Friss Ujság, 1911. április (16. évfolyam, 78-103. szám)

1911-04-01 / 78. szám

e­ zett Bothár Béla kapitány. A két képviselő körülvette a kapitányt. — Nagyon óvatosan járjunk el. Talán várakozzunk, mert ha rá­kopogtatunk, öngyilkos lesz. Bothár Béla keményen bekopo­gott az ajtón. — Ki az? — kérdezte Ugrón. -J- A portás! — volt a válasz! — Nyissa ki az ajtót, nagyságos úr, kigyulladt a­ kémény. Megfordult a kulcs. A kapitány és utána az egész társaság a sötét szobába tódult. Kállay Ubul a ba­rátjához sietett: •— Zoltán! Zoltán! Gyerünk ki innen! El, szanatóriumba! Amikor az Elite-szállóban sze­rencsésen feltalálták és a Magyar IVilág­kávéházba mentek, a társa­ság tagjai: Kállay Tamás, Kállay Ubul, Lázár István gróf és Pálffy Sándor gróf, mindent elkövettek, hogy felvidítsák. Arról, hogy miért akart a halálba, menni, egész idő alatt nem is kérdezős­ködtek. Reggel hét óra felé járt már az idő, mikor Lázár István gróf ha­zavitte. A szállóban orvost hiva­tott hozzá, mert Ugrón kínzó ál­matlanságról panaszkodott. Az or­vos aztán idegcsillapitó és altató­szerekkel elérte, hogy Ugrón mély álomba merült. Lázár Ist­ván gróf mellette maradt és ma délelőtt a Házban sem jelent meg. Meg akarja várni Ugrónnak Er­délyből ma érkező családját, hogy átadja nekik. A csa­lád minden valószínűség szerin­t gyógyintézetben helyezi el az eltűnt és megkerült Ugron Zol­tánt. Az öngyilkossági kísérlet. A vádlott kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Mikor vette a revolvert! — Pár nappal deczember elseje előtt. — Öngyilkos akartam lenni. El­mentem a Zugligetbe, hogy ott el-­ emésztem magamat. Eleset terít­et­tem a revolvert, de az nem sült el.. A sikertelen kísérlet után nem volt többé bátorságom az öngyil­kosságot elkövetni. Nyomorúság és pálinka. — Mondja el már most, hogyan került a Silbermann féle üzletbe? — A Zugligetből elmentem a vasúthoz s vártam egy ismerős ro­mániai ügyvédet, de nem jött meg. Sétálás közben egyszer csak a Silbermann-féle üzlet előtt talál­tam magamat. Bementem s azt mondtam a tulajdonosnak, hogy egy úr ékszert akar nála venni. A tulajdonos azt felelte, hogy csak hozzam el magammal azt az urat. Ekkor elmentem az Erzsébet­ tér­­re. Ott eszembe jutott, hogy mek­kora nyomorúság ■nehezedik rám s elhatároztam, hogy bemegyek az üzletbe, ott homlokomnak szege­zem a revolvert, hogy az öngyil­kossági kísérlettel magamra te­reljem a­ közfigyelmet. Előbb azon­ban betértem egy pálinkamérésbe, ott megittam egy deczi rumot. Mi­kor visszamentem az üzletbe, nem a tulajdonost, hanem Wiesner Jó­­zsát találtam ott, aki, mikor meg­látta kezemben a revolvert, meg­ijedt s kifutott az üzletből. Any­­nyira zavart voltam az italtól, hogy nem tudtam, mi történik velem. Közfeltűnést akartam kelteni. — A rendőrségen azt mondta, hogy három héttel az eset előtt elhatározta, hogy öngyilkos lesz, vagy valami rablást követ el, hogy a családját eltarthassa. — A rendőrségen azt mondtam, hogy öngyilkosságot akartam el­követni, de rablásról ott sem be­széltem. Nem volt nekem más szán­dékom, minthogy közfeltünést kelt­sek az öngyilkossági kísérlettel s a közönség, valamint romániai ro­konaim figyelmét nyomorúságom­ra rátereljem. Ezután a tanukat hallgatták ki. A védő szeme. Az elnök erre felolvasta Brai­­koffnak a rendőrség előtt tett val­lomását, miközben kínos dolog tör­tént. Weisz Ödön dr. védő, hogy a vádlott válaszaira jobban figyel­hessen, Braikoff közelébe ült s mi­közben az elnök kérdést intézett Braikoffhoz, a ránéző vádlottnak állítólag a szemével intett. Az el­nök figyelmeztette a védőt, hogy a jövőben tartózkodjék attól, hogy utasításokkal lássa el a vádlottat. A védő ez ellen hevesen tiltako­zott, mire a bíróság határozathoza­talra vonult vissza és a védőt száz korona rendbírsággal sújtotta. A védő ez elen a határozat ellen fel­folyamodást jelentett be. Az elárusító kisasszony kihallga­tása. Eperjesi Károly rendőrkapitány és Krecsányi Kálmán detektívfő­­nök kihallgatása után, aki Brai­­koffnak a rendőrségen tett vallo­mását ismertették, Wiesner Józsa elárusítónő kihallgatása követke­zett. Ő volt az, aki ellen Braikoff fegyvert­ emelt. A tanú elmondta,, hogy Deczember 1-én Braikoff háromszor is benn járt az üzlet­ben. Először két óra tájban jött és ekkor magával Silbermannal be­szélt, azután három órakor ismét ott volt s nemsokára, negyed­négy és fél négy között újból meg­jelent. Azzal állított be hozzám az üzletbe: Kisasszony, elhoztam azt a csomagot, s azzal nadrágzsebé­ben kotorászni kezdett, pár pilla­natnyi keresés után kirántotta a­­jigjjjdvert s azt mellemnek szegez­te-Arra tértem magamhoz, mikor ,a..fegyvert elcsettentette. Ezután segélyért kiáltozva, kirohantam az üzletből. Braikoff utánam szaladt s megfogta kezemet: Kisasszony, ne kiáltson, én csak tréfáltam. Braikoff. Védő: Igaz-e az, hogy a vád­lott, mikor a fegyvert a kegyed mellének szegezte, rámosolygott kegyedre? — Ezt nem vettem észre, csak annyit tudok, hogy nagyon nyu­godt volt. Elnök: Pálinkaszagot érzett-e rajta? — Igen, mikor közelembe ha­jolt. Silbermann Bernát ékszerész azt vallja, hogy az esetről közvetlen tudomása nincsen, mert nem volt a merénylet idején az üzletben. Ellentmondások a tanúvallomá­sokban. Következett Guttmann Béla uta­zó tanukén­ti kihallgatása. Azt vallja, hogy mikor Wiesner Józsa segítségért kiabált, ő bement az üzletbe s Braikoffot, akinek kezé­ben még akkor is ott volt a revol­ver, megfogta és ártalmatlanná tette. Az elnök figyelmeztette ezután a tanút arra a nagy ellentmon­dásra, amely mostani vallomása és a rendőrség és a vizsgálóbíró előtt felvett vallomásai között van. Guttmann Béla ugyanis úgy a rendőrség előtt, valamint a vizs­gálóbíró előtt határozottan és es­küre készen azt vallotta, hogy ő, mikor az üzlet kirakatát nézeget­te, hallotta benn a revolver csette­­nését. A tanú az elnöki figyelmeztetés után kijelenti, hogy ő erre már nem emlékszik, csak azt tartja fenn és arra kész megesküdni, hogy ő volt az, aki benn az üzlet­ben Braikoffot megragadta s ke­zét, amelyben a revolver volt, hát­racsavarta és így ártalmatlanná tette. Az elnök most újból figyel­meztette a tanút, hogy ez a vallo­mása pedig Wiesner Józsa vallo­másával ellenkezik, mert Wiesner Józsa azt adja elő a vádlottal egyezően, hogy a merénylet után nyomban utána szaladt és kinn az utczán megragadta a kezét és kérte, hogy maradjon nyugodtan, mert csak tréfált. A tanút az ellentmondások da­­czára is megeskette a bíróság. Ezután az elnök szünetet ren­delt el, Braikoffék nyomora. A délután félt öt órakor kez­dődő folytatólagos tárgyaláson a bíróság először Spét Mór czipészt hallgatta ki tanúként. Ennél a ta­núnál lakott ugyanis Braikoff csa­ládjával egy szűk kis szobában. A tanú elmondta, hogy Braikoffék rendkívül nagy nyomorúságban éltek és hogy a lakbérrel is állan­dóan hátralékban voltak. Ugyan­csak Braikoffék nagy nyomoráról tett tanúvallomást Horváth Ber­talan asztalosmester is. A következő tanú Mayer Sándor ügyvéd volt, aki elmondta, hogy Braikoffot már régóta ismeri. An­nak idején tanulmányozta az örök­ségi ügy iratait és úgy látja, hogy Braikoffnak tényleg van jogos kö­vetelése. Mit mond Braikoffné? Braikoff Gusztávné tanúként­­ kihallgatása következett ezután. A szerencsétlen, megtört asszony ki­jelentette, hogy férje ügyében val­lomást kíván tenni. Részletesen elmondta huszonötéves házassá­guk történetét. Kétszázezer koro­na hozománynyal ment férjhez Braikoff Gusztávhoz, akinek szü­lei ellenezték ezt a házasságot. A hozomány azonban csakhamar el­úszott, mert Braikoff akkor egy találmányon dolgozott, ami na­gyon sok pénzt emésztett fel. El­mondotta az asszony még, hogy a­midőn Budapestre jöttek, nagy nyomorba jutottak, mert férje nem bírta a magyar nyelvet és így állást sem tudott kapni. Kény­telenek voltak ezért gyermekeiket kiadni a ligának és hajmeresztő dolgokat beszélt el az asszony a gyermekek szenvedéseiről, amiket azoknál a nevelőszülőknél szen­vedtek el, akikre a liga bízta őket. Braikoffné kihallgatása közben hirtelen rosszul lett, úgy, hogy kivezették a teremből és csak hosszabb megszakítás u­tán lehe­tett a tárgyalást folytatni. Az ő vallomásával a bizonyítási eljárás véget is ért és a perbeszédekre ke­rült a sor. Az ítélet. A perbeszédek után két kérdést terjesztettek az esküdtek elé. Az egyik kérdés: bűnös-e a vádlott a szándékos emberölés bűntettében, a másik: bűnös-e a rablás bűntet­té­ben. Az esküdtek mindkét kér­désre nemmel feleltek, te­hát igazmondásuk felmen­tő volt. E felmentő igazmondás után a bíróság felmentő ítéletet hozott, mely rögtön jogerőssé is lett és Braikoffot azonnal szabadon bo­csátották. A nagyszámú közönség a fel­meni­lést erősen megéljenezte. Nyílt-tér Félfátöltöny 25- kor». Kerté- áfán finom aaívetokböl. Remek sza­bi«, elegias kivitel. Lichtmann L. szabó, Bpeat, Bosenpillar­ u. 4/a. Vidékre mintik birm. a romén mérnök rablógyilkossági kísérlete. Tavaly, deczember 1-én történt, hogy Jiraikoff Gusztáv, román származású mérnök Silbermann Bernát harminczad­ utczai éksze­rész üzletében revolverrel támadt I"Wiesner Józsa elárusít­ónőre. Braikoff eleinte tagadta hogy rablási szándék vezette, aztán azonban beismerte, hogy rabolni akart, csak a gyilkossági szándé­kot tagadta. Ma került ez az ügy a budapesti esküdt­bíróság elé. A műveit rablógyilkos­­ i élőtanácsban Mikovics biró elnököt. A vádhatóságot Sztrad­a dr. királyi ügyész képviselte, védő dömisz Ödön dr. Az elnök először az általános kérdésé­re hallgatta ki a vádlot­tat. Braikoff Gusztáv elmondta, hogy 1857-ben született Gentben (Berg­am­ban), nős, romániai ille­tőségi, 5,4 éves, vízépítési mérnök. Vagyona nincs, de egy örökség miatt pert folytat. Beszél angolul, románul, olaszul, francziául és németül. Legutóbb Budapesten a Kir­ály­ utcza 11. számú házában lakott. Büntetve nem volt. Az elnök fölolvassa a vádiratot, mely Braikoff Gusztáv ellen gyil­kosság és rablás bűntettének ki­­perléséért emel vádat. ___ FRISS ÚJSÁG 1911. április 1. a képviselőhöz illése: Tisza sürgeti a megyei tisztviselők fizetésrendszerét A belügyi költségvetés tárgyalá­sa járta ma a Házban és ez alkal­mat adott Tisza István grófnak arra, hogy a megyei tisztviselők fizetésrendezését sürgesse. Az ülés elején Viv Antal fiumei képviselő személyes kérdésben ki­jelenti, hogy őt Fiuméban legutóbb a hazafias olaszok és magyarok választották meg. A Kossuth-párt választójoga. Hammersberg László a belügyi tárc­a költségvetéséhez a Kossuth­­párt hivatalos szónokaként beszélt. A megyei rendszer államosítása el­len szólalt fel, majd kijelentette:

Next