Friss Ujság, 1912. március (17. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

1912. márczius 1. a főrendiház elnökét. A külügy­miniszter ma délben Héderváry gróf miniszterelnök vendége volt és előreláthatólag holnap reggel hagyja el Budapestet. Silskasitett a fő­könyvelő. 9.Sürgősei jpestsss*© wolf s^ÉiisségeBsils. Spitzer Imre kunbajai kereske­dőnek, mint Szabadkáról jelentik, egy 440 koronás váltótartozása volt a bácsalmási Közgazdasági Banknál. A váltó a­ napokban járt le s mivel Spitzer éppen­­ olyan időben járt Almáson, amikor a banknak nem­ voltak hivatalos órái, átadta a 440 koronát Koma­rek­ Bélának, a bank főkönyvelő­jének, akit, arra kért, hogy más­nap, amikor a váltó esedékes lesz, fizesse azt be a banknak, az elfo­gadvá,nzt pedig küldje be neki. Komarek, akit Bácsalmáson mindenki korrekt és becsületes embernek ismert, elfogadta­ a pénzt, azonban ahelyett, hogy másnap befizette volna a banknak, a saját céljaira fordította. A le­járat után két nappal a bank, mi­vel a pénzt nem kapta meg, m­eg-­óvatoltatta a váltót és erről érte­sítette Spitzer Imrét, aki azonnal leutazott Almásra, megjelent­­ a bankban és ott felháborodva je­lentette ki, hogy ő a pénzt már három nappal előbb átadta Koma­rek Bélának. A bank igazgatója felelősségre vonta a főkönyvelőt, aki szégyenkezve beismerte a bű­nét és azzal védekezett, hogy sür­gősen szüksége volt a pénzre s mivel máshonnan nem tudott sze­rezni, felhasználta a Spitzertől kapott összeget. A bankigazgató azonnal telefonált a csendőrségre, ahonnan két csendőrt küldtek a bankba, akik a sikkasztó főköny­velőt letartóztatták és átadták a bácsalmási járásbíróságnak. A bank igazgatósága az eset után nyomban rovancsolást ren­delt el annak megállapítására, hogy Komarek nem sikkasztott-e el a nagyobb összegeket a bank ká­rára. A rovancsolás eddig más szabálytalanságot a főkönyvelő terhére megállapítani nem tudott. abm­ári, ír széllsíifis ál-elöljáró. Sfflasra Skás Mszfefifőiső­ a rsmlsliséfisre. A kereskedelemügyi miniszter egy régebbi rendelete értelmében azok a kisiparosok, akik műhe­lyükben legalább tizenöt munkást foglalkoztatnak és husz lóerős gé­pet tartanak üzemben,­­ kedvez­ményes áron szerezhetnek be ben­zint. Ebbe azonban elöljáró­sági igazolás, illetőleg engedély szük­séges. Maróti Lajos és Társai szerszám és gépműhely-cég, amelynek a Hun­gária­ körút 85. szám alatt van a telepe, arra­ a kereskedelemügyi miniszteri rendeletre hivatkozás­sal, a VI. kerületi elöljáróságtól kért olcsó benzin beszerzésére en­gedélyt. . Néhány nappal ezelőtt egy fia­talember jelent meg Maróti. .tele­pén, felmutatta a kérvényt­ és be­mutatkozott mint elöljárósági tiszt­viselő. Szemlét tartott, azután ki­jelentette, hogy minden rendben van, az engedélyt Maróti meg fogja kapni, de ezért a szendéért hat koronát kell fizetni, három koronát napidíj címén, három kv­ FRISS ÚJSÁG ronát pedig kocsiköltség fedezésé­re. Maróti kifizette a hat koronát, tegnap pedig megjelent az elöljá­róságon és megsürgette az ügy­nek az elintézését. Egyúttal jelen­tette, hogy már helyszíni szemle is v­olt, tehát semmi sem akadá­lyozhatja az engedély megadását. Az elöljáróságon a helyszíni szem­léről semmit sem tudtak, sőt ha­marosan megállapították,­­ hogy Maróti kérvénye is eltűnt. Néhány órával később egy hordár jelent meg Szente Lajos fővárosi tanács­jegyzőnél és levelet adott át neki. Amikor a levelet felbontották, ki­hullott Maróti kérvénye. Az esetet nyomban jelentették a főkapitányságon,­­amely vizsgála­tot indított. Ma reggel kinyomoz­ták, hogy az a fiatalember, aki Maródinál megjelent, Abinári La­jos, az­­'Mami munkásközvetítő hi­vatalnoka. Abinári beismerte, hogy egy VI. kerületi elöljárósági tisztviselővel összejátszva, már régebb idő óta követ el hasonló apró szélhámosságokat. Bűntársát azonban nem árulja­­el, mert az családos ember, és nem akarja, hogy baja legyen. A rendőrség Abinárit őrizet alá helyezte és bűntársát is nyomozza. fi­át is ÉÍSÉK-Sill­s Mtó­llárost. Kállai Jenő, a Váci­ körúton le­vő Új Idők kávéház volt tulajdo­nosa nemrégiben felfogadta Vas József főpincért háromezer koro­na és Krausz Sándor főpincért négyezer korona óvadékkal. Mind a két főpincérnek óvadék­levelet is adott, amelyben kötelez­te magát, hogy kilépésük esetére a 3000, illetve 4000 koronát nekik nyomban visszafizeti. Kállay ez év február 24-én eladta kávéházát Frankl Henriknek. A tulajdonos­­változás következtében a két kau­­ciós főpincérnek távoznia kellett, anélkül azonban, hogy Kállaitól óvadékukat megkapták volna.­­ Vas József és Krausz Sándor erre büntető feljelentést tettek Kállai Jenő ellen és egyúttal kérték a vizsgálóbírót, hogy Kállai vagyo­nára rendelje el a bűnügyi zárla­tot. A vizsgálóbíró el is rendelte, a bűnügyi zárlatot, de ez ellen Kál­lai jogi képviselője felfolyamodás­sal élt a vádtanácshoz. A vádtanács ma tartott ülésé­ben tárgyalta ezt a felfolyamo­dást és a vizsgálóbíró bűnügyi zárlatot elrendelő végzését nem­csak hogy helybenhagyta, hanem még elrendelte Kállai Jenőnek előzetes letartóztatását is. A vád­­tanács határozata következtében a rendőrség Kállay Jenőt ma dél­ben letartóztatta. Eladott asszony,­­ Zsiva feleséget Sker­es.­­ A nagybecskereki rendőrséget­­ szokatlan házasság ügye foglal-f­ékoztatja. Kanacski Zsiva neuzi-I­nai lakos asszonyt keresett a ha­js­zához. Minthogy a falujában nem­­ talált­ kedvére valót, bement Nagyi becskerekre és ott nézett menyecs­ke után. Kanacski egy jó barátját! Latovlyev Györgyöt is felkérte,­­hogy ajánljon neki ismerősei kö­­­zü­l egy asszonyt, aki ért a gazda-­­sághoz. Latovlyev készséggel is­ vállalkozott erre és azonnal is tu­,­dott ajánlani egyet: Toszity La­j poszávát.­­ — Csak egy baj van, — mondta! — az, hogy különváltan élő férje, bizonyára kárpótlást fog köve-­ telni. Kanacski a kárpótlásra is haj-­ landó volt. A jóbarát erre bemu­­­tatta a menyecskét Kanacskinak.­­ Az asszony 250 koronáért hajlan-­­dónak mutatkozott Kanacskihoz­­ menni, de azzal a feltétellel, ha­ azonnal lefizeti az összeget. Ka-­ nacski erre minden gyanú nélkül­­ leolvasta előtte a 250 koronát. * Ezután az asszony azt mondta,­ hogy csak a ruháit megy haza ösz­­szeszedni s azonnal visszatér hoz-­­zá, hogy már a délutáni vonattal­ elutazzanak leendő lakóhelyükre. Alig mentek ki a szobából, már kint az udvarban megosztoztak a pénzen, az asszony és a ravasz közvetítő Latovtyev, aki 150 koro­nát vasalt ki­ az asszonytól. Ka­nacski Zsiva pedig hiába várta vissza az asszonyt, mert még az­nap megszökött­­­lelencére. Legérdekesebb­ azonban a dolog­ban a férj magatartása, aki az asszony után leselkedve, éppen akkor nyitott be Latovt­yevhez, a­mikor Kanacski a pénzt számolta le az asszonynak. Region felismer­te a helyzetet és magát mint fele­ségének bátyját mutatta be. A becskereki rendőrség most csalás miatt­­keresi a házaspárt ott a köz­vetítőt, akik időközben:) ••­alám­eny­­j ug­­on Megugrottak: leányszöktetés az olasz n­átell miatt. Egy regényes leányszöktetési kaland foglalkoztatja most az olasz sajtót. Február első napjaiban egy fia­tal, lerongyolódott ruhájú leány érkezett Rómába. Elmondotta, hogy Giuseppina Seminatinak hív­ják és Brindisin át jött Konstan­tinápolyb­a és leányszöktetésnek lett az áldozata. A fiatal hölgy jelentkezett egyik elöljárónál is, akinek előadta, hogy egy építési felügyelőnek a leánya, aki fiatal éveiben vándorolt ki Itáliából Konstantinápolyba. Ő maga kézi-, munkával tartotta fenn magát. November 11-én elment hazulról, hogy az ottomán bank igazgatójá­nál munkát vállaljon. Alig haladt el a bankigazgató villája mellett, egy özvegy asszony lépett ki egy kis házikóból és a fiatal leányt behívta magához. Seminati meg­evett ott egy doboz csokoládét. Néhány perc múlva leküzdhetet­len álom­érzet vett­­ rajta erőt. Alig tudott egy-két szót kiejteni a száján. Ezután elvesztette ön­tudatát. Betették egy kocsiba és elvitték. Másnap reggel egy , sze­gényes sötét szobában ébredt föl. Ágya mellett két szegényes öltö­zetű öreg házaspár virrasztott. A leány riadtan kérte, hogy enged­jék vissza szüleihez. Az öreg há­zaspár igyekezett megnyugtatni a leányt, hogy jó helyen van és a biztos haláltól mentették meg őt, mert minden Törökországban élő olasz leányra kimondták a halá­los ítéletet. Erre Sem­int­a­­ ismét mély­ álomba merült. Áruikor újra felébredt, sírt és jajgatott,­­hogy engedjék vissza szüleihez. Ezután még három napig fogságban ma­radt. Ezután elvitték a török kultusz­miniszter Jupiba, ahol több tisztvi­selő meg­­­eredte rábeszéljit, hogy térjen át a mohamedán vallásra.­ ­ Amikor Semirati ezt megtenni vo­­nakodott, kényszerítették rá, hogy vegye fel a mohamedán vallást. Török ruhákat adtak reá és pom­pás lakásba vitték, ahol egy tö­rök fiatal­ember várt reá. A­­lány elbeszélése szerint a szomszédos szobából egy imám jött ki, aki megáldotta a fiatalok frigyét.. A törökök az olasz háború miatt boszujukból követték el a leány­­rablást- Seminati engedett az erő­szaknak, sőt igyekezett megnyerj­­ni új környezetének bizalmát. Így sikerült neki egy szép napon el menekülnie. Egy ismerős család­nál talált először menedéket és azután hamisított útlevéllel el­hagyta Konstantinápolyt. ____________,___________A.------------------ 1 gaztag utas. Megörték 4év©déslsői a gyermeküket. Az élet megint bebizonyította, hogy szövevényesebb tragédiát bo­nyolítani, megrázóbb drámát írni nála egyetlen költői lángelme sem tud. Ezt bizonyítja az alábbi ször­nyű eset, melyet Berlinből jelente­nek s melynek színhelye Litvániá­nak, a borongós paraszttörténetek hazájának egy kisded községe. Az orosz határ közelében levő Pavenebre faluban történt az eset. Dluhov litván paraszt Jovau nevű fia alig cseperedett fel, kivándo­rolt Amerikába, mert megelégelte a nyomorúságot. Húsz év telt el azóta. Az első években sűrűn jöt­tek a levelek és dollárok a nyomo­rúságos kunyhóba, de aztán az írás is, a pénz is elmaradt. A múlt héten messzi vidékről utas érke­zett Pavenebrebe. Az egyetlen vendégfogadóba szállott meg szü­leinek, Djuhovéknak korcsmájá­ban, amelyet a litván parasztcsa­­lád azon a pénzen nyitott, a­mit Amerikába szakadt fiától kapott. Nagy esemény volt a jómódú­nak látszó vendég a kis korcsmá­ban. A jövevény egy árva szóval sem árulta el, hogy ő Jovan Chi­­kov, aki két évtized előtt Ameri­kába ment pénzt keresni. Sem anyja, sem pártában maradt öreg huga nem ismerték fel. Az apa az erdőn volt fát vágni. A fáradt vendég korán aludni tért, öreg es­te lett, mikor hazavetődött a csa­ládfő. Felesége és leánya azzal fo­gadta, hogy gazdag utas szállott meg náluk, sok pénzt láttak tár­cájában, jó volna a vendéget el­tenni láb alól. Mind a hárman belopództak az egyetlen vendégszobába s a mé­lyen alvó idegent szekercével agyonverték. Akkor eszébe jutott az öreg parasztnak, hogy jó lesz gondoskodni a gyanú eltereléséről. Elment tehát a vasútállomásra, hátára vette a sok rőzsét, amit az erdőből hozott és bezörgetett a vas­úti őrhöz, hogy adjon neki szál­lást, a nagy hóban nem akarózik hazai­ennie, még el is tévedhet éjszaka, majd csak reggel kel út­ra. A vasúti őr, aki egyúttal az állomás vasúti intézője, azzal az örömhírrel fogadta, hogy megér­kezett a fia, akit már halottnak gondolt, siessen haza, otthon fogja találni. Azt is elárulta a vasúti őr az öreg parasztnak, hogy Ameri­kából hazatért fia sok pénzt hozott s meg akarja lepni szüleit. A rettenetes fölfedezés után Ilsuhov hazarohant s elmondott mindent feleségének. Az asszony kétségbeesésében megtébolyodott. Az apát sehol sem találják, elbuj­dosott Pa vénelméből. A testvér­­gyilkos leány töredelmesen beval­lott mindent. A FRISS L JSAG telefonszám­ais Igazgatóság .................8—42 Szerkesztőség­i interurbán 337—31 Kiadóhivatal ..................38—.­S Nyomda ....... 54—39

Next