Friss Ujság, 1913. február (18. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-01 / 28. szám

2 FRISS ÚJSÁG­ 1913. február 1. ján­ak s attól kell félni, hogy a hadsereg újabb katasztrófa elé megy. A fegyelemnek semmi nyo­ma sincsen és a szerencsétlenséget, amely elé a hadsereg néz, kizáró­lagosan a tisztek fogják okozni. Enver­bey elkívánkozik. Fél az ellenségeitől. London, január 11. (Érkezett este tíz órakor.) Konstantin­ápol­ásból táviratoz­nak. Enver­sey azt kérte a nagy­vezértől, hogy helyezze vissza őt Berlinbe régi állásába és Mahmud Sefket basa teljesítette kívánságát. A török tisztikar körében ugyan­is nagyon gyűlöletes lett annál a szerepnél fogva, amelyet Ki­ami I­basa megbuktatásakor játszott s tartania kellett tőle, hogy elte­­szik láb aló. Néhány nap előtt Enver­bey a vezérkarban még ma­gas állásra volt kiszemelve. Cáfolat becsületszóra. Frankfurt, január 31. (Érkezett éjjel 11 órakor.) Annak a hírnek kapcsán, amely a külföldön elterjedt, hogy a cea­­tardzsai táborban a katonaság fel­lázadt és véres összeütközések vol­tak, Mahmud Sefket basa nagyve­zér és Izzed basa vezérkari főnök a Frankfurter Zeitung konstanti­nápolyi tudósítójának becsület­szavukra kijelentették, hogy ebből egy árva szó sem igaz. A Csatal­­dzsánál álló török seregben a fe­gyelem mintaszerű és a szellem nagyon jó. A táborból három tiszt átszökött a bolgárokhoz, köztük Handzsi Ali százados is, aki pa­rancsnoka volt a meggyilkolt had­ügyminiszter külön testőrségének, de más aggasztó tünet a harctéren levő csapatok közt nem mutatko­zik. Drinápoly, Anarkia, Szófia, január 31. Drinápolyból érkezett menekü­lők jelentik, hogy a városban anarkia van. Az eleség teljesen el­fogyott és úgy a lakosság, mint a katonaság a város átadását köve­teli. Több nagyrangú tisztet meg­gyilkoltak. Sukri basa Nazim ba­sának meggyilkolása óta sehol sem mutatja magát. Két nap alatt... London, január 31. Drinápoly helyzetéről a Daily Chronicle-nak ezt jelentik: Az os­tromló hadsereg százötezer ember, ezek közül harmincezer szerb. A bolgárok sok nehéz ostromágyút állítottak fel, amelyek elég erő­sek, hogy a várost és az erődítése­ket két nap alatt rommá lőjjék össze. A hatalmak és a bábom. Kémlelő után az orosz repülő­gépen. Przmysl, január 31. (Érkezett éjjel 11 órakor.) Tegnapi este itt ismét egy ti­tokzatos repülőgépet láttak, amely az erődítések fölött szállott el és többször megvilágította fényszó­róval a vársáncokat. Azt hiszik, hogy orosz repülőgép volt. Tarno­­brzegben az orosz határ mellett is több repülőgép mutatkozott, a­melyek szintén fényszórókkal vi­lágították meg a környéket feljebb a határtól. Pétervár, január 31. (Érkezett éjjel 11 órakor.) A szent szinódus rendeletére az osztrák határhoz közel levő Pocsa­­jevszkój kolostorból a nagyobb biz­tosság kedvéért Litomirba vitték át az ott lévő ősrégi, híres szent­képet. Remnenkamp tábornokot a gim­­nai katonai kerület parancsnoka­,­vá nevezte ki a pár. Ebben a ki­nevezésben nem kell valami fe­nyegető jelenséget látni, mert Reumencamp tábornok már régeb­ben­­ki volt szemelve erre a nagy állásra. Összeülnek a nagykövetek. Bécs, január 31. A külügyminisztériumban azt a fel­világosí­tást adják, hogy a vál­tozott viszonyok következtében már holnap összeül Londonban a nagykövetségi értekezlet. A ta­nácskozás délelőtt lesz. A jegy­zék átnyújtásától olyan rövid idő telt el, hogy a nagyhatalmak közt még nem volt véleménycsere. Elszigetelt a veszedelem. Bécs, január 31. A hatalmak tanácsokkal akar­nak szolgálni mind a két félnek, ha azonban mégis újra kitör a há­ború, Európa politikai egykedvű­séggel szemlélheti az eseményeket, mert meg van győződve arról, hogy ez a háború csak rövid ideig tarthat és mindenesetre elszigetelt marad. Kié legyen Szaloniki? Belgrád, január 31. (Érkezett este tíz órakor.) Szaloniki városának birtoklása még nagy bonyodalmakat idézhet elő. Ideérkezett hírek szerint a szalonikii zsidóság több kiváló vezetője Bécsbe utazott, hogy ott és a londoni nagykövetségnél egy memorandumot ajánljon megszív­­lelésre, amelyben a szalonikii zsi­dóság arra kéri a nagyhatalma­kat, hogy tegyék semlegessé Sza­­lonikit és úgy a várost, mint a környéket is ruházzák fel önkor­mányzattal. Itt úgy vélekednek, hogy Németország és az osztrák­­magyar monarkia rokonszenvez ezzel a tervvel. Török győzelmek. San Giovanni di Meduát vissza­foglalták. London, január 31. A Times tudósítója jelenti Sku­­tariból: „A török helyőrségnek si­került egy váratlan kirohanással San Giovanni di Meduába jutni, ahonnan kiszorították a monte­negrói hadsereget és megszállták a kikötőt.“ Két görög zászlóalj pusztulása. Berlin, január 31. A Localanzeiger konstantiná­polyi tudósítója jelenti: „A Jani­­nától délre aratott török győze­lemről azt jelenti a nyugati török csapatok parancsnoka, hogy két görög zászlóaljat kelepcébe csal­tak és 600 emberük elesett, a többi pedig I Bekiravo felé elmenekült.“ A Hamidie hőstette. Négy görög hajót megsemmisített. Konstantinápoly, január 31. _ Mint a Szabali jelenti, a Himidie cirkáló elhagyta a Szuezi csator­nát és Aszipália-sziget északi ré­szén négy görög hajóra bukkant. Hármat közülük állítólag elsü­­­lyesztett és a negyediket úgy meg­rongálta, hogy partra kellett von­tatni. Héderváry gróf a választójogi javaslatról Jöjjön az ellenzék a Házba! Igen érdekes nyilatkozatokat tett ma egy újságíró előtt Héder­­váry Károly gróf mint a kép­vise­lő­ház választójogi bizottságának cipőkét" . Arra a kérdésre, hogy tud-e ar­ról, hogy a kormány választójogi javaslata közül valamelyes egyez­ség készül, így felelt: — Ilyen egyezkedési tárgyalá­sokról nem tudok. A javaslat mó­dosítását lehetségesnek tartom. A javaslattal szemben különböző felfogások vannak. Nem tudom, melyik fog majd érvényre jutni. Akik eddig velem a javaslatról beszéltek, más-más irányú felfo­gást fejeztek ki. Az egyik erre, a másik arra kiván módosítást, az egyik ezt az intézkedést helyesli, a másik amazt, tárgyalás azonban a javaslat módosításáról egyáltalá­ban nem volt. Azok az urak, akik a bizottság tagjai, vagy pedig ér­deklődtek a dolgok iránt, bizalma­san fordultak hozzám, hogy elő­adják nézetüket Meghallgattam őket, de azzal aztán vége is van. Nem tudom, ki milyen erővel tud­ja majd képviselni a maga felfo­gását, sem azt, hogy melyik mó­dosítás fog érvényre jutni. Arra való éppen a bizottsági tárgyalás, hogy az ellentétes nézeteket ki­egyenlítse, vagy egyiket a másik fölött érvényre juttassa.­­ Mi a nézete a kegyelmes úr­nak a kassai munkapárt állásfog­lalásáról, hogy tudnillik a 30 esz­tendős korhatárt leszállítsák hu­szonnégyre? — A kassai határozatot köze­lebbről nem ismerem, de hallot­tam, hogy magában a munkapárt­ban is van olyan áramlat, amely ily értelmű módosítást kíván. A kassai képviselővel nem beszél­tem, de ha kijelentette, hogy párt­ja álláspontját fogja képviselni a bizottságban, csak az őt megillető jogával élt. Mert hiszen minden képviselőnek joga van, hogy a sa­ját meggyőződése szerint foglal­jon állást a javaslattal szemben. Azt hiszem, hogy a javaslat bi­zottsági tárgyalásával február vé­géig mindenesetre készen leszünk. Ha a különböző irányok hama­rabb összesimulnak vagy túlsúly­ba jutnak, akkor hamarabb elké­szítjük jelentésünket, ha nem, ak­kor később. — A kegyelmes úr azt hiszi, hogy törvény lesz ebből a javas­latból? — Azt hiszem, hogy a javaslat­nak a képviselőházban meg van a többsége és igy nem kétlem, hogy törvény is lesz belőle. — Ha az ellenzéket újra kitilt­ják, azért letárgyalják a javasla­tot? — Az ellenzék esetleges kizárá­sa és a választójog tárgyalása két különböző dolog és a kettő között semmi összefüggés nincs. Mi ar­ra kérjük az ellenzékieket, jöjje­nek be a Házba és vegyenek részt a javaslat tárgyalásában. De a javaslat sorsát nem lehet attól függővé tenni, hogy bej­önnek-e vagy sem. Joguk, sőt kötelessé­gük részt venni a parlament mun­kájában. Ha azonban folytatják tavalyi viselkedésüket, számolja­nak a következményekkel. — A kegyelmes úr karácsony­kor azt mondotta, hogy a béke meg lesz, mert mindenkinek szük­sége van reá. Most is ezt méltóz­­tatik mondani? — Igen, azt mondom. A béke jó volna most is, csakhogy, sajnos, nem tőlünk függ. Mi most is akar­juk a békét, de ha ők veszekedni akarnak, akkor persze mégse le­het béke. — A kegyelmes urnak mi a né­zete a tömegsztrájkról? — Az, hogy nem lesz sztrájk. Tudni nem tudom, de úgy érzem. Cselszövés a kormány ellen. Bécs, január 31. A N. W. T.-nak jelentik Buda­pestről. Ellenzéki körökben na­ponta híresztelik, hogy a kormány élén személycsere készül, Lukács László megválik a miniszterelnök­ségtől, mert illetékes helyen belát­ták, hogy csak így állhat helyre a parlamenti béke és csak az ő távo­zása után lehet szó a választójogi reform parlamenti tárgyalásáról. Hír szerint a legutolsó napokban egy magyar mágnásnál, aki ez idő szerint távol áll a politikai élettől, kiváló nevű arisztokraták és politikusok gyűltek össze. Ezen a tanácskozáson megbeszélték a módját a kormány megbuktatásá­nak. A házigazda mágnás azt ajánlotta, hogy azok a titkos ta­nácsosok, akik a parlamenti pár­tokon kívül állanak, juttassanak ő­felségéhez egy emlékiratot és fejtsék ki benne, hogy nagy politi­kai bonyodalom támadhatna ab­ból, ha a választói reformot a kép­viselőház az ellenzék nélkül tár­gyalná s ennek következtében cél­szerűbb lenne olyan politikust ál­lítani a kormány élére, aki nem­csak a többség bizalmát élvezi, ha­nem az ellenzék szemében is nép­szerű. Állítólag Wekerle volt mi­niszterelnökre gondoltak, aki távol áll a mai politikai mozgalmaktól s akiről köztudomású, hogy min­den politikai állásfoglaástól elzár­kózik és semmiféle konventiku­­lumban neon vesz részt. A kérdéses tanácskozáson nem hoztak végleges határozatot, mert nem lehet tudni, hány titkos ta­nácsos csatlakoznék az akcióhoz. Akar ön sikerrel vizsgázni? Fogtechnikusok visszaélései. Mit csinált az irgalmas páter? Néhány nappal ezelőtt megje­lent a főkapitányságon Antal Já­nos dr. egyetemi magántanár, a fogtechnikusok vizsga­bizottságá­nak elnöke és panaszt emelt Bar­na Ignác, a fogtechnikus-egyesü­let volt elnöke ellen. Az egyetemi tanár szerint Bar- ' na a fogtechnikus­oknak megígér­te, hogy a vizsgálóbizottság elnö­kétől rövid lejáratú terminust sze­rez a számukra és ugyanakkor ki­­eszközli, hogy a vizsga sikerüljön. Miután Antall dr. magára nézve sérelmesnek látta Barna Ignác ilyen természetű ígéretét, kéri a rendőrséget, hogy indítson nyo­mozást, mert ha Barna ezzel az ígérettel pénzt vesz fel a fogtech­nikusoktól, akkor csal. Nála ugyanis nem lehet kieszközölni semmit, ő a legszigorúbban vizs­gálja felül a fogtechnikusok ügyét. Az egyetemi tanár pana­sza folytán a rendőrség megindí­totta a vizsgálatot, amely rövide­sen kiderítette, hogy a fogtechni­kusok között egész három vissza­élés történik, valamennyi a vizsga körül. Barna Ignácról megállapította a nyomozás, hogy Nagy Jenő fog­­technikustól háromezer koronát vett fel azzal az ígérettel, hogy hamarosan kitüzeti a vizsga ide­jét és a vizsgán Nagy Jenőt ke­resztül bocsátják. Amikor azon­ban nem sikerült ígéretét bevál­tania, a háromezer koronát visz­­szaadta Nagy Jenőnek. Az utóbbi időb­en vidékről tömegesen tele­pednek meg Budapesten a fog­technikusok, akik rendszerint Ró­na elnöknél jelentkeznek és kérik, hogy segítse elő a vizsgájukat. Róna a jelentkezőket elküldötte Hirschkron V. Mór fogtechnikus-

Next