal és nehezebben-könnyebben ! Befogta az asszony orrát. Könnyű, múló betegség lepte meg az asszonyt. Az orvos riczimust rendelt. Bajával még a szobát sem kellett őriznie, annál kevésbbé az ágyat. Egy szombat reggelen mégis így szólt a férj hitveséhez: — Csak maradj az ágyban, legalább kipihened magadat. Ma úgyis szombat van, nincs dolgod, minek kelnél föl? Szedd a riczinust, ahogy az orvos tanácsolta. Én majd elmegyek a templomba . . . Az asszony fölemelkedett az ágyából, kezébe vette a riczinus üveget és fojtó szag csapta meg az orrát. Odafordult az urához, aki már távozóban volt.— Várj csak, én nem veszem be ezt a riczinust, — mondta az asszony, — mert borzasztó erős, kellemetlen szaga van. ■— Fogd be az orrodat és úgy vedd be, — bíztattál a férj. Az asszony kezébe vette az üveget és a férj befogta az orrát. Anyuk tegnap reggel, mikor a szülők szobájába benyitott, Krafiszék nyitva, feledték a gázcsapot és a kiömlő gáz megölte a boldogtalanokat. — Na most iggad, — mondta.. —, csak gyorsan, hirtelen, akkor nem erős. Megtörtént. Rétimé visszafeküdt a fehér párnájára, a férj pedig elsietett. Távozás közben ráparancsolt a cselédségre: — Hagyják pihenni a nagyságát. Ne menjen be hozzá senki. Akármit hallanak a szobából, ne menjenek be, ne törődjenek vele. Mindez utóbb derült ki, a cselédség vallotta. Róth Albert elment a templomba. Ájtatos volt, imádkozott. És várt, várt . . . A templomba ment imádkozni. A fekete vészhír, a halál hírmondója nem sokáig váratott magára. Félóra alig telt el és már futott, rohant. Halottas ágy mellől rohant a templomba. Róth Albert ott ült az első sorban. Imádkozott. A templom ajtajáig hozta a cseléd, a gyászhírt, ott riadtan vette át a templomszolga és szaladt vele a templomba. •— A nagyságos úr jöjjön haza, mert a nagysága meghalt . . . Róth Albert letette az imakönyvet, leemelte nyakából a selyem imakendőt és sietett haza. Róth Albert sírva borult a kihűlt asszonyra. A cselédség körülötte, egymásra meredt, összenéző arcziczal, a szomszédok, az egész falu, mert boszorkánygyorsan terjedt el a gyászhír a községben. Gyilkolt a gáz. Megmérgezett úriasszony. Lövőpetri rémdrámája. Néhány hét óta a nyíregyházai királyi ügyészség rémregénybe illő, borzalmas eset szálait bogozza. Már megírtuk a szabolcsmegyei Lövőpetriből sötét szárnyakon kiröpült híreszteléseket, amelyek egy szép, fiatal, dúsgazdag földbirtokosné, Róth Albertné halotti leple alól törtek elő. Az ura a templomban volt és imára kulcsolt kézzel, égre szegzett szemekkel, reszketve varrta a halált. Várta. A lövőpetrii nagybirtok urára, Róth Albertre, bizonyitékok súlyával nehezkedik a sötét gyanú, hogy ő tetette el láb alól a hitvesét. Még folyik a bizonyítékok gyűjtése, de a nyíregyházai ügyészség már elfogató parancsot adott fel Róth Albert és két cselédje ellen. A cselédeket cinkossággal gyanúsítják, de távolabb is, előkelők helyen is keresnek czinkosokat. Az asszony holttestét kiemelték a sírból és bonczolás útján konstatálták, hogy karbolsav ölte meg. Meggyilkolták előre kitervelt gazsággal, erőszakkal. Münchenből táviratoztak. Borzalmas eset történt a Milchstrasse 35. számú házban. Egy ifjú házaspárt, Krausz Pál tanárt és nejétholtan lelte le)ki egyeztette a házastársakat. Az ilyen egyezkedéseknél rendszerint a férj nyert. Tárt karokkal várta vissza a feleségét, de ez a nyájasság hamarosan elfogyott és a szép Weisz Irmát megint csak viszontlátták . Szatmáron. Rettenetes volt ez a hányattatás. Az asszonyt összezúzták a lelki bajok, utóbb betegeskedett is és a bűnös kezek munkája könnyű volt: a betegágyból kellett átsegíteni a halálos ágyba.