Friss Ujság, 1912. november (17. évfolyam, 260-285. szám)

1912-11-01 / 260. szám

■w" Három napi harc után a bol­gár hadsereg legyőzte az ellen­séget és a török megerősített pozíciók elleni szüntelen heves támadásokkal, majd végre azoknak megrohanásával visz­­szavonulásra kényszerítette az ellenséget. A bolgár hadsereg az ellen­séget erélyesen üldözi. A tö­rökök visszavonulás közben rendetlen tömeggé bomlottak fel és pánikszerűen menekül­tek Razbi és Csorlu felé. Nagymennyiségű ágyú, zász­ló, muníció és hadi jelvény a bolgárok kezébe kerültek. A bolgárok rendkívül nagyszá­mú törököt foglyul ejtettek. A bolgárok vesztesége a je­­lentéktelen ö­rökökkel összehasonlítva, je-Rivali várost (Lüle-Burgasz közelében) és Marst (Driná­­nápolytól nyugatra) felgyúj­tották. A törökök az egész ke­­resztény lakosságot lemészá­rolták. Melnik vidékén a törökök az összes helységeket fölgyújtot­­ták. „A törökök veresége teljes volt“. Szófia, október 31. (Érkezett este 17 órakor.) A főhadiszállásról érkezett be­­jelentések azt mondják, hogy Lüle Jlurgasnál a bolgár oldaltámadás volt végzetes a törökökre nézve, miután tegnapelőtt dél óta mind­két részen a legnagyobb elkesere­déssel harcoltak. Egy távirat, amelyet ma dél­után egy órakor adtak fel Stara­ Zagorában, azt jelenti, hogy a bolgár sereg győzelme teljes volt. Három napon át tartott a véres ütközet és Muratli körül volt a leg­hevesebb a küzdelem, ott ingott meg először a török sereg és aztán eszeveszett futásban keresett me­nedéket. A törökök Csataldia irá­nyába futottak, nyilván ott akar­ják összegyűjteni utolsó erejüket s éppen ezért a bolgár lovasság nyo­mukban volt, hogy megakadályoz­za a menekülő csapatok sorakozá­­sát. A bolgár főhadiszálláson úgy számítják, hogy a török sereg két­százezer főnyi volt és ennél sokkal kisebb számú a támadó bolgár se­reg. A törökök veresége végleges volt és a bolgárok nagy hadizsák­mányt ejtettek. Mi lesz Drinápoly eleste után? „Konstantinápoly ellen vonulunk.“ Szófia, október 31. (Érkezett este tíz órakor.) A főhadiszálláson ma délután 2 óra 30 perckor feladott távirat je­lenti a hadügyminisztériumnak, hogy Drinápoly ostroma az idő­közben megérkezett segédtartalék­kal szakadatlanul folyik tovább és az ágyúzás sohasem szünetelt. Az eredményről még nem kapott hírt a vezérkar. Szófia, október 31. (Érkezett este tíz órakor.) Saratov, a konstantinápolyi volt­­bolgár követ arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha Drinápolyt beveszi a­­ bolgár sereg, így válaszolt: Akkor­­ egyenesen­­Konstantinápoly ellen vonulunk és csak a török főváros­ban székelő nagyköveteknek volna módjukban előnyomulásunkat fel­tartóztatni. Montenegró hadjárata. Tarabos áll. Skutari az osztrák-magyar monarchiáé akar lenni. Alessió, október 31. A Tarabos-hegy bombázása nap­­ról-napra reggel 9 órától este 5 óráig folyik, eddig azonban a mon­­tenegróiak nem tettek döntő előha­­ladást. A védművek helyőrsége de­rekasan védi magát és kitűnő tü­zérsége­ már ismételten visszaverte a montenegróiak támadását. Skutari város török helyőrségét azonban súlyos csapás érte. Na­pokon át tartó esőzések következté­ben a Kiri-folyó 23-ika óta erősen megdagadt és 25-én az ár elszakí­totta az összekötő hidat, amelyet a törökök ideiglenesen építettek a gyakorlótér és Bardhei között. Ilyenformán most 4500 török kato­na és önkéntes, akik a Kirí bal­partján a várost a hegyek felé véd­ték, el van vágva a várostól és élelmiszer meg lőszer nélkül van­nak. A híd újból való felépítésére vonatkozó minden kísérlet eddig eredménytelen maradt. A balpar­ton rekedt katonák a parthoz jön­nek és sürgősen segítséget kérnek, eddig azonban semmit sem lehe­tett tenni az érdekükben, mert az esőzések folytán a folyó még egy­re árad. A montenegróiak a v­áros észak­keleti határában már minden köz­séget megszálltak; Boksi, Dragoci és Hamidje községeket felgyújtot­ták. A montenegrói tüzérség a dragoci­i olajfaerdőkben helyezke­dett el, miután előbb már a déli magaslatokat is megszállta. A mohamedán menekültek szá­ma a városban egyre növekszik. A Bojána síkságról Truseiból is a vá­rosba menekültek az emberek. A város körülzárása ellenére az utolsó napokban is még mindig si­került újabb élelmiszerkészleteket is a városba szállítani, de a szállítás már nagyon meg van nehezítve. A mohamedánok küldöttséget akarnak meneszteni az osztrák­magyar főkonzulátushoz azzal a kéréssel, hogy Ausztria-Magyaror­­szág lépjen közbe. Skutari Asz­­tria-Magyarország kezére akar ke­rülni, mert semmi áron sem akar montenegrói lenni. Véresen visszavert támadás. Cettinje, október 31. (Érkezett este tíz órakor. Tegnapról mára virradó éjjel a montenegrói csapatok rohamot in­téztek a törökök által kitartóan vé­delmezett Tarabos vár ellen, de nagy veszteségekkel voltak kény­telenek visszavonulni. A montene­­gróiaknak ez a roham 300 halott­jukba és sebesültjükbe került. Ipek a montenegróiaké. Rjeka, október 31. (Érkezett este tíz órakor.) feladatott délelőtt 10 óra 50 perkor.) E pillanatban érkezik hivatalos hír arról, hogy Vukotics tábornok megszállta Ipeket. A lakosság élénken üdvözölte a bevonuló mon­­tenegróiakat. A régi szerb tem­plomban Tedeumot mondtak Mik­lós király életéért. Bolgár élelmiszerszállító kocsi katonai fedezettel. Szerbia hódítása. A szerbek nem adják vissza a Szandzsákot. Üszkükbe összehívják az ország­gyűlést. , Paris, október 31.­­ Belgrádb­ól jelentik a Temps­­nak, hogy jól értesült szerbiai kö­­­­rök a leghatározottabban állítják­­ azt, hogy a balkáni területi régi­­ állapot végleg megszűnt. A szerb nép azt a területet, amely a régi­­ Szerbiához tartozott, meg fogja­­ tartani és nem adja vissza. A győz­­t­­es szerb hadsereg Szandzsákból,­­ Novibazárból, Pristinából és Üsz­­­­kü­bből csak akkor fog kivonulni,­­ ha arra fegyveres erőszakkal kény­­­szerítik.­­ A kormány — hír szerint — az­­­­zal a gondolattal foglalkozik, hogy Üszkübbe, Busán cár régi főváro­sába összehívja a szkupstinát és ott kimondatja a meghódított tö­rök területnek Szerbiához való csa­tolását. 1912. november 1. Prilep bevétele: Bécs, október 31. A bécsi szerb követség tegnap a következő távirati jelentést tette közzé: „A török hadseregnek az a része, amely a kumanovói ütközet után Isztip felé, Monasztir irányában vonult vissza, koncentrálva ma­gát, támadást kísérelt meg a szer­bek ellen. A harc heves és véres­­ volt, mert a törökök jó pozíciókat­­ foglaltak el. Sikerült azonban visz­szaverni őket. Azt hisszük, hogy ezzel az utolsó török csapatot ver­­­­jük meg. A törökök két irányban­­ v­onultak vissza, Prilep és Gosti­­­­var felé.“ Belgrád, október 31. A Tribuna jelenti, hogy a trón­örökös vezérlete alatt álló máso­dik szerb sereg bevonult Prilep vá­rosába. Ez a sereg a komanovói ütközet óta folyton a törökök nyo­mában van és teljesen szétszórni igyekszik őket.­ ­ Le a tengerig. Belgrád, október 30. Hir szerint a szerb csapatok dél felé csak a Bregovica-folyóig fog­nak előrehatolni, mert azzal aztán már teljesen megszállták azt a te­rületet, amelyre Szerbia igényt tart. Ha azután északon elfoglal­ják Prizrendet, Ipeket és Djako­­vót, akkor az Adria felé fogja for­dítani figyelmét Szerbia, hogy biztosítsa magának a tenger felé való utat, San Giovanni de Medita kikötőig. Török csapatok Boszniában, Szerajevó, október 31. A plevjei helyőrségnek egy ré­szét, amely a metalkai hegy nyer­gén átlépett, a boszniai határon lefegyverezték és idehozták. Két csapatban érkeztek meg, közöttük sok beteg és sok kimerült katona van. Valamennyit a közeli kato­nai táborban helyezték el, ahol azonnal enni adtak nekik. A csa­patot Muntaz bég őrnagy vezette, amely rajta kívül 69 tisztből és 1380 emberből állott. Egy részü­ket, miután a gyakorlótéren vacso­rát kaptak, Magyarországba szál­lították.

Next