Friss Ujság, 1913. január (18. évfolyam, 1-21. szám)
1913-01-24 / 21. szám
1913. január 26. «FRISS » I S I G. Csataldzsa előtt. A bolgár-szerb haderő egyesült A görögök is Térrel fizettek minden talpalattnyi helyért. A béke galambja már megjelent a Látóhatárom s most már gyorsan, biztosan száll a Csataldzsán innen és túl táborozó közel félmillió harcos felé, akik gyilkolásra készen állottak egymással szemben november második fele óta. Leírhatatlan az a nyomorúság és szenvedés, amelyben a télvíz zord idejében a szabadban táborozó katonáknak része van s ugyancsak leírhatatlan lesz az öröm, amely a béke hírére az embereket is elfogja. Nemcsak a győzelmes bolgárokat és szerbeket, de a megvert, megalázott törököket is. Elvesztették európai hazájuk legnagyobb részét, de a béke meghozza nekik életük biztonságát, a hadviselés kínjaitól való szabadulást és a jövő reményét. A szegény, írasmaálatlan anatóliai török parasztok, akik a szultán seregének zömét alkotják, nem sokat értenek ahhoz, mit jelent hazájukra nézve az elveszített háború, csak azt tudja, hogy embertelenül kellett szenvednie és hogy ezer év ezer bajtársa nyomorultul elpusztult És hogy ilyen söre várt volna reá is, ha tovább tart a háború. S ezért boldog, hogy visszamehet a falujába, elhagyott családjához, földiecskéjéhez . . . Most, amikor már arról van szó, hogy Csataldzsa megszűnik világesemények színhelye lenni s az ellenséges táborok egy-két napon belül feloszlanak, érdemes egy kis pillantást vetni arra a néhány ezer négyzetkilométernyi területre, amelyen a haderőik tanyáznak és mind e mai napig elszórtan, szinte tompulta® várták, hogy ütközetbe viszik őket. A bolgárok és szerbek harcrakészen. A múlt héten megjelent a csatárdzsai védművek körül táborozó bolgár seregben Ferdinánd király. Automobilon járta be a táborokat, elborzadva győződött meg arról, hogy katonái mily sokat szenvednek. Mint Drinápoly előtt, itt is földbe ásott barlangokban tartózkodnak a katonák, ember ember hátán, piszkosan, rongyosan s kiéhezetten guggolnak a nedves földön s a férgek ezrei nyüzsögnek rajtuk, így él százkilencvenezer bolgár és nyolcvanezer szerb katona. A király egy ilyen bűzbarlang előtt megrendülve fordult Safov tábornokhoz: — Hát nem tud a hadvezetőség emberibb szállásról gondoskodni ! — Nem, felelt a tábornok, mert sem elegendő sátrunk, sem fánk nincs ahhoz, hogy ennyi embert födél alá juttassunk. — De hiszen ez borzasztó! A tábornok vállat vont. — Mit tegyünk, felség? A törökök sem élnek különben. Csaknem az egész bolgár haderő fekszik Csataldzsa előtt. Drinápolyt egy vegyes szerb-bolgár sereg ostromolja, a bolgárok száma itt kisebb, mint a szerbeké, összesen száztízezer ember áll Drinápoly előtt. A csatardzsai bolgár haderő három részre oszlik, amelyeket Komacsev, Tanev és Todorov tábornokok vezetnek. A szerb haderő, mely a távolabb álló csapatokkal együtt több mint százezer főnyi és jó ötszáz ágyúval rendelkezik, Stepanovics tábornok vezetése alatt áll. Nagyon megerősítették a szerbek a déli szárnyat, mert ha az ellenségeskedések megkezdődnek, Gallipoli félsziget felől komoly támadást várnak a törökök részéről. A török haderő, amely a Csataldzsa és Konstantinápoly között táboroz, sokkal kisebb területen áll. Igaz, hogy 40—50.000 főnyire tehető az a haderő, amely a Gallipoli félszigetet, a Dedeagacs és Donátika közötti hegyes vidéket tartja megszállva, de ez a haderő már nem játszhatok döntő szerepet még abban az esetben sem, ha az elsősorban Csataldzsánál elfoglalt ellenséggel szemben sikeresen is tudna operálni. A háború folytatása esetén Csataldzsánál dől el minden. A török haderő vagy kétszázezer ember a gallipoliakon kívül, a körülményekhez képest, elég jó karban van. Az emberek szenvednek ugyan a hidegtől s a nedvességtől, de ugyanígy el van csigázva a bolgár és a szerb katona is. Ellenben ennivaló bőven van, 130 új francia ágyút is kaptak. Érdekes, hogy ugyanegy francia gyár ágyúi okádják majd egymás ellen a tüzet. Harci kedv itt sincs, éppen úgy, mint a bolgár és a szerb táborban sincs. Az emberek kötelességszerűen, gépiesen állanak a csatasorba, ha muszáj. Háborús lelkesedés csak a politikusok szónoklataiban, regényes leírásokban és hazug tudósításokban van. Mahmud Muktár, a tehetséges hadvezér, még mindig beteg, de úgy mondják, hogy a háború folytatása esetén mégis kimegy a harctérre. A török hadsereg eddigi veszteségét százharmincezerre teszik halottakban és sebesültekben. Ebből a halottak száma 45—50.000-re tehető. Pontos kimutatás a rendetlen kimutatás miatt sohasem lesz. A görögök Chiosban és Szalonikiban. A görög hadsereg harci tényeiről aránylag keveset írtak a lapok. Pedig számos véres ütközet folyt le a háború folyamán görögök és törökök között. A görögök egy jelentékeny hadi tette volt Chios sziget elfoglalása. Ez a sziget, mely Kisázsiához és Szmirna városához oly közel fekszik, egyike a nagyobbaknak az Aegei-tenger szigetcsoportjában. Vagy 80.000 lakosa, termékeny földje van, kivitelének értéke hathét millió korona. A szigetet 1600 főből álló török helyőrség védelmezte. Mikor a görög hajóraj feltűnt a látóhatáron, Chios lakossága azzal a kéréssel fordult Sidini bey parancsnokhoz, hogy vonuljon ki a városból, nehogy a flotta halomra lője. Az emberséges parancsnok eleget tett e kérésnek, dacára annak, hogy Chiosvárosának tiszta görög lakossága van. Sidini bey a tengerpartot övező dombokra vonult és két nyomorúságos ágyúja segítségével megkísérelte, hogy a görögök partraszállását megakadályozza. A görög hadihajók ütegei néhány perc alatt hátrálásra kényszerítették a törököket s háromezer főnyi görög csapat egykettőre partra szállt. Sidini bey kisded seregével az Alpos-hegység sziklái közé vonult Egy hétig éjjel-nappal ostromolták a görögök a török hadállást, elveszítettek négyszáz embert, de egy lépéssel előbbre jutni nem tudtak. A törökök hősiesen védekeztek. Végre is a görögök abbahagyták az ostromot és a sokkal kényelmesebb módszerhez, a kiéheztetéshez folyamodtak. Nap-nap után követ ment Lidini beyhez, hogy adja meg magát hiszen helyzete teljesen reménytelen. De a vitéz bey hallani sem akart a kapitulációról. A görögök ezalatt bevonultak Chios városába, amelynek görög lakossága nagy lelkesedéssel fogadta őket. A bevonulás alatt néhány görög katona török házakat és üzleteket fosztogatott, de ezért szigorúan megbüntették őket. Hat hétig állta már Sidini bey és elszánt csapata az éhséget és az ostromot, amikor a görögök újabb 3000 főnyi segítő csapatot kaptak. És ezenfelül 22 ágyút. Hatezer emberrel és 22 ágyúval öt napig szakadatlanul ostromolták a törökök szikláit, míg végre Sidini bey kegyelemre megadta magát. Ezerhatszáz főnyi csapatából még 1200 volt életben. Szaloniki városában is, melyet az Aegei-tenger királynőjének neveznek, a görögök az urak. A bolgár csapatok nagy része Csataldzsa alá vonult innen s a görögök, legalább egyelőre, megszabadultak félelmes vetélytársuktól. Hetvenezer spanyol zsidó él ebben a városban, akik Macedónia kereskedelmének nagy részét tartják a kezükben. Zsidók és görögök gyűlölik egymást s minduntalan véres összeütközések vannak a két faj között Szalonikiba egyre érkeznek a környékből török menekültek. A vérengző és rabló bolgár bandák elől menekülnek ezek. Kratovoban, Kumanovo, Kocsana, Istip, Stumnica, Demirhissar, Melenik, Kopala, Nevrokop, Drame, Serres, Dedeagacs, Monasztir és Kirkilisz környékén bolgár és szerb bandák irtóztató vérengzéseket visznek véghez még most is a védtelen török lakosság között. A görögök szívesen fogadják a török menekülteket és emberségesen bánnak velük. Györgye Hlebák pánszláv izgató, akit a csendőrök elfogtak és a beregszászi törvényszékre vittek. Öngyilkos orvosnövendék. Amerikai párbaj áldozata. Szolnokon, a város egyik jobb szállójában, a múlt hét folyamán agyonlőtte magát egy fiatalember, akiről kiderült, hogy Purza Aurél aradi születésű budapesti orvostanhallgató. A szerencsétlen fiatalember öngyilkosságának okát hozzátartozói nem tudják megállapítani Mára aztán kiderült, hogy Purza Aurél amerikai párbaj áldozata. Az ösztöndíjas diák. A most öngyilkossá lett fiatalember az aradii főgimnáziumban tett érettségi vizsgálatot két esztendővel ezelőtt. Kitűnő tanuló volt és mikor mint orvosnövendék az egyetemre került, nagyobb öszszegű ösztöndíjat is kapott. Az apjával, aki Aradon lakik, nem igen tartott fönt összeköttetést, mert — a rokonok előadása szerint — nem helyesen viselkedett vele szemben. Ezért Aradon a József főherceg út 17. szám alatt lakó nagyanyjával, s ugyanott lakó nagybátyjával Purza Istvánnal levelezett leginkább; ezek a rokonai gondoskodtak arról, hogy a fiatalember semmiben se szenvedjen hiányt. Minden hónapban küldtek neki pénzt s ezért a fia hálás is volt. Áradozó leveleket küldött és egyelőre azzal okozott nekik örömet, hogy nagyon jól tanult és a jómódú Medveczky-családtól tanításért kapott díjakat is jó célokra használta föl. Egyáltalán érdemesnek mutatkozott nagyanyja és nagybátyja támogatására. 3 KYIKT-TÉR. ’ MOLL*“ SEIDLITZ-POR 1 h&slazer «mésztésl »Tarok ét «zékrekedé« ellen 1 dobosS korona. Oyilgyfxertrinkban Moll-féle készítmény kérendő MOLI_rtu SÓS-BORSZESZ fájdalomperlapító éa erősítő bedörzeőlés. 1 ötca a korona. Minden gyógytárban él , drogériában kapható.