Friss Ujság, 1911. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1911-03-01 / 51. szám
XVI. évfolyam, 51. szám. Budapest, 1911. márciius 1. Szerda Ara 2 fül., vasár- és temepnap 4 fiU NAPlk»A P* V hétfő szívéulewl mindennap ’ ..........-----------------------------------------------------------------1— Bonyodalmad Látrányi csodaorvossága körül. lágy botrány egy fogorvosi rendelőszobában. Egy eltűnt és megkerült gyűrű kalandos története. Ipar és kortespolitika. . A kereskedelmi minisztériumban ma tanácskozás folyt a kisipar érdekében teendő intézkedésekről. Az ország összes kamanak kiküldöttei összeültek a kereskedelmi miniszter elnöklése mellett, hogy megbeszéljék azokat az elveket, amelyek szerint az ország iparát és különösen a kisipart támogatni kell. Az iparrtolás jelszava a Szterényikorszak alatt nagyon lejárta magát. Ez az eszme, amely valamikor Kossuth Lajos lángszellemét fogoztatta és tettre buzdította, a koalícziós korszak óta majdnem a panamázás, a szélhámosság fogalmával vált egyértelművé. Iparpártolás — az panama. Ez a felfogás ment át — joggal vagy jogosulatlanul, ne kutassuk — a köztudatba. A magyarázata ennek a sajnálatos jelenségnek az a könnyelműség és lelkiismeretlenség, amelylyel Szterényiék idejében az iparpártolás ügyét kezelték. A kereskedelmi miniszter a mai tanácskozáson rámutatottra az óriási számhalmazra, melyből kiderül, hogy a koalíció idején százezreket dobtak ki z ország pénzéből iparpártolás íve alatt kortesczélokra. Akinek jó összeköttetése volt, aki élelmesen tudott tolakodni, az belemarkolhatott az ország húsosfazekába. Aki szubvencziót kapott, arról nem azt kellett hnni, hogy jó iparos, hanem azt, hogy jó kortes, vagy könnyű lelkiismeretű gsejtember. Nos, a kereskedelmi minisztér is kijelentette, hogy ennek a wirtsaftnak vége. Az iparpártolás ezután mást nem szolgálhat, mint az ipart magát. Alaposan, valósan, lelkiismeretesen megell vizsgálni, hogy ki érdemesllami támogatásra. És aki csak bt-■ égés, az az ország pénzéből garast se fog látni, lerózni és az emberek fejéhez ágni a milliókat, ezzel a rendzerrel szakit Hieronymi. Takac.osan és gazdaságosan, csakis kétségtelenül hasznos esetek:-t fog állami szubvencziót látunk Ez az elhatározás százezreit, és milliókat fog megtakarnia az államkasszának. Tülekedő közvetítők nem fognak nyereséghez jutni és mondvacsinált iparvállalatok nem fognak a szubvenció reményében felburjánzani a földből. Az iparpártolás mennyiségileg talán csökkenni fog, de minőségileg értékesebbé, hasznosabbá válik. És ezt az elvet az iparosok maguk is bizonyára megbecsülik. A rendőrség krónikájából. (Öngyilkos elmebeteg. Vasúti összeütközés a nyugati pályaudvaron. — Megérkezett a gyermeke is. — Életuntak. — Rabló leányok.) E hónap 17-én Praindl Ede harminczhét éves női szabó eltűnt édesabbak" Kertész utcza 38. számú lakásáról. Praindl elmebeteg volt, távozásakor szomorúnak látszott és elbúcsúzott a környezetétől. Ugyanazon a napon délelőtt tíz órakor egy férfi a Dunába ugrott. Azt hiszik, hogy az öngyilkos azonos Praindl Edével. Az éjszaka a nyugati pályaudvaron a 2727-es számú mozdony, amelyet Szenkő Vilmos vezetett, összeütközött egy tehervonattak A tehervonaton levő Szilágyi Sándor sütő könnyebben megsebesült. Tegnap este Freiberger kőműves felesége Monorról érkezett meg a nyugati pályaudvaron Budapestre és amikor a vonatból kiszállott, egy egészséges leánygyermeknek adott életet. Az anyát és gyermeket a Rókus-kórházbavitték. Ma reggel Cseh Józsa tizenkilencz éves gépírónő az István-úti „Tigris-szállodában“ lugkőoldatot ivott. A Rókus-kórházba,vitték. — Léderer József harminczhárom éves asztalossegéd Újpesten a Deák-utcza 42. számú lakásán mellbelőtte magát. A gróf Károlyikórházba vitték. — Vojcsek Jánosné, született Boldóczi Magdolna magánzónő tegnap este a Rókuskórház előtti parkban szublimátoldatot ivott. A Rókus-kórházban ápolják. A pest-hidegkuti csendőrség értesítette a főkapitányságot, hogy Solymár községben Szabó Mária huszonegy éves és Ipolyi Erzsébet tizenhét éves cselédek Kunz József ipartestületi jegyző betegen fekvő feleségét kirabolták. Szabó Mária lefogta Kunzné kezeit. Ipolyi Erzsébet folyadékot szagoltatott az asszonynyal, amitől elveszítette az eszméletét. Azután a két cseléd elvitt százkét korona készpénzt és kétszáz koronát érő ékszert. A rablóleányok Budapestre szöktek. Szabó Mária rovott múltú. A rendőrség nyomozza őket. A csudaméreg botránya. — Nyilatkozik: a férj, Jendrassyk és a feltaláló. — Az Epumímn-botrány, melyről részletesen megemlékeztünk tegnap, kezd dagadni. A szenzácziós ügy egymásután megszólaltatja a szerencsétlen Dubraviczky Lászlóné pusztulásában érdekelt feleket. Beszél a férj, aki súlyos vádakat emel Látrányi dr. ellen, beszél Jendrassik orvostanár, aki még súlyosabb dolgokat vág ki, végül maga Látrányi Sándor dr. főorvos, a nyavalyatörés gyógyítószerének föltalálója. Mit mond az áldozat férje? Dubraviczky László nyugalmazott vármegyei főjegyző, a szerencsétlen úriasszony férje, aki most Rákospalotán lakik, ezeket jelentette ki: — E hónap 11-én hozattuk meg ötven koronáért Egerből Látrányi dr. szerét. Szegény feleségem már 12-én szedni kezdte a szert és alig szedte pár napig, — pontosan a nyomtatott utasításhoz tartva magát , mikor rosszul kezdett lenni és erős hasgörcsöket kapott. Hat nap múlva önkivületi állapotba esett és állandóan eszmélet nélkül volt. Amikor rosszabbul kezdett lenni, sürgönyöztünk Látrányi dr.nak Egerbe, majd mikor erre nem reagált, telefonon kértük, hogy jöjjön azonnal a feleségemhez. Ekkor Látrányi dr., ugyanaz az orvos, akinek a szerétől feleségem beteg lett, azt mondta, hogy nem jöhet el Egerből, mert három nap múlva lesz az esküvője. Hát kérem ez borzalmas dolog! Valaki forgalomba hoz egy szert, amelytől aztán egy betege rosszabbul lesz, mint volt és ez az ember többé nem törődik a betegeivel. Kellene, kérem, ez ellen valamit tenni, nem lehet hagyni, hogy így legyilkolják az embereket . . . Ezt mondja a férj, akit valósággal levert a lábáról a méreg-ügy. Csöndes és szomorú öregur Dubraviczky László, magát okolja, hogy szerencsétlen feleségét nem beszélte le az Epuratin-nal való kísérletezésről. Látrányi a hibás! — mondja Jendrassik tanár. Egy hírlapíró ma felkereste Jendrassik Ernő egyetemi tanárt, akit odahívtak a haldokló Dubraviczkynéhez. A kiváló professzor így nyilatkozott a mérgezés dolgában: Az egész dolog a leghihetetlenebb, amilyen csak valaha előfordult. Nekünk mindannyiunknak az az elvünk, hogy olyan beteget, akit nem látunk, nem is gyógykezelünk. Ez az elve a világ minden orvosának, Látrányi dr. azonban másképpen gondolkodik. Az Epuratint egyébként nem olyan helyen gyártották, legalább az én tudomásom szerint, amely hely megbízható volna, úgy tudom, hogy egy harmadrangú gyárban készült, amelynek gyártmányai egyáltalában nem megbízhatók. Ehhez járult, hogy Látrányi dr. azt hirdette mindenütt, hogy