Friss Ujság, 1911. április (16. évfolyam, 78-103. szám)
1911-04-01 / 78. szám
e zett Bothár Béla kapitány. A két képviselő körülvette a kapitányt. — Nagyon óvatosan járjunk el. Talán várakozzunk, mert ha rákopogtatunk, öngyilkos lesz. Bothár Béla keményen bekopogott az ajtón. — Ki az? — kérdezte Ugrón. -J- A portás! — volt a válasz! — Nyissa ki az ajtót, nagyságos úr, kigyulladt a kémény. Megfordult a kulcs. A kapitány és utána az egész társaság a sötét szobába tódult. Kállay Ubul a barátjához sietett: •— Zoltán! Zoltán! Gyerünk ki innen! El, szanatóriumba! Amikor az Elite-szállóban szerencsésen feltalálták és a Magyar IVilágkávéházba mentek, a társaság tagjai: Kállay Tamás, Kállay Ubul, Lázár István gróf és Pálffy Sándor gróf, mindent elkövettek, hogy felvidítsák. Arról, hogy miért akart a halálba, menni, egész idő alatt nem is kérdezősködtek. Reggel hét óra felé járt már az idő, mikor Lázár István gróf hazavitte. A szállóban orvost hivatott hozzá, mert Ugrón kínzó álmatlanságról panaszkodott. Az orvos aztán idegcsillapitó és altatószerekkel elérte, hogy Ugrón mély álomba merült. Lázár István gróf mellette maradt és ma délelőtt a Házban sem jelent meg. Meg akarja várni Ugrónnak Erdélyből ma érkező családját, hogy átadja nekik. A család minden valószínűség szerint gyógyintézetben helyezi el az eltűnt és megkerült Ugron Zoltánt. Az öngyilkossági kísérlet. A vádlott kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Mikor vette a revolvert! — Pár nappal deczember elseje előtt. — Öngyilkos akartam lenni. Elmentem a Zugligetbe, hogy ott el- emésztem magamat. Eleset terítettem a revolvert, de az nem sült el.. A sikertelen kísérlet után nem volt többé bátorságom az öngyilkosságot elkövetni. Nyomorúság és pálinka. — Mondja el már most, hogyan került a Silbermann féle üzletbe? — A Zugligetből elmentem a vasúthoz s vártam egy ismerős romániai ügyvédet, de nem jött meg. Sétálás közben egyszer csak a Silbermann-féle üzlet előtt találtam magamat. Bementem s azt mondtam a tulajdonosnak, hogy egy úr ékszert akar nála venni. A tulajdonos azt felelte, hogy csak hozzam el magammal azt az urat. Ekkor elmentem az Erzsébet térre. Ott eszembe jutott, hogy mekkora nyomorúság ■nehezedik rám s elhatároztam, hogy bemegyek az üzletbe, ott homlokomnak szegezem a revolvert, hogy az öngyilkossági kísérlettel magamra tereljem a közfigyelmet. Előbb azonban betértem egy pálinkamérésbe, ott megittam egy deczi rumot. Mikor visszamentem az üzletbe, nem a tulajdonost, hanem Wiesner Józsát találtam ott, aki, mikor meglátta kezemben a revolvert, megijedt s kifutott az üzletből. Anynyira zavart voltam az italtól, hogy nem tudtam, mi történik velem. Közfeltűnést akartam kelteni. — A rendőrségen azt mondta, hogy három héttel az eset előtt elhatározta, hogy öngyilkos lesz, vagy valami rablást követ el, hogy a családját eltarthassa. — A rendőrségen azt mondtam, hogy öngyilkosságot akartam elkövetni, de rablásról ott sem beszéltem. Nem volt nekem más szándékom, minthogy közfeltünést keltsek az öngyilkossági kísérlettel s a közönség, valamint romániai rokonaim figyelmét nyomorúságomra rátereljem. Ezután a tanukat hallgatták ki. A védő szeme. Az elnök erre felolvasta Braikoffnak a rendőrség előtt tett vallomását, miközben kínos dolog történt. Weisz Ödön dr. védő, hogy a vádlott válaszaira jobban figyelhessen, Braikoff közelébe ült s miközben az elnök kérdést intézett Braikoffhoz, a ránéző vádlottnak állítólag a szemével intett. Az elnök figyelmeztette a védőt, hogy a jövőben tartózkodjék attól, hogy utasításokkal lássa el a vádlottat. A védő ez ellen hevesen tiltakozott, mire a bíróság határozathozatalra vonult vissza és a védőt száz korona rendbírsággal sújtotta. A védő ez elen a határozat ellen felfolyamodást jelentett be. Az elárusító kisasszony kihallgatása. Eperjesi Károly rendőrkapitány és Krecsányi Kálmán detektívfőnök kihallgatása után, aki Braikoffnak a rendőrségen tett vallomását ismertették, Wiesner Józsa elárusítónő kihallgatása következett. Ő volt az, aki ellen Braikoff fegyvert emelt. A tanú elmondta,, hogy Deczember 1-én Braikoff háromszor is benn járt az üzletben. Először két óra tájban jött és ekkor magával Silbermannal beszélt, azután három órakor ismét ott volt s nemsokára, negyednégy és fél négy között újból megjelent. Azzal állított be hozzám az üzletbe: Kisasszony, elhoztam azt a csomagot, s azzal nadrágzsebében kotorászni kezdett, pár pillanatnyi keresés után kirántotta ajigjjjdvert s azt mellemnek szegezte-Arra tértem magamhoz, mikor ,a..fegyvert elcsettentette. Ezután segélyért kiáltozva, kirohantam az üzletből. Braikoff utánam szaladt s megfogta kezemet: Kisasszony, ne kiáltson, én csak tréfáltam. Braikoff. Védő: Igaz-e az, hogy a vádlott, mikor a fegyvert a kegyed mellének szegezte, rámosolygott kegyedre? — Ezt nem vettem észre, csak annyit tudok, hogy nagyon nyugodt volt. Elnök: Pálinkaszagot érzett-e rajta? — Igen, mikor közelembe hajolt. Silbermann Bernát ékszerész azt vallja, hogy az esetről közvetlen tudomása nincsen, mert nem volt a merénylet idején az üzletben. Ellentmondások a tanúvallomásokban. Következett Guttmann Béla utazó tanukénti kihallgatása. Azt vallja, hogy mikor Wiesner Józsa segítségért kiabált, ő bement az üzletbe s Braikoffot, akinek kezében még akkor is ott volt a revolver, megfogta és ártalmatlanná tette. Az elnök figyelmeztette ezután a tanút arra a nagy ellentmondásra, amely mostani vallomása és a rendőrség és a vizsgálóbíró előtt felvett vallomásai között van. Guttmann Béla ugyanis úgy a rendőrség előtt, valamint a vizsgálóbíró előtt határozottan és esküre készen azt vallotta, hogy ő, mikor az üzlet kirakatát nézegette, hallotta benn a revolver csettenését. A tanú az elnöki figyelmeztetés után kijelenti, hogy ő erre már nem emlékszik, csak azt tartja fenn és arra kész megesküdni, hogy ő volt az, aki benn az üzletben Braikoffot megragadta s kezét, amelyben a revolver volt, hátracsavarta és így ártalmatlanná tette. Az elnök most újból figyelmeztette a tanút, hogy ez a vallomása pedig Wiesner Józsa vallomásával ellenkezik, mert Wiesner Józsa azt adja elő a vádlottal egyezően, hogy a merénylet után nyomban utána szaladt és kinn az utczán megragadta a kezét és kérte, hogy maradjon nyugodtan, mert csak tréfált. A tanút az ellentmondások daczára is megeskette a bíróság. Ezután az elnök szünetet rendelt el, Braikoffék nyomora. A délután félt öt órakor kezdődő folytatólagos tárgyaláson a bíróság először Spét Mór czipészt hallgatta ki tanúként. Ennél a tanúnál lakott ugyanis Braikoff családjával egy szűk kis szobában. A tanú elmondta, hogy Braikoffék rendkívül nagy nyomorúságban éltek és hogy a lakbérrel is állandóan hátralékban voltak. Ugyancsak Braikoffék nagy nyomoráról tett tanúvallomást Horváth Bertalan asztalosmester is. A következő tanú Mayer Sándor ügyvéd volt, aki elmondta, hogy Braikoffot már régóta ismeri. Annak idején tanulmányozta az örökségi ügy iratait és úgy látja, hogy Braikoffnak tényleg van jogos követelése. Mit mond Braikoffné? Braikoff Gusztávné tanúként kihallgatása következett ezután. A szerencsétlen, megtört asszony kijelentette, hogy férje ügyében vallomást kíván tenni. Részletesen elmondta huszonötéves házasságuk történetét. Kétszázezer korona hozománynyal ment férjhez Braikoff Gusztávhoz, akinek szülei ellenezték ezt a házasságot. A hozomány azonban csakhamar elúszott, mert Braikoff akkor egy találmányon dolgozott, ami nagyon sok pénzt emésztett fel. Elmondotta az asszony még, hogy amidőn Budapestre jöttek, nagy nyomorba jutottak, mert férje nem bírta a magyar nyelvet és így állást sem tudott kapni. Kénytelenek voltak ezért gyermekeiket kiadni a ligának és hajmeresztő dolgokat beszélt el az asszony a gyermekek szenvedéseiről, amiket azoknál a nevelőszülőknél szenvedtek el, akikre a liga bízta őket. Braikoffné kihallgatása közben hirtelen rosszul lett, úgy, hogy kivezették a teremből és csak hosszabb megszakítás után lehetett a tárgyalást folytatni. Az ő vallomásával a bizonyítási eljárás véget is ért és a perbeszédekre került a sor. Az ítélet. A perbeszédek után két kérdést terjesztettek az esküdtek elé. Az egyik kérdés: bűnös-e a vádlott a szándékos emberölés bűntettében, a másik: bűnös-e a rablás bűntettében. Az esküdtek mindkét kérdésre nemmel feleltek, tehát igazmondásuk felmentő volt. E felmentő igazmondás után a bíróság felmentő ítéletet hozott, mely rögtön jogerőssé is lett és Braikoffot azonnal szabadon bocsátották. A nagyszámú közönség a felmenilést erősen megéljenezte. Nyílt-tér Félfátöltöny 25- kor». Kerté- áfán finom aaívetokböl. Remek szabi«, elegias kivitel. Lichtmann L. szabó, Bpeat, Bosenpillar u. 4/a. Vidékre mintik birm. a romén mérnök rablógyilkossági kísérlete. Tavaly, deczember 1-én történt, hogy Jiraikoff Gusztáv, román származású mérnök Silbermann Bernát harminczad utczai ékszerész üzletében revolverrel támadt I"Wiesner Józsa elárusítónőre. Braikoff eleinte tagadta hogy rablási szándék vezette, aztán azonban beismerte, hogy rabolni akart, csak a gyilkossági szándékot tagadta. Ma került ez az ügy a budapesti esküdtbíróság elé. A műveit rablógyilkos i élőtanácsban Mikovics biró elnököt. A vádhatóságot Sztrada dr. királyi ügyész képviselte, védő dömisz Ödön dr. Az elnök először az általános kérdésére hallgatta ki a vádlottat. Braikoff Gusztáv elmondta, hogy 1857-ben született Gentben (Bergamban), nős, romániai illetőségi, 5,4 éves, vízépítési mérnök. Vagyona nincs, de egy örökség miatt pert folytat. Beszél angolul, románul, olaszul, francziául és németül. Legutóbb Budapesten a Király utcza 11. számú házában lakott. Büntetve nem volt. Az elnök fölolvassa a vádiratot, mely Braikoff Gusztáv ellen gyilkosság és rablás bűntettének kiperléséért emel vádat. ___ FRISS ÚJSÁG 1911. április 1. a képviselőhöz illése: Tisza sürgeti a megyei tisztviselők fizetésrendszerét A belügyi költségvetés tárgyalása járta ma a Házban és ez alkalmat adott Tisza István grófnak arra, hogy a megyei tisztviselők fizetésrendezését sürgesse. Az ülés elején Viv Antal fiumei képviselő személyes kérdésben kijelenti, hogy őt Fiuméban legutóbb a hazafias olaszok és magyarok választották meg. A Kossuth-párt választójoga. Hammersberg László a belügyi tárca költségvetéséhez a Kossuthpárt hivatalos szónokaként beszélt. A megyei rendszer államosítása ellen szólalt fel, majd kijelentette: