Friss Ujság, 1912. március (17. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

XVII. évfolyam, 52. szám, Bud­apest, rf­2. márczius 1. Péntek Ara 2 AH., vasár- és fianepnap 4 Ah­. ^ PQ L.| J|^A | NAPIL.AP. V Megjelenik MtfQ kivételével^ mindennap- Dúl az obstrukció! Szabadságkérések és házszabályvita. Álljon elő az az ember, akinek­­valami haszna vagy kára van­­abból, hogy a kép­viselő urak sza­­­­badságkérelmeit együttesen intézi igen a Ház, avagy külön-külön. Ali­mon elő az az ember, akinek életét E. legkevésbbé is befolyásolja,­­hogy az ilyen kérelmeket felül­vizsgálják-e avagy egyszerűen el­intézik. Ilyen ember nincs egyet­­l­en egy sem és a magyar képvi­­se­előház immár második napja foglalkozik ezzel a kérdéssel és óriási vitát, nagy botrányokat csap a körül. A magyar nép józan esze várjon mit szól ehhez, minek minősíti ezt? Itt ezernyi kérdés nyugtala­nítja, zaklatja az országot. Ezer­nyi baj nehezedik a népre. Ezer­nyi a tennivaló és e tennivalók között első­sorban az általános vá­lasztói jog. És a képviselő urak­nak nincs másra gondjuk, mint arra, hogy miként tette fel az el­nök a szabadságkéréseket illető kérdéseket és mint intézik el eze­ket. Mennyibe is kerül a képviselő- Biáz egy napja? Sok-sok ezer ko­ronába. És ez a sok ezer korona elenyésző csekélység ahhoz a ren­geteg kárhoz képest, amit a kép­­■ viselőháznak ez a tétlensége okoz a népnek, az országnak. És mind­ezzel nem törődnek az obstruáló urak. Ezt a parlamentet csakugyan fel kell hogy váltsa egy másik, egy igazi népparlament. Már csak azért is a legfőbb ideje, hogy az, általános választójog bekövetkez­zék. Egy parlament, amelyet a milliók érzése és életnézete tart fenn, egy percig sem tarthatná­ magát úgy, hogy egyszer és min-­ denkorra végét ne vesse az ilyen időlopásnak. Legfőbb ideje vol­na... valamint legfőbb ideje vol­na sok másnak, egyébnek. De nem lehet. Nem engedi az obstrukció. A szabadságkérő levelek fölött való név szerinti szavazás. Ezen tarthatatlan állapoton akar változtatni Návay Lajos, a képviselőház elnöke. Nagy buzga­lommal, erős akarattal, szónoki képességgel igyekszik a Ház ta­nácskozását beleterelni a munkál­kodás medrébe. Mindenki, aki az ország sorsát szívén viseli, azt kí­vánja neki, hogy vajha ez minél hamarább, minél tökéletesebben sikerülne neki. Kívánja, reméli... Ez a magyar parlamentarizmus. Jó­kívánsá­gok, reménységek az egyedüli biz­tosítékai annak, hogy a képvise­lőház, amelyet munka és dolog céljából állított össze az ország, csakugyan dolgozni fog-e. Mint­hogy pedig a jókívánság és re­mény igen gyenge biztosíték, a magyar képviselőház nem dolgo­zik, hanem obstruá. A magyar parlamentarizmus­­nak ezt a régi nyavalyáját, azt a lehetőséget, hogy egy elenyésző kisebbség lehetetlenné tehesse a túlnyomó többség munkáját, meg kell szüntetni Tovább ez így nem tarthat. A parlamentet munkaké­pessé kell tenni, mert az ország már nem soká bírja türelemmel. * A képviselőház mai eseményei­ről a következő tudósításunk szól: Botrányba fulladt a képviselő­­ház mai tanácskozási ideje is. Justkék technikája megakasztotta ma is, hogy a képviselőház a véd­erő javaslatokról tárgyalhasson. Nehezen indult az ülés, úgy ti­­zenegyedfél órakor. A jobboldali, a szélsőbaloldali padsorok is meg­teltek, csak a Kossuth-párti me­zőny üres. Minden szem az elnök­re irányul, aki jelenti, hogy a tegnapi szabadságkérők kérésüket visszavonták azzal a megokolás­­sal, hogy az elnök házszabályelle­nesen járt el. Nem csinál esetet a dologból, de ezt az egyoldalú megállapítást visszautasítja. (Za­jos helyeslés a jobboldalon.) Jelenti azután, hogy Kun Béla, Bosnyák Géza, Valentsik Ferenc, Sümegi Vilmos és Veszprémi Ist­ván március 1-től 16-ig szabadsá­got kérnek. (Nagy zaj jobbról.) Kozma Andor: Megadjuk! Már meg van­ adva. (Folytonos nagy zaj.) Eitner Zsigmond kéri az elnö­köt, hogy egyenként tegye fel a kéréseket szavazásra. A bomba. Kenedi Géza kelt fel szólásra a jobboldalról. Az ellenzék megle­petten figyel reá. Kenedi kifejti, hogy miután a képviselőház az országnak nem név szerinti szava-,­zásokkal (Viharos taps jobbról), hanem munkával tartozik, semmi szükség arra, hogy a szavazások egyenként történjenek s ezért azt indítványozza, mondja ki a Ház, hogy mind az öt képviselőnek megadja a kért távozási engedel­met. (Nagy taps a jobboldalon. Ellentmondás balról) Polónyi Géza a leghatározottab­ban szembeszáll Kenedi indítvá­nyával. A házszabály az egyszer­re szavazást nem ismer. Az egyik­ képviselőnek esetleg meg akarják adni a szabadságot, a másiknak nem. (Nagy derültség.) Egy ülés­szakban a házszabályt a kormány­­többség érdekében egyszer igy, egyszer amúgy magyarázni nem lehet. A többség csinálhat novem­ber 18-ika helyett február 29-ikét, de az ellenzéket megfélemlíteni nem fogja. (Zajos tetszés a balol­­dalon.) Batthyány Tivadar gróf szin­tén ilyen szellemben nyilatkozik. Mit mond az elnök? Návay Lajos elnök kijelenti, hogy nem fogadja el ugyan Ke­nedi megokolását, de magát az indítványt, mint szabályszerűt, kénytelen szavazás alá bocsáj­ta­ni. Több egybetartozó kérdésijén való együttes szavazásra már szá­mos példa van és épp a koalíciós országgyűlés idejéből, a saját ma­ga elnökléséből idéz példát, midőn törvényjavaslatok több szakaszát is együttes szavazással intézték el. A házszabályokban sínes sem­miféle rendelkezés, mely ezt ki­zárná. Kenedi indítványát tehát szavazásra fogja bocsájtani. (Za­jos helyeslés jobbról.) Végnélküli vita. Hosszú vita indul most, amely­ben részt vett Barabás Béla, Poló­nyi Dezső, Bakonyi Samu és Egry Béla. Polónyi Dezső ezenfelül ku­ uuumum LEVÉL A HARCTÉRR­E. Nehéz a sora a sezgény olasz katonának most Afrikában. Elszakítva mindenkitől, akit szeret, örökös fáradalmak és aggodalmak között él Tripo­­liszban, ahová a nagy urak kapzsi politikája vitte le. Nagy megkönnyebbülés neki, ha levelet írhat haza, levelet, amelyben sok üdvözletet küld és sok aprópénzt kér. nmwmmr

Next