Friss Ujság, 1909. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1909-09-01 / 206. szám

PT, éf Myam, 206 sgém.______Budapest, 1909. szeptember 1. Szerda lm 2HMf, n. ___ I mindmaw POLITIKAI NAPILAP. X+r. ti? ^ Fl'‘| Bl fiSH S*Hn -«gK»l. ''okO. »»■«uiwl IHM „ , ras Sja EB^EA Wnt többször, 6nn«pn«p utánit. r KINN IIM­OL ffi ka IM. iaa eLJH yAJp' fiókkmochivatm.ok. Vidéken, postai szétküldéssal |g5 ^ IS MktaM *». ve, *.ndr*»^-«t 1». egy hónapra 60 kr. (1.20 kor.) *"* e/., tCueskom«i­oteza s. *t­ra. ELŐFIZETÉSI ÁRA: M k# )M K tA H M ÉS® £% ' —— 1 kassai pokolgép-merénylet rejtelmeiből. Lefokoztak egy katonaszabaditó főhadnagyot. Erőlteti­ a pluralitást. A banijelilenjes társadásír szprotoe­spig feltüntetni a dollirért, mintha, a általános választói jog­ot csak ő íaná, ő sürgetné, ő védelmezné, jani Tjansae nem ifjaz. Sőt unryan­­'5X-k az urak■ akik ma mindennél­­ különösen a banknál előbbre va- L-w-L i,­­delik a választói refor­­m v­oltak az okai, hopry három év óta ,ha általános választói job­ból, nem lett semmi. De mést to­­­vérbb mehetünk. Ezek az urak, akik­­nek­ bálnáik az általános va­­laast­ói jogért s akiknek semmi earth nem kell, valójá­ban am­i töreki?' -'el, hog­y Ma­­ervarországom i­s legyen igazi általános v. ‘ r. Hi szerl az ‚ »nk hívei' is sara’otik, sőt en mar régen az általános válá-. uot. Még ttot is elfogad:' *«i, : * .. általá­nos választói kifl­ed hasábon el jr­at ^á.ö­..élló ban­­k wA nem akarják, hogy az ’duó,­választói nap ürügye alatt a ..nak­­önállóságot elsikkaszszák és khe­­tetkimre tegyék­, filaenkivül pedig ab igáéi általános, egyenlő vála­tói jogot akarják s nem a polurrali­tást, amely carniak ellenkezője és Hosszabb az eddigi rendszernél. A­ bamkellenesek pedig csak a pluralitást erőltetik. El szeretnék vitetni az országgal, hogy plura­litás nélkül része a világnak, vége a magyar nemzetnek. Arra nem gondolnak, hogy ezzel a valótlan, alaptalan állítással a magyarság­nak külső és belső ellenségei mal­mára hajtják a vizet. Mert hi­szem ha igaz az, hogy a magyar­ság uralma csak úgy tartható fenn ebben az országban, ha a magyarnak két, három annyi sza­vazatot adunk, mint a nem ma­gyarnak, akkor iga­z az is, hogy a magyarság uralma, ez országban nem természetes és igazságos, sőt szükségszerű valami, hanem egy mesterségesen, önkényesen fentar­­tott val­ami, ami megváltoznék, mihelyst egyszer nem a magyar soviniszta magyarság csinálná a törvényt.­­ Mindez persze hazugság, mert a magyarságnak ma sincs és nem volt soha több joga Magyarorszá­g­on, mint a románnak, tótnak, rácznak, — de leginkább megfor­dítva. Hanem mikor ezt hirdetik,­­ valósággal feliztan­ak ellenté­geseket, hogy, próbáljanak egyszer a hatalom birtokába jutni s akkor egy csapásra vége lesz Magyaror­szágnak. Hát ily feltevést, ily le­hetőséget még az esetben sem sza­badna hirdetni, ha igaz volna. Mikor pedig nem­ igaz, akkor va­lósággal hazaárulás a magyarság becsületét és erejét önző czélból le­­kicsinyíteni. De mindez mindegy. Hiába pró­bálkoznak és erőlködnek. Magyar­­ország népe soha a pluralitást be­venni nem fogja. Megcsináljuk a válásától reformot, megcsináljuk az önálló bankkal együtt, ha kell, előbb is, de az pluralitást soha meg­csinálni­, elfogadni, meg­gedni nem fogjuk. S ha m­ajd megkérde­zik a választókat, azok is csatta­nósan meg fogják mondani, kell-e nekik a pluralitás? Innsbruck, augusztus 31. Ferencz József kirá­ly táviratot inté­zett Zeppelin grófhoz, akiinek sajnál-­­­kozását fejezi ki a léghajóját ért bal- I esetért. FrietLdchshaíen, aug. 31. A légita­­jóépí­tő társaság közlése sze­rint a Z. III. javítását az éjjel befe­jezik és a léghajó előreláthatólag both nap reggel folytatja útját. Zeppelin léghajója megkerüli a berlini városháza tornyát Zeppelin légi útja. — Távirati tudósítások. — Berlin, augusztus St. Her­­sell titkos tanácsos Zeppelin gróf­ berlini fogad­ásáról a következő­ké közli: A léghajó leszállása utin Vb mos­t.v az arczám megcsókolta Zip­seb, grófot, azután pedig a csá­szárnéval együtt a léghajó gondolájába meint s lúrgia mag­­a bánott meg min­dent a császrárnénak. Azutá­n bem­utat­­tatte megának Durr és Kober főmérnö­köket, Colsmann, igazgatót és végül Wright Orvillet. A kastíl’yjba való ér­kezésük után a c­áo­ ir hó ••.taroceátnak, BUlbert fotói zíor­ossamk g. jajra­ bíz­ta Zeppelin grófot, ' .'lyogva így szólott: — Felséged láthatja, milyen friss egészségiben vagyok; nincs szükségem­ orvosra. Zeppelin gróf bucsúzása ismét igen szives volt. Vilmos ceánefiki födszolitársá­­ra Hergesell tittes tanácsos dróttalan távirat utján közölt részteteket a csá­­szárral a Zepps'Lin III. újabb baleseté­ről. Henyeseti titkos tanácsos közlése szerint a léghajó balesetének egyedüli oka az, hogy a léghajót előzetesem nem próbálták ki kallóképpen. Az utatéssza­­lago­k alkalmazása az erőátvitelire egé­szem- él, úgyszintén a csavarok szerke­zete is más, mint a Zeppelin I. és Zep­pelin II. léghajókon. Zeppelin gróf azonban kényszerhely­zetben volt. Egyrészről telje­írítélnie kel­lett a császár óhajtását, mátenésisről a'­égj ígérte, hogy Ferencz József király vi'&s»­vutca'aásárnál léghajójául 'kísérni fogja és ezért a kipróbál­a­tilan légh­ajó­­val kellett­­ nagy útb­a indulniák. Az új csavarok okozták a légihajó baesetét. Úgy látszik, hogy e csavaroknál fel­használt anyag rossz volt. A baleset­­egyébként, amely a Zoppoliai III. lég­hajót Bu­ltzigné­l érte, távolról sem oly súlyos, amint mondják. A léghajó ki­javítása nélkül is eljutott volna Frid­­richshaimbe. / Lopás a museum könyvtárában. A segédőr bűne. — Saját tudósí­tónk­tól. —* A Nemzeti­­Múzeumban feltűnést keltő visszaélésnek jöttek nyomára. Arról van szó, hogy a Minim­in­ egyik felesküdött tisztviselője rutul visszaélt a beléje helyezett bizalommal­, sikkasz­tott, csalt, tolvaj leleményt megszégye­nítő furfanggal A magáról­ megfeledkezett, tisztv­ise­­lő neve Kováts László, múzeumi segéd­őr, a­ki tizenkét esztendeje van a Nem­zeti Múzeum szolgálatában. Nem va­lami kiváló könyvismerő é­pp azért a múlt századra vonatkozó iratok rendis­­zésével volt megbízva és ezek közül is az 1848—49-es évek emlékeit rendezte és tanulmányozik az utóbbi időben. Így eshetett meg, hogy a rája bi­­zot­t okmányokból több ízben, értékes csomagokat él tul­aj­doní­that­ott, illetve mások­ útján a Nemzeti Múzeumnak újból eladathatta. A szenzácziós felfedezésre a véletlen vezette rá a rendőrséget, illetve a Mú­zeum igazgatóságát. „Kováts ugyanis nem merte maga áruiba bocsátani az okiratokat, hanem két diákot használt fel erre, akiknek szerepe mindezideig — míg Kovátsot ki nem hallgatták — nem áll tisztán. A két diák: Bejöv és Grton nevű ipariskolai tanulók két ízben a Múzeumnak adták el a­ Ko­váts­­tól kapot értékes iratokat, sőt éppen Kovátstól, mint a szakelőadótól kérdez­ték meg, mit érnek az iratok és ennek alapján vette meg azokat a Munzmn­ ülést, harmadízben, július közepe táján Kováts László újabb 53 darab iratot adott át Grion Jánosnak és azt mondotta neki, hogy Müller Adolf Üllői­ úti antiquar-kereskedőne­k kí­nálja fel áruba. Grion úgyis tett. Meg­alkudott ötszáz koronában az iratokra, amit Müller csak akkor akart kifizet­ni, ha a Múzeum átvizsgálja azokat. Úgy látszik Müllernek sokkal nagyobb összeget kínált a Múzeum az iratokért, mert a diák — aki Kovátstól m­egtud­­ta, hogy mennyit ajánlott a Múzeum az iratokért — már nem akart­ 500 ko­ronás vásárt csinálni. Többet­ követelt, illetve kérte vissza az iratokat. És hogy Müller nem akart elállani a jó vásártól, feljelentést tett ellene a rend­őrségen. Ez vezetett a bűnös nyomom­ ,Suc­ic­.

Next